forrás:
Kwee, T.C., Almaghrabi, M.T. & Kwee, R.M.
Diagnostic radiology and its future: what do clinicians need and think?. 
Eur Radiol (2023). https://doi.org/10.1007/s00330-023-09897-2

A tanulmány eredményei szerint, a klinikusok általában nagyon magas értékű ellátásnak tekintik az orvosi képalkotást. Az ausztrál kontinensen dolgozó klinikusok hajlamosak voltak valamivel alacsonyabb osztályzatot adni az orvosi képalkotás értékének, de nem világos, hogy ez miért volt így.

Az eredmények azt is jelzik, hogy a klinikusoknak nagyobb szükségük van a radiológusokra a keresztmetszeti képalkotás, mint a hagyományos röntgendiagnosztika értelmezéséhez. Valójában úgy tűnik, hogy a röntgenfelvételek jelentős részét a klinikusok teljesen önállóan, radiológussal való konzultáció vagy a radiológiai lelet elolvasása nélkül értelmezik. A sebészeti szakterületeken dolgozó klinikusok a röntgen-, ultrahang- és CT-felvételek értelmezésében szignifikánsan kevésbé függtek a radiológusoktól, mint a nem sebészeti szakterületeken dolgozók, ami a nagyobb anatómiai ismeretekkel magyarázható. Az MRI esetében azonban nem ez volt a helyzet, ami valószínűleg az MRI összetettebb fizikai alapelveinek köszönhető, amelyeket a képértelmezéshez érteni kell. A tanulmányunk interkontinentális különbségeket talált a klinikusok radiológusoktól való függőségében is az orvosi képalkotó vizsgálatok értelmezésében, ami a radiológusok elérhetőségében és a klinikusok orvosi képalkotási ismereteiben mutatkozó különbségeket tükrözheti az egyes kontinenseken. A nem egyetemi kórházban dolgozó klinikusok az ultrahangvizsgálat értelmezésében is inkább függtek a radiológusoktól, mint az egyetemi kórházban dolgozók. Ennek a megfigyelésnek az oka továbbra sem világos.

A tanulmányban válaszadó klinikusok:

további adatok a cikkben

A klinikusok arra számítanak, hogy az orvosi képalkotás igénye tovább fog növekedni az elkövetkező 10 évben.
A klinikusok közel fele azt is várta, hogy több radiológusra lesz szükség, bár a 65 évnél idősebbek inkább azt jelezték, hogy kevesebb radiológusra van szükség. Talán a nyugdíjas klinikusok kevésbé tájékozottak a képalkotás technikai és alkalmazásuk legújabb fejleményeiről, ami magyarázatot adhat a témával kapcsolatos véleményükre. A legtöbb klinikus úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia nem fogja feleslegessé tenni a radiológusokat a következő 10 évben. Valójában a legtöbben úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a radiológusokat, és csak szűk feladatspecifikus alkalmazások támogatására használható. A női klinikusok nagyobb valószínűséggel gondolták úgy, hogy a mesterséges intelligencia nem fogja helyettesíteni a radiológusokat, amire nincs egyértelmű magyarázat.

Az alacsony értékű ellátást olyan ellátásként definiálták, amely nem nyújt semmilyen hasznot, vagy amelynek haszna aránytalanul alacsony a költségeihez képest. A képalkotó és egyéb diagnosztikai vizsgálatokat alacsony értékű szolgáltatásként jellemezte a New England Journal of Medicine egy nemrégiben megjelent cikke, és becslések szerint az összes radiológiai vizsgálat 20-50%-a alacsony értékű. Korábbi cikkek tárgyalták, hogyan lehet potenciálisan javítani az értéket a radiológiában, és hogyan lehet minimalizálni az egészségügyi erőforrások pazarlását. Ezen felmérés eredményei azonban azt mutatják, hogy a klinikusok általában az orvosi képalkotást kulcsfontosságúnak tartják a betegek szempontjából, és az orvosi képalkotásra vonatkozó kéréseik száma a jövőben növekedni fog. Ezek az eredmények talán meggyőzhetik a politikai döntéshozókat arról, hogy szükséges az orvosi képalkotásba való beruházás.

