előzmény: 
European consensus on patient contact shielding
Peter Hiles, Patrick Gilligan, John Damilakis, Eric Briers, Cristian Candela-Juan, Dario Faj, Shane Foley, Guy Frija, Claudio Granata, Hugo de las Heras Gala, Ruben Pauwels, Marta Sans Merce, Georgios Simantirakis and Eliseo Vano
Insights into Imaging 2021 12:194, DOI:10.1186/s13244-021-01085-4
https://radiologia.blog.hu/2023/06/20/europai_konszenzus_a_beteggel_erintkezo_sugarvedo_megoldasokrol

forrás: 
European survey on the use of patient contact shielding during radiological examinations
Claudio Granata, Erik Briers, Cristian Candela-Juan, John Damilakis, Timo De Bondt, Dario Faj, Shane Foley, Guy Frija, Hugo de las Heras Gala, Peter Hiles, Ruben Pauwels, Marta Sans Merce, Georgios Simantirakis, Eliseo Vano and Patrick Gilligan
Insights Imaging 14, 108 (2023). https://doi.org/10.1186/s13244-023-01452-3

Kulcspontok:

• Az európai radiológiai osztályokon még mindig nagymértékben alkalmazzák a betegek contact sugárvédelmét, annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték van arra, hogy ez a gyakorlat sok esetben nem hasznos
• A kontakt árnyékolást leggyakrabban a hagyományos radiográfiában alkalmazták, ahol a leggyakrabban árnyékolt szervek a gonádok, majd a pajzsmirigy, a női emlők és a szemlencse voltak
• Az európai radiológiai osztályok többsége elfogadhatná a contact védelem nélküli ajánlást, ha azt a radiológiával foglalkozó főbb európai szervek adnák ki, erre vonatkozóan.

Bevezetés
A röntgenvizsgálatok során a beteggel való contact árnyékolás (CS) alkalmazása évtizedek óta használatos, azzal a céllal, hogy a sugárérzékeny szerveket megvédjék a szükségtelen sugárzástól. Az árnyékolás első alkalmazása a gonádok védelmére történt, bár később az árnyékolást más érzékeny szervek, például a pajzsmirigy, az emlő, a szemlencse és a terhes nők magzatának vé
Az árnyékolás gyakorlata nem sokat változott az ionizáló sugárzás hatásaival kapcsolatos ismeretek bővülése és a röntgenberendezések fejlődése ellenére. Napjainkban a jobb kollimáció, az árnyékolás és szűrés, a jobb detektorérzékenység és az automatikus expozíciószabályozás (AEC) a betegek adszorbeált dózisának jelentős csökkenéséhez vezetett. Emellett a különböző szerveket érintő becsült sugárzási kockázat is változott az évek során. Különösen az ivarmirigyek sugárterhelése mindig is nagy aggodalomra adott okot az örökletes hatások feltételezett előidézésének kockázata miatt. Az emberi populációra vonatkozó legújabb genetikai kockázatbecslések azonban arra a következtetésre jutottak, hogy nincs bizonyíték az öröklődő betegségek sugárzással összefüggő többletére, és még a magzati expozícióra vonatkozó adatok is arra utalnak, hogy a kockázat kicsi vagy nem létezik < 100 mGy dózisok esetén. Ezen túlmenően jól ismert probléma a diagnosztikai információ elmaradásának kockázata egy rosszul elhelyezett pajzs miatt, vagy az AEC-rendszerekkel való interferencia következtében a dózis növekedésének kockázata.
E szempontok tekintetében a közelmúltban készült tanulmányok aggályokat fogalmaztak meg az árnyékolás hasznosságával és hatékonyságával kapcsolatban, ami tovább növeli az árnyékolás szabályozásának, ajánlásainak és gyakorlatának következetlenségét Európa-szerte.
Ezen okok miatt 2020-ban az Orvosi Fizikusok Európai Szövetsége (EFOMP), a Röntgensugaras Társaságok Európai Szövetsége (EFRS), az Európai Radiológiai Társaság (ESR), az ESR EuroSafe Imaging, az Európai Gyermekradiológiai Társaság (ESPR), az Európai Sugárdozimetria Csoport (EURADOS) és az Európai DentoMaxilloFaciális Radiológiai Akadémia (EADMFR) képviselői, valamint az ESR betegtanácsadó csoportjának képviselője megalapította a Gonad And Patient Shielding (GAPS) csoportot, hogy európai konszenzusos ajánlásokat dolgozzon ki a kontakt árnyékolás (CS) használatára vonatkozóan, és felmérje a betegárnyékolás jelenlegi európai gyakorlatát.
A közelmúltban megjelent szakirodalomban szereplő egyre több bizonyíték alapján az így született európai ajánlások arra a következtetésre jutottak, hogy az esetek többségében a beteg CS gyakorlata már nem ajánlott, egyetlen kivételt képez a pajzsmirigy árnyékolása, amely fogászati képalkotás esetén megfontolandó.
Ebben a cikkben annak a felmérésnek az eredményeiről számolunk be, amelynek célja a beteg CS jelenlegi gyakorlatának felmérése volt az európai radiológiai osztályok körében, valamint az árnyékolás mellőzésével kapcsolatos attitűdök vizsgálata.

Anyag és módszerek
Etikai jóváhagyás
A vizsgálat anonimizált jellegére való tekintettel - a betegek közvetlen bevonása nélkül - nem volt szükség etikai jóváhagyásra.

A felmérés kiterjesztése
Négy hónapon keresztül (2021. május 15. és szeptember 15. között) az ESR és az ESPR radiológus tagjait az ESR EuroSafe Imaging irodája kérte fel, hogy a radiológiai osztály vezetőjével és a vezető radiológussal konzultálva válaszoljanak egy anonimizált, webalapú kérdőívre. A felmérésbe az Európai Unió (EU), az Európai Gazdasági Térség (EGT) országaiból és néhány nem EU/EGT-országból származó radiológusokat vontak be.

A felmérés kérdései
A felmérést a GAPS-csoport valamennyi tagjának konszenzusos véleménye alapján tervezték meg, és az ESR és az ESPR igazgatótanácsa jóváhagyta. A felmérés 59 angol nyelvű feleletválasztós kérdésből állt. A felmérési kérdések és válaszlehetőségek másolatát az 1. kiegészítő fájl tartalmazza.
A kérdőív általános és specifikus kérdéseket is tartalmazott. Az általános kérdések célja az volt, hogy felmérjék a radiológiai osztályok CS-gyakorlatának különbségeit a felnőttek, gyermekek és terhes nők esetében, valamint a CS használatának vagy mellőzésének okait, a tudományos testületek által a CS használatára vonatkozóan kiadott legújabb ajánlások ismertségét, és a nem árnyékoló protokoll végrehajtásával kapcsolatos lehetséges problémákat.
A konkrét kérdések célja az volt, hogy felmérjék az árnyékolás alkalmazását bizonyos radiológiai vizsgálatoknál, a betegek kiválasztott csoportjánál és bizonyos szerveknél. Mindegyik kérdésre többszörös válaszadás volt lehetséges.

Az adatok elemzése
Az adatokat leíró statisztikák segítségével elemezték. Az eredményeket a CS használata vagy nem használata, a betegek kora (felnőttek vagy gyermekek) és az elvégzett radiológiai eljárás típusa szerint csoportosították.

Eredmények
Demográfiai adatok
20604 radiológust kértek fel a részvételre, és 225 radiológiai osztályról érkezett válasz. A válaszok 35 országból érkeztek, ebből 168 (74,7%) válaszadó az EU/EGT-országokból, 57 (25,3%) pedig az EU/EGT-n kívüli országokból. A válaszok jelentős része (43,2%) Olaszországból (30, 13,3%), az Egyesült Királyságból (22, 9,8%), Németországból (17, 7,6%), Spanyolországból (16, 7,1%) és Törökországból (12, 5,4%) érkezett. Az egyes országokból részt vevő központok számát az 1. táblázat tartalmazza.

Általános kérdések
A 225 válaszadó központból 193 (85,7%) végzett radiológiai vizsgálatokat felnőtteknél, ebből 128-ban gyermekeknél is, míg 32 (14,3%) központ kifejezetten gyermekradiológiai osztály volt. Így összesen 160 (71%) résztvevő központ végzett radiológiai vizsgálatokat gyermekeknél.
A felnőttek vizsgálatát végző 193 központ közül 95-ben (49,2%), a 160 gyermekekkel végzett vizsgálatot végző központ közül 92-ben (57,5%), a 113 terhes nőkön végzett vizsgálatot végző központ közül 54-ben (47,8%) a CS-t rutinszerűen alkalmazták legalább egy radiológiai modalitásban.
81 központ (36%) azt válaszolta, hogy az árnyékolásra vonatkozó külön jogszabály vagy nemzeti ajánlás létezik minden szervre és vizsgálatra vonatkozóan, 76 (33,8%) csak néhány szervre és vizsgálatra vonatkozóan, 34 (15,1%) pedig azt válaszolta, hogy nem áll rendelkezésre ajánlás vagy jogszabály; 34 (15,1%) központ esetében a válasz "nem ismert" volt.

Kérdések a 146, CS-t alkalmazó központ számára
A CS alkalmazásának leggyakoribb okai a következők voltak: "az árnyékolás hatékonyan csökkenti az érzékeny szervek szükségtelen dózis-expozícióját" (97, 66,4%), "az árnyékolás segít a betegeknek, gondozóknak, szülőknek abban, hogy a kapott ellátásban biztosak legyenek (81, 55,5%), és "a jogszabályok előírják ezt számunkra" (76, 52,1%).
Arra a kérdésre, hogy valamikor tapasztaltak-e a CS használatának következményeit, a leggyakoribb válaszok a következők voltak: "a vizsgálat megismétlésének szükségessége a pajzs elmozdulása miatt" (107, 73,3%), "artefaktumok" (74, 50,4%), "megnövekedett dózis az automatikus expozíciószabályozás aktiválása miatt" (65, 44,5%), és "kimaradt patológia" (51, 34,9%). 39 (26,7%) központ nem számolt be a CS használatának következményeiről. Mindkét kérdésre több válasz adható volt. További részletek a 2. táblázatban találhatók.

Kérdések a 79, CS-t nem használó központhoz
Amikor a CS-t nem használó központok válaszadóit megkérdezték, hogy miért nem használják a CS-t, a leggyakoribb válaszok a következők voltak: (47, 59,5%), "mert a CS nem hatékony, illetve nem szükséges az érzékeny szervek dózisának csökkentése érdekében" (47, 59,5%), "mert a CS ronthatja a képminőséget és a vizsgálat diagnosztikai képességét - és ezért megismétlésre van szükség" (46, 58,2%), és "mert az AEC növelheti a dózist" (41, 51,9%). Ezeket a központokat arról is megkérdezték, hogy mit gondolnak arról, hogy nem használnak CS-t. A legtöbb (56, 71%) azt válaszolta, hogy "rendben van ez a megoldás". Egy kisebb részük nem örült ennek a megoldásnak, mert úgy vélték, hogy a CS csökkentheti az érzékeny szervek szükségtelen expozícióját (10, 12,7%), vagy a betegek azt gondolhatják, hogy nem törődünk velük" (8, 10,1%). Mindkét kérdésre több válasz adható volt. További részletek a 2. táblázatban találhatók.

Kérdések mind a 225 központ számára
A felmérés valamennyi résztvevőjét megkérdezték a napi CS gyakorlatának megszüntetése során felmerülő fő kihívásokról. A leggyakoribb válaszok a következők voltak: "(127, 56,4%), a betegek (111, 49,3%) és a "képalkotó személyzet meggyőzése az árnyékolás marginális előnyeiről/kockázatairól" (95, 42,2%).
A válaszadókat arról is megkérdezték, hogy panaszkodott-e valamelyik beteg/szülő/gondviselő, ha nem használtak árnyékolást, a leggyakoribb válaszok a következők voltak: "igen" (85, 37,7%), "nem, bár nem használunk rutinszerűen CS-t" (56, 24,9%) és "nem tudom" (44, 19,6%). Mindkét kérdésre több válasz adható volt, és további részletek a 3. táblázatban találhatók.
A válaszadókat megkérdezték, hogy ismerik-e a CS alkalmazásáról szóló állásfoglalásokat, amelyeket az Amerikai Orvosi Fizikusok Szövetsége (AAPM) 2019-ben, illetve a Brit Radiológiai Intézet (BIR) 2020-ban adott ki. A válaszadók fele (114, 50,7%) ismerte a két nyilatkozat legalább egyikét, míg 111 (49,3%) nem.
A központokat ezután megkérdezték, hogy követnék-e az európai ajánlásokat, ha a radiológiában érintett főbb európai testületek konszenzusra jutnának a CS-ről Európában, a többség (188, 83,6%) igennel válaszolt, 28 (12,4%) nem tudta, 9 (4,0%) pedig nem.

