07
10/2013
0

A Magyar Radiológusok Társasága 27. Kongresszusa

MRT_2014_HIRDETES.jpg

24
08/2013
0

Requiem a nyolcakért

A miskolci csecsemők halálának okairól és következményeiről ír legfrissebb jegyzetében Lombay Béla professzor a radiologia.hu-n


Nyolc ártatlan kis újszülöttről, újszülöttért írom az alábbi saját, szubjektív, nem szokványos „requiememet”. Nem érdemelték a halált, de a „sors” kiszámíthatatlanságából, hívők szerint Isten akaratából következően, sem önmaguk, sem az orvostudomány nem volt képes őket „életre” ítélni. A halál mindig szörnyű, s az itt maradottak igyekeznek az elhunytaknak emberhez méltó befejezést biztosítani érző lélekkel, empátiával, szerető búcsúztatással.

Miskolcon nem ez történt. A váratlan, gyors halálok sorozata a tragédiából szenzációt generált, amely a közvetlen hozzátartozókon kívül egy egész közösség, mondhatjuk intézmény külön tragédiáját is eredményezte.

Az eddig rejtélyesként titulált halálozások részletekbe menő vizsgálata minden valószínűség szerint rendben folyik, a tájékoztatás viszont akadozik – „folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozunk” –, ezért aztán a közvélemény tájékoztatása a média által irányított keretek között, egyoldalúan zajlik.

Einstein szerint a siker egy egyszerű matematikai képletben fejezhető ki: A= X+Y+Z, ahol A a siker, X a munka, Y a játék, és Z „hogy befogod a szád”.

Nem vagyok sikeres ember. Az X és Y valahogy még elmegy, de Z az nagyon nehezen, ezért is éreztem úgy, hogy szólnom kell a munkahelyemet mélyen érintő esemény kapcsán.

Uborkaszezon

Főszereplőnek a média bizonyult, bombát robbantott, ami hatásos, de véleményem szerint kevésbé sikeres volt (tisztelet a kivételnek). Kemény, kitartó munkával kíméletlenül játszva dolgoztak, ahelyett, hogy a fenti képlet Z elemét tartották volna szem előtt, legalábbis addig, míg a súlyosnak tűnő, nem szokványos eset legalább nagyvonalakban tisztázódik.

Jól jött persze, hogy a nyári uborkaszezonban végre történik valami.

Mire leírtam jegyzetem címét, már módosíthattam is azt 8+1-re, hiszen a rövid eltelt idő alatt Miskolcon a megyei kórház koraszülött osztályán elhunyt, súlyosan beteg kis csecsemők száma pár nappal később még eggyel nőtt (semmi összefüggés nincs az előzőekkel).

Mi lehet az ok?

Mindenki kutatja az okokat. Mindenki tud valamit, néhány szülő feljelentést tett, a rendőrség is aktív, a tévés és rádiós stábokon keresztül nehéz a közlekedés, a személyzetre (orvosokra, nővérekre) nem lehet ráismerni, rettegnek, megfélemlítettek, megalázottak, kimerültek, de – ahogy a szlogen mondja – mindezek alatt a gyógyítás „zavartalanul” folyik.

Hihetetlen emberi helytállás ez az alulfinanszírozott, alulfizetett egészségügyi dolgozók részéről. Remélem, nem árulok el súlyos titkot azzal, hogy a koraszülött osztályon dolgozó és a társzakmákban közreműködő radiológus, aneszteziológus és sebész kollégák számára, akik egyenként megismertük (ismertük) kis betegeinket, rövid idő alatt nagyon valószínűvé vált, hogy véletlen egybeesések sorozatáról van szó. Az osztály súlyos beteganyagát ismerve az a csoda, hogy eddig ilyen halmozódás még nem következett be. Vagy fogalmazhatunk úgy, hogy ez nem csoda, hanem az osztály kiváló, nemzetközileg elismert munkáját dicséri?

Borsodi dicstelen elsőség: itt született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is

Gyermekgyógyász szakvizsgára készülve, a hatvanas évek végén három hónapot töltöttem az akkori, egészen más feltételekkel dolgozó koraszülött osztályon, ahol a napi főorvosi megbeszélések az ügyeletben elhunyt csecsemők klinikai megbeszélésével kezdődtek, elemezve, hogyan lehetett volna megmenteni a 800-1500 gramm alatti újszülötteket. Ritkán adódott olyan nap, hogy ne lett volna haláleset. Borsod megyében született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is.