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a radiológiai leletek mintegy 10-20%-át nem olvassák el a klinikusok. Korábbi munkák azt is jelezték, hogy a hagyományos röntgen leleteket ritkábban olvassák el, mint a keresztmetszeti képalkotó jelentéseket. Egy német nyelvű régió kórházaiban dolgozó 81 ortopéd sebész körében végzett vizsgálatban a röntgen-, CT- és MRI-jelentéseket 43%, 67% és 86% rutinszerűen nézte meg, 20%, 4% és 0% pedig soha nem nézte meg. Egy másik, 200 ausztráliai és új-zélandi ortopéd sebész körében végzett vizsgálatban a röntgen-, ultrahang-, CT- és MRI-jelentéseket 10%, 74%, 35% és 92% olvasta el. E korábbi tanulmányok eredményei összhangban vannak ezzel a tanulmányéval, és arra késztethetik a döntéshozókat, hogy újragondolják, hogy a radiológusoknak minden diagnosztikai vizsgálatról (különösen a hagyományos röntgenfelvételekről) leletet kell-e készíteniük, vagy csak azokra a vizsgálatokra korlátozzák idejüket és energiájukat, amelyekben valóban szükség van (különösen a keresztmetszeti képalkotás) leleteikre. Egy ilyen reform bevezetése a klinikai rutinba értékes egészségügyi erőforrásokat takaríthat meg, és növelheti a radiológusok értékét.

A múltban az orvosi képalkotás iránti kereslet növekedése egyszerűen azt jelentette, hogy a megnövekedett munkaterhelés ellensúlyozására a radiológusok számát is növelni kellett. A jelen vizsgálatban a klinikusok általában véve azt jósolták, hogy az elkövetkező 10 évben több radiológusra lesz szükség, és nem számítottak arra, hogy a mesterséges intelligencia felváltja a radiológusokat. Ezek az előre jelzett munkaerőigények informatívak lehetnek a döntéshozók számára, akik arról döntenek, hogy hány radiológus rezidenst kell kiképezni, és mennyi pénzügyi forrást kell elkülöníteni (új) radiológusok alkalmazására.

A jelen tanulmánynak voltak bizonyos korlátai. Ez a tanulmány a New England Journal of Medicine vagy a Lancet című folyóiratban publikáló levelező szerzőkre korlátozódott, és túlnyomórészt egyetemi kórházban dolgozó klinikusokat szólított meg. Bár a tanulmány kimutatta, hogy a klinikusok a képalkotó vizsgálatok jelentős részét teljes mértékben maguk értelmezik (azaz radiológussal való konzultáció vagy a radiológiai jelentés elolvasása nélkül), még további vizsgálatokat kell végezni arról, hogy ez a gyakorlat milyen konkrét klinikai helyzetekre vonatkozik. A klinikusokat megkérdezték, hogy kérnek-e sima röntgen-, ultrahang-, CT- és MRI-vizsgálatokat a praxisukban, és hogy e vizsgálatok mekkora hányadát értelmezik teljes egészében maguk. A sima röntgen, az ultrahang, a CT és az MRI azonban képalkotó eljárások, nem pedig konkrét képtípusok. Az emlők képalkotásával például nem foglalkoztak. A felmérést nem validálták hivatalosan a jelen tanulmányban való felhasználás előtt, és a kvalitatív elemzés nem egy formális modell és folyamat alapján történt.

Összefoglalva, a New England Journal of Medicine-ben vagy a Lancet-ben publikáló klinikusok nagy értéket tulajdonítanak az orvosi képalkotásnak. Általában radiológusokra van szükség a keresztmetszeti képalkotás értelmezéséhez, de a hagyományos röntgenfelvételek jelentős részéhez nem igénylik a leletezésüket. A legtöbben arra számítanak, hogy az orvosi képalkotás igénybevétele és a radiológusok iránti igény a belátható jövőben növekedni fog, és nem várják, hogy a mesterséges intelligencia feleslegessé teszi a radiológusokat.

----------------------------------------------------------------------

A radiológusi korfa Magyarországon, 2022. év elején: