A fülzúgás diagnosztizálása meglehetősen összetett lehet a lehetséges okok sokfélesége miatt.
Az alapos klinikai vizsgálat elengedhetetlen az Ön fülcsengésének sajátos jellemzőinek, valamint a kapcsolódó tüneteknek és aggodalmaknak az azonosításához.
Kétoldali, nem pulzáló fülzúgás esetén, amely nem kapcsolódik neurológiai tünetekhez vagy aszimmetrikus halláscsökkenéshez, általában nincs szükség képalkotó vizsgálatokra.
Más helyzetekben a radiológus orvosával együttműködve határozza meg a legjobb, az Ön igényeihez igazodó eljárást.
A feltételezett kiváltó októl függően olyan lehetőségek ajánlhatók, mint a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI), a digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) és esetenként az ultrahang (US).
Ha a fülzúgása szinkronban van a szívverésével, több képalkotó vizsgálatra is szükség lehet az összes lehetséges ok feltárásához.

A limfóma a vérrák egyik típusa, amely lehet gyorsan növekvő (agresszív) vagy lassan növekvő (indolens). Bár leggyakrabban a nyirokcsomókat érinti, a limfóma számos különböző testrészt érinthet.
Az olyan képalkotó vizsgálatok, mint a pozitronemissziós tomográfia (PET) és a komputertomográfia (CT) elengedhetetlenek a limfóma kiterjedésének és a testben való terjedésének meghatározásához.
Néha további csontvelőbiopsziára lehet szükség.
A PET és a CT azt is meg tudja állapítani, hogy a kezelés sikeres volt-e.
A PET hamarabb tájékoztathat, mint a CT, ha a kezelés végén még mindig van életképes limfóma.

A jelenlegi MRI-kontrasztanyagok kiváló biztonsági profillal rendelkeznek.
Bizonyos klinikai kontextusokban azonban a kontrasztanyag intravénás injekciózása nem ad semmilyen információt, és ezért elkerülhető lenne.
A GBCA-k használatát az előny/kockázat arány szempontjából kell indokolni, és a diagnosztikai információ elvesztése nélkül elérhető legkisebb dózisra kell optimalizálni.
Az új generációs kontrasztanyagok ígéretesnek mutatkoznak a hasonló diagnosztikai hatékonyság és biztonság elérésére alacsonyabb dózisokkal.

A görcsrohamokban vagy epilepsziában szenvedő betegeket különböző képalkotó eljárásokkal kell vizsgálni.
Abban az esetben, ha az első epilepsziás roham felnőttkorban és minden nyilvánvaló ok nélkül jelentkezik, ajánlott CT-vizsgálatot végezni.
Ha nem találunk az okot magyarázó elváltozást, célszerű MR-vizsgálatot végezni. Az MR-vizsgálatnak ezekben az esetekben nagy felbontású képeket kell készítenie az agyról, kifejezetten az epilepsziát okozó apró és finom elváltozások kimutatására.
Ezeknek az elváltozásoknak a felismerése fontos, mivel befolyásolja a kezelést és a prognózist.
Azokban az esetekben, amikor az epilepsziát nem lehet antiepileptikumokkal kontrollálni, van sebészeti lehetőség, bár ez csak a betegek kis részének válik előnyére.
Ha az MR-vizsgálat epileptogén elváltozást mutat ki, és a műtét kivitelezhető, akkor nagyobb az esély a rohammentességre.

Többféle tüdőbetegség érintheti mind a koraszülött, mind a teljesen kifejlett csecsemőket, ahol a képalkotás kulcsfontosságú a pontos diagnózis és a kezelés irányítása szempontjából.
A mellkasröntgenfelvétel és a tüdőultrahang elegendő a legtöbb újszülöttkori tüdőbetegség, köztük az RDS (légzési distressz szindróma), TTN (újszülött átmeneti tachypnoe-ja), MAS (meconium aspirációs szindróma), tüdőgyulladás, CDH (veleszületett rekeszsérv) és FOA (idegentest aspirációja) diagnosztizálásához.
A veleszületett tüdőfejlődési rendellenességek a különböző tünetekkel járó tüdőbetegségek széles skáláját foglalják magukban. Ezek a rendellenességek lehetnek tünetmentesek, vagy már a születéstől kezdve akut vagy visszatérő tünetekkel jelentkezhetnek.
A képalkotó eljárások a gyakran a terhesség alatt észlelt rendellenességek megerősítésére és a gyermek növekedése során bekövetkező változások nyomon követésére szolgálnak.
Tüneteket mutató gyermekeknél a CT-képalkotás elengedhetetlen a tüdőgyulladás szövődményeinek, a CDH (veleszületett rekeszsérv) esetleges kiújulásának és a hörgőtükrözés irányításához FOA (idegentest aspirációja) esetén.