09
01/2018
0

TeleXray 2017

2017 - Teleradiológia - Hagyományos röntgen - Statisztika - Szakmai minőségbiztosítás

dia1.JPG

A Terasy egy, a hazai távradiológiai gyakorlatban egyre nagyobb teret hódító, jelenleg hagyományos radiológiai felvételek leletezésében alkalmazott teleradiológiai leletező rendszer, amelyben integrált módon valósul meg a távleletezés mint elsődleges funkció, valamint a tevékenység minőségbiztosítási folyamatainak egyik kulcslépése, az adatgyűjtés is.

A rendszeren keresztül 2017-ben 48 partnernek 43 radiológus 164 463 eset leletezését oldotta meg. Hogy a leletmegfordulási idő - az eset (képanyag és szöveges információk) megjelenése a rendszerben és a visszajuttatott, lezárt lelet között eltelt idő - tartható legyen (a partnerek, a páciens számára elfogadható), ezért prioritások szerint adható fel a rendszerbe a képanyag.

dia4.JPG

Az összes eset 5,77 %-a magas, 66,75 %-a normál, 20,78 %-a alacsony, 6,7 %-a nagyon alacsony prioritással szerepelt a rendszerben. A prioritások kezelésével és használatával érhető az el, hogy a teljes rendszerben, az összes esetre vonatkozó leletmegfordulási idő átlag 23 perc 49 másodperc volt.

dia8.JPG

A radiológusok - jellemzően szabadidőben végzett - leletezési tevékenysége a vállalt kapacitásaik függvényében változott.

dia11.JPG

A Partnerek beküldött eseteinek száma is széles határok között mozgott, amit az ellátás igényére vonatkozó szezonális ingadozás és a radiológus hiány határozott meg.

dia16.JPG

A prioritások kezelése nem minden Partner esetében tükrözte az eset "sürgősségét", ezzel több időpontban rontva a rendszer teljesítőképességét. Jelen adatok birtokában a rendszerben (külön megállapodások nélkül) az elvárható magas prioritású esetek számát 10 % alatt indokolt tartani.

dia17.JPG

Az egyes esetekhez tartozó képszám között jelentős eltérések vannak, amely az adott Partner alatt működő szakmák jellegére is utal. Ami persze nem kellene, hogy szokványos legyen (mindenki tudja a példát: idős páciensről félévente nyaki-háti-lumbális gerinc kétirányú-, csípő-, medence-, térd-, egyéb - ha lehet - kétirányú felvételek).

dia20.JPG

Óránkénti átlagos esetszám: jellemzően tükrözi a magyar egészségügyi ellátási viszonyokat, a képalkotó diagnosztikát is terhelő ellátásszervezés (előjegyzési rendszerek és ezzel összefüggő betegút menedzsment) hiányosságait.

dia25.JPG

dia24.JPG

A fenti adatokból látszik, hogy bár 8:00-20:00-ig a képalkotó diagnosztika (és hagyományos röntgen) sok helyen rendelkezésre áll, a legtöbb vizsgálat 8:00-13:00 között valósul meg. Ebben az időszakban a magas esetszám a radiológus terhelését fokozza, ami belátható, hogy a leletezési szokások és körülmények jelentős támogatása mellett teheti csak kezelhetővé a terhelést (megfelelő informatikai környezet; szakmai előzmények, indikációk, kérések biztosítása; leletezést segítő megoldások - pl. beszédfelismerő használata; nyugodt munkakörülmények). Az is belátható, hogy a megfelelő betegút menedzsmenttel nagyon sok helyen feltölthetőek lehetnének a délutáni, kevésbé terhelt időpontok is úgy, hogy a radiológiai vizsgálatnak ne az legyen a kritériuma, hogy a társzakma szakrendelése előtt menjen a röntgenbe, hanem az, hogy milyen kapacitásokkal, mikor tud biztonságosan működni a radiológia (ha előre tervezett időpontban kontroll szakrendelésre megy a páciens, akkor akár előző napokban is elkészülhet a radiológiai vizsgálat). Ehhez persze az is kell, hogy mind a radiológiai munkahelyeken, mind az egyéb ambulanciákon bevezetett, IT támogatott előjegyzési rendszer működjön.

Leletének beküldésekor a radiológus nyilatkozhat a beérkező képi és szöveges információk hibáiról, minőségéről. A felvételek hibái nyilvánvaló módon megnehezítik a radiológus számára a képek kiértékelését, elnyújthatják a leletezési időt és félreértelmezések, leletezési hibák forrásai lehetnek.

dia28.JPG

Döntési bizonytalanság esetén maga a radiológus, helytelen diagnózis és következményes terápiás eredménytelenség esetén pedig a kezelő orvos lesz az, aki másodvélemény kéréséhez folyamodik. Ez az ellátás költségeinek emelkedéséhez, a radiológusok befektetett idejének nem megfelelő kihasználásához, a betegellátás minőségének romlásához vezet.

dia30.JPG

A képminőség hibák elsősorban a felvétel technikai (kivitelezési) problémák összessége, amely gyakorlattól is függ, esetleg összefüggés fedezhető fel a kisebb esetszámmal dolgozó Partnerek nagyobb hibaszázalékai között, de sajnos nagyobb esetszámú partnereknél is tapasztalható kiugró érték. Leírás problémák csoportba tartozik főleg az előzményi információk megléte, vagy hiánya, a hibás, félreértelmezhető tájékoztatás (pl.: nincs adat, hogy miért kértek mellkas rtg. felvételt, hibás oldalon jelzik traumás esetben a feltételezhető törést, stb.).

dia34.JPG

dia35.JPG

A sugárvédelmi problémák nagy része a hagyományos-digitális technológiai váltás következménye is sok helyen, de egyszerű figyelmetlenség, kapkodás következménye is lehet. Egyes esetekben a képminőségre is visszahatnak ezek az eltérések.

dia32.JPG

Jelen adatok birtokában a képminőség problémás esetek számát mindenképpen 3 %-alá kell szorítani, a hiányos/téves adatközlést 3%-alá kell csökkenteni, a sugárvédelmi problémák kezelésénél pedig a 0,3 %-alatti érték a cél. Természetesen egy hosszabb minőségbiztosítási folyamat során ezen értékek folyamatos csökkentése szükséges.

Az egyes intézmények adatait külön-külön is tanulmányozva általánosságban elmondható, nincs két teljesen egyforma problémaprofillal rendelkező intézmény. Ennek megfelelően a hibák orvoslása mindenképp megkívánja   az adott intézményre szabott, a sajátságokat – jól működő rutinokat és visszatérő hibákat – figyelembe vevő intézkedések meghozatalát, valamint az alkalmazásuk eredményeképp létrejövő változások állandó monitorozását is. A magyar radiológiában a fenti rendszeren keresztül monitorozott adatok az elsők amely a hagyományos radiológiai felvételi technika és leletezés minőségi szempontjait elemzik. Ezen minőségbiztosítási rendszer, vagy hasonló bevezetése és használata nemcsak a teleradiológiai folyamatot felügyelő vezetők számára, hanem minden radiológiai felvételt készítő intézmény számára is lehetőséget kínál arra, hogy tudatosan, rendszeres ütemezettséggel készíthessék el intézményi kimutatásaikat. Ezek tükröt mutathatnak mind a döntéshozók, mind a folyamatban közvetlenül részt vevők – beutaló orvos, szakdolgozók, radiológusok – számára, akik így célzottan léphetnek a hatásuk alatt álló folyamatokban fellépő hibák eliminálása érdekében. Az így megvalósuló minőségfejlesztés egyértelműen kedvezően hat a készült felvételek minőségére, a leletező radiológus hibázási rátájára, aminek eredményeképpen javul a teleradiológiai szolgáltatás, így végső soron a betegellátás minősége.

források:

  1. Juhász Emese, Bágyi Péter: A röntgendiagnosztikai munka hibáinak feltérképezése a teleradiológiai minőségbiztosítási rendszer segítségével. Magyar Radiológia Online 2017; 8(4): 2/1-8.
  2. OTR-Iconomix-Terasy 2017. évi hagyományos röntgen teleradiológiai statisztika.
18
03/2015
0

Jó radiológia nélkül nincs jó kórház

Őrizzük meg önbecsülésünket, fordítsuk tekintetünket a klinikum felé és váljunk mi is klinikusokká – javasolja Palkó András professzor, aki a március eleji ECR Kongresszuson vette át az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét.


Professzor úr, a bécsi ECR Kongresszuson átvehette az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

Ha a hivatalos részét nézzük, idén három európai radiológus kapta meg az ESR aranyérmét. Amióta a Társaság fennáll, én vagyok a 30. ilyen kitüntetett. Az aranyérem a szakmai elismerésről és megtiszteltetésről szól, semmi többről. Az Európán kívüli radiológusoknak a tiszteletbeli tagság a legnagyobb elismerés, az ESR aranyérmét tudományos, szakmapolitikai és oktatási teljesítményért lehet odaítélni, egy hosszú és komplex szabályzat szerint, és minden évben az ECR Kongresszuson adják át. Idén a tübingeni Claus Claussen, a párizsi Yves Menu és jómagam kaptuk meg az érmet.

És ha nem hivatalosan nézzük?

Nevezzük ezt az elismerést a karácsonyfán a csúcsdísznek. Európai radiológus ennél magasabb szakmai kitüntetést nem kaphat. De sajnos nem jár vele pénz, mint a Kossuth-díjjal, így nem járhatok úgy, mint Noah Bertinus professzor A tizennégy karátos autóban. Jótétemény mindössze annyi jár hozzá, hogy jövőre nem kell az ECR Kongresszuson részvételi díjat fizetni.

11034317_10153100476886397_6206683495624589660_n.jpg

Ebből az európai nézőpontból szemlélve világunkat, mi a jövőképe a radiológiáról?

Egyértelműen látszik, hogy a radiológia, és az európai radiológia is, válaszúthoz érkezett. Elképesztő mértékben szubspecializálódik és a technikai fejlődés révén egyre komolyabb mértékben, nagyon elmélyült, szűk területű tudást igényel. Most már nem egyszerűen neuroradiológiáról, hanem lassan bal hipotalamusz radiológiáról beszélünk, aminek valaki a szakavatott ismerője lehet. Másrészt, ezzel párhuzamosan jelentős kihívásnak vagyunk kitéve a klinikum irányából, ugyanis ezek a nagyon szűk szakterületek akár klinikus barátaink által is uralhatóak. Ha létezik egy bal hipotalamusz klinikus, és van egy bal hipotalamusz vizsgáló gépe, amin kiváló képeket állít elő, nem biztos, hogy szüksége van az értékeléshez radiológusra.

Közben szűkebb világunk is rohamos mértékben tágul.

Valóban, irtózatos sebességgel fejlődik szakmánk olyan irányokban, amelyek kapcsán nem vagyunk kiképezve. A molekuláris képalkotás, a genetikai képalkotás olyan szépségek, amelyekhez fel kellene nőnünk, és meglévő, valamint jövőbeli eszközeinkkel képesnek kellene kezelni őket. Ezek az újdonságok egyszercsak találkoznak a radiológussal, aki az egyetemen harminc évvel ezelőtt arról tanult, hogyan hívja elő a röntgenfilmet a sötétkamrában. Ezt természetesen senki se vegye magára, csak beleéltem magam a külső nézőpontba…Azokkal az ismeretekkel, amelyeket holnap már igénybe kellene venni, az új technológiákkal, nem rendelkezünk – ellentétben bizonyos klinikusokkal és kutatókkal, akik a jövőben úgy fogják használni a képalkotó diagnosztikát, mint ma a labort. Rendelnek egy speciális tesztet, annak eredményét beillesztik integrált diagnosztikai tevékenységükbe, és nekünk annyi.

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

Mindenki azt mondja, az ellen kell küzdeni, hogy a radiológia kereskedelmi termékké váljon. Ezt csak úgy lehet elhárítani, ha mi magunk is klinikussá válunk. Ám ehhez többnyire nem vagyunk eléggé jól képzettek. Ráadásul a felhő alapú informatika lehetővé teszi, hogy ne csak a képeink, hanem leleteink is adatbázisba tölthetőek legyenek, és ettől a ponttól, mivel a szakma algoritmizálható, egyre nagyobb a hajlam arra, hogy az egyes elemi eltérések megjelölésével automatizált differenciáldiagnosztikus sort kapjunk. De ne féljünk a kelleténél jobban, fontosak maradunk, hiszen mi tudjuk integrálni az eredményeket.

Van-e jelentős különbség az európai és a magyar radiológia között e tekintetben?

A magyar élvonal és európai átlag között nincs rettenetesen nagy különbség. Amivel itthon nem találkozunk, Európában viszont igen, az az európai élvonal. Persze vannak meghatározó, elmélyült klinikai ismeretekre fókuszáló műhelyek itthon is. Ilyen a Kaposvári Egyetem, a Pécsi Diagnosztikai Központ, illetve a SE MR Kutatóközpont, és még biztosan kifelejtettem egy-két intézetet, amelyek megmozdulásai európai színvonalúak. De az a munkamódszer alapvetően hiányzik itthon, amit Rotterdamban, Bécsben vagy Barcelonában látni. Ahol a folyosón egymás mellett álló hét MR-berendezéssel csak azt kutatják, ha egy szekvenciát módosítunk, akkor az hogyan változtatja a diagnosztikus eredményt. Nálunk az élvonalbeli kutatás nem jellemző – itt is tisztelet a kivételeknek. Emiatt a jövőkép és a vonzerő nagymértékben hiányzik. Nálunk a radiológia a szó legszorosabb értelmében vett kiszolgáló szakma, pont az, amiből a világ megpróbál kitörni. Ám nekünk nincs erre esélyünk, mert hiányzik a húzóerő, a mozdony, a világszínvonalú kutatóintézet. Ez persze a régió sajátja is, nincs ez másként Romániában vagy Csehországban.

Mit tud tanácsolni a jövő magyarországi radiológusainak?

Legyünk realisták. Ha megragadunk ezen a szinten, az is megélhetést biztosít sok-sok kollégának. De ha ki akarunk törni ebből a „mindenki lábtörlője” szerepből, azt kell tennünk, amit az okos nyugat-európai és amerikai radiológusok elkezdtek: nagyon meg kell tanulni a klinikumot. Pontosan és naprakészen érteni kell a klinikusokat. Nem az évtizedekkel ezelőtti egyetemi tanulmányaink szintjén, hanem lépést kell tartani a klinikum fejlődésével, a klinikai igényekkel, és oda kell tennünk magunkat a multidiszciplináris teamekben, hiszen csak így tudjuk elismertetni saját nélkülözhetetlenségünket és szaktudásunkat. Most még egy utolsó esélyt kaptunk arra, hogy orvosként létezzünk, Ha nem, akkor megmaradunk a betanított munkás szintjén, és azért megkapjuk a bennünket megillető tisztes jövedelmet.

Mivel biztatná a magyarországi radiológusokat, mire figyeljenek?

Őrizzük meg önbecsülésünket és fordítsuk tekintetünket a klinikum felé. Az a fajta kesergés, hogy rosszak a beutalók, jogosulatlan mindaddig, amíg fel nem vesszük a telefont és vissza nem kérdezünk. Ha nem becsüljük magunkat annyira, hogy elvárjuk az egyenlő elbánást, megérdemeljük, amit kapunk. Sok helyen azt látni, hogy a beérkező ostoba beutalókra átlagos vizsgálatokat végzünk, a kezünk közül kikerülő lelet pedig leginkább alibi, és nem valódi hozzájárulás a beteg sorsához. Ismét figyelmeztetek mindenkit, nagy-nagy tisztelet a kivételnek, de mindig van érvünk arra, hogy miért van ez így: kevés a pénz, kevés az ember, sok a munka, nagy a szervezetlenség. De valójában arról van szó, hogy történelmi okok miatt kisebbségi érzésünk van, amin önbecsüléssel változtatni kellene.

Az Európai Radiológiai Társaságban egyre nagyobb hangsúlyt kapó „quality control” módszertanok bevezethetők Magyarországon?

Természetesen bevezethetőek, és vannak is rá pozitív példák itthon. Egyrészt, sok kórház működtet ipari minőségirányítási rendszereket, amelyek jól-rosszul, de működnek. A munka minőségére fókuszáló klinikai audit a magándiagnosztikai ellátásban is felbukkan, ilyen például az Iconomix, ahol elkezdődött a „peer-reviewing” folyamat, és éppen ebbe az utcába kanyarodik az Affidea és magyar gyermeke, a Diagnoscan, többek között az én irányításommal. Folyik ilyen munka a Pécsi Diagnosztikai Központban, és mások is elkezdték ezt az utat járni. Az egészségügyi szolgáltatóipar sok-sok központot működtető nemzetközi szereplői sokkal előrébb járnak a standardok működtetésében és érvényesülésében, mint a hazai, egymástól izolált egységek. Ám most itt a lehetőség: egy fenntartó alá tartozik a legtöbb kórház. Nincs jobb pillanat arra, hogy az auditálás minden területen elkezdődjön.

Az ESR 2015 februárjában kiadott orvostanhallgatókra, rezidensekre és szakorvosjelöltekre érvényes tudás-gyakorlat-kompetencia javaslatainak érvényt lehet-e szerezni Magyarországon?

Európában sehol sem működik úgy a továbbképzés, ahogy az ESR felvázolta. Ez az anyag inkább egy olyan ideális állapotot ír le, ami felé jó lenne orientálódni. Egyébként a magyar szakorvos képzési rend nem tér el drámaian a megfogalmazottól, sőt, a fél éves klinikai képzéssel az átlagnál valamivel jobban megfelelünk a klinikai képzettség javítására irányuló elképzeléseknek. Nem ezzel, hanem a megvalósítás minőségével van itthon a probléma. A kifogások száma persze ezen a területen is végtelen, de a tény attól még tény marad: a magyar szakorvosjelöltek elméleti és gyakorlati képzése sem felel meg az európai elvárásoknak. Itt persze magamra is mutogatnom kell.

Meglátszik ez a nemzetközi összehasonlításokban is?

Szóbeli vizsgáztatást végzek a European Diploma in Radiology folyamatban, látom az ottani elméleti kérdéseket. Nem véletlen, hogy nagyon alacsony azok száma, akik a magyar szakképzés után európai diplomát szereztek, és ők sem itthonról futottak neki. Az európai elméleti képzettség sokkal magasabb, nálunk lényegében nincs ilyen és alig van elvárás. A tudás-gyakorlat-kompetencia háromszögében tudásban el vagyunk maradva, kompetenciában nem vagyunk rosszak, hiszen bedobjuk a rezidenseket a mélyvízbe, ezért nagy gyakorlati tudásra tesznek szert, ami persze CT és MR esetében már csak korlátozottan igaz, és a gyakorlat esetében is megfelelünk az európai átlagnak. Kifejezetten jók vagyunk viszont az orvostanhallgatók képzésében, hiszen sok európai egyetemen nincs formális radiológiai képzés a medikusok számára.

Mit tanácsol a vezetőknek a jelenleg a mindennapi rutinban nélkülözhetetlen szakorvosjelöltek kötelező gyakorlataival kapcsolatban?

Ennek a problémának nyilvánvalóan van egy objektív tényezője: mindenhol kevés az ember. A rezidenseket a lyukak betömésére használjuk, és olcsó munkaerőnek tartjuk őket, de ez azt jelenti, hogy nem invesztálunk a jövőbe. Ez talán megváltozik majd az új, központi képzési renddel, és az osztályvezetők be fogják látni, hogy a rezidens nem olcsó munkaerő, hanem kiképzendő szakember, akibe jelentős energiát kell fektetni, és megfelelően kezelni, hogy a szakvizsga megszerzése után maradjon is. Az új képzési rendszer elméletben ebben segíthet, de azt még nem látjuk, hogy a szakmák és munkahelyek között hogyan lehet majd szétosztani a rezidenseket. Ha az egyetemi klinikáknak lesz ebben szerepük, akkor mi jó színvonalú képzést tudunk garantálni, hogy aztán a szakvizsga után a kollégák szétspricceljenek – itthon vagy Norvégiában…

Ebben a környezetben lát-e lehetőséget Magyarországon a radiológia és nukleáris medicina szakmák közeledésére?

Ez a kérdés már csak Magyarországon az. A két szakma egy. Orvosi képalkotó diagnosztikának hívják, és a civilizált világban vagy soha nem vált külön a szakképzése, például az Egyesült Államokban, vagy újra összeolvadt, mint Olaszországban, Hollandiában, Németországban vagy Törökországban. Persze, nem érthet mindenki mindenhez, de a radiológiától a nukleáris medicina és a neuroradiológia nagyjából ugyanolyan távolságra van. Ebben a közeledésben egyébként partner a nukleáris medicina szakma, legalábbis a józanabb és fiatalabb képviselői. A jövő útjai ki vannak kövezve, annál is inkább, mert szűkebb szakmánkban az MR a funkcionális, adott esetben metabolikus képalkotási irányba tart, illetve kezdenek megjelenni azok a hiperpolarizált MR-kontrasztanyagok, amelyek különböző metabolitokhoz köthetőek, így a metabolikus képalkotás tisztán MR-rel is megvalósítható.

A tervezett egészségügyi átalakítás jelenlegi folyamatában miként kellene pozícionálni a képalkotó szakmákat?

Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne mi legyünk az átalakítások vesztesei. A kórházakban a képalkotó diagnosztika jellemzően nem a kórházigazgatók kedvence. A külső megszorítások hatására a menedzsment kénytelen komoly lépéseket tenni, és nagyon könnyű elmenni a költségcsökkentés irányába, elhalasztani a vásárlásokat, a szakmai kérdéseket anyagi alapon eldönteni. Ez viszont nagyon rosszat tehet nekünk. Ha nem tudjuk meggyőzni a kórházmenedzsmentet, hogy jó radiológia nélkül nincs jó kórház, akkor vesztettünk, mert akkor rajtunk fognak spórolni. Márpedig lesz spórolás és az kőkemény lesz.

Ebben a környezetben mi lehet a szerepe a kiszervezett tevékenységeknek?

Ez egy politikai, egészségfilozófiai és egészségpolitikai döntés minden országban. A világban számtalan okból számtalan modell működik. Itthon a kiszervezett tevékenységet nyújtó szolgáltatók sok helyen bizonyították nélkülözhetetlenségüket. Lehet finnyáskodni a módszertanon és a minőségen, de az az igazság, hogy alternatívát nem kínál fel senki. Természetesen dönthet úgy a politika, hogy belerak a rendszerbe pár tízmilliárd forintot és megszünteti ezt a vegyes modellt. Ám nincs bizonyíték arra, hogy a nem kiszervezett, kórházi alkalmazottként dolgozó munkatársak magasabb színvonalon dolgoznának… Viszont sokkal kevésbé rugalmasak és sokkal jobban kiszolgáltatottak a helyi menedzsment döntéseinek és változásának.

Miben látja a teleradiológia szerepét?

Az ECR Kongresszuson az a megtiszteltetés ért, hogy erről a témáról adhattam elő a Professional Challenge szekcióban. Az előadásom vitaindító volt, utána tartottunk egy panelbeszélgetést és az volt a konklúziónk, hogy a teleradiológia technikai megoldás. Lehetőséget teremt a radiológiában meglévő fizikai és szervezési korlátok lebontására. Olyan, mint a kötél. Ha farönköket kötök vele össze a tutajhoz, akkor hasznos, ha akasztófának használom, akkor nem annyira.  Ha arra használjuk, amire való: földrajzi és tudásbeli egyenlőtlenségek kiegyenlítésére és korrekciójára, akkor hasznos. Ha a helyi radiológusok revolverezésére használja a menedzsment, akkor nem annyira. Nagyon kell hát figyelünk arra, hogy az adott esetben olcsóbb teleradiológiai szolgáltató a tömegtermelésnek köszönhetően nehogy kiszorítsa az egyébként hatékonyan dolgozó helyi radiológust – ami nem érdeke senkinek, mert a helyi radiológust szeretjük, jó és fontos.

Köszönjük a speciális nézőpontot, úgy tűnik, részletesen sikerült áttekintenünk a radiológia világát. Mi a következő lépése, most, hogy aranyérmes lett?

Lehet, hogy makaózom egy kicsit és nyerek még egy Nobel-díjat… A következő évek pályaképe szépen ki van jelölve. Három év múlva megszűnök tanszékvezető lenni, mert elérem a 65 éves korhatárt. Azt remélem, hogy utána még tudok dolgozni a szűken vett szakmában, de leginkább az oktatásban, amit nagyon szeretek. Természetesen részt veszek a szakmai közéletben, amennyire a szakma igényli, de úgy gondolom, a szakmapolitika világában nagyon határozott fiatalításra van szükség. Nem lenne jó, ha a korombeliek ennek útjába állnának. Egyik nagy elődöm nyomdokain járva, a bölcs visszavonulás útját járom. Eközben igyekszem nagyon jól érezni magam.

forrás: radiologia.hu

14
10/2013
0

Teleradiológiai Fehér Könyv készül

A European Society of Radiology (ESR) egyik legizgalmasabb kezdeményezése a MIR (Management in Radiology) albizottság, amely évente október második hetében nemzetközi konferenciát szervez a radiológiai menedzsment aktuális helyzetéről.

A radiologia.hu portál a tavalyi milánói rendezvényhez hasonlóan idén is meghívást kapott a Barcelonában megrendezett kongresszusra, amelyen kiderült, a képalkotó diagnosztika az üzleti döntéstámogató rendszerekkel és az egészségügy más területén is alkalmazott menedzsment módszerekkel tehető igazán hatékonnyá. Ezt a tényt nemcsak Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, hanem már Kelet-Közép-Európában is egyre több intézményben ismerik föl – azonban a radiológiai menedzsmenthez értő szakember az egész kontinensen ritka, mint a fehér holló…

  • a moszkvai Szergej Morozov bemutatta, hogy milyen problémák és izgalmak adódnak egy teljesen új kórház radiológiai osztályának megnyitásakor. Vicces és szomorú ellenállás, a kooperáció teljes hiánya, bármiféle változással szembeni ellenállás jellemzi a kezdeti időszakot, amit sok-sok türelemmel, szoros együttműködés szándékkal és erős kommunikációs készségekkel lehet áthidalni.
  • A belga Jan Bosmans a strukturált leletezés (SR = structured reporting) kérdéskörét feszegette, és úgy vélte, a kutatások is azt mutatják: a klinikusok számára sokkal jobban érthető a strukturált lelet, mint a szabad szöveges változat, ráadásul a strukturált lelet nagy mélységű adatbányászatot tesz lehetővé, így téve átláthatóvá a radiológiai tevékenységet. Az RSNA már kifejlesztette SR template-jeit, és az ESR is dolgozik ennek lefordításán, európaivá tételén, valamint több nyelvre történő implementálásán.
  • Több előadásban is szó esett a terápiás döntéstámogató rendszerekről, amelyek elsősorban az Egyesült Államokban hódítanak, hiszen mérhetővé teszik a terápiás kockázatot. A probléma abban rejlik, hogy a labordiagnosztikai és képalkotó diagnosztikai tesztek gyors fejlődése az orvosok számára nagymértékben megnehezíti a tudomány állása szerinti legoptimálisabb diagnosztikai módszer alkalmazását, hogy a lehető legjobb kezelést ajánlják a betegek számára. Ez felesleges kockázatokhoz vezet, például felesleges sugárterhelést, felesleges kontrasztanyag terhelést, fals pozitív és fals negatív diagnózist, túldiagnosztizálást és túlkezelést eredményez – ezzel is növeli az egészségügyi ellátórendszer terheit, hosszabb várólistákat és későbbi kezeléseket eredményezve. A – Magyarországon is – uralkodó módszer szerint szakmai protokollokkal próbálják meg kezelni ezt a problémát, amelyek azonban lassan már annyira bonyolultak, hogy kezdenek átláthatatlanná válni. Ezért jöttek létre azok a döntéstámogató rendszerek, amelyek informatikai keretek között próbálják segíteni a megfelelő diagnosztikai módszer kiválasztását, azonban a legnagyobb probléma, hogy ezeket a döntéstámogató rendszereket nagyon nehezen lehet az országos vagy regionális specialitásokra szabni. Ám az amerikai és holland tapasztalatok szerint, ha egy ilyen rendszer összeáll, nagymértékben segíteni a klinikai döntéshozatalt, és sokkal hatékonyabbá teheti a képalkotó diagnosztika alkalmazását is.
  • A kongresszus legérdekesebb előadását a holland Erik Ranschaert tartotta, aki bejelentette, hogy teleradiológiai Fehér Könyv (White Paper) készül. Az ESR teleradiológiai munkacsoportjának elnöke, a Fehér Könyv társszerzője szerint a teleradiológia nem csak egy technológiai megoldás, hanem integrált egészségügyi szolgáltatás, amely minőségének legalább olyan jónak kell lennie, mint a helyi radiológusok által nyújtott szolgáltatás. A Fehér Könyv megpróbálja több dimenzióban is áttekinteni a teleradiológia aktuális európai kérdéseit, és megnyugtató alapokat adni a helyi jogi, betegbiztonsági, szabályozási, kommunikációs, technológiai és minőségügyi kérdésekhez. Ranschaert szerint a teleradiológia kulcskérdése a megfelelő kommunikáció: a „teleradiológus” és a helyi klinikusok, beutaló orvosok és radiográfusok közötti nyílt és őszinte kommunikáció, amelyet megfeleően támogat a protokolláris háttér. A teleradiológiában dolgozó szolgáltatót, a „teleradiológust” ismernie kell a helyi klinikai csapatnak, hiszen rendszeres konzultációt kell nyújtania nekik – vélte Ranschaert. A téma különlegességét jelzi az is, hogy a Fehér Könyv nem egy statikus, kinyomtatott papírköteg lesz, hanem a könyv szerkesztésében részt vevő szakemberek által Google Drive-ban menedzselt, élő dokumentum. Jelenleg csak a szerzők számára hozzáférhető a Fehér Könyv, de a tervek szerint hamarosan már radiológusok számára is elérhetővé válik a teleradiológiával kapcsolatos legfrissebb tudáshalmaz.

Az október 11-12. között megrendezett Management in Radiology konferencia megmutatta, fontos, hogy strukturált formában, az üzleti fogalomtárban értelmezhető keretek között is beszéljünk a radiológiáról – talán egyszer itthon is lesz egy olyan kongresszus, szimpózium vagy kongresszusi szekcióülés, amely a radiológia menedzsment, hatékonysági és döntéshozatali kérdéseit vizsgálja… 

forrás, teljes cikk: radiologia.hu

06
06/2013
0

Más dimenzióban - a teleradiológiáról

„A teleradiológia a mai magyar valóságban működtethetővé teszi a rendszert” – meséli Bogner Péter professzor, akit 2013. június 1-től bízott meg tanszékvezetői feladatokkal a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja.

teljes interjú: radiologia.hu

Milyen hatással van a teleradiológia a radiológia működésére?
Egyértelmű humán erőforrás krízis előtt állunk, nemcsak az egészségügyben, a radiológiában is. Nem engedhetjük meg, hogy az ország leletezési erőforrásait: a magyar radiológusokat kihasználatlanul hagyjuk, és a magyar radiológus közösség sem teheti meg, hogy nem hoz létre hatékony ellátási szerkezetet. Hosszú évekkel ezelőtt pontosan azért indítottuk el az BSc-szintű radiográfus képzést Debrecenben, Miskolcon, Budapesten és a PTE kaposvári képzőhelyén, hogy a vizsgálatkészítést professzionális módon átvevő, diplomás, megfelelő kompetenciával ellátott szakembergárda mentesítse a radiológusokat, így több idő juthasson a leletezésre. Alapesetben a teleradiológia is arról szól, hogy a radiológusnak ne kelljen naponta 2-3 órát utaznia, hanem a megfelelő protokoll alapján készített, minőségi vizsgálatot méltó körülmények között és infrastruktúrával leletezhesse.

Otthon vagy kórházban?
Megfelelő körülmények között, a szakmai alapelvek szerint. Mivel a röntgendiagnosztikai ellátás legalább két megapixeles, diagnosztikai minőségű monitorokat igényel, egy röntgenleletező munkaállomás költsége 1,5-2 millió forint, nem biztos, hogy azt érdemes otthon, a dolgozószobában tartani és csupán napi 6-8 órában használni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a leletező központok nagymértékben növelik a munkahatékonyságot, hiszen az ott dolgozó szakemberek megfelelő koncentrációval, ideális körülmények között végezhetik a leletezést. A CT- és MR-diagnosztikában, főként a nem rutinnak számító esetekben, a specialista szakemberek bevonása azért a legjobb megoldás, mert ők találkoznak azzal a kritikus mennyiségű vizsgálattal, ami egy terület vagy elváltozás magabiztos és valid értékelését lehetővé teszi.

Melyek a magyar teleradiológiai tevékenység bástyái?
Zalaegerszegen hat éve kezdődött a rendszeres CT/MR-teleradiológia, ma a járóbeteg vizsgálatok több mint felét külsős radiológusok írják. Aztán hasonló munkaerő-krízishelyzetet kellett megoldani Egerben, azóta ott visszaállt az egység és a rend, de a teleradiológiai hátteret mind a mai napig igénybe veszik. Szántó Tamás főorvos úr irányítása alatt megvalósult a Veszprém megyei ellátórendszer teleradiológiai integrációja, és szervezési szempontból kiváló rendszer jött létre, amelyet a speciális esetekben hamarosan mi is támogatni szeretnénk. Debrecenben pedig a közelmúltban alakítottak ki egy mindent igénynek megfelelő leletező központot, ami fantasztikus teljesítményre képes. Az országban egyre több helyen működik még teleradiológiai megoldás a távoli földrajzi pontok összekötésére, de teleradiológiai tevékenységnek csak az nevezhető, amelyben a teljes munkafolyamatot a teleradiológia lehetőségeinek megfelelően, korlátainak messzemenő figyelembe vételével megfelelően valósítják meg. Ebben az Iconomix mintegy két tucat szakrendelőnél, illetve a fehérgyarmati és karcagi CT-ellátásnál ért el jelentősebb eredményeket.

Milyen korlátokat kell figyelembe venni?
Ma már kevés radiológusnak adatik meg, hogy a beteget a vizsgálat kezdetétől végigkövesse. Ráadásul a modern medikai informatikai rendszerek lehetővé teszik az előzményadatok és korábbi leletek gyors összegyűjtését. A radiológusnak ma már nincs ideje arra, hogy személyesen jelen legyen a vizsgálatoknál, viszont olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek a beutalónak megfelelő, standard minőségű vizsgálatot eredményeznek. Ehhez jó vizsgálati protokollokra és jól képzett radiográfusokra van szükség. De mindenekelőtt olyan klinikusokra, akik valódi beutalót küldenek, és nem csak annyit írnak, hogy „kérem a beteg röntgenvizsgálatát”.

Vannak ilyen helyek az országban?
Hosszú folyamat, míg a radiológia új szerepköre kialakul a kórházakban. Vannak persze olyan intézmények, amelyek elől járnak, ilyen például a Zala Megyei Kórház, a debreceni Kenézy Kórház, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház, a szombathelyi Markusovszky Kórház, valamint a pápai Gróf Esterházy Kórház, illetve szépen fejlődik a Fehérgyarmati Kórház, valamint a karcagi Kátay Gábor Kórház, ahol a CT-diagnosztikában radiológus szakorvos nélkül, kiválóan kialakított protokollrendszer alapján készíti az egyre jobb radiográfusi csapat a vizsgálatokat. De ugyanez jellemző a szerencsi, polgári, vecsési, csepeli stb. szakrendelőre, ahol bizonyos műszakokban szakorvos nélkül végzik vizsgálatokat.

Milyen eredménnyel?
Tapasztalataink alapján országszerte meglehetősen heterogén a vizsgálatkészítési módszertan, ráadásul sok helyen senki sem ellenőrzi azt. Hajmeresztő dolgokat tapasztaltunk számos szakrendelőben azután, hogy elkezdtük a teleradiológiai szolgáltatás bevezetését. Nem egy helyen derült ki, hogy a röntgen addig rosszul volt beállítva, nem használtak blendét a vizsgálatokhoz, a foszforlemezes kiolvasót már több éve le kellett volna cserélni, és rosszak a kazetták. A teleradiológia viszont igényli a megfelelő beutalót, az előzményadatokat és az értékelhető felvételeket – különben nem tudunk leletet kiadni.

Ezek szerint nem is az informatikáról, hanem a megfelelő munkafolyamatokról szól a teleradiológia?
Természetesen fontos a megfelelő informatikai háttér is. Mi ehhez a CT/MR-diagnosztikában az eRAD-rendszerét találtuk meg, röntgendiagnosztikában pedig a Béker-Soft Informatika TERASY-megoldását használjuk. Mindkét megoldás döntő előnye, hogy nemcsak a távoli leletezést teszi lehetővé, hanem a munkafolyamatokat is az elvárásainknak megfelelően támogatja. Megfelelő informatikai háttér, helyi vagy regionális diszpécserek és a feladatra dedikált radiológusok nélkül ugyanis nem lehet sikeres a teleradiológiai ellátás.

Évek óta keressük a választ: a teleradiológia a meglévő rendszerek kiterjesztése vagy egy új, eddig nem ismert dimenzió?
Inkább azt mondom, a teleradiológia egy más dimenzió. A teleradiológia a mai magyar valóságban működtethetővé teszi a rendszert. Lehetővé teszi, hogy a szakrendelő vagy a városi kórház 15 percen belül röntgenleletet kapjon. Segítségével ott is lehet röntgent, CT-t vagy MR-t üzemeltetni, ahol valamilyen ok miatt nem találni orvost. Az egységes képkommunikáció megvalósulásával csökkentheti a felesleges vizsgálatok számát. Ráadásul hozzáférést nyújt a legjobb szakemberekhez.

Vonzónak tűnő álmok. Mikorra várható megvalósulásuk?
Ezek nem álmok, hanem a valóság. Röntgen teleradiológiai rendszerünkben van olyan nap, amikor több mint 300 leletet adunk ki, és az átlagos megfordulási idő felülről súrolja a 10 percet. Van olyan városi kórházi partnerünk, ahol a sürgősségi orvosok azért szeretnek velünk dolgozni, mert mi negyed órán belül leletet adunk, míg helyileg ez inkább 30-40 perc. Közel 20 olyan partnerünk van, ahol nincs a helyszínen radiológus, a leletek viszont a legkényesebb igényeket is kielégítik. Az egységes képkommunikáció Zala, Veszprém, Hajdú-Bihar vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már nem álom, hanem nagyon közel áll a valósághoz. A legjobb szakemberekhez való hozzáférést pedig a még júniusban induló Országos Teleradiológiai Rendszer teremti meg, amelyben a különleges esetek diagnosztikájában a Barsi Péter, Hetényi Szabolcs és Palkó András által vezetett szakmai csapatok nyújthatnak iránymutató véleményt.

forrás: radiologia.hu

15
01/2013
0

Európai felmérés a teleradiológiáról

2011 őszén több száz tagot vettek rá, hogy mondják el véleményüket egy internetes felmérésben, melynek eredményeit december 18-án az online Insights into Imaging (DOI 10.1007/s13244-012-0210-z) tette közzé.
A felmérésben 386 radiológai szakember vett részt, voltak köztük radiológusok (71%), radiológus rezidensek (14%), és osztályvezetők (6%). Önkéntesen válaszoltak 32 darab feleletválasztós kérdésre a teleradiológiai szolgáltatásokkal kapcsolatosan. A kérdések  közt volt demográfiai jellegű, a már használt szolgáltatások típusait és azok alkalmazási lehetőségeit érintő, kérdések az eddig tapasztalt előnyökről és hátrányokról, illetve azok veszélyeiről és lehetőségeiről, valamint arra is megkérték őket, hogy fejtsék ki véleményüket nyitott kérdésekkel kapcsolatban, a teleradiológia jelenlegi és jövőbeli szerepéről Európában.

Az önkéntes válaszadók összetétele

A résztvevők 35 országból küldték el válaszaikat, de a válaszadók fele az alábbi 4 ország egyikéből került ki: Ausztria (22%), Belgium (22%), UK (7%) és Hollandia (6%). Többségük egyetemen (36%) és kórházban (38%) dolgozott. Közel 20%-uk dolgozott magánklinikán (17%) vagy magán diagnosztikai központban (11%). A radiológusok 13%-a nyilatkozta azt, hogy magánpraxisa is van. 5%-uk dolgozott teleradiológiai szolgáltatást is nyújtó létesítményben.
Sokkal kiegyenlítettebb volt a válaszadók aránya a radiológiai csoportok nagyságát tekintve. 30%-uk dolgozott több, mint 20 főt számláló radiológus csoportban. 22%-ban képviseltették magukat közepes méretű, 10-20 főből álló radiológus csoportok. Nagyobb részt a kevesebb, mint 10 fővel dolgozó, kisebb radiológus csoportok voltak jellemezők (41%).
A felmérésben résztvevők 65%-a állította, hogy teleradiógiai technológiát alkalmaznak.

A teleradiológia kihasználtsága

Észak-Amerikában, a földrajzilag különálló, de ugyanahhoz az egészségügyi intézményhez tartozó létesítmények radiológiai osztályain végzett vizsgálatokhoz való hozzáférést PACS rendszerrel teszik lehetővé. A PACS másik fontos funkciója a munkamennyiség hatékony elosztása; így a specifikus vizsgálatokat az arra szakosodott radiológusok között osztják meg.
A felmérés résztvevői szerint azonban mindkét funkció tekinthető teleradiológiának. A 203 résztvevő csaknem háromnegyede állította, hogy elsődlegesen a házon belüli képmegosztásra és az intézmény különböző létesítményei közötti munkamegosztásra használják. A felvételeket kórházi hálózaton vagy területi hálózaton keresztül továbbítják.
A telepített RIS rendszer azt feltételezi, hogy felvételeket osztanak meg a PACS hálózaton, ennek ellenére a válaszadók csupán 54%-a írta azt, hogy hozzá tud férni a RIS-hez. Csak 43% nyilatkozott úgy, hogy az általuk írt leletet el tudják küldeni a RIS rendszeren keresztül. A válaszadók 37%-a küldi e-mailben az eredményeket.
A válaszadók fele állította, hogy el tudja érni a kórházi információs rendszert (HIS-t), hogy információhoz jusson a páciensről, és 26% nyilatkozta, hogy hozzáférése van az elektronikus beteg nyilvántartáshoz. Fax használatát 24% említette, 26% pedig telefonon kér információkat a betegre vonatkozóan az adott részleg munkatársától (30%).
Emellett, 44%-uk használta a teleradiológiát arra, hogy felvételeket fogadjon otthon behívós éjszakai vagy hétvégi ügyelet esetén. Valamivel több, mint egyharmad használta a teleradiológiát arra, hogy a felvételeket külsős szakembereknek elküldve szerezzenek második szakvéleményt (41%) és/vagy az éjszakai lefedettség érdekében (40%). 19% számolt be a képek ideiglenes kiszervezéséről, szabadságolás, betegség vagy átmeneti munkaerőhiány miatt. Számos válaszadó fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy az ideiglenes teleradiológiai kiszervezés ideje alatt nem mindig van megfelelő hozzáférés a klinikai információkhoz és/vagy előzetes vizsgálatok eredményeihez, ami viszont szükséges lenne a kiküldött felvételek klinikai összehasonlításhoz.
A kiszervezett felvételek típusai között szerepeltek a rutin keresztmetszeti vizsgálatok (57%), röntgenfelvételek (32%) és a sürgősségi osztályok által elrendelt vizsgálatok (31%). A teleradiológiai szolgáltatásokat nyújtó cégek úgy nyilatkoztak, hogy elsődleges (77%) és szakspecifikus (51%) leleteket is biztosítanak, elsősorban velük kapcsolatban álló - és régión belüli kórházaknak.

A szakvélemény

A felmérés egy része a teleradiológia vélt előnyeivel és hátrányaival foglalkozott, egy listát is ajánlva ezek értékeléséhez. Dr. Erik Ranschaert vezető szerző, a holland Hertogenbosch városiJeroen Bosch Ziekenhuis oktatókórház radiológusa arról számolt be, hogy számára a kollégákkal való közös munka lehetősége volt a képhozzáférés legértékesebb aspektusa, ezután pedig a terheltség szempontjából hatékonyabb munkamegosztás lehetősége.
A teleradiológia használatának kulcsfontosságú haszna a kiszervezés azon adottsága, hogy lehetőség nyílik egy második szakvélemény beszerzésére és/vagy szakértői tanácsra egy specialistától, és, hogy nagyobb lehetőség van a készenléti szolgáltatások szükség szerinti biztosítására. Felszínre kerültek azonban a teleradiológia elfogadásához kötődő szokásos aggodalmak is. Ilyen például az ellenőrzés elvesztésétől - , az instabilitás kialakulása miatti - , valamint a munkaerőpiacon és a radiológusok jövedelemében kialakuló instabilitás miatti félelem, valamint a leletek minősége iránti aggodalom. A válaszadók közel fele azt mondta, hogy úgy tekint a teleradiológiai kiszervezésre, mint egy olyan valamire, ami veszélyezteti a jó betegellátást.

A teleradiológia jövője

Ahogy az várható volt, azok az egyének, akik vállalták, hogy időt szánjanak a kérdőív kitöltésére, nagyrészt (80%) pozitívan tekintettek a teleradiológia jövőjére. Szerintük a jelenlegi radiológus hiány és az egyre nagyobb igény a szubspecializálódás iránt a legfőbb szempontok, amely miatt továbbra is szükség lesz majd a teleradiológiára a jövőben. Többen jelezték, hogy örülnének egy második szakvéleménynek, így a kollégák közötti fokozott együttműködést is nagyon hasznosnak tartanák.
A második szakvélemény beszerzését akadályozó korlátok egyike a díjazás. A teleradiológiai szolgáltatásokért járó speciális térítési rendszer kialakítására van szükség, a betegek és a radiológusok számára egyaránt - írták a szerzők. Rámutattak arra, hogy a határokon átnyúló teleradiológiai szolgáltatások kialakulását Európában az gátolja, hogy nagy a különbség az egészségügyi rendszereket illetően. A legtöbb ország nem szabályozza a második szakvéleményért járó díjazást.
„Annak érdekében, hogy előmozdítsák a radiológusok együttműködését az országok között, kívánatos lenne, bevezetni egy egységes alapelv alkalmazását, amely megkönnyítené az automatizált számlázást a partnerek között. Ez ösztönzően hatna az együttműködés fokozására, javítaná a radiológiai szolgáltatások általános minőségét, hiszen egyre nagyobb az igény a szubspecifikus tanácsadásra.”
Ha az egészségügyi létesítmények egymáshoz való kapcsolódása továbbra is folytatódik, és az olyan infrastrukturális kérdések, mint például a betegek adataihoz való hozzáférés, valamint az erős biztonsági/titoktartási védelem létrehozása megvalósul, illetve, ha megoldódnak a fizetési problémák, a teleradiológia a diagnosztikai szolgáltatások létfontosságú gerincét fogja alkotni. Lehet, hogy egy virtuális radiológiai gyakorlat teremtődik meg ezáltal.

További megjegyzések

A szerzők megjegyzik, hogy a felmérés 368 egyén nem ellenőrizhető nyilatkozatát képviseli. A felmérés megállapításai radikálisan eltérőek lehetnének, ha másokat, vagy az ESR több tízezer tagját választották volna a részvételhez. A szerzők javasolták nagyszabású tanulmányok elvégezését, földrajzilag sokszínű és reprezentatív mintán alapuló résztvevők bevonásával.
Figyelembe véve, hogy a teleradiológia befogadása Európában sokkal lassabb volt, mint Kanadában vagy az Egyesült Államokban, a szerzők szerint, ha a PACS használata tovább terjed, a teleradiológia útja is ki van kövezve Európában. Mivel a radiológiai felvételek ilyen típusú továbbítási lehetősége a telemedicina elfogadását is ösztönözte, ez segíteni fogja a teleradiológia használatának elfogadását is.
"Következtetésképp, ahhoz, hogy az együttműködésen alapuló európai teleradiológiai modell sikeres legyen, a legfontosabb kihívás, hogy szilárd minőségbiztosítási rendszer jöjjön létre, megtörténjen az elektronikus beteg nyilvántartás zökkenőmentes integrációja, megoldások szülessenek a radiológiai leletek minőségének és értékének növelésére, valamint hogy javuljon az beutaló orvosokkal való kommunikáció."

forrás: auntminnieeurope.com, radiologia.hu

05
04/2011
0

Teleradiológia

Az alábbi dokumentum a Radiológiai Szakmai Kollégium hivatalos határozata (2009), amit annak idején a minisztérium is megkapott. Nagyon hasznos összefoglalás, iránymutató, annak ellenére, hogy (sajnos) nem joghatályos dokumentum:

http://www.sdirad.com/images/tele-inside.gif

A Radiológiai Szakmai Kollégium állásfoglalása a Magyarországon végzett teleradiológiai szolgáltatásokkal kapcsolatos szakmai, technikai és jogi követelményekről

 
I. BEVEZETÉS
 
A teleradiológia a telemedicina egyik legfejlettebb, világszerte a legelterjedtebben használt változata, célja a képalkotó diagnosztikai eljárásokkal készült képek eljuttatása egyik helyről egy másikba, azon célból, hogy azokat értékeljék, konzultálják. Teleradiológiai szolgáltatás az alábbiak szerint megvalósulhat:
  1. egy adott magyarországi (magán- vagy közfinanszírozott) egészségügyi intézmény telephelyei között,
  2. több magyarországi (magán- és/vagy közfinanszírozott) egészségügyi intézmény között,
  3. bármely magyarországi egészségügyi intézmény és a teleradiológiai szolgáltatásra (is) szakosodott magyarországi szolgáltató között
  4. külföldi egészségügyi intézmény és a teleradiológiai szolgáltatásra (is) szakosodott magyarországi szolgáltató között
Az első pont a jelenleg is hatályos jogszabályban foglaltakon túl lényeges szabályozást nem igényel.
 
Amennyiben egy adott intézményben dolgozó radiológusok – létszámhiány, vagy a megfelelő szakmai kompetencia hiánya következtében – nem képesek teljes körű és/vagy megfelelő színvonalú képalkotó diagnosztikai szolgáltatást nyújtani a páciens és a klinikus számára, a megoldást a külső segítség igénybevétele jelentheti. Munkaerőhiány esetén a teleradiológia támogatást nyújt túlzott munkaterhelés esetén (pl. ügyeleti, hétvégi műszakokban), valamint konzíliumi lehetőséget biztosít komplex esetek értékelésekor. A teleradiológia támogatja a radiológiai képek időigényesebb elemzését, könnyű hozzáférést biztosít a másodlagos konzultációhoz és jól használható az oktatási folyamatokban. A teleradiológiának minőség- és betegközpontú, tiszta felelősségi viszonyok között végzett szolgáltatásnak kell lennie. A fenti célok eléréséhez világos szakmai szabályok, megfelelő technológia és minőségbiztosítás, átlátható jogi, felelősségbiztosítási, adatvédelmi szabályozás szükségesek.
 
II. SZEMÉLYI FELTÉTELEK
 
Teleradiológiai szolgáltatást Magyarországon működő egészségügyi szolgáltató számára csak magyarországi működési engedéllyel rendelkező radiológus szakorvos (vagy az őt alkalmazó szolgáltató) nyújthat, illetve ezen túlmenően a szolgáltatást igénybevevő intézmény – kétoldalú megállapodás formájában – további, speciális gyakorlatot, ráépített szakképesítést (gyermekradiológia, neuroradiológia), más képzettséget, jártasságot is előírhat. Külföldi egészségügyi intézmény számára a szolgáltatás nyújtásának feltételeit az igénybevevő intézmény országának jogszabályai, a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatást szabályozó EU direktívák, illetve az ezek alapján megfogalmazott hazai jogszabályok definiálják.  
 
Jelenleg a teleradiológiai szolgáltatás mint önálló tevékenység nem szerepel az egészségügyi tevékenységek felsorolásában, ezért javaslatot teszünk az ÁNTSZ-nek ezen tevékenység befogadására annak érdekében, hogy erre engedélyt lehessen kiadni. Ennek a szakképesítésen túlmenően a technikai feltételrendszer (lásd alább) megléte is kritériuma.
 
A teleradiológia használata esetén a radiológusnak tisztában kell lennie a teleradiológia működésével, technológiájával, előnyeivel és korlátaival.
 
III. ORVOSSZAKMAI ÉS KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG
 
A teleradiológiai szolgáltatás keretében leletezésre vagy konzultálásra kerülő vizsgálatok elvégzéséért (a szakmai szabályok, a vizsgálati protokoll betartásáért, a technikai és személyi feltételek – technikailag alkalmas, az előírásoknak megfelelő vizsgáló berendezés, megfelelően képzett operátor, a szövődmények elhárításában jártas orvos, stb. – biztosításáért, a vizsgálat elvégzésébe történő beleegyezés meglétéért, a vizsgálati szövődmények elhárításáért, stb.) a vizsgálatot végző, a teleradiológiai szolgáltatást igénybevevő egészségügyi intézmény felelős.
 
A teleradiológiai szolgáltatást igénybevevő intézménynek biztosítania kell a szolgáltatást nyújtó radiológus számára a vizsgált beteg képi anamnézisét és klinikai adatait, illetve azt a lehetőséget, hogy a radiológus a kezelőorvossal konzultálhasson. Ugyanígy a radiológusnak is elérhetőnek kell lennie konzultáció céljából. Ezen feltételek megteremtésének módját a szolgáltatást igénybevevő és a szolgáltató közötti megállapodásban kell szabályozni. Amennyiben a vizsgálat értékeléséhez szükséges egyes információk a radiológus számára bármely okból nem állnak rendelkezésre, azt a leletben rögzíteni kell, a felelősség tisztázása érdekében.
 
A teleradiológiai szolgáltatást nyújtó orvosnak joga és kötelessége, hogy a vizsgálatok módjával, minőségével, a protokollal kapcsolatban észrevételeket, javaslatokat tegyen, illetve – nem megfelelően végzett vizsgálat esetén – a leletezést megtagadja.
 
Amennyiben a teleradiológiai szolgáltatást nyújtó radiológus olyan elváltozást észlel, amely a beteg kezelőorvosa(i) részéről sürgős beavatkozást igényel, azt azonnal – és visszaigazolható módon – jeleznie kell a kezelőorvos számára.
 
A teleradiológiai szolgáltatást igénybevevő intézmény és a szolgáltató között kötött szerződésben rögzíteni kell a felelősségi viszonyokat. Jellemzően a két fél között a kártérítési felelősség oly módon oszlik meg, hogy a lelet helytelen, pontatlan, nem kellően részletes, téves voltából fakadó károkért a teleradiológiai szolgáltatást nyújtó radiológus, a lelet helytelen értelmezéséből, nem megfelelő felhasználásából, illetve a radiológiai vizsgálat mellékhatásaiból, szövődményeiből fakadó károkért a teleradiológiai szolgáltatást igénybevevő, a beteget kezelő, illetve a vizsgálatot elvégző intézmény felel. Erre tekintettel különösen fontos, hogy a leletező radiológus a lelet információtartalmát korlátozó minden tényre (hiányzó anamnézis, rossz képminőség) felhívja a figyelmet. Természetesen mind a szolgáltatást igénybevevő intézménynek, mind a szolgáltatást nyújtónak rendelkeznie kell megfelelő felelősségbiztosítással.
 
IV. FINANSZÍROZÁS
 
A jelenlegi finanszírozás alapja a szerződött időtartamon (rendelési idő) belül, közvetlen orvos-beteg találkozás kapcsán megvalósuló tevékenység teljesítményarányos elszámolása bizonyos teljesítmény-korlátok figyelembevételével. Tekintve, hogy a finanszírozáson belül jelenleg nincs világosan elkülönítve a személyi (munkabér) és technikai költség, ez a rendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a teleradiológiai szolgáltatás (legyen akár első leletezés, akár második vélemény vagy konzultáció) kezelésére. Ehhez az szükséges, hogy meghatározható legyen az egy lelet elkészítésére fordítható időtartam, illetve ennek alapján azonosítható legyen az a rendelési időtartam, melyet a teleradiológiai szolgáltató bevonásával kíván lefedni a szolgáltatást igénybevevő intézmény.
 
A teleradiológiai munkavégzés terheli a szolgáltatást nyújtó jogszabályban rögzített munkaidőkeretét, így egyéb tevékenysége végzésekor ezt figyelembe kell venni.
 
A teleradiológiai szolgáltatás figyelembe vehető a minimumkövetelményeknek való megfelelés igazolásakor, de csak oly módon, hogy meghatározható legyen a teleradiológiai szolgáltatást nyújtó részvételének mértéke (óraszám a rendelési idő százalékában), illetve visszakereshető legyen, hogy a teleradiológiai szolgáltató össz-munkaidőkeretét az ily módon vállalt kötelezettségek nem lépik túl.
 
Képalkotó diagnosztikai szolgáltatást nyújtó szolgáltató működési engedélye nem alapozható kizárólag teleradiológiai szolgáltatásra.
 
IV. TECHNIKAI FELTÉTELEK (KÉSZÜLÉK STANDARDOK, KÉPMINŐSÉG, ADATÁTVITEL)
 
Erre vonatkozóan hivatkozunk a Radiológiai Szakmai Kollégium által összeállított ajánlásra, mely elérhető a www.socrad.hu, illetve a radiologia.hu honlapon. Annak érdekében, hogy az ajánlás hivatalos formában is hivatkozható legyen, az esedékes frissítés után beterjesztjük az Egészségügyi Minisztériumnak a szakmai protokollok közötti megjelentetés céljából.
 
Az ÁNTSZ-nek a teleradiológiai szolgáltatás nyújtására szóló engedély kiadásakor a személyi feltételek mellett vizsgálnia kell a technikai feltételek teljesülését és folyamatosan ellenőrizni ezek meglétét.
 
V. KÉPTÁROLÁS
 
A képek törvény által előírt tárolása, archiválása az egészségügyi intézmény feladata, ill. felelőssége, nem a teleradiológiai rendszeré. Ugyanakkor az egészségügyi intézmény köthet bértárolási szerződést külső szolgáltatóval.
 
VI. MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS
 
A teleradiológia alkalmazása nem mentesíti a teleradiológiai szolgáltatást igénybevevő intézmény menedzsmentjét a diagnosztikai képalkotás folyamatos értékelése és fejlesztése alól. A működés ellenőrzése kiterjed a leletek meghatározott hányada pontosságának vizsgálatára, csakúgy, mint a vizsgálatok megfelelő indikációjára és elvégzésére. A komplikációkat és szövődményeket regisztrálni kell, mivel ezek segítségével és korrigálásával javítható a betegellátás színvonala.
 
A PACS és teleradiológia terjedésével a teleradiológiai szolgáltatást igénybevevő intézményeknek olyan képkommunikációs szakembereket kell alkalmazni/kiképezni és folyamatosan továbbképezni, akik ellenőrzik a képtranszmisszió minőségét, biztonságát, valamint üzemeltetik a rendszert és szükség esetén a hálózati lehetőségek függvényében a távoli auditálást és tesztelést is elvégzik.
 
VII. LELETHITELESÍTÉS
 
Elektronikus környezetben a validálás is elektronikusan működik, így – amennyiben technikailag ez lehetséges – a teleradiológiai szolgáltatást nyújtó radiológus jogosultságot kaphat az intézményi rendszerben történő validálásra.
Amennyiben a szolgáltatást igénybevevő intézményben követelmény a nyomtatott lelet validálása, akkor az intézmény egyik szakorvosa kell, hogy „hitelesítse” a kinyomtatott leletet, annak  igazolása céljából, hogy az valóban az intézményből származik, anélkül, hogy a felelősség áthárulna a validáló orvosra.
 
VIII. BETEGJOGOK
 
Az adatvédelem elvei a teleradiológiai tevékenység során nem különböznek az idevonatkozó általános törvényi előírásoktól. A beteget kezelő, a szolgáltatást igénybevevő intézménynek és a szolgáltatást nyújtó radiológus szakorvosnak a teleradiológiai tevékenység teljes folyamatában garantálnia kell, hogy a beteg egészségügyi és személyazonosító adatainak kezelése minden tekintetben megfeleljen a törvényi előírásoknak. Fontos, hogy a beteg tájékozott hozzájárulását adja, hogy a vizsgálati képei és más adatai elektronikus környezetben az intézményen kívüli szolgáltató számára is láthatóvá válnak.
 

Radiológiai Szakmai Kollégium - 2009

Kapcsolódó bejegyzések:

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

10
12/2009
0

Diagnózis okostelefonnal

A radiológusok egy speciális szoftverrel (OsiriX Mobile) felszerelt okostelefon segítségével akár távolról is pontosan diagnosztizálhatják az akut vakbélgyulladást - állítja egy, az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság (RSNA) éves kongresszusán ismertetett tanulmány.

"A cél az, hogy növeljük a diagnózis felállításának sebességét és pontosságát, továbbá hogy javítsuk a különböző orvosok közötti kommunikációt" - mondta el a tanulmány vezető szerzője, Dr. Asim F. Choudhri, a baltimore-i John Hopkins Egyetem neuroradiológus szakorvosa. "Ha korábban fel tudjuk állítani a diagnózist, a sebészeti műtő és annak személyzete már készen állhat, mire maga a sebész megvizsgálja a beteget."

A vakbélgyulladás, pontosabban a féregnyúlvány gyulladása (appendicitis) a szerv sürgős sebészi eltávolítását teszi szükségessé. Ha a diagnózis és/vagy a kezelés késik, a gyulladt féregnyúlvány perforál, és a hasüregbe került bakteriális méreganyagok életveszélyes gyulladást okozhatnak.

Az akut vakbélgyulladás gyanújával a sürgősségi osztályra érkező beteg jellemzően fizikális-, majd CT-vizsgálaton esik át. Ha a radiológus nem tudja azonnal kiértékelni a CT-felvételt, késik a diagnózis és megnő a perforáció veszélye.

Ha egy mobilkészülék segítségével távolból is eljuttathatók a felvételek, a radiológus korábban felállíthatja a diagnózist, és időben értesíthetők a sebészek is. "Az új technológia segítségével korábban kimondható a diagnózis és hamarabb megkezdhető a kezelés" - mondta el a sajtónak Dr. Choudhri.
A vizsgálatot a Charlottesville-ben található Virginia Egyetem végezte. 25 alhasi fájdalommal a kórházba érkezett beteg hasi és medencei CT-jét továbbították titkosított hálózaton keresztül öt radiológusnak, a diagnosztikai képnéző OsiriX Mobile szoftverrel ellátott iPhone G3 okostelefonukra. Valamennyi betegnél más módon is ellenőrizték, hogy valóban vakbélgyulladásuk van-e. "A képek nagy felbontásban jelennek meg nagyon kevés torzulással, emellett a szoftver azt is lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy kinagyítsák a kép egyes részleteit vagy állítsanak a kép élességén" - magyarázta Dr. Choudhri. "A radiológus nem pillanatfelvételeket lát, hanem a valódi képeket."
A 25 beteg közül 15-nél helyesen állították fel az akut vakbélgyulladás diagnózisát, a 75 alkalomból 74 helyes és egy fals negatív eset volt, fals pozitív lelet pedig nem fordult elő.

A vakbélgyulladásban szenvedő 15 beteg közül 8-nál mutattak ki meszes lerakódásokat a féregnyúlványban, ez a CT-n 88 százalékban látszott. A gyulladásos jeleket 96, a féregnyúlvány közelében lévő szabad folyadékot 94 százalékban sikerült azonosítani. A három tályogot is megfelelően diagnosztizálták.

"A CT-felvételek iPhone-on keresztüli elemzése épp olyan pontos, mint az erre specializált kórházi nézőrendszeren" - vonta le a következtetést Dr. Choudhri kiemelve, hogy az orvosi titoktartásra különösen ügyelni kell, mielőtt a mobilkészülékek klinikai használatba kerülnek. A módszernek azonban nagy jövőt jósolnak a sürgősségi ellátásban. "Azt reméljük, hogy ezáltal javulnak a betegek kilátásai, mivel csökken a perforációk száma, rövidül a kórházi tartózkodás ideje, és ritkábban lépnek fel szövődmények."

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

forrás: RSNA News Release

04
11/2009
0

Referáló

A radiologia.hu portál elsősorban rezidenseknek, szakvizsga előtt állóknak szóló referátumai:

Amerikai Radiológiai Szakmai Kollégium: a teleradiológia használata háromszorosára nőtt 2003 és 2007 között

Az USA-ban 2003 és 2007 között közel háromszorosára nőtt a teleradiológiai szolgáltatások piaca, azonban az intenzív növekedés jelenleg már lassulni látszik.
A kutatók megállapították, hogy a külső teleradiológiai szolgáltatások használatának mértéke általában az előzetes várakozásoknak megfelelő volt, kivéve a nem nagyvárosi egészségügyi ellátó helyek meglepően alacsony mértékű felhasználásával. Bár tényleges adatok nem állnak rendelkezésre, a kutatók úgy vélik, hogy a növekedés az utóbbi időben lelassult, valamint nagyon kevés ellátó veszi igénybe a teleradiológiai szolgáltatásokat a nappali leletezésekhez és a szűkebb szakterületi konzultációkhoz.

A tanulmányt végző kutatócsoport elemezte az ACR tagjai között 2007-ben elvégzett felmérés adatait, amelyeket mindenféle személyes azonosítóktól megfosztottak. A cél az volt, hogy megpróbáljanak beszámolni a munkaidőn kívül végzett teleradiológiai szolgáltatások végzésének mértékéről a 2007-es évre vonatkozólag. A válaszokat úgy súlyozták, hogy nemzeti szinten reprezentatív legyen mind egyéni radiológus mind radiológiai ellátó egységek/osztályok tekintetében.

Összességében az összes radiológiai osztály/ellátó hely 44%-a (az amerikai radiológusok 45 %-a) számolt be arról, hogy használt külső, munkaidőn kívüli teleradiológiai szolgáltatásokat 2007-ben ,szemben a 2003-as évi 15%-kal (az amerikai radiológusok 15%-a). Másrészt a 2003-as felmérés óta nagymértékű növekedésről számoltak be szinte minden földrajzi régió, település típus, ellátó hely típusa, ellátó hely mérete tekintetében.


Radiology Practices' Use of External Off-Hours Teleradiology Services in 2007 and Changes Since 2003
Rebecca S. Lewis, Jonathan H. Sunshine, Mythreyi Bhargavan
AJR 2009; 193:1333-1339
DOI:10.2214/AJR.09.2984

Forrás, további részletek:
radiologia.hu - Referáló (ingyenes regisztráció után elérhető tartalom)

14
06/2009
0

Telediagnosztika a váci kórházban

A kórház bevezette a telediagnosztikát a radiológia és a patológia területén, lehetőséget adva arra, hogy a távol lévő vizsgáló is végleges véleményt alakíthasson ki. Dr. Székely Géza főorvos szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ügyeleten elvégzett radiológiai vizsgálathoz nem szükséges az orvost behívni, a képek egy szerverre kerülnek, amelyekhez az ügyeletes orvos otthonról is hozzáfér, és értékelni is tudja ezeket. Ugyanígy a szövetvizsgálatok, citológiai eredmények is értékelhetők ezzel a rendszerrel. Dr. Erős András főigazgató a rendszer gyorsaságát és költséghatékonyságát emelte ki. 

forrás: vac.hu

11
05/2009
0

Riport a teleradiológiáról

A módszer előnyeit, hátrányait, lehetőségeit és problémáit mutatja be a Kaposvári Egyetem két munkatársa, Bogner Péter professzor és Bajzik Gábor neuroradiológus segítségével. A műsort május 14-én, csütörtökön 14:30-kor és május 15-én, pénteken 9:05-kor ismétli a HírTV.

www.hirtv.net/filmek/gyogyhir/gyogyhir_10_05_09.wmv