A CS gyakorlatával kapcsolatos konkrét kérdések
Hagyományos röntgen
A CS-gyakorlatról 169, illetve 149 felnőtteknél és gyermekeknél hagyományos radiológiát végző központ szolgáltatott információt.
62 központ (36,7%) rutinszerűen alkalmazta a felnőtteknél a terepen belüli árnyékolást (IFS), 61 (40,9%) pedig a gyermekeknél.
A leggyakoribb árnyékolt szervek felnőtteknél és gyermekeknél a férfi ivarmirigyek voltak a medence röntgenfelvételénél (46, 27,2% és 55, 36,9%), a női ivarmirigyek a medence röntgenfelvételénél (37, 21,9% és 49, 32,9%), valamint a női ivarmirigyek a gerinc röntgenfelvételénél (35, 20,7% és 38, 25,5%).
64 központ (37,9%) rutinszerűen alkalmazta a mezőn kívüli árnyékolást (OFS) felnőtteknél és 66 (44,3%) gyermekeknél.
A leggyakoribb OFS-szervek felnőtteknél és gyermekeknél a férfi ivarmirigyek voltak a hasi röntgenfelvételek során (43, 25,4% és 53, 35,6%), a női ivarmirigyek a mellkasi röntgenfelvételek során (42, 24,9% és 52, 34,9%), valamint a férfi ivarmirigyek a mellkasi röntgenfelvételek során (41, 24,2% és 51, 34,2%). További részletek az 1. kiegészítő fájlban találhatók: S1 táblázat.

CT
Felnőtteknél 154, gyermekeknél 128 központ végzett CT-vizsgálatot. Felnőtteknél 28 központ (18,2%), gyermekeknél 25 (19,5%) alkalmazott rutinszerűen IFS-t (mezőn belüli árnyákolást - in field shielding). A leggyakoribb IFS-szervek a férfi nemi mirigyek voltak a medence CT során (20, 13% felnőtteknél; 18, 14,1% gyermekeknél), a szemlencse a fej CT során (12, 7,8% felnőtteknél; 13, 10,2% gyermekeknél) és a pajzsmirigy a nyak CT során (9, 5,8% felnőtteknél; 11, 8,6% gyermekeknél). 37 központ (24%) rutinszerűen alkalmazta az OFS-t (mezőn kívüli árnyékolás - out of field shielding) felnőtteknél és 40 (31,3%) gyermekeknél. Felnőtteknél a leggyakrabban a mellkas CT során a női nemi mirigyek (24, 15,6%), a férfi nemi mirigyek a mellkas CT során (23, 14,9%) és a férfi nemi mirigyek a hasi CT során (22, 14,3% felnőtteknél); gyermekeknél a férfi nemi mirigyek a végtag CT során (34, 26,6%), a női nemi mirigyek a mellkas CT során (33, 25,8%) és a férfi nemi mirigyek a mellkas CT során (33, 25,8%) voltak a mezőn kívül árnyékolt szervek. További részletek az 1. kiegészítő fájlban találhatók: S2. táblázat.

Intervenciós radiológiai eljárások
120 központban végeztek intervenciós radiológiai beavatkozásokat felnőtteknél és 83-ban gyermekeknél.
Ezek közül 36 központ (30%) rutinszerűen alkalmazott OFS árnyékolást felnőtteknél és 21 (25,3%) gyermekeknél.
A leggyakrabban a mezőn kívül árnyékolt szervek a férfi ivarmirigyek voltak a hasi eljárások során (24, 20% felnőtteknél; 21, 25,3% gyermekeknél), a női ivarmirigyek a mellkasi eljárások során (22, 18,3% felnőtteknél; 21, 25,3% gyermekeknél) és a férfi ivarmirigyek a mellkasi eljárások során (21, 17,5% felnőtteknél; 20, 24,1% gyermekeknél). További részletek az 1. kiegészítő fájlban találhatók: S3. táblázat.

