Az emlőrákszűrés a kisebb rákos megbetegedéseket még a tünetek kialakulása előtt felismeri, ami a legtöbb esetben kevésbé agresszív kezeléshez és hosszabb túléléshez vezet.

Az emlőrákszűrést eddig főként mammográfiával végezték, amely még mindig nagyon hatékony képalkotó módszernek számít, de elismert gyengeségei is vannak.

A szűrővizsgálat eredményessége például a személyes jellemzőktől, a családi anamnézistől és az emlő sűrűségétől függően változhat.

Ma már vannak bizonyítékok arra, hogy az ilyen és néhány más tényező figyelembevétele a személyre szabottabb szűrés érdekében, valamint más szűrési módszerek bevonása segíthet az emlőrák korai diagnózisának további javításában. Jelenleg több tanulmány is vizsgálja ezeket a szempontokat.

A szívbetegség diagnózisa fontos a kezelés lehetővé tétele és a jövőbeli szívroham kockázatának megelőzése érdekében. A szívbetegségek vizsgálatára többféle vizsgálat áll rendelkezésre, amelyek különböző információkat szolgáltatnak.

A komputertomográfiás vizsgálatok a szívet ellátó erek szűkületéről és e szűkületek okáról nyújtanak információt. 

Más vizsgálatok, például a mágneses rezonanciás képalkotás és a nukleáris medicina vizsgálatai egyéb információk mellett a szívizom vérellátásáról is tájékoztatást nyújtanak. 

A képalkotó vizsgálat kiválasztása a beteg tüneteitől, kockázati tényezőitől és korábbi kórtörténetétől függ, és egyes esetekben egynél több vizsgálatra van szükség. 

A vizsgálatokból származó információkból következtetni lehet arra, hogy a betegnek előnyös lesz-e a koszorúér-betegség gyógyszeres vagy egyéb kezelése.

A kardiovaszkuláris MR olyan nem invazív képalkotó módszer, amely lehetővé teszi a szív- és érrendszeri betegségek megbízható azonosítását, és ezért számos klinikai irányelvbe beépült.

A sikeres kardiovaszkuláris MR-vizsgálat elvégzéséhez döntő fontosságú az összes lényeges vizsgálati lépés standardizálása, pl. a klinikai kérdés meghatározása, az előkészítés és a vizsgálat megtervezése, végrehajtása, az eredmények elemzése és a beutaló orvos felé történő kommunikálása.

A jövőben a technikai fejlesztések javíthatják és egyszerűsíthetik ezeket a lépéseket, lehetővé téve e képalkotó módszer szélesebb körű hozzáférhetőségét a specializált központokon kívül is.

Ez a cikk átfogó, lépésről lépésre történő útmutatást nyújt egy kardiovaszkuláris MR-program létrehozásához.

A hepatocelluláris karcinóma diagnózisa különböző, kontrasztanyag intravénás beadásával végzett képalkotó vizsgálatokkal, többek között komputertomográfiával (CT), mágneses rezonanciás képalkotással (MRI) vagy néha kontrasztanyaggal megerősített ultrahanggal (CEUS) állítható fel.

Májcirrózisban vagy más magas kockázati tényezővel rendelkező betegeknél a jellegzetes képalkotó jellemzőkkel rendelkező májelváltozások egyéb vizsgálatok nélkül is diagnosztizálhatók hepatocelluláris karcinómaként.

Az atipikus képalkotó jellemzőkkel rendelkező májelváltozások további képalkotó vizsgálatokat, időbeli követést vagy szövettani elemzést igényelhetnek az elváltozás biopsziájával.

A hepatocelluláris karcinóma kezelését gyakran multidiszciplináris megbeszéléseken vitatják meg a legmegfelelőbb kezelés kiválasztása érdekében.

A vastagbélrák világszerte jelentős egészségügyi problémát jelent, mind a férfiak, mind a nők körében.

A rák korai felismerése és a hatékony multidiszciplináris kezelés javítja a betegség kimenetelét, és a képalkotás minden egyes lépésben fontos tényező.

A szűrésben a CT-kolonográfia alternatívát jelenthet előzetes szűrővizsgálatként.

A vastagbélrák diagnosztizálása után a multimodális képalkotás kötelező a betegség egyensúlyának megteremtéséhez és a legmegfelelőbb terápia (műtét és/vagy kemoradioterápia) eldöntéséhez; a legmegfelelőbb technika kiválasztása a rák helyétől és stádiumától függ.

A képalkotás a terápiára adott válasz értékelésében és a betegek nyomon követésében is döntő fontosságú.