Sajnos, egy nagy halálozással járó „coli” baktérium járványnak én is részese lehettem e gyakorlat kapcsán. Az ügyintézésre is tisztán emlékszem: megjelent a KÖJÁL és a megyei tanács illetékes osztályának szakértő orvosa, s jelenlétükben, irányításuk mellett lépésről-lépésre zajlott a feltárás, majd a mindenre kiterjedő fertőtlenítés. Ezek után az illetékes szervek értesítették a sajtót, hogy mi történt, és milyen megelőző intézkedéseket hoztak, utasítva a főorvost a még hatékonyabb védelemre és megelőzésre. Emlékeim szerint rendőrség nem jelent meg a helyszínen.

A koraszülés háttere

A koraszülöttek esendősége a laikusok számára is ismert. Minél korábban, minél kisebb súllyal születik a baba, szervei, védekező készsége, reakcióképessége kisebb-nagyobb mértékben fejletlen. Több mint negyven év tapasztalata, de a szakirodalmi adatok alapján is kimondható, hogy ez a későbbi élet folyamán sem lesz tökéletes, ahogy régebben mondtuk: a természetet nem lehet megerőszakolni, bár ma egyértelműen már talán ez sem jelenthető ki.

Gyermekgyógyász kollégám, barátom annak idején ezt úgy fejezte ki, hogy erőfeszítéseinkkel, vagyis az igen kis súlyú babák életben tartásával egy biológiailag gyengébben alkalmazkodó populációt hozunk létre, akik nemzeni fognak, gyermekeket fognak szülni! S a következmények beláthatatlanok. Az akkori pesszimista vélemény azért annyira nem tűnik sötétnek, de a koraszülöttség okainak vizsgálatánál ezt a genetikai hátteret is kutatni, figyelni kellene.

A koraszülés okai anyai és magzati okokra vezethetők vissza, legalábbis annak idején így tanultuk, de vajon a fenti eszmefuttatás alapján az apai okot ma mennyire veszik komolyan? Ezeket azért írom le, mert a halálozások okainak vizsgálatánál sokkal-sokkal messzebb kell mennünk, a génekig, és akkor még a sokat emlegetett szociális okokat nem is említettem. Vagyis nem elegendő az egyénre bontott diagnosztika és terápia elemzése, szükséges, hogy megismerjük a terhesség, szülés és újszülött ellátás körülményeit is.

Radiológiai kórképek

Joggal mondhatná bárki, hogy radiológusok lévén, maradjunk saját kaptafánknál. Nekünk is volt abban azonban szerepünk, hogy a koraszülött osztályon helyszíni vizsgálatokra alkalmas röntgen és ultrahang berendezések álljanak rendelkezésre, a vizsgálatokat gyermekgyógyász, radiológus és gyermekradiológiai szakvizsgával rendelkező orvosok végezzék, folyamatos konzultációban az igen jól képzett, több szakvizsgás neonatológus szakorvosokkal. Ez egyedülálló lehetőség a hazai gyakorlatban.

Többször elhangzott, hogy az elhunyt gyermekek döntő többsége 1500 g alatt született, s a gesztációs idő 27-30 hét között volt. Radiológiailag minden gyermeknél volt magyarázható halálok, s nagyon remélem, hogy ezt a patológiai vizsgálatok is egyértelműen igazolni fogják.

Az újszülöttekért mi aggódunk a legjobban, sajnáljuk a szülőket, nagyszülőket, akik bíztak abban, hogy a modern koraszülött-ellátás képes megmenteni gyermekeiket. A vizsgálatok sok mindenre rávilágíthatnak, ám, hogy a fatális kimenetelt magukban hordozó babák hogyan és miért egy héten belül haltak meg sorozatban, pontosan akkor, amikor a legnagyobb kánikula és fronttevékenység volt, s a hold alakjáról még nem is szóltunk, aligha lesz kielégítő válasz, mint ahogy azokra a kaotikus szerencsétlenségekre, vonat- és buszbalesetekre sem, amelyek tömeges halálozással jártak abban az időben.

William Osler klasszikus mondását idézve: „Változatosság az élet törvénye: így nincs két egyforma arc vagy test, nincs két egyformán reagáló egyén, aki egyformán viselkedne a normálistól eltérő körülmények között, amit betegségnek nevezünk.”

Hogyan tovább?

Nagyon remélem, hogy a vizsgálat gyorsan lezárul, megnyugtató eredményt hoz, amely méltó elégtételt adhat a meghurcolt osztálynak, a dolgozóknak és vezetőknek. Nagy szükség van arra, hogy az intézmény iránti eddigi bizalom a szülők és közvélemény részéről minél előbb helyreálljon. Tudjuk, ez nagyon nehéz lesz.

Bízom abban is, hogy a vizsgálat lezárta után a média méltó elégtételt ad majd az orvosok, nővérek, az osztály és intézmény számára, ha ugyan marad még valaki addig az osztályon. Csekély esélyét látom annak, hogy valakit, valakiket korrekt, konkrét bizonyítékok alapján foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt megvádoljanak. Ugyanakkor elvárható, hogy a hibákat maradéktalanul feltárják, s teremtsék meg a tárgyi és személyi feltételeket azok kiküszöbölésére.

Bízom abban is, hogy illetékesek most már cselekednek, és felteszik ők is a kérdést: hogyan lehetne a Borsod megyei nagyszámú koraszülést és halálozást végre normális szintre lecsökkenteni.

forrás: prof. dr. Lombay Béla - radiologia.hu

06
06/2013
0

Más dimenzióban - a teleradiológiáról

„A teleradiológia a mai magyar valóságban működtethetővé teszi a rendszert” – meséli Bogner Péter professzor, akit 2013. június 1-től bízott meg tanszékvezetői feladatokkal a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja.

teljes interjú: radiologia.hu

Milyen hatással van a teleradiológia a radiológia működésére?
Egyértelmű humán erőforrás krízis előtt állunk, nemcsak az egészségügyben, a radiológiában is. Nem engedhetjük meg, hogy az ország leletezési erőforrásait: a magyar radiológusokat kihasználatlanul hagyjuk, és a magyar radiológus közösség sem teheti meg, hogy nem hoz létre hatékony ellátási szerkezetet. Hosszú évekkel ezelőtt pontosan azért indítottuk el az BSc-szintű radiográfus képzést Debrecenben, Miskolcon, Budapesten és a PTE kaposvári képzőhelyén, hogy a vizsgálatkészítést professzionális módon átvevő, diplomás, megfelelő kompetenciával ellátott szakembergárda mentesítse a radiológusokat, így több idő juthasson a leletezésre. Alapesetben a teleradiológia is arról szól, hogy a radiológusnak ne kelljen naponta 2-3 órát utaznia, hanem a megfelelő protokoll alapján készített, minőségi vizsgálatot méltó körülmények között és infrastruktúrával leletezhesse.

Otthon vagy kórházban?
Megfelelő körülmények között, a szakmai alapelvek szerint. Mivel a röntgendiagnosztikai ellátás legalább két megapixeles, diagnosztikai minőségű monitorokat igényel, egy röntgenleletező munkaállomás költsége 1,5-2 millió forint, nem biztos, hogy azt érdemes otthon, a dolgozószobában tartani és csupán napi 6-8 órában használni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a leletező központok nagymértékben növelik a munkahatékonyságot, hiszen az ott dolgozó szakemberek megfelelő koncentrációval, ideális körülmények között végezhetik a leletezést. A CT- és MR-diagnosztikában, főként a nem rutinnak számító esetekben, a specialista szakemberek bevonása azért a legjobb megoldás, mert ők találkoznak azzal a kritikus mennyiségű vizsgálattal, ami egy terület vagy elváltozás magabiztos és valid értékelését lehetővé teszi.

Melyek a magyar teleradiológiai tevékenység bástyái?
Zalaegerszegen hat éve kezdődött a rendszeres CT/MR-teleradiológia, ma a járóbeteg vizsgálatok több mint felét külsős radiológusok írják. Aztán hasonló munkaerő-krízishelyzetet kellett megoldani Egerben, azóta ott visszaállt az egység és a rend, de a teleradiológiai hátteret mind a mai napig igénybe veszik. Szántó Tamás főorvos úr irányítása alatt megvalósult a Veszprém megyei ellátórendszer teleradiológiai integrációja, és szervezési szempontból kiváló rendszer jött létre, amelyet a speciális esetekben hamarosan mi is támogatni szeretnénk. Debrecenben pedig a közelmúltban alakítottak ki egy mindent igénynek megfelelő leletező központot, ami fantasztikus teljesítményre képes. Az országban egyre több helyen működik még teleradiológiai megoldás a távoli földrajzi pontok összekötésére, de teleradiológiai tevékenységnek csak az nevezhető, amelyben a teljes munkafolyamatot a teleradiológia lehetőségeinek megfelelően, korlátainak messzemenő figyelembe vételével megfelelően valósítják meg. Ebben az Iconomix mintegy két tucat szakrendelőnél, illetve a fehérgyarmati és karcagi CT-ellátásnál ért el jelentősebb eredményeket.

Milyen korlátokat kell figyelembe venni?
Ma már kevés radiológusnak adatik meg, hogy a beteget a vizsgálat kezdetétől végigkövesse. Ráadásul a modern medikai informatikai rendszerek lehetővé teszik az előzményadatok és korábbi leletek gyors összegyűjtését. A radiológusnak ma már nincs ideje arra, hogy személyesen jelen legyen a vizsgálatoknál, viszont olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek a beutalónak megfelelő, standard minőségű vizsgálatot eredményeznek. Ehhez jó vizsgálati protokollokra és jól képzett radiográfusokra van szükség. De mindenekelőtt olyan klinikusokra, akik valódi beutalót küldenek, és nem csak annyit írnak, hogy „kérem a beteg röntgenvizsgálatát”.

Vannak ilyen helyek az országban?
Hosszú folyamat, míg a radiológia új szerepköre kialakul a kórházakban. Vannak persze olyan intézmények, amelyek elől járnak, ilyen például a Zala Megyei Kórház, a debreceni Kenézy Kórház, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház, a szombathelyi Markusovszky Kórház, valamint a pápai Gróf Esterházy Kórház, illetve szépen fejlődik a Fehérgyarmati Kórház, valamint a karcagi Kátay Gábor Kórház, ahol a CT-diagnosztikában radiológus szakorvos nélkül, kiválóan kialakított protokollrendszer alapján készíti az egyre jobb radiográfusi csapat a vizsgálatokat. De ugyanez jellemző a szerencsi, polgári, vecsési, csepeli stb. szakrendelőre, ahol bizonyos műszakokban szakorvos nélkül végzik vizsgálatokat.

Milyen eredménnyel?
Tapasztalataink alapján országszerte meglehetősen heterogén a vizsgálatkészítési módszertan, ráadásul sok helyen senki sem ellenőrzi azt. Hajmeresztő dolgokat tapasztaltunk számos szakrendelőben azután, hogy elkezdtük a teleradiológiai szolgáltatás bevezetését. Nem egy helyen derült ki, hogy a röntgen addig rosszul volt beállítva, nem használtak blendét a vizsgálatokhoz, a foszforlemezes kiolvasót már több éve le kellett volna cserélni, és rosszak a kazetták. A teleradiológia viszont igényli a megfelelő beutalót, az előzményadatokat és az értékelhető felvételeket – különben nem tudunk leletet kiadni.

Ezek szerint nem is az informatikáról, hanem a megfelelő munkafolyamatokról szól a teleradiológia?
Természetesen fontos a megfelelő informatikai háttér is. Mi ehhez a CT/MR-diagnosztikában az eRAD-rendszerét találtuk meg, röntgendiagnosztikában pedig a Béker-Soft Informatika TERASY-megoldását használjuk. Mindkét megoldás döntő előnye, hogy nemcsak a távoli leletezést teszi lehetővé, hanem a munkafolyamatokat is az elvárásainknak megfelelően támogatja. Megfelelő informatikai háttér, helyi vagy regionális diszpécserek és a feladatra dedikált radiológusok nélkül ugyanis nem lehet sikeres a teleradiológiai ellátás.

Évek óta keressük a választ: a teleradiológia a meglévő rendszerek kiterjesztése vagy egy új, eddig nem ismert dimenzió?
Inkább azt mondom, a teleradiológia egy más dimenzió. A teleradiológia a mai magyar valóságban működtethetővé teszi a rendszert. Lehetővé teszi, hogy a szakrendelő vagy a városi kórház 15 percen belül röntgenleletet kapjon. Segítségével ott is lehet röntgent, CT-t vagy MR-t üzemeltetni, ahol valamilyen ok miatt nem találni orvost. Az egységes képkommunikáció megvalósulásával csökkentheti a felesleges vizsgálatok számát. Ráadásul hozzáférést nyújt a legjobb szakemberekhez.

