A klinikai irányítás részeként az egészségügyi szolgáltatók felelősek szolgáltatásaik minőségének folyamatos javításáért. A klinikai auditok elválaszthatatlanul kapcsolódnak a minőséghez és ha helyesen és szakszerűen végzik őket, hatékony eszközt jelentenek a betegellátás, a tapasztalatok és az eredmények javítására.

Az auditok során egy klinikai eredményt vagy eljárást meghatározott standardokhoz hasonlítanak, hogy megállapítsák a jelenlegi gyakorlat és az adott standardok közötti különbségeket. A klinikai gyakorlat így értékelhető. Ha az elvárásokat nem érik el, feltárják ennek okait, az eredmények alapján változtatásokat hajtanak végre és a javulás biztosítása érdekében újbóli ellenőrzést végeznek. Ezt a módszert gyakran az auditciklus fogalmával írják le.

Módszertan: az ellenőrzési ciklus
Ha az audit a klinikai gyakorlat egy elemének összehasonlítását jelenti egy elfogadott standarddal, akkor a radiológiai gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy mit és hogyan végzünk, milyen berendezéseket használunk, hogyan lépünk kapcsolatba betegeinkkel, kollégáinkkal és környezetünkkel. Másképp fogalmazva, az audit egyetlen kérdést tesz fel: "Biztonságban vagyunk?".

Az auditnak megvalósíthatónak, helyi szintűnek, gyakorlatiasnak, olcsónak, nem fenyegetőnek és egyszerűnek (ALPINE - Achievable, Local, Practical, Inexpensive, Non-threatening, and Easy) kell lennie.

Az osztályokon belül elvégzett audit ("belső" vagy klinikai audit) bizonyítékot szolgáltathat a "külső" auditnak alávetett osztályok előkészítéséhez és támogatásához is, ami általában a szabályozó hatóság által végzett ellenőrzésnek felel meg. A "nemzeti követelményeknek megfelelő" klinikai audit elvégzése 2018 februárjától kötelező az Európai Unióban az aktualizált alapvető biztonsági és szabványügyi irányelv végrehajtásának eredményeként. Az aktualizált BSS-irányelv (2013/59/EURATOM TANÁCS IRÁNYELVE) (1) több területen is jelentős hatással van az európai gyakorlatra, többek között a sugárterhelés dokumentált indokolási folyamataira és a dózisoptimalizálásra. Ezenkívül előírja, hogy "a klinikai auditokat a nemzeti eljárásokkal összhangban kell elvégezni". Bármilyen formában is kerüljön végrehajtásra az új jogi keret (és ez szükségszerűen nemzeti eltérésekkel jár), az osztályokon belüli belső klinikai ellenőrzés segít az egyes osztályoknak a jogszabályoknak való megfelelésben, saját gyakorlatuk ellenőrzésében és abban, hogy jól felkészüljenek minden külső ellenőrzésre.

A klinikai audit a modern orvosi gyakorlat központi eleme, amely magában foglalja a meglévő gyakorlatok reflektív validálását, valamint a lehetséges változtatások és fejlesztések azonosítását a betegbiztonság és a jobb eredmények érdekében.

Az ESR álláspontja a klinikai auditról
Az ESR együttműködik olyan intézményekkel, mint az Európai Bizottság és az Európai Sugárvédelmi Hatóságok (HERCA) vezetői, hogy biztosítsa a klinikai audit megfelelő alkalmazását az európai betegellátás minőségének javítása érdekében, de azért is, hogy megértse a szabályozó hatóságok nézőpontját, az auditra vonatkozó elvárásait.

Az alapvető biztonsági előírásokról szóló irányelv végrehajtásával összefüggésben az ESR együttműködik az érdekelt felekkel annak érdekében, hogy a radiológusok körében növelje a klinikai auditálással kapcsolatos tudatosságot és a radiológiai osztályok számára eszköztárat biztosítson az auditok hatékony elvégzéséhez.

Klinikai audit - az ESR nézőpontja - további információkért olvassa el az ESR Audit és Szabványok Albizottságának a klinikai auditról szóló dokumentumát.

Az ESR klinikai audit eszköztára
Az ESR "Clinical Audit Tool"-t úgy tervezték, hogy megkönnyítse a helyi klinikai auditok fejlesztését a radiológia által nyújtott szolgáltatások teljes spektrumában. Az eszköz a klinikai auditálás elveinek vázlatos ismertetését nyújtja, a különböző helyzetekben történő auditáláshoz szükséges sablonok könyvtárával, valamint a hasznos források gyűjteményével kombinálva.

A klinikai audit a modern orvosi gyakorlat központi eleme, amely magában foglalja a meglévő gyakorlatok reflektív validálását, valamint a lehetséges változtatások és fejlesztések azonosítását a betegbiztonság és a jobb eredmények érdekében. 

Az ESR célja, hogy az auditálási eszköz első kiadványára további szabványok és támogató sablonok kidolgozásával építsen.

Az ESR szabványok a következő kérdésekre kívánnak választ adni:

• Biztonságos-e az Ön szolgáltatása?
• Reagál-e a szolgáltatása?
• Gondoskodó-e a szolgáltatása?
• Hatékony-e a szolgáltatása?
• Jól vezetik-e a szolgáltatást?

Az ESR klinikai audit eszköztára tartalmaz egy üres sablontervezetet, amely a helyi vagy nemzeti ellenőrzési témáknak megfelelően kiigazítható, egy sor javasolt szabályozási ellenőrzési témát és egy sor klinikai ellenőrzési témát. Kiváló alapot nyújt a klinikai auditálás gyakorlatának megkezdéséhez a képalkotó osztályokon, valamint az auditálás fejlesztéséhez azokon az osztályokon, amelyek már aktívak ezen a területen.

Az ESR klinikai auditálási eszközt "Eszperantó füzet" néven adták ki:

A klinikai- és szabályozási audit témák listája:
I. Klinikai audit témák

1. A perkután CT-vezérelt tüdőbiopszia szövődményeinek aránya és diagnosztikai megfelelőségének aránya
2. A biztonsági ellenőrző lista és a beteg beleegyezése a beavatkozási eljárások előtt
3. Az onkológiai betegek kezelési javaslatainak megfelelő megvitatása multidiszciplináris értekezleten, onkoteameken.
4. A beutalási folyamat és az iránymutatások javítása - konkrét cél: a beutalási iránymutatások végrehajtása az iGuide-on keresztül - közvetlenül a kórházi rendelési rendszerekbe integrálva.
5. A radiológiai eljárásokra vonatkozó protokollok, a leletekbenben szereplő információk.
6. A műtét előtti rutinszerű mellkasröntgenvizsgálatok gyakorlata.
7. A fekvőbetegek mellkas- vagy hasi röntgenfelvételeinek megfelelőségének auditálása
8. A nem ionizáló képalkotó vizsgálatok (MR/ultrahang) hány százaléka felel meg a beutalási iránymutatásoknak?
9. Fájdalomérzet a képvezérelt beavatkozások során
10. Képminőség a röntgenvizsgálat során
11. A CT képminősége
12. A koponya CT indokoltsága
13. A kontrasztanyag extravazáció előfordulása a CT-vizsgálatok során és hatása a betegekre
14. A beteg téves azonosítási hibáinak hatása és az ilyen típusú hibák későbbi aránya
15. A radiológiai képek visszautasított elemzése
16. Egy helyi képzési program hatása a kezdő orvosok első vonalbeli leletezési pontosságára
17. A CT-beutalások megfelelőségének ellenőrzése
18. A röntgen és CT kérőlapok megfelelő kitöltése
19. Az osztályon belüli CT-dóziscsökkentő protokoll hatása a képminőségre és a diagnosztikai megbízhatóságra
20. A CT-ben beadott kontrasztanyag mennyiségének változása a képminőségre, a diagnosztikai megbízhatóságra és a dózisra gyakorolt hatása.
21. A képkocka/impulzusszám beállításának hatása a fluoroszkópia során a képminőségre, a diagnosztikai megbízhatóságra és a dózisra.
22. A CT-kolonográfia megfelelősége (inszuffláció/bélelőkészítés)
23. A besugárzási sugárnyaláb méretének (kollimáció) megfelelősége a vetületi röntgenográfiában
24. Röntgenképek jelölése - anatómiai oldaljelölők használata a vetületi röntgenfelvételeknél
25. A vetületi röntgenfelvételek visszautasítási aránya
26. Előre meghatározott CT-technikai protokollok megléte minden egyes indikációra vonatkozóan
27. Hogyan kell a dózisra vonatkozó információkat a betegnek továbbítani
28. Az intervenciós eljárás következtében magas bőrdózist kapó beteg nyomon követése
29. A betegek sugárvédelmének kezelésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalók
30. Várakozási idő a járóbeteg-ultrahangos rendeléseknél
31. Nyilvántartja-e a radiológiai osztály a betegek elégedettségére vonatkozó statisztikákat?

