forrás: 
Ståhlbrandt, H., Björnfot, I., Cederlund, T. et al. 
CT and MRI imaging in Sweden: retrospective appropriateness analysis of large referral samples. 
Insights Imaging 14, 134 (2023).
https://doi.org/10.1186/s13244-023-01483-w

Kulcspontok:

• A CT- és MRI-vizsgálatok nagy aránya nem volt megfelelő
• A háziorvosoktól érkező CT-beutalások kevésbé voltak megfelelőek, mint a kórházi szakorvosoktól érkező beutalók.
• A kórházi szakorvosoktól érkező MRI-beutalók kevésbé voltak megfelelőek, mint a háziorvosoktól érkező beutalók.
• A radiológiai beutalási kritérium irányelvek betartása javíthatja az elvégzett vizsgálatok megfelelőségét.

Bevezetés

Az orvosi képalkotás az elmúlt évtizedekben egyre elterjedtebbé vált. Különösen a CT-vizsgálatok és az MRI-vizsgálatok gyakorisága nőtt meg. A Svédországban végzett CT-vizsgálatok száma 2005 és 2018 között 130%-kal, az MRI-vizsgálatok száma pedig 104%-kal nőtt ugyanebben az időszakban. Hasonló tendenciák figyelhetők meg például Svájcban, ahol a CT-vizsgálatok száma 2013 és 2018 között körülbelül 15%-kal nőtt, valamint Finnországban, ahol 2008 és 2018 között 82%-os növekedést figyeltek meg. Az Egyesült Államokban, ahol az egy főre jutó vizsgálatok száma Európához képest magasabb, a CT-vizsgálatok száma 2006 és 2016 között 20%-kal nőtt, ami Európához képest kisebb növekedés. Számos oka van annak, hogy ne végezzünk olyan vizsgálatokat, amelyek nem járulnak hozzá a beteg ellátásához. A CT-vel kapcsolatban az egyik aggály a betegek sugárterhelése. Napjainkban a CT-vizsgálatokból származó sugárterhelés a radiológiai diagnosztikai vizsgálatokból származó teljes sugárterhelés nagy részét teszi ki. Ez nem feltétlenül jelent problémát, ha a képalkotó eljárás eredménye a klinikai környezetben a beteg diagnózisának és ellátásának javát szolgálja. Egyes tanulmányok azonban azt mutatják, hogy ez nem mindig van így. A Finnországban, Svédországban, Spanyolországban, Olaszországban, Luxemburgban és Írországban végzett nemzeti tanulmányok azt mutatják, hogy a vizsgálatok 5-20% nem feltétlenül indokolt.

Az orvosi sugárterhelés során alkalmazott ionizáló sugárzás indokoltságának a sugárvédelmi rendszerben meghatározott fogalma három, egymástól függő szintre vonatkozik. Az elv összetett, és a közvetlenül a beteggel kapcsolatos tényezőkön kívül számos más tényezőt is magában foglal, pl. gazdasági és társadalmi tényezőket. Az első szint azt tételezi fel, hogy a betegek radiológiai orvosi vizsgálatai általában indokoltak, és adottnak tekinthetők. A második szint a meghatározott céllal, meghatározott típusú berendezésekkel végzett vizsgálatokra vonatkozik, és feltételezi, hogy bizonyított, hogy az adott vizsgálat előnyei meghaladják a várható hátrányokat, beleértve a sugárzási kockázatokat is, egy adott orvosi indikáció esetében. A harmadik szint az ionizációs sugárzás használatának indokoltságára vonatkozik az egyes betegek vizsgálata során. Ennek a követelménynek bizonyítékokon kell alapulnia, és csak a beteg klinikai indikációjának megfelelő vizsgálatot kell alkalmazni. Csak kivételes esetekben lenne indokolt, hogy az egyes betegeket más körülmények között ionizáló sugárzásnak tegyék ki.