Vonzónak tűnő álmok. Mikorra várható megvalósulásuk?
Ezek nem álmok, hanem a valóság. Röntgen teleradiológiai rendszerünkben van olyan nap, amikor több mint 300 leletet adunk ki, és az átlagos megfordulási idő felülről súrolja a 10 percet. Van olyan városi kórházi partnerünk, ahol a sürgősségi orvosok azért szeretnek velünk dolgozni, mert mi negyed órán belül leletet adunk, míg helyileg ez inkább 30-40 perc. Közel 20 olyan partnerünk van, ahol nincs a helyszínen radiológus, a leletek viszont a legkényesebb igényeket is kielégítik. Az egységes képkommunikáció Zala, Veszprém, Hajdú-Bihar vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már nem álom, hanem nagyon közel áll a valósághoz. A legjobb szakemberekhez való hozzáférést pedig a még júniusban induló Országos Teleradiológiai Rendszer teremti meg, amelyben a különleges esetek diagnosztikájában a Barsi Péter, Hetényi Szabolcs és Palkó András által vezetett szakmai csapatok nyújthatnak iránymutató véleményt.

forrás: radiologia.hu

30
05/2013
0

MRO - május

Magyar Radiológia Online, 2013. 4. Évfolyam 5. szám
ISSN 2063-9481

  • A vena jugularis interna szűkületeinek vizsgálata sclerosis multiplexben
    Szerzők: Peti Judit, Marczali Hajnalka, Palkó András, Vörös Erika
  • Májdaganatok automatikus CT-alapú preoperatív helyzetmeghatározása
    Szerzők: Demjén Olga, Ruskó László, Mátéka Ilona, Palkó András
  • A radiológia és a leanmenedzsment
    Szerző: Buda Klára
  • Emlékezés Csobály Sándor tanár úrra (1940-2012)
    Szerző: Gáspárdy Géza
  • Tulassay Zsolt (szerk.): A máj daganatai
    Szerző: Gáspárdy Géza
  • A kontrasztanyagos ultrahangvizsgálatok bevezetése Magyarországon – áttekintés a jelenlegi helyzetről és a lehetőségekről
    Szerző: Palkó András
14
01/2013
0

Urológus rezidensek Európában


Az urológus rezidensek Európában megdöbbentően nincsenek tisztában a sugárterhelés veszélyeivel és azzal, hogy milyen fontos a sugárvédelem a fluoroszkópiás endourológiai vizsgálatok során – derült ki a European Society of Residents in Urology (ESRU) felméréséből.

A válaszadók körülbelül fele nem volt tisztában azzal, hogy a sugárterhelés a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok során rákot okozhat – az Urology januári számában közzétett eredmények szerint (Vol. 81:1, pp. 30-36). Bár az 1184 urológus rezidens részére elküldött kérdőívre adott válaszadási arány viszonylag alacsony volt (10,5%), a kutatás során megállapították, hogy a sugárvédelemre fel kell hívni az orvosi egyetemek és kórházak figyelmét egész Európában.

2011. november és 2012. január között e-mailben küldtek kérdőíveket a rezidenseknek az egyetemekre, állami-, kutató-, és magánkórházaknak. A felmérés tartalmazott kérdéseket a demográfiáról, a sugárterhelés gyakoriságáról, illetve a sugárvédelmi szokásokról. Kérdéseket tettek fel a védőfelszerelés használatáról, a C íves és fluoroszkópiás készülékből származó sugárzás idejének csökkentési lehetőségeiről, illetve a rezidens és a fluoroszkópiás készülék távolságának növelésére tett intézkedésekről. A rezidenseket kikérdezték a képalkotó diagnosztikai modalitásokról szerzett tudásukról, illetve a sugárterhelésről szerzett oktatásról is.

A 124 urológus rezidens 20 különböző európai országból adott válaszokat. A válaszadók kétharmada Németországból, Franciaországból és Lengyelországból válaszolt. Mindannyian arról számoltak be, hogy rutinszerűen ki vannak téve az ionizáló sugárzásnak és mintegy háromnegyedük van kitéve több mint 3-4 endourológiai vizsgálatnak egy héten.

Háromnegyedük nyilatkozta azt, hogy mindig viselnek ólomköpenyt, de egyéb sugárvédelmi intézkedések, mint a pajzsmirigyvédő-, doziméter-, ólomszemüveg viselése, vagy a minimális fluoroszkópiás idő, illetve távolságnövelés már nem igazán voltak jellemzőek. Csaknem 90%-uk sohasem visel ólomkesztyűt, és 83%-uk sohasem visel védőszemüveget.

A válaszadók fele még soha nem olvasott egy cikket sem az ionizáló sugárzásról, és közel fele soha nem vett részt sugárvédelmi tanfolyamon. A sugárzásvédelmi tanfolyamon való részvétel a lengyel válaszadók között volt a legmagasabb, és Törökországban a legalacsonyabb.

Dr. Haluk Söylemez, a török Diyarbakır városi Dicle University urológiai osztályának orvosa és a cikk vezető szerzője társaival összefüggést fedezett fel azok között a rezidensek között, akik sugárvédelmi tanfolyamon vettek részt, és akik sugárvédelmi intézkedéseket alkalmaztak. Azt javasolták, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a sugárveszélyre már akkor felhívják a figyelmet, amikor a hallgató beiratkozik az orvosi egyetemre, és minden évben átfogó képzési program keretében kellene hangsúlyozni a sugárvédelem fontosságát.

A szerzők megjegyezték, hogy a képzés anyagának alapvető információkat kellene tartalmaznia a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok során szerezhető ionizáló sugárzás dózisáról. „A válaszadók felének fogalma sem volt a gyakran használt képalkotó modalitások végzetes rák kockázatáról” – írták.  A felmérésből az is kiderült, hogy a válaszadók egyharmada nem tudta, hogy az ultrahang vizsgálat nem bocsát ki sugárzást.

forrás: auntminnieeurope.com, radiologia.hu

27
08/2012
0

Megjelent a Magyar Radiológia Online 2012/8. száma

A Magyar Radiológia Online augusztusi számában a következő cikkeket olvashatjuk:

Az endometriosis vizsgálata a molekuláris képalkotás eszközeivel a nukleáris medicina szemszögéből
dr. Kócsák Elvira, dr. Tándor Zoltán, dr. Kajáry Kornélia, dr. Gombos János
Kócsák Elvira és munkatársainak (Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Nukleáris Medicina Laboratórium) összefoglaló közleménye hiánypótló munka. A női infertilitást okozó endometriosis elemzése, vizsgálata a nőgyógyászati diagnosztika egyik fontos területe. A szerzők a nukleáris medicina által nyújtott lehetőségeket tárgyalják, felhasználva saját vizsgálati tapasztalataikat is.

Súlyos térdhajlati lágyrész-defektussal és érsérüléssel szövődött lábszártörés esete
dr. Mikler László, dr. Simon Gizella, dr. Szabó Zsolt, dr. Kazacsay Ferenc
Mikler László és munkatársai – ugyancsak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházból – saját betegük sikeresen megoldott esete kapcsán a súlyos lágyrész-defektussal és érsérüléssel szövődött lábszártöréses sérülések diagnosztikáját és kezelési módjait tárgyalják.

Ultrahang alkalmazása a három leggyakoribb sürgősségi gyermekkori hasi kórfolyamatban - Amit minden radiológusnak ismernie kell!
dr. Béli Tímea
Béli Tímea radiológus rezidens a Heim Pál Kórház CT laboratóriumából egy, a közelmúltban a Radiographics folyóiratban megjelent cikket referál a gyermekkori sürgősségi ultrahangvizsgálatokról. (J. R. Cogley, S. C. O’Connor, R. Houshyar, K. Al Dulaimy: Emergent Pediatric US: What Every Radiologist Should Know. RadioGraphics 2012;32:651-665.). Az eredeti közlemény gazdag képanyagát is olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Fórum - A gyógyszer- és kontrasztanyag-ártalmak kockázatának csökkentése orvosi hírlevél használatával
dr. Szántó Dezső, dr. Petró Katalin
Fórum rovatunkban Szántó Dezső és Petró Katalin a gyógyszer- és kontrasztanyag-ártalom kockázatának csökkentéséről írnak, a „Dear Doctor” levelek fontosságát kiemelve.

Referáló 2012/8.
dr. Katona Péter, dr. Székely András, dr. Rozgonyi Viktor
Referálók a radiologia.hu-ról.

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

21
06/2012
0

Kihívások és elvárások 11.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Barsi Péter med. habil., Semmelweis Egyetem MRKK, tanszékvezető egyetemi docens, Neuroradiológiai Tanszék, Pécsi Tudományegyetem


1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

  1. Szakemberhiány. Amíg reménytelen egy-másfél munkahelyből elfogadható szinten megélni, addig a) a fiatalok nem maradnak itthon, b) nem marad idő és energia a szakmai fejlődésre, c) az oktatóknak az oktatásra.
  2. Minőségellenőrzés. A szakma megteheti a magáét, de amíg a megrendelő (a biztosító) nem nézi meg szigorúan, hogy mire fizeti ki a vizsgálati díjakat, vagyis amíg mindegy, hogy jó vagy rossz-e a vizsgálat és a lelet, addig az egyéni szakmai ambíción múlik a minőség. Az ambíció pedig fontos, viszont esetleges. Azt világosan látjuk, hogy a klinikai oldalra is korlátozottan számíthatunk ebben a tekintetben: ott végeztetik el a vizsgálatot, ahol egyszerűbben-hamarabb kapnak időpontot, aztán legfeljebb informális úton szereznek egy használható leletet.
  3. Oktatás, protokollok. Sok tekintetben távol vagyunk az európai követelményrendszertől, pedig  kis lépések is eredményt hozhatnának.
  4. Valamennyi problémára részmegoldást jelenthet a formális és fizetett radiológiai konzultációs rendszer felállítása: A tapasztalatlanabb kollégának legyen hová fordulni vizsgálati és értékelési kérdésekben, egyszerűtől a nagyon speciálisig. A konzultáns ideje pedig legyen megfizetve.
  5. Egy másik részmegoldás a teleradiológia. Technikai szempontból nincsen probléma, az elegendően gyors internet és a jó minőségű hardver elérthető. A klinikus-radiológus kapcsolatot én is hiányosnak látom, de néhány egyszerű lépéssel (pl. a klinikusi kar felvilágosítása arról, hogy a radiológus rendszerint nem lát rá a kórházi rendszerre, a beutaló alapján kell értékelnie; a klinikus telefonszámának és e-mail címének kötelező megjelenése a beutalón; az elektív vizsgálat halasztása, ha a beutaló nyilvánvalóan nem tartalmazza a minimálisan szükséges információt) javítani lehet ezen.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

A helyzet javításához sok fronton kell egyszerre küzdeni, radiológusoktól klinikusokon, kórházvezetőkön át a biztosítóig és minisztériumig. Ehhez szilárd koncepcióra, valamint nagy elszántságra, tárgyalókészségre és sok időre lesz szükség. A hitelességet a szakmai elismertség és a széleskörű nemzetközi kapcsolatok biztosítják.

forrás: radiologia.hu

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 10.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Prof. dr. Harkányi Zoltán, osztályvezető főorvos, Heim Pál Kórház, Budapest


1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

A „Láthatatlan radiológus" címmel a Radiology múlt év januári számában jelent meg egy írás, melyben a szerzők a radiológusok szerepét, betegekkel való kapcsolatát taglalják a múltban és a jelenben (Invisible Radiologist, Radiology, 2011). Mindannyian észleljük, hogy lassan de biztosan eltűnik a betegekkel való találkozás, a diagnosztikus radiológusoknak sokszor sem ideje és lassan lehetősége sem lesz arra, hogy a betegekkel beszéljenek. Ennek a folyamatnak egyik következménye, hogy a betegek gyakran nem tudják, mi a szerepünk a vizsgálatokban, a diagnózis felállításában, a kezelés, a műtét tervezésében.

De „láthatatlanok" leszünk lassan klinikus kollégáink számára is, és a teleradiológia elterjedésével ez a helyzet még tovább romlik. Nagyon sok helyen esetleges vagy hiányoznak a kliniko-radiológiai megbeszélések, érdemi konzultációk.

A személytelen, egyre inkább „dehumanizált" gyakorlati radiológia a számos egyéb ok mellett, erodálja szakmánkat, nem vonzza a fiatalokat. Az idevezető okok nagy részét a korábbi interjúk okosan számba vették, és a megoldásokra is vannak ötletek (Palkó András, Bogner Péter, Forrai Gábor). A radiológia integráns része az egész orvoslásnak (bár ezt a tényt nem minden „úgynevezett egészségpolitikus" fogja fel). Egyszerűen ma nem létezhet korszerű traumatológiai, onkológiai stb. ellátás, korszerűen felszerelt, szervezett képalkotó diagnosztika és jól képzett (folyamatosan tanuló) radiológusok nélkül.

De „láthatóságunk" rajtunk is múlik, a vezetőkön, a képzésünkön, az osztályokon kialakított gyakorlaton. Az ultrahangvizsgálatokat, az intervenciós beavatkozásokat, az emlődiagnosztikát végző radiológusoknak ma is van arra lehetőségük, hogy a betegek megismerjék őket és értékeljék a munkájukat.

Azt kívánom, hogy itt, Magyarországon is érezhessük magunkat „kliniko-radiológusoknak", a gyógyítás megbecsült, értékes részének. És nem a távoli jövőben...

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Olyan legyen, aki ebben az átmeneti, nehezen tervezhető, bizonytalan helyzetben „őrzi a lángot", tudja és sugallja másoknak is, hogy a radiológia az egyik legérdekesebb, legkreatívabb orvosi szakma. Emellett fontos, hogy legyen ideje és energiája a Társaság működését szervezni, tervezni.

forrás: radiologia.hu

 

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 9.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
dr. Doros Attila PhD, klinikai főorvos, Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinika

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Véleményem szerint a hazai radiológia legfőbb problémái között a megfelelő, tervezhető jövőkép felmutatása szerepel – jövedelem, szakmai előmenetel, képzettség a fő szempontok. Ezeket kezelni? Hosszú, kitartó, csaknem kilátástalan, nehéz munka szükséges. A szakma súlya, jelentősége, konzultációs jellege nagy általánosságban nincsenek a helyükön. Az oktatás, képzés területén is van mit fejleszteni – bár vannak jó képzőcentrumok, de az általános színvonalon tovább kell javítani. Természetesen a jövedelmeken kell és talán lehet is javítani – lehet, hogy ifjú kollégáink mégis itthon maradnak?

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Természetesen olyan elnökre, aki a fenti gondolatmenettel a lehető legteljesebb mértékben egyetért, és az érdekeinket kellő erővel tudja érvényesíteni.

forrás: radiologia.hu

 

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 8.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Berényi Ervin PhD, tanszékvezető egyetemi docens, Debreceni Egyetem, Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Hiába mantrázzuk, hogy kevés az eszköz, kevés az ember, kevés a pénz – ezzel nem jutunk semmire. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy a tudományos teljesítmény nagyon kevés, és ennek függvényében ugyancsak kevés a minősített szakorvosok száma – pedig az ő környezetükben teremtődhetnének meg azok a műhelyek, melyek a jövő zálogai lennének. Ezen csak a képzés korszerűsítésével, a tudományos tevékenység támogatásával lehet segíteni.

A másik kérdés a protokollok kérdése – ha egyes országok neten elérhető protokoll-listáival vetjük össze a sajátunkat, akkor szégyenkezve süthetjük le szemünket. Pedig ez a „quality control" és a korszerű finanszírozás alapja. E téren nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, hisz a röntgensugár mindenütt ugyanaz – az egyébként teljesen nyilvános nemzetközi ajánlások és egészségügyi technológiai elemzéseket kell alkalmaznunk, figyelembe véve a jelenlegi honi viszonyokat.

Tudomásul kell venni, hogy szakmánk átalakul és tíz év múlva a jelenlegi radiológiára már rá sem fogunk ismerni. Ez a szakma jelen magyarországi formájában nem tud fennmaradni – a nemzetközi trendeknek megfelelően a klinikusokkal messzemenően konzultálni képes képalkotó szakemberekre van szükség, kik a röntgenvizsgálatoktól, a CT-n és az MR-en keresztül, adott esetben a molekuláris képalkotó technikákig bezárólag ismerik egy-egy testtájék legkorszerűbb képalkotó lehetőségeit. Ez a szakmánk szétszedését is gátolná.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Jókedvű és barátságos, ha kell határozott, kompromisszumokat kereső és teremtő, ha kell a meglévő kompromisszumokat felrúgó, demokratikus, de ha kell diktátor, szakmailag és tudományosan elismert, de ha kell politikus, néha tanár-, néha diáktípus...

Az öregek bölcsességét is alkalmazó, de alapvetően a fiatalokra építő vezető kell – a jövő irányába csak akkor tudunk elmozdulni. Időutazni a múltba, nincs kedvemre.

forrás: radiologia.hu