Fogászati képalkotás
83 központ végzett fogászati képalkotást felnőtteknél és 74 gyermeknél. Felnőtteknél 23 központ (27,7%), gyermekeknél 23 (31,1%) alkalmazott rutinszerűen OFS-t. Felnőtteknél a leggyakrabban a pajzsmirigyet árnyékolták (panoráma röntgen: 14, 16,9%, intraorális röntgen: 11, 14,3%, és kúpos CT: 11, 13,3%; míg gyermekeknél a törzset (13, 17,6%), a pajzsmirigyet intraorális röntgen (11, 14,9%) és a pajzsmirigyet panoráma röntgen (11, 14,9%). További részletek az 1. kiegészítő fájlban találhatók: S4. táblázat.

Mammográfia
A mammográfiás vizsgálatokat végző 119 központból 29 központ használt OFS-t. A leggyakrabban árnyékolt szervek a gonádok (26, 21,8%), a pajzsmirigy (14, 11,8%) és a szemlencse (4, 3,4%) voltak: 1. kiegészítő fájlban találhatók: S5. táblázat.

Radiológiai képalkotás terhes nőknél
113 központ végzett radiológiai képalkotást terhes nőknél. Ezek közül 54-ben (47,8%) alkalmazták a magzat OFS-ét. A leggyakoribb vizsgálatok, amelyekben árnyékolást alkalmaztak, a mellkasi röntgenfelvétel (50, 44,2%), a mellkasi CT (43, 38,1%) és a végtagok röntgenfelvétele (41, 36,3%) volt. További részletek az 1. kiegészítő fájlban találhatók: S5. táblázat.

Megbeszélés
A felmérés szerint a központok mintegy fele rutinszerűen alkalmazza a CS-t legalább egy radiológiai technikában felnőttek és/vagy gyermekek esetében. Ennek fő okaként az érzékeny szervek védelmének hatékonyságát jelölték meg: mindezt annak ellenére, hogy egyre több tanulmány, állásfoglalás és ajánlás fogalmaz meg aggályokat annak hasznosságával kapcsolatban. Ezzel szemben az árnyékolást alkalmazó válaszadók körülbelül egyharmada nem hisz annak hatékonyságában: ez hangsúlyozza, hogy a GAPS csoport által megfogalmazott közös és nemzetközi nyilatkozatra nagy szükség van az árnyékolás egységes gyakorlatának támogatásához.
Az árnyékolást alkalmazó válaszadók több mint fele azt válaszolta, hogy a jogszabályok kötelezik őket erre. A Candela-Juan és munkatársai által nemrégiben készített áttekintés azonban kimutatta, hogy az országoknak csak egy kisebb része rendelkezik részletes szabályozással, amely meghatározza, hogy mikor kell a beteg árnyékolását alkalmazni. A legtöbb ország előírja, hogy az árnyékolást "szükség esetén" kell használni, vagy egyáltalán nincs szabályozás, és a szakmai társaságok adnak iránymutatást vagy ajánlást. Következésképpen eredményeink szerint a válaszadók ismeretei az árnyékolás jogi követelményeiről hiányosnak tűnnek.
A CS-t alkalmazó központok közel háromnegyede számolt be a CS alkalmazásának káros következményeiről. A leggyakoribb az volt, hogy a vizsgálatot meg kellett ismételni, mivel a pajzs a leképezendő szervekre helyeződött, és így megduplázódott a sugárterhelésből eredő sztochasztikus kockázat. Egy másik gyakori következmény volt, hogy az ionizációs kamra fölé helyezett pajzs befolyásolta az AEC-rendszer működését. Ez a beteg dózisának növekedéséhez vezet, mivel a rendszer a megnövekedett sűrűség miatt több sugárterhelést ad, és emellett a röntgenkép minőségét is ronthatja. A rosszul elhelyezett pajzs potenciálisan legrosszabb és - eredményeink szerint - nem is olyan ritka hatása azonban a téves diagnózis lehet, amikor egy elváltozást elrejt a pajzs.

Mindezek az okok amellett szólnak, hogy a GAPS-csoport által nemrégiben kiadott európai konszenzusnyilatkozatban megfogalmazott ajánlások szerint az árnyékolás alkalmazásának gondos átgondolására van szükség.

Másrészt a központok körülbelül egyharmada nem használt CS-t, aminek fő oka a CS használatából eredő fenti káros következmények elkerülése volt.
Az árnyékolást nem alkalmazó központok válaszadóinak csaknem háromnegyede egyetértett ezzel, míg a többiek nyugtalankodtak, főként azért, mert a betegek és a gondozók az árnyékolás mellőzését a gondoskodás hiányaként érzékelhették. Másrészt a CS-t használó központok válaszadóinak mintegy fele úgy vélte, hogy az árnyékolás segít a betegeknek, szülőknek és gondozóknak abban, hogy a kapott ellátásban biztosak legyenek, mivel a betegek hozzászoktak ahhoz, hogy az árnyékolást védelmi eszközként használják.

A laikusok ugyanis nagyon gyakran az árnyékolást tekintik az egyetlen bizonyítéknak arra, hogy a radiológiai csapat figyelmesen közelít, így nem meglepő, hogy a résztvevő központok mintegy 40%-a említette, hogy a páciensek valamilyen szinten panaszkodtak az árnyékolást nem kapták meg. Ezért nem váratlan, hogy a résztvevő központok mintegy 40%-a a páciensek, szülők és gondozók pszichológiai szempontjait és elvárásait, valamint a következetes megközelítés és a speciális oktatás hiányát tekintette az árnyékolás nélküli megoldás megvalósításának fő kihívásának. A következetes megközelítés elfogadása, és ezzel egyidejűleg a betegek/gondviselők és az egészségügyi szakemberek oktatása és tájékoztatása más, nagyobb hatású optimalizálási intézkedésekről, mint például a kollimáció és az egyénre szabott dózisválasztás, döntő fontosságú a gyakorlat megváltoztatásához.

Míg a válaszadók mintegy fele nem ismerte az AAPM és a BIR által a CS gyakorlatáról kiadott legújabb ajánlásokat, a túlnyomó többség azt jelentette, hogy követni fogja az európai ajánlásokat, amint azok kiadják. Ez erős ösztönzést jelent az érintett európai szakmai testületek számára, hogy a GAPS-csoport által nemrégiben kiadott európai konszenzus alapján biztosítsák a képalkotó szakemberek megfelelő oktatását és képzését, valamint a betegek és gondozók egyértelmű tájékoztatását.

Mivel a gyermekek sugárérzékenyebbek, mint a felnőttek, nem meglepő, hogy a CS-t leggyakrabban gyermekeknél alkalmazták. Ami a modalitásokat illeti, az OFS-t leggyakrabban (a központok mintegy 40%-ában) felnőttek és gyermekek esetében alkalmazták hagyományos röntgenvizsgálatokhoz, ezt követte a fogászati képalkotás (a központok mintegy 30%-ában). Meglepő, hogy az OFS használata gyakoribb volt az olyan alacsony dózisú eljárásokban, mint a hagyományos röntgenvizsgálatok és a fogászati képalkotás, bár ez azzal magyarázható, hogy ezeknél a módozatoknál régóta szokás a CS használata. A fogászati képalkotás az egyetlen olyan modalitás, ahol a GAPS-csoport úgy vélte, hogy bizonyos körülmények között árnyékolást lehet alkalmazni a pajzsmirigy védelme érdekében az AEC használatának hiánya és a nagyobb kollimátorméretek elterjedtsége miatt a szájüregi egységeken. Az IFS-t a hagyományos és a CT-vizsgálatoknál a központok mintegy 40%-ában, illetve 20%-ában alkalmazták. Ez aggasztó gyakorlatot jelent, amelyet abba kellene hagyni, mivel nem hatékony, elzárhat fontos anatómiai jellemzőket, és ráadásul zavarja az AEC működését, ami dózisenövekedést okoz, ha a pajzs hatással van az AEC-mérésre.

A leggyakrabban árnyékolt szervek az ivarmirigyek voltak, őket követte a pajzsmirigy, a női emlők és a szemlencse, ami valószínűleg ismét az ivarmirigyek magas sugárérzékenységének és a kapcsolódó genetikai kockázatoknak az örökségét tükrözi. A diagnosztikai képalkotás tipikus dózisaival kapcsolatos örökletes hatások azonban elhanyagolhatóak. Továbbá az árnyékolás alkalmazásának pontossága nagyon alacsony, különösen a petefészkek esetében, figyelembe véve azok változó elhelyezkedését a hasüregben.

A terhes nők OFS-ét a központok mintegy 50%-ában alkalmazták. Ugyanakkor jól ismert, hogy a magzat expozíciója a nem a hasra irányuló vizsgálatok során a legtöbb esetben nem jelent kockázatot.

A szakemberek oktatása kulcsfontosságú, amikor olyan szorongó betegekkel, mint a terhes nők, foglalkoznak, hogy megnyugtassák őket, és más, hatékonyabb dózisoptimalizálási intézkedések mellett az árnyékolás lehetséges kockázatainak magyarázatára összpontosítsanak.

A felmérésnek vannak bizonyos korlátai, különösen az alacsony válaszadási arány miatt. Ugyanakkor számos országból kaptunk válaszokat, és úgy véljük, hogy eredményeink reprezentatívak a jelenlegi nemzetközi gyakorlatra nézve. A válaszok csekély száma azonban a radiológusok körében a CS gyakorlata iránti alacsony érdeklődés jeleként is értelmezhető. A vizsgálat másik korlátja, hogy a felmérésben csak kevés speciális gyermekradiológiai központ vett részt, ami megnehezíti a gyermekeknél alkalmazott gyakorlatok összehasonlítását az általános radiológiai osztályok gyakorlatával.

Ez a felmérés a radiológusokat célozta meg. Ez egy lehetséges korlátozást jelenthet, mivel valójában a radiológusok felelősek a vizsgálatok elvégzéséért, és következésképpen ők ismerik legjobban a CS-re vonatkozó intézményi irányelveket és gyakorlatot. Másrészt a radiológusok a radiográfusokkal együtt osztoznak a betegek sugárvédelmével kapcsolatos legjobb gyakorlat felelősségében, és tisztában kell lenniük a CS-gyakorlattal. Mindenesetre ennek a lehetséges korlátozásnak a mérséklése érdekében azt javasoltuk a radiológusoknak, hogy a vezető radiográfussal konzultálva válaszoljanak.

Következtetés
A felmérés során gyűjtött információk azt mutatják, hogy a CS-t még mindig nagymértékben alkalmazzák az európai radiológiai osztályokon, különösen a gyermekek esetében. Úgy tűnik, hogy a betegek és a gondozók pszichológiai szempontjai, a CS korlátozott előnyeivel kapcsolatos szkepticizmus, a hiányos ismeretek és a következetes tájékoztatás hiánya a legfontosabb akadályai az árnyékolás nélküli diagnosztikus munka  alkalmazásának. A legtöbb osztály azonban elfogadná az árnyékolást tiltó intézkedést, ha azt európai szakmai társaságok ajánlásaként adnák ki. Ebben a tekintetben a GAPS közelmúltbeli európai konszenzusos nyilatkozata kulcsfontosságú szerepet játszik. Alapvető fontosságú az európai és nemzeti szakmai társaságok határozott elkötelezettsége a gyakorló orvosok, betegek és gondozók oktatása és tájékoztatása iránt.

forrás: 
European survey on the use of patient contact shielding during radiological examinations
Claudio Granata, Erik Briers, Cristian Candela-Juan, John Damilakis, Timo De Bondt, Dario Faj, Shane Foley, Guy Frija, Hugo de las Heras Gala, Peter Hiles, Ruben Pauwels, Marta Sans Merce, Georgios Simantirakis, Eliseo Vano and Patrick Gilligan
Insights Imaging 14, 108 (2023). https://doi.org/10.1186/s13244-023-01452-3

előzmény: 
https://radiologia.blog.hu/2023/06/20/europai_konszenzus_a_beteggel_erintkezo_sugarvedo_megoldasokrol
European consensus on patient contact shielding
Peter Hiles, Patrick Gilligan, John Damilakis, Eric Briers, Cristian Candela-Juan, Dario Faj, Shane Foley, Guy Frija, Claudio Granata, Hugo de las Heras Gala, Ruben Pauwels, Marta Sans Merce, Georgios Simantirakis and Eliseo Vano
Insights into Imaging 2021 12:194, DOI:10.1186/s13244-021-01085-4