A sugárvédelmi rendszerben meghatározott indokoltsági vizsgálatot nehéz elvégezni. Az ilyen értékelésnek gyakran a betegellátás számos szempontját kell figyelembe vennie a könnyen hozzáférhető információkon túl, és lehetőleg kvantitatívnak kell lennie. A klinikumban elvégzendő vizsgálatoknak azonban olyan módszert kell alkalmazniuk, amely nem túl bonyolult, csak ésszerű erőforrásokat igényel, és emellett nagyrészt bizonyítékokon alapuló kritériumokon alapul. Az alkalmassági kritériumokat a vizsgálatok megfelelő felhasználásának biztosítására vezetik le. Az alkalmassági kritériumok tükrözik a vizsgálatok orvosi szükségességét és diagnosztikai értékét, és a lehetséges előnyök és a lehetséges hátrányok közötti egyensúlyra összpontosítva kerültek kidolgozásra. A megfelelőség ezért az indokoltság helyettesítőjeként használható. Azaz a megfelelőség értékelése az indokoltság szintjét jelzi. A vizsgálatok retrospektív értékelésére a megfelelőségi kritériumokat alkalmazó új módszertant dolgoztak ki. Ez a tanulmány kimutatta, hogy nagyszámú vizsgálat retrospektív értékelése lehetséges félautomatikus módon, az ESR iGuide klinikai döntéstámogató rendszerben szereplő adatbázis felhasználásával.

E tanulmány céljai a következők voltak:

1. új módszer alkalmazása a CT- és MRI-vizsgálatok retrospektív értékelésére,
2. a Svédország négy régiójában végzett CT- és MRI-vizsgálatok megfelelőségének értékelése,
3. annak feltárása, hogy mely alternatív módozatok javítanák a megfelelőséget, és
4. az eredmények összehasonlítása egy korábbi, 2006-ban végzett CT-vizsgálatokról szóló vizsgálattal.

Anyagok és módszerek

Az adatsor
A tanulmány Svédország 21 egészségügyi régiójából négyben 2021 októberében elvégzett 13 075 felnőtt CT-vizsgálatának és MRI-vizsgálatának adatait tartalmazta, és a beutalókból kinyert információkon alapult. A létrehozott adatkészlet azon beutalók adatait tartalmazta, amelyeknél a klinikai indikáció megegyezett az ESR iGuide-ban szereplő klinikai indikációval. Nem alkalmaztak egyéb specifikus befogadási kritériumokat, de a sugárterápia tervezéséhez használt CT-vizsgálatot nem vették figyelembe. Az adatkészlet így mindenféle indikációt tartalmaz, mint például a diagnosztika, a kezelés előkészítése és a nyomon követés, valamint a sürgősségi osztályról érkező beutalókat. A vizsgálatok többsége (78%) CT-vizsgálat volt. Ez jól tükrözi a Svédországban végzett CT-vizsgálatok és MRI-vizsgálatok közötti megoszlást. Megjegyzendő, hogy az adatokat a vizsgálatokat végző radiológiai osztálytól gyűjtötték.

Az értékelés módszere
Amint a bevezetőben említettük, a módszer az ESR iGuide-ot használja szabványként. Ez egy klinikai döntéstámogató rendszer, amely egy több mint 4000 klinikai forgatókönyvet tartalmazó adatbázist tartalmaz, amelyből körülbelül 2300 pontozott, azaz pontozott indikációs eredményt ad, és így szakmailag lektorált cikkek és szakértői bizottsági ajánlások alapján képalkotó diagnosztikai ajánlásokat ad. Az ESR iGuide-ot az Európai Radiológiai Társaság biztosítja, szoros együttműködésben az Amerikai Radiológiai Kollégium által biztosított ACR Select-tel. Az értékelési módszer nagyrészt automatizált volt, és az ESR iGuide adatait és a beutalókból kinyert adatokat használta. A módszer röviden a következőképpen foglalható össze. A klinikai indikációkat szabad szövegként, valamint az életkort és a nemet a beutalókból nyerték ki. Ezeket az adatokat egy adatkereső segítségével összehasonlították az ESR iGuide-ban rendelkezésre álló klinikai indikációkkal. Egy adatelemző eszközt hoztak létre a minták lefuttatására és az elvégzett vizsgálatra vonatkozó pontozásra, amely jelzi az egyes beutalók megfelelőségi szintjét. Az ESR iGuide adatbázisának felhasználásával azt is ki lehetett értékelni, hogy létezik-e megfelelőbb vizsgálat, és az milyen modalitást tartalmaz. Összehasonlították a CT-vizsgálat és az MRI megfelelőségét az összes vizsgálatra összességében és külön-külön az egyes egészségügyi régiókra vonatkozóan. A CT- és MRI-vizsgálatok megfelelőségi szintjére a beutaló hovatartozásának hatását is értékelték, valamint a korcsoportok szerinti megfelelőséget. A megfelelőséget az ESR iGuide megközelítéssel a következő kategóriákba sorolták:

1. általában,
2. talán és
3. általában nem megfelelő.

Ezenkívül azonosították azokat a módozatokat, amelyeket akkor alkalmaztak volna, ha a vizsgálatot a magasabb szintű megfelelőséggel rendelkező csoportba sorolták volna. Ez jelezte, hogy egy másik modalitás megfelelőbb volt-e, vagy az alkalmazott modalitást továbbra is alkalmazták volna, de más módszerrel. Ezt mind a CT-, mind az MRI-vizsgálatok esetében értékelték, és levezették az alternatív modalitások megfelelő megoszlását.

Az összehasonlítás egy korábbi országos vizsgálattal
Az eredményt egy korábbi, Svédországban végzett vizsgálattal hasonlították össze. Ez a vizsgálat CT-vizsgálatokra terjedt ki, és összesen 2435 CT-vizsgálatot foglalt magában. Az eredményeknek a jelen vizsgálattal való összehasonlítása érdekében az eredeti tanulmány újraszámolását végezték el. Először a "a CT volt a megfelelő modalitás", "más modalitást kellett volna használni" és "a vizsgálatot egyáltalán nem kellett volna elvégezni" értékelési skálát használták a vizsgálatok rangsorolására. Másodszor, a jelen tanulmány eredményeinek összehasonlításához az egész országra vonatkozó eredményeket használták, mivel a vizsgálatokat meglehetősen alacsony számban vették figyelembe. Harmadszor, a beutaló hovatartozását három csoportra osztották újra: egyetemi kórházak, egyéb kórházak és alapellátó központok, hogy megfeleljen a jelen tanulmányban szereplő csoportoknak. Az előző tanulmányban az "egyéb kórház" csoport két szintet foglalt magában.

A "CT volt a megfelelő modalitás" megjelölést magas megfelelőségnek ítélték, azaz a jelen tanulmányban a "rendszerint megfelelő" megjelöléssel hasonlították össze. A "más modalitást kellett volna használni" és "a vizsgálatot egyáltalán nem kellett volna elvégezni" megjelöléseket a "talán" és a "általában nem megfelelő" megjelölésekkel hasonlították össze. A módszerek közötti különbségek miatt nehéz kvantitatív összehasonlítást végezni. Ezért minőségi összehasonlítást végeztünk a megfelelőség általános szintje és a beutaló hovatartozásának a megfelelőség szintjére gyakorolt hatása tekintetében.

Eredmények

A beutalások
Az adathalmaz demográfiai adatait, beleértve a korábbi tanulmány adatait is, az 1. táblázat tartalmazza. A régiók különböző számú beutalóval járultak hozzá. A D régió az összes beutalás mintegy 40%-át adta. A C régió járult hozzá a legkevésbé, az összes beutalás mintegy 17%-ával, a másik két régió pedig egyenként csak mintegy 21%-kal. Ez a megoszlás nagyjából mind a CT-, mind az MRI-vizsgálatokra vonatkozik. A vizsgálati alanyok átlagos életkora minden régióban hasonló, jellemzően 69 év. A 2006-os vizsgálathoz képest a betegek valamivel idősebbek. Ez a korkülönbség a radiológia jelenlegi használatát tükrözi, ahol az idősebb betegek irányába történő elmozdulás figyelhető meg.

A beutalók csekély többsége az "egyéb kórházak" megjelölésű beutalóból származott (2. táblázat). A 2006-os vizsgálatban a jelen vizsgálathoz képest valamivel nagyobb arányban érkeztek beutalók alapellátó központokból és valamivel kisebb arányban egyetemi kórházakból. A beutalók megoszlása a különböző régiókban némileg eltérő volt. A CT-vizsgálatok esetében a beutalók mintegy fele az "egyéb kórházak" nevű csoportból érkezett. Érdemes megjegyezni, hogy az A és C régió esetében az egyetemi kórházakból származó beutalók kis száma szerepel. E tekintetben a B és D régiók reprezentatívabbak a beutalási profil tekintetében. Az MRI esetében a beutalók hovatartozása egyenletesebben oszlik meg. Az alapellátó központokból érkező beutalók átlagosan az összes beutaló 28%-át teszik ki, míg a régiókban ez az arány 22 és 34% között változik.

A megfelelőség szintje
A 3. táblázat a megfelelőség eredményét mutatja be az alkalmazott korcsoportokkal együtt. Az MRI alkalmassága magasabb, függetlenül a korcsoporttól. Az "általában megfelelő" arány 63% és 76% volt a CT- és MRI-vizsgálatok esetében. Nincs egyértelmű tendencia, de úgy tűnik, hogy az értékek a legidősebb korcsoportok esetében a legmagasabbak. A legalacsonyabb korcsoportban a CT-vizsgálatok esetében a "nem általában megfelelő" százalékos aránya 9%, szemben az összes korosztályra vonatkozó 14%-os átlaggal. Az MRI esetében a megfelelő értékek 15% és 11%.

Az egészségügyi régiók közötti összehasonlítást a 4. táblázat mutatja be. Minden régióban magasabb az MRI megfelelősége a CT-vizsgálatokhoz képest. A B régióban a többi régióhoz képest mind a CT-, mind az MRI-vizsgálatok megfelelősége magasabb. A D régióban azonban a CT-vizsgálatok esetében majdnem ugyanolyan magas. Az 1. és 2. ábrán a különböző beutalószintekre vonatkozó eredmény látható. Az alapellátási központokból érkező beutalók különösen magas pontszámot értek el az MRI esetében, de alacsonyat a CT-vizsgálatok esetében.

A CT-vizsgálatok esetében 3541 olyan vizsgálat (az összes vizsgálat 35%-a), amelyet "talán" vagy "általában nem megfelelő" minősítéssel jelöltek meg, magasabb megfelelőségű alternatív vizsgálatokat tartalmazott. E vizsgálatok közül 2339 esetben (az összes vizsgálat 23%-a) ez alternatív modalitásokat alkalmazó vizsgálatokat jelentett, 1202 vizsgálat esetében (az összes vizsgálat 12%-a) pedig más CT-módszereket kellett volna alkalmazni. A megfelelőbbnek ítélt modalitást a 3. ábra mutatja. Megjegyzendő, hogy a vizsgálatok jelentős hányada hagyományos röntgenvizsgálat volt. Nem állt rendelkezésre megfelelőbb vizsgálat 167 eljáráshoz (az összes eljárás 1,6%-a).

A megfelelőbb modalitás, ha a CT-vizsgálat értékelése szerint talán/általában nem megfelelő (szám és százalék) - 3. ábra:

Az MRI esetében 590 vizsgálat (az összes vizsgálat 20%-a), amelyek a "talán" és "általában nem" megfelelő csoportokban szerepeltek, magasabb megfelelőségű alternatív vizsgálatokat tartalmazott. E vizsgálatok közül 93 esetben (az összes vizsgálat 3%-a) a megfelelőbb vizsgálathoz alternatív MRI-módszerre lett volna szükség. 497 vizsgálatnál (az összes vizsgálat 17%-a) a megfelelőbb vizsgálatokhoz modalitásváltásra volt szükség, amint azt a 4. ábra mutatja. A vizsgálatok jelentős hányada CT-vizsgálat volt. 104 vizsgálat esetében (az összes vizsgálat 3,4%-a) nem állt rendelkezésre megfelelőbb vizsgálat.

A megfelelőbb modalitás, ha az MRI-vizsgálatot talán/nem általában megfelelőnek értékelték (szám és százalék) - 4. ábra:

Az eredményt összehasonlították a 2006-ban végzett CT-vizsgálattal
Az előbbi vizsgálatban a CT-vizsgálatok 81%-a a "megfelelő modalitást alkalmazták", 13%-a a "más modalitást kellett volna alkalmazni", 6%-a pedig "nem volt radiológiai indikáció" kategóriába sorolható (1. ábra). A jelen vizsgálatban 63%-ban a "vizsgálat általában megfelelő volt" kategóriába sorolták. Azok a vizsgálatok, amelyeknél egy megfelelőbb vizsgálatot is el lehetett volna végezni, mégis CT-vizsgálatot eredményezhettek volna, azaz jelezték, hogy a megfelelő modalitást alkalmazták, 12%-ot tettek ki. Vagyis a jelen tanulmány azt jelzi, hogy a CT-vizsgálatok 75%-ánál a megfelelő modalitást alkalmazták. Ez valamivel alacsonyabb, mint az előző tanulmányban. Az alsó határon a korábbi tanulmányban a vizsgálatok 6%-át nem kellett volna elvégezni, a jelen tanulmányban pedig 14% volt általában nem megfelelő. A kvalitatív elemzés azt sugallja, hogy a megfelelő CT-vizsgálatok aránya nem javult, és valószínűsíthető, hogy a megfelelő vizsgálatok aránya csökkent az elmúlt 15 évben. Az alapellátó központokból érkező beutalók esetében a megfelelő CT-vizsgálatok alacsonyabb száma mindkét vizsgálatban nyilvánvaló volt (1. ábra), míg a fiatalabb korcsoportok relatív megfelelősége az előbbi vizsgálatban rosszabbnak tűnik (3. táblázat).

Megbeszélés

Ebben a tanulmányban az elvégzett CT- és MRI-vizsgálatok megfelelőségét európai kritériumok és egy félautomata módszer segítségével vezettük le. A CT- és MRI-vizsgálatokat a vizsgálatok 63%-ában, illetve 76%-ában "általában megfelelőnek" ítélték. A kevésbé megfelelőnek ítélt vizsgálatok többségénél a megfelelőség javítása érdekében más modalitásokat vagy módszereket lehetett választani. A jelen tanulmány azt sugallja, hogy a megfelelőség javítása érdekében jobb klinikai gyakorlatra van szükség. Ez a javulás más európai országokban is indokoltnak és szükségesnek tűnik. Korábbi tanulmányokban a megfelelő CT-vizsgálatok aránya 52 és 80% között változott, a megfelelő MRI-vizsgálatok aránya pedig 79% körül volt. A jelen vizsgálat eredményei hasonló szinten vannak, de nehéz részletes összehasonlítást végezni, mivel az egyes vizsgálatokban alkalmazott módszer eltérő volt. A jövőben egységes módszertan alkalmazása indokolt.

Az MRI-vizsgálatok magasabb megfelelőségének oka lehet az MRI-berendezések hiánya a CT-berendezésekhez képest, és ebből következően nagyobb szükség van a legmegfelelőbb MRI-vizsgálatok kiválasztására a szűkös erőforrás helyes felhasználásának biztosítása érdekében. Sok kórházban a CT-vizsgálatok megfelelőségét a radiográfusok és az általános radiológusok értékelik, míg az MRI-specialisták elsősorban az MRI-vizsgálatokat. Ez is befolyásolhatja a CT és az MRI közötti különbségeket.

A korábbi svéd tanulmány és a jelen tanulmány közötti összehasonlítás a megfelelő vizsgálatok kisebb százalékos arányának tendenciáját jelezheti, de a módszertani különbségek magyarázhatják ezt a különbséget. Ez valószínűsíthető az elvégzett vizsgálatok számának megduplázódása miatt. Továbbá a CT és MRI technológiái és módszerei fokozatosan fejlődnek, és feltételezhető, hogy mind a beutalók, mind a radiológusok számára egyre nehezebb lesz a megfelelő vizsgálat kiválasztása könnyen hozzáférhető iránymutatások nélkül. A szubspecializáció az elvégzett vizsgálatok megfelelőségének javulásához vezethet. A jelenlegi tanulmány nem ad erre egyértelmű jelzést, mivel az egyetemi kórházak beutalói által végzett megfelelő vizsgálatok szintje a CT-vizsgálatok esetében nagyjából azonos, az MR-vizsgálatok esetében pedig alacsonyabb a más típusú kórházak beutalói esetében. A CT-vizsgálatok esetében az alapellátási központokból érkező beutalók esetében az "általában nem megfelelő" vizsgálatok aránya körülbelül kétszerese a kórházakból érkező beutalókhoz képest. Az MRI-vizsgálatok esetében azonban a megfelelő vizsgálatok legnagyobb százalékát az alapellátóktól érkező beutalók teszik ki. Ennek oka az lehet, hogy az MRI-vizsgálatokra vonatkozóan több irányelv létezik az alapellátás szintjén, mint a CT-vizsgálatokra vonatkozóan. Értékes lehet az alapellátó központokból érkező beutalók részletesebb tanulmányozása.

A CT-vizsgálatok esetében a legalacsonyabb (18-29 év) és a legmagasabb (80-89 év) korcsoportban volt a legmagasabb a megfelelő vizsgálatok aránya. A korábbi vizsgálattal való összehasonlítás azt sugallja, hogy a fiatalabb felnőttek esetében javult a vizsgálatok relatív megfelelősége. Ennek oka az lehet, hogy a fiatalabb betegek esetében jobban figyelembe veszik a sugárterhelést. Az MR-vizsgálatok esetében is a legmagasabb (80-89 éves) korcsoportban volt a legmagasabb a megfelelő vizsgálatok aránya. Ennek oka az lehet, hogy az idősek esetében csak olyan vizsgálatokat végeznek, amelyek értelmes kezeléshez vezethetnek.

Vannak regionális különbségek. E tanulmány keretein kívül esik a lehetséges populációs különbségek vizsgálata, de léteznek olyan nemzeti irányelvek, amelyek támogatják a radiológiai vizsgálatok megfelelőségét. Annak ellenére, hogy erőfeszítéseket tesznek a nemzeti iránymutatások számának növelésére, gondoskodni kell ezen iránymutatások hozzáférhetővé tételéről és végrehajtásáról is, hogy a beutalók és a radiológusok könnyen alkalmazhassák azokat a megfelelőség értékelésének helyén.

A tanulmány fő erősségei a megfelelőségi kritériumok elfogulatlan alkalmazása és a bevont vizsgálatok nagy száma (13 075 CT- és MRI-vizsgálat). Korábbi tanulmányok lényegesen kisebb, 350 és 1124 vizsgálat közötti mintákat értékeltek [6, 7, 11, 12]. További előnye ennek a vizsgálatnak, hogy a sugárterápiára való felkészülés során végzett vizsgálatokat kizárták a feltérképezésből. Korábbi tanulmányok ezeket is bevonták, de mivel ezek mindig megfelelőek, nem tartozhatnak az ilyen típusú, a diagnosztikus képalkotásra összpontosító tanulmányok körébe.

A vizsgálatnak és módszertanának vannak bizonyos korlátai. Csak olyan vizsgálatokat vontak be a vizsgálatba, amelyek egy automatikus adatbázis-illesztés során megfeleltek az ESR iGuide indikációinak [15], és az így kapott megfelelési arány 52% volt. Ez az érték más tanulmányokhoz képest magasabb [17]. A manuális elemzések javították volna az egyezés arányát, de lényegesen időigényesebbek lettek volna. Ezenkívül Svédország 21 egészségügyi régiójából csak négyet hívtak meg a vizsgálatban való részvételre. Végül, az eredmények közvetlen összehasonlítását megnehezíti, hogy nem ugyanazt a módszertant alkalmazták, mint a korábbi svéd tanulmányban. A beteg kórtörténetét vagy más betegspecifikus adatokat nem vonták be az automatizált értékelésbe, ezek az információk befolyásolhatták az értékelést és az eredményt. A vizsgálat sürgőssége és az, hogy a vizsgálatok a kérés időpontjában rendelkezésre állnak-e, szintén magyarázhatja a vizsgálat kiválasztását. A vizsgálat nem tartalmazta a kapott orvosi információk értékelését sem, valamint azt, hogy ezek az információk hasznosak voltak-e és befolyásolták-e a beteg ellátását.

