dr. Zsebők Zoltán
radiológus professzor, az orvostudományok doktora 
(Budapest, Józsefváros, 1908. június 28. – Budapest, 1984. február 20.)

Elemi iskoláit Szentgálon (Veszprém vm.) végezte, a bp.-i Lónyay utcai Református Főgimnáziumban érettségizett (1926), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi oklevelet szerzett (1934), radiológus szakorvosi vizsgát tett (1939), a radiológiai praktikum tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), az orvostudományok doktora (1957).

A bp.-i Szent Rókus Kórház Sebészeti Osztályának segédorvosa (1934–1936), az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet alorvosa (1936–1939). őrisszentmiklóson körorvos (1939. jan.–jún.), a Munkácsi és a Beregszászi Kórház Sebészeti Osztályának főorvosa (1939–1944), a II. vh. végén hadikórházakban szolgált (1944–1945). Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) orvos-aligazgatója (1945. szept.–nov.), a Vallás- és Kulturális Minisztérium (VKM), ill. a Népjóléti Minisztérium államtitkára (1945. nov. 23.–1947. ősz), a VKM Felsőoktatási és Tudományos Főosztályának vezetője (minisztériumi osztályfőnöki rangban, 1947. ősz–1948). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE magántanára (1947–1952) és az I. sz. Sebészeti Klinika egy. docense (1948–1963), a BOTE, ill. a SOTE Radiológiai Klinika klinikaigazgató egy. tanára (1963. jún. 6.–1978. jún. 30.), egyúttal az MTA Orvos-radiológiai Kutatócsoportjának vezetője (1962–1978). A forradalom idején a BOTE forradalmi bizottsága tagja, a Magyar Vöröskereszt kormánybiztosa, ill. az újjáalakult Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagja (1956. okt.–nov.). A Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke és a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (1971–1984). Az Országos Béketanács alelnöke (1969–1978). Röntgenanatómiai, sugárbiológiai kutatásokkal foglalkozott, a korszerű radiológiai diagnosztikai módszerek magyarországi bevezetője. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az angiográfiás kontrasztanyagok biológiai reakcióinak feltárása terén. A II. világháború után jelentős szerepet játszott a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara épületeinek újjáépítésében.

Gyermekkorát nagyszüleinél, Szentgálon töltötte, majd családja Pestszentlőrincre költözött (a Vércse utcában, kertes családi házban laktak, 1919/20-tól). A II. világháború, közvetlenül a főváros ostroma után az ő kezdeményezésére Pestszentlőrincen hozták létre az ország első Tüdő- és Nemibeteg-gondozó Intézetét. Később Budapesten (Józsefváros, Tisztviselőtelep, VIII. kerület Bíró Lajos utca 54.) lakott. Születésének 100. évfordulóján a Pestszentlőrinci Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény tablókiállítást rendezett (a Lőrinci Nagykönyvtárban, 2008-ban; a kiállítást szerkesztette Schmidt Jánosné). Róla nevezték el a pestszentlőrinci Zsebők Zoltán Szakorvosi Rendelőintézetet (2010-ben). Bronz domborműve az Országos Érsebészeti Klinikán látható (Fekete Tamás alkotása, 1988). A SOTE Radiológiai Klinika alapításának 50. évfordulóján Ratkóczy Nándor és Zsebők Zoltán domborművét megörökítő emléktáblát helyeztek el a klinikán (1997). Tiszteletére a Magyar Radiológusok Társasága Zsebők Zoltán-emlékérmet alapított.

A Magyar Radiológusok Társasága elnöke (1965–1978). A hallei Német Természettudományi Társaság tagja (r.: 1972). Az NSZK, az Osztrák, a Finn, az NDK, a Szovjet és a Csehszlovák Radiológiai Társaság t. tagja.

Munka Érdemrend (1963; arany, 1970 és 1975), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1983). Kossuth-díj (1955), Bugát Pál-emlékérem (1972), Korányi Sándor-emlékérem (1972).

A Magyar Radiológia főszerkesztője (1965-től). A Stratigraphia c. folyóirat szerkesztője.

MRT emlékérem:
Zsebők Zoltán emlékérem. Mindazon radiológusok számára ítélhető oda, akik a szakma fejlesztésében, új vizsgáló módszerek kialakításában szereztek múlhatatlan érdemeket. A magyar radiológiát a külföldi radiológiában elismertetik, és nemzetközi elismerésre is számot tartó munkát fejtettek ki. Odaítélése 2 évenként történik, alkalmanként 1 személy kaphatja. 

A Zsebők - dokumentumfilm Zsebők Zoltán professzorról (MRT honlapon)

dr. Zsebők Zoltán
radiológus professzor, az orvostudományok doktora
(1908-1984)
Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 20. szám (1179-1180.o.):

"1984. február 20-án elhunyt Dr. Zsebők Zoltán radiológus professzor, az orvostudományok doktora, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikájának nyugdíjas igazgatója.
A magasan ívelő pálya, a gazdag életmű leg­fontosabb állomásai:
Dr. Zsebők Zoltán 1908-ban Budapesten szüle­tett egyszerű család gyermekeként; apja szabóse­géd, anyja varrónő volt. Gyermekéveit apja szülő­falujában, a Veszprém megyei Szentgálon töltötte, innen kapta útravalóul az emberekkel való törő­dést és a társadalom gondjai iránti érdeklődését.1926-ban érettségizett a budapesti református gim­náziumban. 1934-ben avatták orvosdoktorrá a Bu­dapesti Orvostudományi Egyetemen. 1934—39-igközkórházi segéd- és alorvos volt a székesfővárosiRókus Kórházban és az Eötvös Lóránd Rádium és Röntgen Intézetben. Szorgalmára és tehetségére jellemző módon, egészen fiatalon 1939—1944-ig fő­orvosként vezeti a munkácsi, illetve a beregszászikórházak röntgen osztályait.
Majd rövid időre búcsút mond a radiológiá­nak és egyre magasabb beosztásba kerülvén híven szolgálja a legnehezebb időkben is a magyar egész­ségügyet: 1945 szeptemberében az OTI önkormány­zata orvosaligazgatóvá választotta meg. 1945 novemberétől 1948. március 8-ig a Népjóléti, ill. Kul­tuszminisztériumban volt államtitkár, ill. miniszte­ri osztályfőnök. Ebben az időszakban főként a má­sodik világháború által lerombolt, szétzilált egész­ségügyi hálózat újjáépítésével, ezen belül orszá­gunk egyetemi és tudományos intézeteinek felépí­tésével foglalkozott. Jelentős érdemei voltak a Bu­dapesti Orvostudományi Egyetem újjáépítésében és újjászervezésében. 1947-ben a budapesti orvosifakultáson a „Radiológiai Praktikum” témakörből magántanárrá habilitálták.
1948-ban ismét visszatért a gyógyító munká­hoz. 1948—1962. szeptember 1-ig egyetemi docens­ként vezette az I. sz. Sebészeti Klinikai és az ideintegrált röntgen osztályokat. 1962. szeptember 1-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a Budapesti Radiológiai Klinika előbb megbízott, majd kinevezett tanszék-vezető egyetemi tanára, illetve igazgatója volt.
Dr. Zsebők Zoltán szerteágazó tudományos te­vékenységéről a számadatok mindent elárulnak: a közel 200 megjelent közlemény, az 5 — több nyel­ven és több kiadásban megjelent — monográfia, tan­könyvek fémjelzik aktivitását, képességét és tudá­sát. Szinte felsorolhatatlan azon nemzetközi kong­resszusok száma, ahol üléselnök, vagy referens volt.
A saját tudásának gyarapítása, a hazai radio­lógia fejlesztése, elismertetése érdekében megfor­dult a világ szinte valamennyi rangos radiológiaiintézetében. De munkatársai és tanítványai részére is lehetővé tette, hogy az általa kiépített külföldikapcsolatokból származó szakmai előnyökből ők is részesüljenek, megteremtvén a korszerű radiológiai metodikák hazai bevezetésének feltételeit, ezzel is hozzájárulván a betegellátás színvonalának emelé­séhez. Mindezek eredményeképpen Dr. Zsebük Zol­tánt számos külföldi radiológus társaság — Ameri­can College of Chest Physicians, a Szovjetunió Moszkvai Röntgentársasága, a Finn Radiológus Társaság választotta tb. tagjává. Ezenkívül tagja volt a „Deutsche Akademie der Naturforscher Leo­poldina” társaságnak. Számos nívós külföldi folyó­iratnak volt szerkesztőbizottsági tagja.
Dr. Zsebők Zoltán professzornak a sors jóvol­tából megadatott, hogy a változó történelmi idők­ben igen széles területen dolgozhasson. Igen jó idő­beosztással, a benne feszülő energiából, az örökös tenniakarásból még arra is maradt ereje, hogy a Radiológiai Klinika irányítása mellett társadalom-politikai vezetői teendőket, funkciókat lásson el. Mint az Országos Béketanács alelnöke, mint a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsának elnökségitagja, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke maradandó érdemeket szerzett az állam és egyház közismerten jó viszo­nyának megformálásában.
Államunk Dr. Zsebők Zoltán professzor ki­emelkedő szervezési, tudományos és közéleti tevé­kenységét számos kitüntetéssel honorálva — Kossuth-díj, Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, Népköztársasági Érdemérem, Munka Érdemrendarany fokozata (három alkalommal), Felszabadulá­si Jubileumi Emlékérem, Szocialista Magyarorszá­gért Érdemérem és a Magyar Népköztársaság Zász­ló rendje — ismerte el.
Dr. Zsebők Zoltán professzor élete utolsó lép­csőfokát a Radiológiai Klinika épületében tette meg, ott, amelynek megvalósításában érdemei múl­hatatlanok, ahol tulajdonképpen élt és közismertmunkabírással dolgozott halála pillanatáig.
Zsebők professzor gazdag életműve és szellemihagyatéka kötelez bennünket arra, hogy emlékétkegyelettel ápoljuk és megőrizzük.

Horváth Ferenc dr."

1973. június 10. Hajdú-Bihari Napló:

Manapság, civilizált világunkban már gyermekkor­ban találkozik az ember a röntgensugárral; hiszen évek óta rendszeresen milliókon végeznek ún. szűrővizsgálatokat. De azt is bárki tapasztalhatja, ha valamilyen be­tegség miatt gyógyintézetbe kerül, az első vizsgálatok egyike a röntgenvizsgálat, ideértve ma már a radioizotópokkal végzett vizsgálatokat is. — A budapesti Köz­ponti Röntgen Intézet 1947-ben adta át helyét a Radio­lógiai Klinikának. 1962 szeptembere óta ennek igazga­tója (és egyben a Semmelweis Orvostudományi Egye­tem Radiológiai Tanszékének vezetője), a nemzetközi­leg is szaktekintélynek örvendő Zsebők Zoltán professzor, aki körülbelül négy évtizede dolgozik a radiológia (a röntgen- valamint a radioaktív sugárzások orvosi felhasználása) területén. Az elmúlt évtizedek alatt az orvostudománynak eme nélkülözhetetlen szakága óriá­sit fejlődött. Nagyot fejlődött a budapesti Radiológiai Klinika is, hiszen a régi Központi Röntgen Intézet még csak néhány helyiségből állott — ez év áprilisában pe­dig átvették az újonnan épült klinikát, azt a hatalmas épületkomplexumot, mely négy szinten, negyvenágyas fekvőosztállyal és külön kutatórészleggel szolgálja a korszerű betegellátás és radiológiai kutatás ügyét ha­zánkban.

Beszélgetésünk első témája Zsebők professzorral az, hogy véleménye szerint melyek jelenleg a radiológia legfontosabb problémái?

— Abból kell kiindulnom, hogy a radiológia az or­vostudomány leginkább „műszerezett” része. Nélkülöz­hetetlenek a gépek, a műszerek. Hasonlatképpen én azt szoktam mondani, hogy a betegség elleni hadviselésben a radiológia a lökhajtásos repülőgép. Ez köztudomásúan nagyon drága fegyvernem. Az aránylag egyszerű rönt­gengépek beszerzése is milliókba kerül. Ugyanez a helyzet a radioizotópok — egy jobban terjedő — alkal­mazásához szükséges ún. nukleáris műszereknél, ame­lyek között nem ritka az olyan, mely 10 millió forint­nál is többe kerül. Nos, meg kell mondanom, hogy a fejlesztést a gépek és műszerek igen magas ára kissé hátráltatja. Nyilvánvaló, hogy a világ leggazdagabb or­szágai sincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen tekin­tetben minden kórházat tökéletesen fölszereljenek. Ép­pen ezért, azt az elvet kell érvényesíteni, hogy bizonyos központokban kell megteremteni a legkorszerűbb vizs­gálatok minden feltételét. Oda meg kell vásárolni a legdrágább berendezéseket, és a beteget kell a géphez vinni, nem pedig fordítva.

Vagy itt van egy másik probléma: hosszú éveken ke­resztül az emberiség egészsége, de főleg átöröklési anyagának védelmében hangsúlyoztuk, hogy kerülni kell a fölösleges sugárexpozíciót. Vagyis azt, hogy az emberek indokolatlanul kerüljenek érintkezésbe a röntgensugárral, melynek nemcsak gyógyító, de károsító hatása is van. Ezt addig hangoztattuk, míg ez lett egyik oka annak, hogy az egész világon "hiánycikk” lett a ra­diológus orvos. Nem lelkesednek ezért a pályáért a fia­tal orvosok azért sem, mert itt nincsenek gyors sike­rek és látványos eredmények. A beteg számára a ra­diológus orvos szinte személytelen: van egy gép, és azt valaki kezeli. Aztán kár volna elhallgatni, hogy a fia­tal kollégáknak az anyagiak miatt sem vonzó ez a pá­lya. A radiológusoknak nincs más jövedelmük, csak a fizetésük. Szólni kell arról is, hogy más klinikai kollé­gák részéről kialakult hazánkban egy helytelen szemlé­let, amely lenézi a radiológus munkáját, csak olyasmi­nek tekinti, mint a hadseregben a segédcsapatot, amely nem harcoló alakulat. Pedig jelenlegi orvosi diagnosz­tikai tevékenységünk 75 százaléka radiológiai módsze­rekből áll! Az orvostudomány radiológia nélkül vak és béna lenne.

— Hogyan látja a közeljövő reális perspektíváit?

— A radiológia, mint technikai alapokra felépülő tu­domány (alkalmazott sugárfizika) a jövőben még in­kább fel fogja használni az elektronika, az elektrotech­nika, a sugárfizika eredményeit. Például máris itt van az elektronikus képerősítő, mely a látott képet több­százszoros erősítéssel képes jobban láthatóvá tenni. En­nek felerősítő képessége még tovább fejleszthető. Ép­pen a sugárdózis csökkentése végett használható és hasznosítható igen jól az elektronikus képerősítő. Aztán a televízió is bevonult a gyógyászatba. A fejlődés szinte korlátlan. A jövő útja például afelé vezet, hogy az egy- egy tizedmásodpercnyi helyzetet ábrázoló röntgenfelvé­telek helyét elfoglalják a képmagnók, ahol nemcsak működés közben lehet látni a szerveket, hanem a képet tetszőlegesen meg lehet állítani, vissza lehet játszani, a részleteket elemezni. Hogy ezeken túl mi fog követ­kezni? Erre nem én, hanem a jövő ad majd konkrét választ.

Eöry Éva"