Shinagare, A.B., Nougaret, S.

Next-Gen Radiology: Disease-specific structured reports. 

Eur Radiol (2025).
https://doi.org/10.1007/s00330-025-11482-8

Lehet, hogy egy kép többet ér ezer szónál, de a radiológiában több száz képet gondosan kell egyetlen, pontos és használható dokumentumba, a radiológiai leletbe tömöríteni. A radiológiai lelet több, mint a látottak felsorolása és egy jogi dokumentum. Ez a radiológusok, a beutaló orvosok és a betegek közötti kommunikáció sarokköve. E dokumentum egyértelműségétől és teljességétől függnek a kritikus klinikai döntések, a betegek eredményei, sőt az egészségügyi költségek is.

A diagnosztikai bizonytalanság továbbra is a radiológiai leletek Achilles-sarka. A bizonytalanság eredhet a képalkotó vizsgálat korlátaiból, a lelet változó tartalmából vagy szerkezetéből, vagy a lelet következetlen nyelvezetéből, és zavart okozhat a képalkotó találatokkal kapcsolatban, lehetséges rossz kezelést, vagy szükségtelen utólagos képalkotást vagy invazív eljárásokat indikál, ami a beteg számára közvetlen és közvetett költségekkel és stresszel jár.

Strukturált leletkészítés

Bár a radiológiai leletekben lévő összes bizonytalanság kiküszöbölése irreális, a szükségtelen variabilitás csökkentésére törekedhetünk és törekednünk is kell.
Lépjünk be a strukturált leletkészítésbe - egy olyan megoldás, amely nemcsak szabványosítja a radiológiai kommunikációt, hanem annak értékét is növeli. A radiológiai leletek a szabadszöveges bekezdésektől a szerv-alapú strukturált leletekig fejlődtek, most pedig a betegségspecifikus strukturált leletek irányába, amelyek konkrét klinikai forgatókönyveknek felelnek meg. A szabadszöveges, strukturálatlan leletek könnyen diktálhatók és rugalmasak, de hosszuk és tartalmuk tekintetében jelentős eltérésekkel járnak. Ezzel szemben a strukturált leletek segítenek csökkenteni a változékonyságot, specifikusabbak, valamint nagyobb következetességet és jobb kommunikációt biztosítanak. Néha kritizálják őket, hogy bonyolultabbak és időigényesebbek, de a strukturált leletek következetes használata összességében nagyobb hatékonyságot is eredményezhet. Idővel a következetesség igénye vezetett a szerv-alapú strukturált leletekhez, és most a következő határvonal küszöbén állunk: betegségspecifikus strukturált leletek.

Betegségspecifikus strukturált leletek

Elődeiktől eltérően a betegségspecifikus leletek konkrét állapotokra szabottak. A kritikus adatok szerepeltetése érdekében kéréseket és ellenőrzőlistákat tartalmaznak, amelyek kevesebb teret hagynak a kihagyásoknak vagy a kétértelműségnek. A Society of Abdominal Radiology (SAR) Renal Cell Carcinoma Disease-Focused Panel (RCC DFP) által 6 akadémiai központ és 6 közösségi rendelő vesetömeggel rendelkező betegein végzett vizsgálat jelentős eltéréseket talált lényeges elemek leletezésében. Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy a standard strukturált leletek még mindig nem képesek kielégíteni az összetett betegségek árnyalatait. A betegségspecifikus strukturált leletek áthidalják ezt a hiányosságot azáltal, hogy teljesebb, következetesebb és alkalmazhatóbb tartalmat biztosítanak. A Sahni és munkatársai által végzett vizsgálatban a végbélrák kezdeti stádiumbeállítására szolgáló strukturált leletsablon bevezetése javította az MRI-leletek teljességét és minőségét a szabad szöveges formátumhoz képest. Itt nem csupán a dobozok kipipálásáról van szó, hanem arról, hogy a betegek ellátását közvetlenül befolyásoló, hasznosítható meglátásokat nyújtsunk.

Szinoptikus lelet

Míg a betegségspecifikus strukturált leletek megváltoztatták a játékmenetet, a szinoptikus lelet továbbviszi ezt a koncepciót. A szinoptikus leletek nem csak betegségspecifikusak, hanem ellenőrzőlistásak is, közös adatelemeket és előre meghatározott válaszlehetőségeket tartalmaznak. Ez a megközelítés minimalizálja a variabilitást, elkerüli a kétértelmű kifejezéseket, és biztosítja a kritikus adatelemek felvételét. Egy előrehaladott petefészekrákról szóló tanulmányban Andrieu és munkatársai megállapították, hogy a szinoptikus lelet következetes adatrögzítést és több használható betekintést eredményezett az egyszerű strukturált leletekhez képest. A szinoptikus leletkészítésben rejlő lehetőségek túlmutatnak az egyértelműségen - a radiológia egyetemes nyelvének megteremtéséről van szó.