II. Szabályozási ellenőrzési témák

1. Van-e osztályon belüli szabályozás a betegek (vagy képviselőjük) tájékoztatására az orvosi sugárterhelésből származó sugárterheléssel kapcsolatos kockázatokkal/előnyökkel kapcsolatban?
2. Van-e az osztályon belül kialakított szabályozás a véletlen/nem szándékos sugárterhelés regisztrálására és elemzésére?
3. Van-e osztályon belüli szabályzat a betegek vagy képviselőik tájékoztatására arról, hogy véletlen sugárterhelésen estek át?
4. Van-e szabályozás a véletlen vagy nem szándékos orvosi expozíció nyilvántartására és visszamenőleges elemzésére?
5. Van-e szabályozás a véletlen expozíciós eseményeknek az orvosfizikai szakértőhöz való továbbítására és a jelentős eseményekről az illetékes hatóság tájékoztatására?
6. Alkalmazza-e az osztály az illetékes sugárvédelmi hatóság által meghatározott kritériumokat arra vonatkozóan, hogy mi minősül véletlen vagy nem szándékos jelentős sugárterhelésnek?
7. Van-e szabályozás az indoklásért felelős személyek (különösen a nem radiológusok) megfelelő képzésére?
8. Létezik-e az osztályon olyan szabályozás, amely szükség esetén a beteggel vagy a beteg képviselőjével közli és dokumentálja, hogy az orvosi sugárterhelésnek alávetett személyek nem terhesek-e?
9. Van-e írásos protokoll annak meghatározására, hogy ki a felelős az igazolási folyamatért?
10. A tünetmentes személyek egészségügyi szűrővizsgálatával kapcsolatos sugárterhelésre vonatkozóan  van-e olyan helyi szabályzat, amely megerősíti az illetékes hatóság általi indokolást?
11. Az ionizáló sugárzással járó vizsgálatok hány százalékát indokolják a vizsgálat elvégzése előtt?
12. Milyen szabályozás létezik a kérőpapíron a beutalóval való kapcsolatfelvételre, hogy szükség esetén lehetővé váljon az expozíció előtti indoklással kapcsolatos megbeszélések lefolytatása?
13. Van-e írásos protokoll arra vonatkozóan, hogy ki lehet felelős a röntgen/fluoroszkópos/intervenciós ionizáló radiológiai eljárások indoklásáért?
14. Van-e írásos protokoll arra vonatkozóan, hogy ki lehet felelős a CT-vizsgálatok indoklásáért?
15. Milyen mechanizmust alkalmaznak a nagy dózisú eljárások során a beteg dózisának értékelésére?
16. A radiodiagnosztikai eljárások hány százaléka rendelkezik megállapított diagnosztikai referenciaszintekkel (DRL)?
17. Az orvosi sugárterheléshez használt berendezésekre vonatkozó konkrét műszaki követelmények.
18. Szemlencse dózishatárok a munkahelyi expozícióhoz.
19. A sugárvédelemmel kapcsolatos alapképzés és továbbképzés.
20. A sugárvédelemmel, dózisokkal és mellékhatásokkal kapcsolatos oktatás és képzés ellenőrzése.
21. Klinikai információk szolgáltatása az indoklás alátámasztására.
22. A személyzet dózismérési auditja - ez magában foglal egy adaptált kérdőívtervezetet.
23. Az orvosfizikai szakértő szerepének és feladatainak értékelése.

forrás: https://www.myesr.org/quality-safety/clinical-audit