Nemzetközi szinten különböző módszereket alkalmaztak a megfelelőség vizsgálatára, így a más országokban készült tanulmányok összehasonlítása kevésbé értelmezhető. Indokolt lehet, hogy legalább nemzeti szinten megállapodjanak a klinikai célszerűségi vizsgálatok során alkalmazandó módszertanról. Az értékelés általában időigényes, ha emberi megfigyelőkre van szükség, és a folyamatok minél nagyobb mértékű automatizálása megkönnyítené a hatékonyságot, valamint a vizsgálatok nagyobb és elegendő számának bevonását, hogy az eredmények értelmezhetőek legyenek. Az eredmény nagymértékben függhet az egyéni tapasztalattól és szakértelemtől is, és ennek hatása jelentősnek tűnik. Ezért a módszernek bizonyítékokon alapuló kritériumokra kell támaszkodnia. Ez a tanulmány támogatja ezeket az elképzeléseket. Más tanulmányok új technikákat javasolnak és vizsgálnak, például szövegelemző szoftvereket és más típusú automatizált nyelvi feldolgozást az értékelésekben. Ez lehet egy út a jövőben. A több információ és adat bevonását a folyamatba megkönnyíthetné a mesterséges intelligencia alkalmazása, ahogyan azt az orvosi képalkotás más területein már megtették.

Ebben a tanulmányban az ESR iGuide-ot használták a megfelelőség értékelésére, és ha a klinikumban klinikai döntéstámogató rendszert használnak, az értékelés rendszeresen elvégezhető a klinikumban. Tudomásunk szerint Svédországban csak egy, a tanulmányban nem szereplő egészségügyi régió van, amely kisebb léptékben használ ilyen rendszert, és az nincs teljesen integrálva a klinikai munkafolyamatba. A döntéstámogató rendszerek mint olyanok javíthatják a megfelelőséget, de a klinikai munkafolyamatba való teljes körű bevezetés kihívásnak bizonyult. A rendszert a helyi viszonyokhoz is hozzá kell igazítani és folyamatosan frissíteni kell.

A megfelelőség tanulmányozása növelhetné a nem megfelelő vizsgálatok elvégzésének mértékére vonatkozó ismereteket, de azt is, hogy bizonyos típusú indikációk vagy betegcsoportok, például a sürgősségi osztályokról érkező beutalók igényelnek-e figyelmet. Az értékelés a klinikai minőségbiztosítás részét is képezheti a klinikai rutinok és eredmények javítása érdekében.

Következtetések

A vizsgálatba bevont CT- és MRI-vizsgálatok jelentős része nem volt megfelelő, és ezek többségénél a rendelkezésre álló kritériumok alapján más, megfelelőbb vizsgálati lehetőségeket azonosítottak.

A CT-vizsgálatok esetében az alapellátási központokból érkező beutalók messze a legalacsonyabb fokú megfelelőséggel rendelkeznek. Ezzel szemben az MR-vizsgálatok esetében az ilyen központokból származó beutalók megfelelősége magasabb fokú, mint a kórházakból származó beutalóké. További vizsgálatokra van szükség ezen eredmények okainak feltárására.

Egy korábbi vizsgálattal való összehasonlítás nem javulást, hanem inkább az ellenkezőjét jelezte. A korábbi svéd és más európai tanulmányokkal való összehasonlítás azonban nehéz az alkalmazott módszerek különbözősége miatt.

További munkára van szükség a megfelelő képalkotó vizsgálatok szintjének javítása érdekében. A beutalók és a radiológiai osztályok számára könnyen hozzáférhető és használható nemzeti, szabványosított és strukturált iránymutatások jelentik az első lépést ennek eléréséhez.