A strukturált és tömör leletek biztosításával a szinoptikus lelet csökkenti a kétértelműséget, végső soron javítja a betegellátást. A szinoptikus leletek széles körű elterjedéséhez vezető út azonban nem akadálymentes. A szinoptikus leletek jelentős erőfeszítést igényelnek, beleértve a kritikus elemek meghatározására irányuló multidiszciplináris együttműködést, a radiológusok képzését és a gyakorlati szokások megváltoztatását. Emellett rugalmatlannak, időigényesnek és technikailag kihívást jelentőnek is tekinthetők, és több erőfeszítést igényelnek a radiológusoktól. Ezek a tényezők kihívást jelentenek a bevezetésük és elfogadásuk szempontjából a növekvő radiológiai vizsgálati volumen és az egyes országokban csökkenő költségtérítések korában.

A siker érdekében a betegségspecifikus és szinoptikus leletek bevezetése gondos tervezést és stratégiákat igényel. Először is, az oktatás és a tudatosság kulcsfontosságú; a radiológusoknak, a gyakornokoknak és más érdekelt feleknek teljes mértékben fel kell fogniuk, hogy ezek a leletformátumok milyen értéket képviselnek a klinikai gyakorlatban. Ez a megértés képezi a széles körű elfogadás alapját. Emellett a fejlett technológiák, például a természetes nyelvi feldolgozás (NLP) és a mesterséges intelligencia (AI) is felhasználható a radiológus visszajelzésének biztosítására. E leletek kidolgozásának is közös erőfeszítésnek kell lennie, amely a radiológusok, sebészek, onkológusok és más érdekelt felek aktív részvételét igényli a feltüntetendő kritikus adatelemek meghatározásához és egyeztetéséhez. Végül a vezetők bevonása és a strukturált és szinoptikus lelet minőségjavítási kezdeményezésekbe való beágyazása biztosíthatja a hosszú távú klinikai munkafolyamatokba való integrálást, és ezzel a fenntarthatóságot.

A betegségspecifikus strukturált leletek, beleértve a szinoptikus leleteket is, egyik jelentős előnye az adatbányászattal és kutatással való kompatibilitásuk. Szabványosított formátumuk, a közös adatelemek következetes szerepeltetése és az előre meghatározott válaszlehetőségek lehetővé teszik a hatékony elemzést mesterséges intelligencia és NLP segítségével, ami értékessé teszi őket a minőségjavító programok és a kutatási erőfeszítések számára.

Az értékalapú ellátás világában a radiológia szerepe a képértelmezésről a cselekvőképes iránymutatás nyújtására változik. A betegségspecifikusan strukturált és szinoptikus leletek jelentik ennek az elmozdulásnak a csúcspontját, következetességet, egyértelműséget és fokozott klinikai hatást kínálva. Igen, ezek erőfeszítést és alkalmazkodást igényelnek, de az így létrejövő jobb, teljesebb kommunikáció előnyei valószínűleg felülmúlják a kihívásokat. A jövő radiológiai lelete már itt van - pontos, szabványosított és nagy hatású. A kérdés csak az, hogy készen állunk-e arra, hogy elfogadjuk?

Az ESR (Európai Radiológus Társaság) Páciensekkel foglalkozó tanácsadó csoportja (PAG) rendszeresen ülésezik, hozzájárul az oktatási törekvésekhez, a betegek álláspontját képviseli a protokollokkal és a minőséggel kapcsolatos valamennyi ESR tevékenységben.
Az ESR valamennyi irányelve és közzétett tudományos cikkei, protokolljai (pl,: ESR Essentials) ma már tartalmaznak a betegek számára készült összefoglalókat (Patient summary), amelyek a laikus olvasók számára közérthető nyelven összefoglalják a dokumentumok fő üzeneteit. 
Ezekből szemlézve folyamatosan a legfontosabbak:

Cikk: Hadnadjev Šimonji, D., Spasić, A. & Stankov, M.
ESR Essentials: pseudolesions in head and neck—practice recommendations by the European Society of Head and Neck Radiology. 
Eur Radiol (2025).
https://doi.org/10.1007/s00330-025-11477-5

Az ESR (Európai Radiológus Társaság) Páciensekkel foglalkozó tanácsadó csoportja (PAG) rendszeresen ülésezik, hozzájárul az oktatási törekvésekhez, a betegek álláspontját képviseli a protokollokkal és a minőséggel kapcsolatos valamennyi ESR tevékenységben.
Az ESR valamennyi irányelve és közzétett tudományos cikkei, protokolljai (pl,: ESR Essentials) ma már tartalmaznak a betegek számára készült összefoglalókat (Patient summary), amelyek a laikus olvasók számára közérthető nyelven összefoglalják a dokumentumok fő üzeneteit. 
Ezekből szemlézve folyamatosan a legfontosabbak:

Cikk: Nordin, L.E., Åberg, K., Kihlberg, J. et al.
ESR Essentials: basic physics of MR safety—practice recommendations by the European Society for Magnetic Resonance in Medicine and Biology.
Eur Radiol 35, 572–579 (2025). 
https://doi.org/10.1007/s00330-024-10999-8

Rockall, A.G., Allen, B., Brown, M.J. et al. 

Sustainability in radiology: position paper and call to action from
ACR, AOSR, ASR, CAR, CIR, ESR, ESRNM, ISR, IS3R, RANZCR, and RSNA. 

