forrás: 
pre-proof
Neitzel E, vanSonnenberg E, Markovich D, Parris D, Tarrant J, Casola G, Mamlouk MD, Simeone JF:
The New Normal or a Return to Normal: Nationwide Remote Radiology Reading Practices after Two Years of the COVID-19 Pandemic
c Journal of the American College of Radiology, JACR (2023), https://doi.org/10.1016/j.jacr.2023.04.014

A felmérés célja volt, hogy megismerje a távleletezés országos szintű felhasználását a COVID-19 világjárvány kezdete után két évvel. Az ilyen információk hasznosak lehetnek a teleradiológiai megoldások, távleletezés jövőjének előrejelzésében.

Az online kérdőívet, amely a válaszadók távleletezéssel kapcsolatos megítélését mérte fel, különösen a COVID-19 világjárvánnyal kapcsolatban, négy gyakorló radiológus és egy orvostanhallgató készítette. A kérdőívet az ACR (American College of Radiology) adminisztrátorai és a felmérések terjesztésében jártas szakemberei tovább finomították.
A kérdőívet e-mailben küldték el az ACR 7407 tagjából álló reprezentatív mintának. Az adatgyűjtés 2022. június 10. és 2022. július 5. között történt. Két emlékeztető e-mailt küldtek azoknak, akik még nem válaszoltak a kérdőívvel kapcsolatos előzetes meghívóra.
Összesen 345 kérdőívet töltöttek ki a jogosult válaszadók (4,7%-os válaszadási arány). Az adatok elemzését az ACR munkatársai végezték.

Összefoglalás, eredmények:

A válaszadók 91%-a (314/345) jelezte, hogy szervezetük lehetővé tette a távoli leletezést a COVID-19 világjárvány idején. E szervezetek 53%-a (168/315) már a COVID-19 pandémia előtt is dolgozott távleletezéssel, míg 44%-uk (139/315) a pandémia alatt vezette be először. Az akadémiai radiológusok 30%-a (32/106) jelezte, hogy szervezetük a pandémia előtt engedélyezte a távoli leletezést, míg a nem akadémiai környezetben dolgozók 65%-a (136/209). Ezzel szemben az akadémiai radiológusok 67%-a (71/106) a pandémia alatt kezdte meg a távleletezést, míg a nem akadémiai környezetben dolgozó radiológusok 33%-a (68/209).

A válaszadó szervezetek 53%-a (168/315) már a COVID-19 pandémia előtt is használt távleletezést, míg 44%-uk (139/315) a pandémia alatt vezette be először.

Az akadémiai radiológusok 30%-a (32/106) jelezte, hogy szervezetük a pandémia előtt engedélyezte a távleletezést, míg a nem akadémiai környezetben dolgozók 65%-a (136/209). Ezzel szemben az akadémiai radiológusok 67%-a (71/106) a pandémia alatt kezdte meg a távleletezést, míg a nem akadémiai környezetben dolgozó radiológusok 33%-a (68/209).

Az említett szervezetekben távleletezést végző radiológusok 54%-a (134/247) a COVID-19 pandémia előtt, míg 44%-a (109/247) a pandémia alatt telepítette távoli munkaállomását. Az akadémiai radiológusok 39%-ának (28/71) volt a pandémia előtt telepítve a távoli munkaállomása, míg a nem egyetemi környezetben dolgozó radiológusok 60%-ának (106/176). Ezzel szemben a COVID-19 világjárvány idején az akadémiai környezetben dolgozó radiológusok 61%-a (43/71) rendelkezett személyes munkaállomással, szemben a nem akadémiai környezetben dolgozó radiológusok 38%-ával (66/176).

A radiológusok 21%-a (65/315) jelezte, hogy bár szervezetük lehetővé teszi a távleletezést, ők maguk nem végeznek ilyen tevékenységet.

A távleletező radiológusok 48%-a (78/163) jelezte, hogy az idei leletezések több mint felét távolról végezték, 32%-uk (52/163) pedig több mint 75%-át. A radiológusok 37%-a (61/163) a leletezések kevesebb mint negyedét végzi távolról. A nem akadémiai környezetben dolgozó radiológusok 38%-a (43/112) a leletezések több mint 75%-át távolról végzi, míg az akadémiai radiológusok 18%-a (9/51).

A praxisvezető radiológusok 20%-a (17/84), akik a saját szervezetük nevében nyilatkoznak, azt jelezték, hogy szervezetükben a leletezések több mint 50%-át távolról végzik. 46% (39/84) jelenti, hogy szervezetük leletezésének kevesebb mint negyedét végzik távolról. A nem akadémiai szervezetekben dolgozó gyakorlati vezetők 27%-a (17/64) jelenti, hogy a szervezetük leletezéseinek több mint 50%-át távolról végzik, míg az akadémiai osztályokon dolgozó gyakorlati vezetők 0%-a (0/20).
Azon radiológusok 41%-a (67/163), akiknek a szervezete lehetővé tette a távleletezést, megjegyzi, hogy ennek aránya nőtt az elmúlt évben, míg 40% (65/163) szerint nincs jelentős változás, 19% (31/163) pedig csökkenésről számolt be. A szervezetük nevében nyilatkozó praxisvezetők hasonló tendenciákról számolnak be: 52% (44/84) jelezte, hogy szervezetükben a távleletezések aránya nőtt az elmúlt évben, míg 36% (30/84) arról számolt be, hogy nem történt jelentős változás, 12% (10/84) pedig kevesebb esetet dokumentált. Ha azonban összehasonlítjuk az akadémiai és a nem akadémiai gyakorlatok vezetőinek válaszait, akkor az akadémiai szervezetek 35%-a (7/20) csökkentette a távleletezések arányát az elmúlt évben, szemben a nem akadémiai gyakorlatok 5%-ával (3/64).

A világjárvány idején távleletező válaszadók 16%-a (49/314) várhatóan visszatér a helyszíni leletezéshez, míg 84%-uk (265/314) a távleletezés folytatásáról számolt be (online függelék). Az egyetemi radiológusok 27%-a (31/113) várhatóan visszatér a távmunkából, míg a nem egyetemi környezetben dolgozók 8%-a (18/232) (online függelék). Ezzel szemben az akadémiai környezetben dolgozó radiológusok 65%-a (74/113) tervezi a távleletezés folytatását, szemben a nem akadémiai környezetben dolgozók 82%-ával (191/232).

Mivel az akadémiai osztályokon nagyobb valószínűséggel térnek vissza a radiológusok a helyszíni munkához, a távleletezés mértéke olyan tényezővé válhat, amelyet a frissen képzett radiológusok figyelembe vesznek, amikor eldöntik, hogy az akadémiai karriert folytatják-e a magánpraxisokkal szemben.

Egy nemrégiben végzett országos felmérés szerint az ezredfordulósok minden más generációnál nagyobb valószínűséggel vágynak a távmunka lehetőségére, 84%-uk fontosnak tartja a távmunkát . Úgy tűnik, hogy ez az érzés a radiológus gyakornokok körében is érvényesül, mivel az egyik rezidensképző programban a távmunkahelyen dolgozó rezidensek 77%-a jelezte, hogy a jövőben érdekelné őket egy olyan munkahely, amely távmunka lehetőséget kínál.

Az egyetemi radiológiai tanszékeknek egyensúlyt kell teremteniük a távleletezés előnyei és a lehetséges hátrányai között, ami talán a radiológusképzésre gyakorolt hatása miatt a legfontosabb. Egy egyetemi intézményben az első- és másodéves radiológus rezidensek 81%-a számolt be arról, hogy a világjárvány idején a távmunka negatív vagy nagyon negatív hatással volt az oktatásukra.

A távleletezést végző radiológusok 84%-a (208/247) szerint a távleletezés valamilyen formában állandó változás lesz a szervezetük munkafolyamatában a pandémia után (sok radiológus valószínűleg hibrid leletezést fog végezni), és nincs jelentős különbség az egyetemi és nem egyetemi környezetben dolgozó radiológusok között. Összességében a radiológusok előrejelzései a távleletezések arányára vonatkozóan a következő egy évben hasonlóak az előző év arányához.

A távleletezés legvonzóbb jellemzői közé tartozik a jobb életmód (279/345 fő vagy fontos tényezőt megjelölve, 81%), a munkába járás elkerülése (261/345, 76%), valamint a kevesebb megszakítás és figyelemelterelés (237/345, 68%):

A kollégákkal és a beutaló orvosokkal való bajtársiasság érzésének csökkenése volt azonban a távoli olvasás legnagyobb hátránya (184/345, 54%), ezt követte a kollégákkal való konzultáció hiánya (152/345, 44%) és a fokozott elszigeteltség (143/345, 41%):

A távleletezést végző radiológusok 87%-ánál (142/163) pozitív hatással van a munkával való elégedettségre, míg 8% (13/163) és 5% (8/163) semleges, illetve negatív hatásról számol be. A távleletezéssel járó interperszonális kapcsolat hiánya a távleletezést végző válaszadók 80%-a (131/163) szerint alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a beteg-orvos kapcsolatot. A radiológusok 75%-a (122/163) és 63%-a (103/163) jelezte, hogy a távleletezés alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a beutaló orvosokkal és a technikai személyzettel való kapcsolatát. Végül, 57% (93/163) jelezte, hogy a távleletezés alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a többi radiológussal való kapcsolatát.

Tanulmányunknak számos korlátja van. Adataink hajlamosak a válaszadási torzításra. Ezenkívül a felmérés nem kérdezi meg, hogy milyen helyzetekben veszik leggyakrabban igénybe a távleletezést, például esti, hétvégi vagy éjszakai műszakban. Végül, felmérésünk viszonylag kis mintanagyságú és alacsony válaszadási arányú.

Összefoglalva, a COVID-19 világjárvány katalizálta a távleletezés bevezetését, különösen azokon az osztályokon, ahol a világjárvány előtt kevésbé volt jellemző a távleletezés, míg a távleletezés valószínűleg a radiológiai munkafolyamatok állandó részévé vált.