Forrás: 
enthouse.blog.hu

Irodalom: 
Zhou, P., de Brito, R., Cui, Y. et al. 
The international expert consensus on management of external auditory canal carcinoma. 
Eur Arch Otorhinolaryngol (2024).
https://doi.org/10.1007/s00405-024-09033-w

Képalkotás:

középfül HRCT (axialos, coronalis rec.) + kontrasztos sorozat, mellé kiegészítésként, elsősorban:

• a lágyrészben (dura, agy, parotis, parapharyngealis tér, stb.) való terjedés miatt
• Csonterrosiok értékeléséhez

MRI (T1-súlyozott szekvenciák kontrasztanyaggal és T2-súlyozott szekvenciák zsírszuppresszióval javasoltak, 3 mm-nél kisebb szeletvastagsággal):

• jobban ábrázolja a tumor jellemzőit, és jobban azonosítja a lágyrészek érintettségét
• különösen hasznos a dura, az agyállomány, a fültőmirigy, a nyaki nyirokcsomók, a fossa infratemporalis és a parapharyngealis tér értékelésére.
• segít tmegkülönböztetni a tumorszövetet, az ödémás nyálkahártyát és a masztoid folyadékot.
• MRI angio az a. carotis érintettsége esetén, venográfia pedig a sinus sigmoideus illetve bulbus venae jugularis érintettség esetén
• azoknál a betegeknél, akiknél nem végezhető MRI, alternatívaként kontrasztanyagos halántékcsont-CT is alkalmazható

Előfordulhat, hogy a műtét előtti képalkotás alulbecsüli az elváltozás kiterjedését. Ilyen esetekben a sebészeknek fel kell készülniük, hogy az intraoperatív szituáció alapján esetleg kiterjedtebb vagy palliatív műtétet kell végezniük.

Staging része a nyaki-, mellkas CT, szükség esetén PET-CT, illetve metastasis gyanúnál UH+FNAB.

Utánkövetés:
A posztoperatív képalkotás döntő fontosságú a követés és kezelés szempontjából.
A kezdeti képalkotást 12 héttel a végleges kezelés befejezése után kell elvégezni. Kontrasztos temporális csont MRI és/vagy PET-CT ajánlott a kezelés utáni követéshez, mivel a legtöbb tumor kiújulása önmagában klinikai vizsgálattal nem feltétlenül mutatható ki, különösen, ha vak zsákzárást vagy szabad lebenyt alkalmaztak. A műtét utáni HR halántékcsont-CT-vizsgálatok szintén informatívak lehetnek, ha revíziós műtétet terveznek.
Rendszeres utánkövetés javasolt: a kezelést követő első évben 3 havonta, majd a második évben 6 havonta. Az EAC SCC-ben szenvedő betegek esetében 5 éves követési időszak ajánlott. Az EAC ACC-ben szenvedő betegek esetében az első 3 évben 6 havonta mellkasi CT javasolt, majd ezt követően át kell térni az évenkénti vizsgálatra.