Eur Radiol (2025)
https://doi.org/10.1007/s00330-025-11413-7

A nemzetközi kormányzati és egészségügyi szervezetek, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismeri az éghajlatváltozás elleni fellépés sürgősségét. Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetszennyezés negatívan hat a földi élet egészére. Minden népet érint, de nem egyformán; a legkiszolgáltatottabbak vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, és ezt az egyenlőtlenséget tovább súlyosbítja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén világszerte tapasztalható különbségek. 
Az egészségügyi ellátás súlyosbítja a bolygó egészségügyi válságát az üvegházhatású gázok kibocsátása révén, ami nagyrészt az orvosi berendezések gyártásához és működtetéséhez szükséges fosszilis tüzelőanyagok elégetése, az orvosi és nem orvosi hulladék keletkezése és a vízkészletek szennyezése miatt következik be. A világszerte működő radiológiai társaságok képviselőiként, akik szorosan együttműködnek az iparral, valamint kormányzati és nem kormányzati vezetőkkel többféle minőségben, együttesen támogatjuk a sürgős, hatásos és mérhető változásokat az ellátás nyújtásának módjában, még inkább bevonva tagjainkat, a politikai döntéshozókat, az ipari partnereket és betegeinket. Ezeket az erőfeszítéseket olyan egyidejűleg jelentkező kihívásoknak kell meghatározniuk, mint a globális egészségügyi egyenlőtlenségek, az erőforrások elosztása és az ellátáshoz való hozzáférés.

A radiológiai oktatási programokba egyre inkább be kell illeszteni az éghajlati ismereteket. Több kutatásra van szükség a radiológiai szolgáltatások környezeti hatásainak megértéséhez és méréséhez, valamint az enyhítési, alkalmazkodási és nyomon követési erőfeszítésekhez. Az ipari partnerekkel való mélyebb együttműködésre van szükség az ellátási lánc, az energiafelhasználás és a körforgásos gazdaság terén megvalósuló innovációk támogatása érdekében. Számos megoldást javasoltak és már rendelkezésre áll, de meg kell értenünk és kezelni kell a jelenlegi és jövőbeli fenntartható innovációk megvalósításának akadályait. Végezetül, a fenntartható radiológiára való áttérés során feltétlenül szükség van a betegekkel való együttműködésre, hogy a klinikai ellátás kiválóságába vetett bizalom megmaradjon.

A globális együttműködés kultúrájának és a megoldások gyors megosztásának elősegítésével a képalkotó közösség szélesebb körében átalakíthatjuk a radiológiai gyakorlatot, hogy mérsékeljük annak környezeti hatásait, alkalmazkodjunk a jelenlegi és jövőbeli éghajlati és környezeti fenyegetésekhez és fejlesszük az ellenálló képességet, és ezzel egyidejűleg javítsuk az ellátáshoz való hozzáférést.

Kulcspontok

Kérdés
Milyen intézkedéseket tehetnek a szakmai társaságok a radiológia környezeti fenntarthatóságának javítása érdekében?

Eredmények
A radiológia erőforrás-felhasználásának jobb megértésére van szükség; fellépésre van szükség az ellátáshoz való hozzáférés regionális és globális egyenlőtlenségeinek kezelése érdekében, amelyeket az éghajlatváltozás tovább súlyosbíthat.

Klinikai jelentőség
A radiológiai társaságoknak sürgős, hatásos és mérhető változtatásokat kell szorgalmazniuk a radiológiai gyakorlat környezeti hatásainak mérséklése érdekében. A kutatás és az oktatás, valamint a jelenlegi és jövőbeli éghajlati és környezeti fenyegetésekhez való alkalmazkodás és alkalmazkodóképesség prioritásként kell, hogy szerepeljen, miközben egyidejűleg javítani kell az ellátáshoz való hozzáférést.

A radiológia környezeti hatásainak felismerése és az érdekérvényesítés szükségessége

Az egészséges bolygó fenntartása alapvető fontosságú az emberi egészség szempontjából, beleértve az egyéni, közösségi és globális egészséget is. A bolygó egészségének keretrendszere az, hogy minden élő faj egészsége, beleértve az embert is, kapcsolatban áll a természeti világ nem élő összetevőivel. A környezet, amelyben élünk, közvetlenül befolyásolja az emberi egészséget, beleértve az éghajlatot és az időjárási mintákat. Az emberi tevékenységek, elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése, növelik az üvegházhatású gázok mennyiségét, ami az antropogén klímaváltozást eredményezi. Egészségügyi szakemberekként megvédhetjük betegeinket azáltal, hogy reagálunk az éghajlatváltozás és más környezeti expozíciók egészségügyi hatásaira, és jelezzük a környezetileg fenntartható képalkotó gyakorlatra való sürgős átállás fontosságát. Az egészségügyi ellátás jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár, Ausztrália egyik régiójában pl. a diagnosztikai szolgáltatások az egészségügyi kibocsátások mintegy 9%-át teszik ki. Globálisan a CT- és MR-képalkotás a becslések szerint 2016-ban a teljes szén-dioxid-kibocsátás 0,77%-ához járult hozzá, és 2016 és 2030 között várhatóan 30%-os növekedés várható. Összehasonlításképpen, a légi közlekedés 2023-ban becslések szerint 2,5%-kal járult hozzá világszerte.

Az orvosi képalkotás alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozással szemben ellenálló rendszerekké történő átalakítása helyi és globális szinten, valamint társadalmi szinten is elkötelezettséget igényel minden szervezeti szinten. Az egyes radiológusok és radiológiai praxisok a mindennapi gyakorlatukban és az egészségügyi szervezetükön belül a változás előmozdítói lehetnek. A radiológiai társaságok nemcsak közösségünk, hanem a kormányzati politika befolyásolásával is hozzájárulhatnak. Figyelembe kell vennünk mindennapi munkánk környezeti hatásait, egyensúlyt kell teremtenünk a felelős képalkotó eszközök használata és a betegek közvetlen szükségletei között. A kihívások ellenére a fenntartható értékalapú képalkotás lehetséges, számos innovatív technológia áll rendelkezésünkre.

Melyek azok a kiemelt intézkedések, amelyeket a szakmai társaságok megtehetnek?
Melyek azok az intézkedések, amelyek valószínűleg a legnagyobb hatással járnak, a legkisebb erőfeszítést igénylik, és a legkevesebb akadályba ütköznek a megvalósítás során?

Ebben a dokumentumban nyolc kiemelt intézkedést sorolunk fel, és kidolgoztunk egy cselekvési keretrendszert, amely meghatározza a felelősséget, a hatásokat és az elszámoltathatóságot.

Kulcsfontosságú intézkedések a radiológiai vezetés és a társaságok számára:

Az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos globális egyenlőtlenségek kezelésére irányuló munka

Az egészség társadalmi, gazdasági és földrajzi meghatározó tényezői, az egészséghez való hozzáférés és az igazságosság elválaszthatatlanul összefüggnek a környezeti fenntarthatósággal. Bár senki sem mentes az éghajlatváltozás hatásaitól, az éghajlati válság aránytalanul nagy mértékben érinti az alacsony erőforrásokkal rendelkező környezeteket, valamint a kiszolgáltatott egyéneket és csoportokat, potenciálisan növelve a meglévő egészségügyi egyenlőtlenségeket. A szélsőséges időjárás, a hőstressz, az erdőtüzek füstjének való kitettség és a rossz levegőminőség növeli a káros egészségügyi következmények kockázatát, beleértve a szívinfarktust, az asztma súlyosbodását, a sérüléseket, a zoonózisokat és a stroke-ot. A magas életkorú emberek, a már meglévő krónikus betegségben szenvedők, a szegénységben élők, az élelmezési és lakhatási bizonytalanságban élők, illetve a korlátozott egészségügyi ellátáshoz való korlátozott hozzáféréssel rendelkezők nagyobb veszélynek vannak kitéve az éghajlati zavarokkal kapcsolatos kedvezőtlen kimenetelek szempontjából. Stratégiai fellépésre van szükség a radiológiához való méltányos hozzáférés biztosítása érdekében világszerte, az alacsony jövedelmű környezetben, de a magas jövedelmű országokban is, ahol belső egyenlőtlenségek vannak az ellátáshoz való hozzáférésben. Ehhez kapacitásépítésre lesz szükség, miközben minimalizálni kell a radiológiai szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos káros környezeti hatásokat.

Az alacsony és közepes jövedelmű országokban a fő kihívást az infrastruktúra, a logisztika és a humán erőforrás jelenti, ami a ritkán lakott régiókban még nagyobb kihívást jelent. Az ellátáshoz való korlátozott hozzáférés miatt az egészségügyi szolgáltatások sokkal kisebb környezeti hatást gyakorolnak ezekben az országokban, mint a közepes és magasabb jövedelmű országokban. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátás fenntartására irányuló törekvés nem akadályozhatja az egészségügyi ellátás olyan fejlődését, amely javítja az általános egészségi állapotot ezekben a régiókban. Az orvosi képalkotó infrastruktúra jelenlegi relatív hiánya az LMIC-országokban lehetőséget kínál az összehangolt, fenntartható rendszerek megvalósítására, például megbízható megújuló energiaforrások kiépítésére és mobil berendezések használatára. Különös figyelmet kell fordítani a berendezések élettartamára és karbantartására. A digitális eszközök és a távoli hozzáférési lehetőségek, például a teleradiológia és az online konzultációk, a mobil egységek és a közösségi elérhetőségek használata növelheti a hozzáférhetőséget, miközben csökkentheti a betegek és a személyzet utazásából és szállításából származó kibocsátást.

Az LMIC-országok által irányított kutatás alapvető fontosságú ahhoz, hogy konstruktív és helyben alkalmazható ajánlások szülessenek. A betegségek és az éghajlati trendek lakossági és közösségi alapú nyomon követése, valamint a közösen létrehozott oktatási és szűrési kezdeményezésekre lesz szükség az éghajlati hatások egyidejű kezeléséhez és az ellátáshoz való hozzáférés biztosításához. Ahogy a radiológiai szolgáltatásokhoz való hozzáférés javul az alulellátott régiókban világszerte, a környezeti szempontból fenntartható infrastruktúrának a kormány és a minisztériumi politika sarokkövének kell lennie. A nemzetközi ügynökségek, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ), a szakmai szervezetek, az ipar és a helyi vezetés közötti együttműködés kritikus fontosságú a tudatosság növelése és a szakpolitikák befolyásolása szempontjából.

A kutatás ösztönzése

Az elmúlt évtizedekben az éghajlatváltozással és annak az egészségre és a társadalomra gyakorolt hatásaival kapcsolatos szilárd tudományos eredmények születtek. Az orvosi képalkotás és annak a környezeti fenntarthatóságra gyakorolt hatása közötti kapcsolatra vonatkozó kutatások azonban még csak most kezdődnek. Ezeket az összefüggéseket az egész képalkotási értékláncban meg kell határozni az energiafelhasználás hatékonyabb kezelése és a megújuló energiaforrások nagyobb arányú beépítésének elősegítése érdekében a képalkotáson alapuló egészségügyi ellátás nyújtása során.

A legsürgetőbb kutatási igények közé tartoznak a környezeti hatások csökkentését elősegítő mérések és referenciaértékek. Az eddigi erőfeszítések az életciklus-értékelésre vagy az egyes képalkotó eszközök energiafogyasztására összpontosítottak a működési fázisban, hogy az eszközönként hatékonyabb energiagazdálkodási stratégiák kidolgozását irányítsák. Szükség van azonban az energiafogyasztás adatvezérelt modelljeinek kialakítására, nemcsak az egyes képalkotó eszközök vagy vizsgálatok esetében, hanem nagyobb léptékben is, például egy képalkotó létesítményen belül, egy képalkotó eszközparkban, valamint a betegellátás során a kezdeti diagnózistól a későbbi kezelésen át a betegség nyomon követéséig. A radiológiában a mesterséges intelligencia fejlesztésének és felhasználásának környezeti hatásainak kutatása - a modellképzéshez és a modellek megalapozásához szükséges óriási energiafelhasználás miatt - elengedhetetlen.

Ezen túlmenően a nagy, összetett egészségügyi rendszerekben a képalkotó szolgáltatások hatékonyabb nyújtására is nagy szükség van. A képalkotás energiafogyasztásának csökkentése érdekében csökkenteni kell a betegek és a dolgozók monolitikus egészségügyi létesítményekbe történő utazásának szükségességét. A képalkotó eszközök távoli működtetését lehetővé tevő technológia fejlesztésére irányuló kutatás, a képalkotó eszközök szélesebb körű telepítése a közösségekben és a képalkotó erőforrások megfelelőbb felhasználása szinergikusan erősíti az energiamérséklési stratégiákat. A fenntartható gyakorlatra való áttérés lényegében a változásmenedzsment tanulmánya. Szükség van olyan kutatásokra, amelyek összehasonlítják a fenntarthatóság kommunikációjának különböző megközelítéseit és azok hatását a viselkedés megváltoztatására. Ez talán nem egy hagyományos kutatási téma a radiológusok számára, és új együttműködésekre lesz szükségünk ahhoz, hogy megerősítsük ezt a kutatási területet. A képalkotás környezeti lábnyomának csökkentését nagyban akadályozza, hogy nincsenek olyan állami finanszírozási mechanizmusok, amelyek támogatnák a témával kapcsolatos kutatásokat. A képalkotás környezeti fenntarthatóságával kapcsolatos eddigi szinte valamennyi kutatás nem vagy csak kis mértékben részesült támogatásban az egyetemi tanszékek és az ipar részéről.

Ipari együttműködés

A radiológia hosszú és eredményes innovációs múltra tekint vissza az akadémiai és ipari partnerségek révén. Az ezen együttműködések eredményeként létrejött fejlett képalkotási technikák átalakították az orvosi gyakorlatot. Együtt egyedülálló helyzetben vagyunk ahhoz, hogy az orvosi képalkotás környezeti hatásainak csökkentésére és az emberi egészség javítására irányuló erőfeszítések élére álljunk. A radiológia és az iparág vezetőinek együtt kell működniük az olyan iparági csoportokkal, mint a COCIR, az AdvaMed, a MEPA és az olyan kormányzati szabályozó ügynökségekkel, mint az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA), hogy közös mérőszámokat és a fenntarthatósági céloknak való megfelelés elismerését hozzák létre. A COCIR erőfeszítései például hozzájárultak az orvosi képalkotó eszközök energiafogyasztásának általánosan elfogadott mérőszámainak meghatározásához, az EPA pedig folyamatban van egy Energy Star program kidolgozása az energiafogyasztás csökkentésére irányuló erőfeszítések elismerésére és ösztönzésére, valószínűleg az MRI-vel kezdve. Végezetül az ipar és a radiológiai közösség együttműködhet az orvosi képalkotás energiafogyasztásának és erőforrás-felhasználásának csökkentésére irányuló új módszerek kifejlesztésében a kormányzati szervek által támogatott közös kutatás révén. Például a berendezésgyártók, a kontrasztanyag-szállítók és a radiológiai kutatók együtt dolgozhatnak olyan mesterséges intelligencia alapú MRI-rekonstrukciós módszerek kifejlesztésén, amelyek növelhetik az MRI energiafelhasználását, miközben csökkentik az olyan szűkös erőforrás, mint a gadolínium szükségletét.

Ezek az összetett forgatókönyvek a képalkotó berendezések és gyógyszerek körforgásos gazdaságának átfogó elemzését igénylik, amely magában foglalja a gyártásukat, energiafelhasználásukat és ártalmatlanításukat. A fosszilis tüzelőanyag-kibocsátáson túl a felszín alatti és felszíni vizek antropogén eredetű gadolínium-szennyezése, az ásványi anyagok kitermelése és a kritikus ásványi anyagok rendelkezésre állása.

Oktatás és éghajlati ismeretek

A jól tájékozott és elkötelezett radiológiai munkaerő alapvető fontosságú a környezeti szempontból fenntartható orvosi képalkotásra való áttérés irányításához. A vezető szerep ezen a területen az éghajlati válság egészségügyi ártalmainak, valamint a légszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenésének és az éghajlatváltozás csökkentésének együttes előnyeinek megértésével kezdődik. Ezt az egészségügyi szakemberek nagyrészt megértik, azonban számos akadály gátolja az elkötelezettséget.

A planetáris egészséggel kapcsolatos oktatás beépítése a radiológiai diagnosztikai tantervbe, beleértve az orvosi továbbképzést is, biztosítani fogja, hogy a radiológusok elsajátítsák a szükséges ismereteket és készségeket ahhoz, hogy részt vegyenek az orvosi képalkotás enyhítésében és az éghajlati válsághoz való alkalmazkodásban, és az egész életen át tartó tanulás iránti elkötelezettség lehetővé teszi a gyors reagálást és a vezető szerepet, amint az kialakul. A radiológusoknak jártasnak kell lenniük a vírusok által terjesztett betegségek, a kardiopulmonális és vesebetegségek, a rák előfordulásának és túlélésének változó mintáiban a szélsőséges időjárási eseményeket követően, beleértve a légzőszervi megbetegedések, a hőséggel kapcsolatos egészségügyi vészhelyzetek, valamint a sérülésveszély és a mentális egészségügyi válságok gyakoriságának növekedését. Az összes partnerünkkel való interdiszciplináris együttműködés alapvető fontosságú lesz.

A hangsúlyt az együttműködésre és a párhuzamosságok elkerülésére kell helyezni. A radiológiai konferenciák és folyóiratok, kiegészítve a közösségi médiával és az olyan nyílt hálózatokkal, mint a Radiologists for a Sustainable Future (@Rads4SF), lehetővé teszik a sikeres stratégiák gyors terjesztését és az erőfeszítések crowdsourcingját, kiterjesztve a mikro (helyi) erőfeszítéseket a makro (nemzeti és globális) szintre. Az oktatási anyagok, a fenntarthatósági minőségjavító projektek, a kutatás és a planetáris egészségügyi erőforrások nemzetek és társadalmak közötti megosztása szintén ösztönözni fogja a tantervi innovációt és a kutatást. A radiológiai társaságoknak a képalkotó konferenciákon és az online platformokon keresztül jól látható oktatási előadásokat kell szervezniük az éghajlatváltozásról és a környezeti fenntarthatóságról. A kibocsátások és a hulladékok csökkentése terén elért eredmények nyomon követése és a sikeres kezdeményezések megosztása növeli a szervezeti elkötelezettségbe vetett bizalmat, és rávilágít arra, hogy mi minden lehetséges, ha sokan hozzájárulnak az erőfeszítésekhez.

Az egészségügyi közösség, mint az egészségügy megbízható hangja, óriási potenciállal rendelkezik a társadalmi és közpolitika befolyásolásában a munkahelyi és közösségi szén-dioxid-mentesítés támogatása, valamint a globális éghajlat-politika alakítása érdekében.

Működési fenntarthatóság és megfelelő felhasználás: eszköztár

Az erőforrásokkal - beleértve az energiát, az anyagokat, a berendezéseket és a munkaerőt - való gazdálkodás elengedhetetlen a fenntartható képalkotási gyakorlathoz. Bár a villamosenergia- és energiaforrásokkal vagy a hulladékkezeléssel kapcsolatos döntések szervezeti szinten kívül eshetnek a radiológiai osztályok közvetlen ellenőrzési körén, a radiológiai vezetők a fenntartható gyakorlatok mellett érvelhetnek. Az üzemeltetési, valamint a minőségügyi és biztonsági osztályokkal együttműködve a radiológusoknak figyelembe kell venniük a fenntarthatóságot és az ellátási lánc körforgását a berendezések beszerzésekor és a hulladék megszüntetésekor. Az intelligens felügyeleti eszközök használata segíthet a fűtéssel, szellőzéssel és légkondicionálással (HVAC), a világítással és a gépek üzemidejével kapcsolatos energiafogyasztás mérséklésében.

A szükségtelen, alacsony értékű képalkotás csökkentése kiemelkedő fontosságú, és széles körű elkötelezettséget igényel, beleértve a radiológusokat a beutaló orvosokkal és a betegekkel együttműködve. Az új digitális innovációk a mesterséges intelligenciával támogatott döntéstámogató eszközök ígéretét hordozzák magukban, amelyek segítenek a képalkotás megfelelő használatában, valamint a szűrési és nyomonkövetési irányelvek betartásában. Az alkalmi adatrögzítés lehetőséget nyújt a releváns véletlenszerű szűrési információk és adatok rögzítésére. Az integrált és interoperábilis elektronikus orvosi nyilvántartások fejlesztése, valamint a kép- és adatmegosztás fejlődése kiküszöbölheti a redundanciákat. A megfelelő felhasználásra és erőforrás-elosztásra vonatkozó iránymutatásoknak az értékalapú ellátást kell előtérbe helyezniük, és figyelembe kell venniük a korlátozott hozzáféréssel rendelkező országokban és közösségekben a különböző erőforrás-korlátozásokat, beleértve az erőforrások alulhasznosítását is. A döntéstámogató eszközöknek és a megfelelő felhasználási kritériumoknak könnyen hozzáférhetőnek és alkalmazhatónak kell lenniük, és azokat be kell építeni a rendelési protokollokba.

Felkészültség: alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz és felkészülés az éghajlati vészhelyzetekre

A mérséklési stratégiákkal párhuzamosan alkalmazkodási stratégiákra is szükség van az éghajlati válság jelenlegi és jövőbeli hatásaival szembeni ellenálló képesség kialakításához. A környezeti hatások és a kedvezőtlen időjárás az egészségügyi ellátás iránti nagyobb kereslethez vezethet, beleértve a képalkotás iránti kereslet kiszámíthatatlan ingadozásait. Az ilyen események az infrastruktúrát, valamint a munkaerő egészségét, biztonságát és rendelkezésre állását is veszélyeztetik, ami viszont hatással lehet a kapacitásra és a termelékenységre.

Az operatív sebezhetőség felismerése és a válságra való felkészülés

Az éghajlati vészhelyzetek megzavarhatják a képalkotó műveleteket a berendezések meghibásodása, az infrastruktúra károsodása, az energiahálózat terhelése vagy a nem megfelelő személyi állomány miatt. A radiológiai osztályok érzékenyek az árvizekre, a szélsőséges hőmérsékletekre és az áramkimaradásokra. Ezek a sérülékenységek késedelmes ellátáshoz és pénzügyi terhekhez vezethetnek. Alapvető fontosságú a katasztrófavédelmi protokollok kidolgozása a szélsőséges időjárási eseményekre való felkészülés érdekében, beleértve az esetleges munkaerőhiányt és a képalkotás mennyiségének növekedését. Egy esettanulmány leírja az éghajlatváltozás hatását a Puerto Ricó-i radiológiára.

A radiológiai osztályok felkészítése az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre:

A katasztrófatervezés és az ellenálló képességgel kapcsolatos intézkedések középpontjában az ellátás folyamatosságának biztosítása áll a válságok idején. Az infrastruktúra korszerűsítése révén az éghajlatváltozással szemben ellenálló létesítményekbe kell beruházni. A rugalmasság rugalmasságot és koordinációt, ellátási lánc- és munkaerő-tervezést, valamint működési és adatrendszeri redundanciát igényel.

Válság idején: munkaerő és betegellátás

Az éghajlattal kapcsolatos környezeti hatások, beleértve a légszennyezést, az erdőtüzek füstjét és az extrém hőséget, az egészségügyi rendszer fokozott igénybevételével járnak együtt. A munkavállalók is érzékenyek az éghajlati hatásokra, és maguk is betegekké válhatnak. Az éghajlati vészhelyzet befolyásolhatja a betegek képalkotó helyekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférését, illetve a munkavállalók azon képességét, hogy ezeket a szolgáltatásokat nyújtsák. Az osztályoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy csökkentsék mind a betegek, mind a munkavállalók éghajlati hatásokkal szembeni sebezhetőségét. Az egészségügyi intézményeknek vezető szerepet kell vállalniuk az éghajlati megoldások kidolgozásában, és azonosítaniuk kell azokat a közösségeket, amelyek aránytalanul nagy mértékben vannak kitéve az éghajlattal kapcsolatos károk veszélyének, és együtt kell működniük velük. A valóban ellenálló egészségügyi rendszerek létrehozásához olyan megelőző intézkedésekre és beruházásokra lesz szükség, amelyek célja a közösségi ellenálló képesség és felkészültség, az egészség, a jólét és a méltányosság összehangolásának javítása.

Betegközpontú szemlélet és együttműködés

A környezeti fenntarthatóság koncepciójának összekapcsolása a jobb betegeredményekkel segíthet a kérdésnek a betegközpontú ellátás szempontjából történő megfogalmazásában. Például az egészségügyi ellátás környezeti hatásainak csökkentése hozzájárul a hosszú távú közegészségügyi eredmények javulásához. A betegségek korai stádiumban történő felismerésére irányuló erőfeszítések, az alacsony értékű vizsgálatok elkerülése, a közösségi diagnosztikai központok kialakítása és a távoli közösségek diagnosztikai felkeresése növelheti a hozzáférést, javíthatja a betegutakat, csökkentheti a betegek utazásából származó kibocsátást az időpontok koordinálásával, valamint a könnyebben hozzáférhető, közösségi alapú képalkotó szolgáltatások biztosításával, és csökkentheti a szolgáltatások környezeti hatását.

A beteg hangjára való odafigyelés és a beteg bizalmának megőrzése kritikusan fontos, ha az ellátási útvonalat érintő változtatásokat hajtunk végre, hogy elkerüljük azt a benyomást, hogy esetleg "rövidre zárjuk" a betegellátást, miközben az orvosi állapotuknak leginkább megfelelő, az irányelveknek megfelelő ellátást biztosítjuk. Az egészségügyi ellátás környezeti fenntarthatóságának erős betegjogi szószólóinak azonosítása valóban fontos erőforrás az átmenet idején.

Következtetés

A radiológia környezetileg fenntarthatóbb gyakorlatokra való átállása sürgős. Kutatásra van szükségünk ahhoz, hogy jobban megértsük a fenntarthatóság jelenlegi helyzetét a gyakorlatban, és hogy segítsük a legnagyobb hatású enyhítő intézkedések rangsorolását. Ugyanakkor foglalkozni kell az ellátáshoz való hozzáférés regionális és globális egyenlőtlenségeivel, amelyeket az éghajlatváltozás tovább súlyosbíthat. A jelenlegi tudásbeli hiányosságok ellenére készen állunk a változás vezetésére és a fenntartható radiológiára való áttérésre, szorosan együttműködve az iparral és a betegekkel (fogyasztókkal), valamint felkészülve a lehetséges éghajlati válságokra. Egészségügyi szakemberekként és radiológiai társaságokként, globális csapatként együttműködve hallatni kell megbízható hangunkat a politikai döntéshozók előtt, hogy befolyásoljuk a munkamódszerünk forradalmát.

Forrás: 
enthouse.blog.hu

Irodalom: 
Zhou, P., de Brito, R., Cui, Y. et al. 
The international expert consensus on management of external auditory canal carcinoma. 
Eur Arch Otorhinolaryngol (2024).
https://doi.org/10.1007/s00405-024-09033-w

Képalkotás:

középfül HRCT (axialos, coronalis rec.) + kontrasztos sorozat, mellé kiegészítésként, elsősorban:

• a lágyrészben (dura, agy, parotis, parapharyngealis tér, stb.) való terjedés miatt
• Csonterrosiok értékeléséhez

MRI (T1-súlyozott szekvenciák kontrasztanyaggal és T2-súlyozott szekvenciák zsírszuppresszióval javasoltak, 3 mm-nél kisebb szeletvastagsággal):

• jobban ábrázolja a tumor jellemzőit, és jobban azonosítja a lágyrészek érintettségét
• különösen hasznos a dura, az agyállomány, a fültőmirigy, a nyaki nyirokcsomók, a fossa infratemporalis és a parapharyngealis tér értékelésére.
• segít tmegkülönböztetni a tumorszövetet, az ödémás nyálkahártyát és a masztoid folyadékot.
• MRI angio az a. carotis érintettsége esetén, venográfia pedig a sinus sigmoideus illetve bulbus venae jugularis érintettség esetén
• azoknál a betegeknél, akiknél nem végezhető MRI, alternatívaként kontrasztanyagos halántékcsont-CT is alkalmazható

Előfordulhat, hogy a műtét előtti képalkotás alulbecsüli az elváltozás kiterjedését. Ilyen esetekben a sebészeknek fel kell készülniük, hogy az intraoperatív szituáció alapján esetleg kiterjedtebb vagy palliatív műtétet kell végezniük.

Staging része a nyaki-, mellkas CT, szükség esetén PET-CT, illetve metastasis gyanúnál UH+FNAB.

Utánkövetés:
A posztoperatív képalkotás döntő fontosságú a követés és kezelés szempontjából.
A kezdeti képalkotást 12 héttel a végleges kezelés befejezése után kell elvégezni. Kontrasztos temporális csont MRI és/vagy PET-CT ajánlott a kezelés utáni követéshez, mivel a legtöbb tumor kiújulása önmagában klinikai vizsgálattal nem feltétlenül mutatható ki, különösen, ha vak zsákzárást vagy szabad lebenyt alkalmaztak. A műtét utáni HR halántékcsont-CT-vizsgálatok szintén informatívak lehetnek, ha revíziós műtétet terveznek.
Rendszeres utánkövetés javasolt: a kezelést követő első évben 3 havonta, majd a második évben 6 havonta. Az EAC SCC-ben szenvedő betegek esetében 5 éves követési időszak ajánlott. Az EAC ACC-ben szenvedő betegek esetében az első 3 évben 6 havonta mellkasi CT javasolt, majd ezt követően át kell térni az évenkénti vizsgálatra.