forrás:
All roads lead to outsourcing
Dr. Paul McCoubrie
Feb 17, 2026
auntminnieeurope.com
A nemzetközi egészségügyi rendszerek többségéhez hasonlóan az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata (NHS) is siralmas állapotban van. A szakmák túlterheltek, többségük már a rugalmasság határain túl van. Sokan már összeomlottak és tönkrementek.
Ez nem csak a baloldali demagógia vagy az orvosok szokásos panaszkodásának eredménye. Az NHS és az egészségügyi ellátás személyzeti hiányának problémája teljesen valós. A munkaterhelés nőtt, mivel a lakosság élettartama meghosszabbodott, az egészségügyi ellátás pedig egyre összetettebbé vált. A finanszírozást vagy reálértékben csökkentették, vagy soha nem jut el az első vonalba. A termelékenység csökkent, mivel az NHS-ben egyre nehezebb dolgozni.
Hogyan birkóztunk meg ezzel?
Keményebb munkával. Valójában túl kemény munkával. Ez kiégés és általános boldogtalanság járványához vezetett. A termelékenység növelésére tett kétségbeesett kísérletekkel birkózunk meg ezzel. De amint néhány bürokratikus akadályt leküzdünk, újabbak jelennek meg, mintha egy mesebeli varázserdőben lennénk.
Új alkalmazottakat veszünk fel. Ideális esetben új tanácsadókat, rezidenseket, ösztöndíjasokat és társult szakembereket alkalmazunk. De ők drágák és ritka árucikkek. Egyre gyakrabban alkalmazunk más szakembereket, hogy pótolják a hiányt: szakápolókat, orvosasszisztenseket és egyre többféle terapeutát. Ha igazán elakadunk, helyetteseket alkalmazunk. De ők nagyon drágák és – ööö – változó minőségűek.
A probléma meglehetősen egyszerű: három évtizedes eltérés van a CT/MRI növekedése (évente körülbelül 8%) és a munkaerő növekedése (körülbelül 4%) között. A radiológia más területei is növekedtek, de ezek csak mellékesek a keresztmetszeti képalkotás hatalmas növekedéséhez képest, különösen a „munkaidőn kívüli” vagy sürgősségi radiológia terén, amely évente több mint 10–20%-kal növekszik.
Ebben a században semmi sem változott annyira az Egyesült Királyság orvosi gyakorlatában, mint a munkaidőn kívüli radiológia. Semmi sem közelíti meg ezt. Húsz évvel ezelőtt a radiológiai osztályok délután 5 órakor bezártak, és utána szinte lehetetlen volt vizsgálatot kapni – kivéve, ha például áldozati ajándékokat adtak. Ma már a redőnyök soha nem zárulnak le. A rezidenseknek már nem is kell a saját vérükkel kéréskártyákat írniuk.
A Royal College of Radiologists több mint 25 éve rámutatott erre a személyzeti válságra, és előrejelzései pontosan beigazolódtak. A radiológus szakorvosok hiánya jelenleg 30% – körülbelül 2000 szakorvos hiányzik. Egy tréfás kedvű ember így foglalta össze az egész katasztrófát: „Az NHS munkaerő-tervezése oxymoron.”
Nehéz növelni a radiológiai leletezések kapacitását. Megpróbáltunk toborozni. Megpróbáltunk megtartani a munkavállalókat. Megpróbáltunk belső erőforrásokat bevonni. Megpróbáltunk helyettesítőket alkalmazni. De a munkaterhelés még mindig meghaladja a keresletet. Nemcsak a kereslet növekszik és a munkaerő nem elegendő, hanem a várakozások is egyre magasabbak. Ez egy tökéletes vihar. És tökéletesen lehangoló is. A gyönyörű szakmám kollektív térdre kényszerült.
A teleradiológiára való támaszkodás
A válasz egyre inkább a teleradiológiai cégekhez való kiszervezés. Ezért is mondják, hogy „minden út a kiszervezéshez vezet”. Ez olyan, mintha beismernék a vereséget. Ritkák azok a radiológusok, akik fel akarják adni a munkájukat.
Nagyon tisztában vagyunk a látszatával. A kiszervezéshez való fordulás közben úgy tűnik, mintha a helyi radiológusok vagy nem törődnének, vagy túl lusták lennének. Vagy mindkettő. De biztosíthatom Önöket, hogy pont az ellenkezője igaz. A radiológusok nagyon is törődnek. A legtöbbjük régi iskola munkamorállal rendelkezik, és teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy önzetlenségüket kihasználják, mégis keményen dolgoznak.
Kiszervezés nélkül a legtöbb brit radiológiai osztály teljesen tönkremenne. Az Egyesült Királyság kórházainak 95%-a ma már legalább egy részét kiszervezi radiológiai tevékenységének. Kiszervezés nélkül a vizsgálati leletek késedelme egyre nagyobb lenne. A hetekig tartó késedelmek hónapokká válnának. Ez pedig a kórház többi részének leállását okozná. A radiológiai leletek késedelme sokféle közvetlen és közvetett módon károsítja a betegeket.
A kiszervezett radiológia sokkal drágább, mint a házon belüli leletek. Az NHS az elmúlt évtizedben több mint 1 milliárd fontot (1,1 milliárd eurót) költött kiszervezett radiológiai szolgáltatásokra. 2024-ben az NHS több mint 200 millió fontot (230 millió eurót) költött kiszervezésre, 29 millió fontot (24 millió eurót) helyettesítőkre és 80 millió fontot (92 millió eurót) belső szolgáltatásokra, ami 16%-os növekedést jelent 2023 óta. Érdemes megjegyezni, hogy ez a 325 millió font (374 millió euró) fedezné 3000 radiológus szakorvos fizetését, ami egyharmaddal több, mint a jelenlegi hiány. Az éves kiadás az előrejelzések szerint az elkövetkező öt évben 550 millió fontra (633 millió euróra) fog emelkedni.
Bárki, aki rendelkezik egy kis józan ésszel vagy pénzügyi ismeretekkel, megdöbbenve nézné ezt a spirálisan emelkedő kiszervezési számlát. Nyilvánvalóan sokkal olcsóbb több radiológust képezni, és így betölteni a megüresedett álláshelyeket, de az NHS felső vezetése ritkán tervez a pénzügyi év végét meghaladóan. És elmondhatom, hogy a képzés az utolsó szempont.
A radiológia kiszervezésének vannak előnyei. Rugalmas, szükség szerint növelhető vagy csökkenthető. Nehéz szolgáltatási rések is kitölthetők. És ha többet fizetünk, a vizsgálatok eredményei 24 órában, 7 napban a héten elérhetők, ami biztosítja a radiológiai szolgáltatások rendelkezésre állását munkaidőn kívül is az Egyesült Királyságban. Összességében a cégek biztonságos és értékes szolgáltatást nyújtanak.
Van azonban egy elefánt a szobában. Minden sebész és orvos, akit ismerek, utálja a kiszervezett radiológiai leleteket. Ez nem új keletű dolog; a teleradiológusok évtizedek óta kapják a kritikát. Van is egy kifejezés erre: „telebullying” (távzaklatás). Nekem személyesen nincs ezzel semmi bajom. Néhány legjobb barátom teleradiológus.
Rossz hírnév
Akkor miért van olyan rossz hírneve a teleradiológiai leleteknek?
Van néhány elméletem erről. Nem hiszem, hogy a teleradiológusok rosszabbak lennének helyi kollégáiknál; mindannyian az Egyesült Királyságban képzett és bejegyzett radiológusok. Nem hiszem, hogy azért sietnek a leleteikkel, mert időnyomás alatt állnak; ez minden radiológusra igaz. Nem hiszem, hogy azért, mert fiatalabbak, tapasztalatlanabbak vagy kevésbé képzettek; rengeteg nagyon tapasztalt radiológus dolgozik teleradiológusként.
De észrevettem, hogy a probléma a fiatalabb teleradiológusokkal van. Két alapvető hibát követnek el a radiológiai leletekben. Először is, őrülten túlreagálnak, és leleteiket kétes eredetű, irreleváns megállapításokkal töltik meg. Másodszor, őrülten kitérnek, és látszólag képtelenek vagy nem hajlandók jelentőséget vagy jelentőségtelenséget tulajdonítani végzetes leleteiknek.
Ezek a védekező gyakorlat jellemzői. Ez azért rossz, mert a sebész nem tudja, mit kezdjen a leletekkel – a leletek valósak vagy hamisak? Ezért helyi véleményt kérnek, ami munkát jelent a helyi radiológusok számára – pont az ellenkezője annak, amit eredetileg szándékoztak. De az ilyen védekező leletek gyakorisága minden távradiológust egy kalap alá vesz. Ami nem fair, mivel a többségük rendben van.
Akkor mit kell tenni?
Az én szememben a válasz egyszerű. A túldiagnosztizálást és a felesleges felfedezéseket ugyanúgy kell kezelni, mint egy fontos megállapítás elmulasztását. A hamis pozitív eredmények ugyanolyan hibák, mint a hamis negatívak. Nem azt mondom, hogy a kételyek között ingadozó távradiológusokat a saját cipőjükkel kell megverni. Nos, legalábbis nem túl erősen. És csak rövid ideig. Szerintem csak le kell vonni a leletezési díjuk egy részét minden egyes vétségért. Minden túlzott lelet, minden indokolatlan óvatosság és minden felesleges homályos kijelentés 25%-os levonást jelent a díjukból. Ez biztosan felkeltené a figyelmüket. Bizonyos gazfickók nettó veszteséggel zárnák a napot. A gyenge teleradiológiai leletek problémája egyik napról a másikra megszűnne.
Teljes cikk: