24
10/2013
0

Mérföldek és kövek

Prof. dr. Berényi Ervinnel október eleji egyetemi tanári kinevezése kapcsán készített interjút a radiologia.hu:

img101333.jpg

2013. október 8-án neveztek ki egyetemi tanárrá. Elismerés vagy csupán a még előtted álló út egyik mérföldköve a kinevezés?
Aki engem ismer, az tudja, hogy az egyetemi tanári kinevezést inkább mérföldkőnek tartom. Természetesen elismerés is, hiszen a Debreceni Egyetem tanárának lenni, hivatalosan kinevezett egyetemi tanárrá válni nem mindenkinek adatik meg életében.

Hogyan lettél orvos?
Édesapám orvos volt, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett. Én Kaposváron jártam gimnáziumba, és mivel nagyon sok építészmérnök barátom volt, én is építészmérnök szerettem volna lenni. De amikor a gimnázium negyedik évében ki kellett tölteni a jelentkezési lapot, valami megszólalt bennem, és egy huszárcsellel az orvosi egyetemet írtam be. Így keveredtem a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol kollégiumi kultúrosként tengettem az orvostanhallgatók sanyarú életét. Voltak olyan időszakok, amikor heteken keresztül bent voltam a Központi Klinikai Kémiai Laboratóriumban, ott TDK-ztam Kellermayer professzor úrnál, és volt, amikor heteken keresztül „programokat szerveztem", másoknak és magamnak. De azért 1988-ban elvégeztem az orvosi egyetemet. Utána szó volt arról, hogy bent maradok a laborban, de én valami összetettebbre vágytam, belgyógyászattal szerettem volna foglalkozni. Mivel úgy éreztem, hogy a gyerekek közel állnak hozzám, úgy döntöttem, hogy gyermekgyógyásznak jelentkeztem, így kerültem gyakornokként a pécsi Kerpel-Fronius Megyei Gyermekkórházba. A levegőben lógott még a patológia is, de a radiológia eszembe sem jutott, ez a szakma egyáltalán nem volt képben. A gyerekkórházban egy éven keresztül dolgoztam, havonta 15 alkalommal ügyeltem, a felét a gyerekkórházban, a másik felét pedig a mecsekjánosi csecsemőotthonban. Ott 3-400 gyermeket viziteltem esténként, és ebből jött össze annyi pénz, hogy az albérletet ki tudjam fizetni.

Már akkor sem éltek jól a fiatal orvosok?
Akkor, 1989-ben, 4800 Ft volt az alapfizetésem, az albérlet pedig 5000 Ft-ba került. Ügyeletekkel együtt vittem haza havonta 6200 Ft-ot, abból kellett megélni.

Hogyan kúszott be az életedbe a radiológia?
Valamikor 1989 nyarán volt egy születésnapi buli tőlünk nem messze, Kaposváron, Horn Péternél, mert az ő lánya és az én húgom osztálytársak voltak. Ott megittunk egy sört a ma már akadémikus Horn Péterrel, és egész este arról beszélgettünk, hogy milyen fantasztikus dolog lesz a kettős, állattudományi és orvostudományi hasznosítású CT-berendezés, ami Kaposvárra kerül majd. Elmesélte, hogy a Világbanktól hogyan nyertek hitelt a beruházásra, és kiderült, hogy szükségük lesz majd orvosokra is. Az elején még arra kért, hogy próbáljak szerezni Kaposvárra valamilyen orvost, aztán hajnali négyre odáig jutottunk, hogy kibökte: menjek én oda orvosnak. Három hónapnyi gondolkodási időt kértem. Ezalatt utána olvastam, és annyira izgalmasnak tűnt ez az akkor forradalmi digitális képalkotás és a mágneses rezonancia, hogy végül igent mondtam. Így 1989-ben én lettem a kaposvári CT Biológiai Központ első orvosa.

Mikor kezdtél Kaposváron?
1989. október 23., ha jól emlékszem, egy hétfő volt az első munkanapom Kaposváron, amit rögtön Budapesten kezdtem. A Határőr úton, Szlávy László professzor úrnál, egy csillogó épületben, fantasztikus kollégák között találtam magam, hiszen itt működött az ország első MR-je, és itt kezdtem el a gyakorlatot. Pár hetes váltásokban Pesten és Kaposváron töltöttem az időmet, a hagyományos radiológiai gyakorlatomat Pécsen végeztem, majd 1993 áprilisában szakvizsgáztam.

Hogyan lett Kaposváron MR?
Az 1989-es világbanki hitelből megmaradt 140 ezer dollár, amiből egy 1 Teslás Bruker asztali MR-berendezést vásároltunk, és kiválóan felszerelt MR relaxometriás labort alakítottunk ki. Ide jött 1991 júliusában Bogner Péter, akit még a pécsi Kellermayer-laborból ismertem, és éppen akkor érkezett vissza a washingtoni NIH-ből. Kaposvárra hívtam, hiszen akkor már tudni lehetett, hogy valami készülődik: az ország második MR-beruházása nálunk valósul meg. Aztán, mire megvalósult, már a harmadik lett, mert 1991 októberében elindult a Euromedic a budapesti MÁV Kórház épületében. 1992 februárjában installálták a kaposvári MR-t, ami júniustól kezdett el hivatalosan működni. Mivel akkor még nem voltunk szakorvosok, a Határőr útról Szlávy professzor úr Repa Imrét küldte Kaposvárra 1992 júniusában, hogy legyen szakorvos az MR mellett.

Mennyire következett ezekből az évekből az akadémiai előmenetel? Mi az oka annak, hogy a hét magyar radiológus egyetemi tanár közel fele: Repa Imre, Bogner Péter és Berényi Ervin kaposvári gyökerű?
Valószínűleg mind a hárman külön-külön is különleges emberek vagyunk. Amíg együtt húztuk a szekeret Kaposváron, ez a tudás hatványozódott, és nagyon szép eredményeket értünk el közösen. Én pontosan tíz évet töltöttem Kaposváron, 1999 szeptemberéig, Bogner Péter pontosan tíz évvel ezután 2009 szeptemberében jött el.

Mi történt 1999 után?
1999-ben a Siemens 100 százalékos tulajdonában lévő Labscreen Kft., majd ezzel párhuzamosan egy évvel később a Huniko Kft. orvosigazgatója lettem, így a szakmai irányításom alatt valósult meg Labscreen keretein belül két CT beüzemelése Budapesten, a régiós ügyeletet is ellátó Újpesti és Péterfy kórházakban, Vácott, Salgótarjánban a teljes röntgenosztály, illetve a Huniko keretei között Kistarcsán, Diósgyőrben és Nyíregyházán ugyancsak a komplett röntgen üzemeltetése. A kistarcsai Flór Ferenc Kórházban indítottuk el az országban először az emlőszűrést, itt egy időben az emlő onkoteam koordinációs feladatait is elláttam. Ez egy nagyon rohangálós időszak volt, de sokat tanultam, mert az egyik cég, a Labscreen egy multinacionális cég leányvállalata volt, a másik pedig egy magyar középvállalkozás, ezek minden előnyével és hátrányával. Aztán ebből 2004 őszén lett elegem, egyszerre kiléptem mindkét cégtől, és néhány hónap pihenés után ért Joseph Priel úr ajánlata egy vezető radiológus szakértői pozícióra. Ez arról szólt, hogy vizsgáljam át a Euromedic összes európai diagnosztikai központját a pincétől a padlásig, nézzem át a protokollokat, a finanszírozást, és ellenőrizzem a szakmai munkát, a munkarendeket. Gdansktól Isztambulig bejártam Kelet-Európát, és eközben jutottam el Debrecenbe is, ahol 2003 óta dolgozott a Euromedic. Ott az akkori centrumelnökkel, Fésüs László akadémikussal arról kezdtünk el beszélgetni, hogy el kellene indítani az egyetemen a radiográfus képzést, és megkérdezte, hogy vállalnám-e. Igent mondtam.

Hogyan alakult ki a radiográfus képzés Debrecenben?
2005 novemberében kezdtem el dolgozni rajta, az első időszakban hetente kétszer jártam le, kidolgoztuk a curriculumot és előkészítettük a képzést. 2006 júliusában akkreditálta a szakindítási dokumentumot a Magyar Akkreditációs Bizottság, és 2006. szeptember 1-jén kezdtek az első hallgatók. Akkor le is költöztem Debrecenbe, 2007-ben pedig vettem egy házat Debrecen-Józsán. Érdekes volt visszamenni, hiszen az apai gyökerekhez tértem vissza. Életem első évtizedeit Kaposváron és Pécsett éltem, majd tíz budapesti év után visszataláltam a gyökerekhez. Debrecentől ugyanis nincs túlságosan messze Balmazújváros, ahol dédapám körorvos volt, valamint Derecske, ahol nagyapám volt a polgári iskola igazgatója – nagybátyáim a mai napig ott élnek.

Hogyan alakult debreceni egyetemi karriered?
2005 novemberében lettem félállású egyetemi adjunktus a Radiológiai Klinikán, majd 2006 nyarán habilitáltam. 2007-ben kineveztek először félállású egyetemi docensnek, majd 2008-ban lettem teljes állású docensként az Általános Orvostudományi Karon létrehozott Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék tanszékvezetője, és hat évvel később, egyetemi tanára.

Milyen mérföldkő az egyetemi tanári kinevezés?
Ha már köveknél tartunk, legyen inkább startkő. Ugyanis nagyon sok feladat van a képalkotó diagnosztikában. A szakma elismertségét kell növelnünk, az oktatási rendszerét kell javítanunk, meg kell felelnünk a digitális környezet mai kihívásainak úgy az oktatás, mint a diagnosztikai tevékenység szintjén, le kell vetkőzni az elmúlt évszázad ragadványait. Ha meg tud újulni a szakmánk, ha megfelelő érdekképviseletet valósít meg a finanszírozás irányába is, ha el tudjuk érni, hogy minél kevesebb radiológus és radiográfus menjen külföldre, illetve akik ott vannak, azok hazajöjjenek, ha a bérezéssel kapcsolatos kérdések megoldódnak, akkor, és csakis akkor leszünk sikeresek.

Ugyanúgy érvényesek ezek a megállapítások a radiológusokra és radiográfusokra?
A patológia, labordiagnosztika és a képalkotás a gyógyítás három nagy bástyája. A képalkotás, mint bástya legerősebb betonoszlopait képviselik a radiográfusok. Ma a magyar radiográfusok viszik a vállukon az itthon dolgozó több száz magyar radiológust. Pontosan ezért lenne jó nem csak a radiográfusokat, hanem a medikusokat is a képalkotó diagnosztika gondolkodásmódjára oktatni. Az általános orvosképzésben is meg kell találni a képalkotó diagnosztika oktatásának helyét, hiszen a leendő orvosokat meg kell tanítani a képalkotó diagnosztika fogalmaiban, modalitásaiban, lehetőségeiben és összefüggéseiben gondolkodni, meg kell tanítani őket arra, hogy a korszerű diagnosztikai módszereket, lett légyen az képalkotás, labordiagnosztika, molekuláris diagnosztika vagy patológia, zsonglőrként, megfelelően alkalmazzák a személyre szabott hatékony terápiák érdekében. Meg kell tanítani őket digitális világunkban a logikus gondolkodásra. Nagyon sokat kell még tennünk azért, hogy ezt elérjük.

Milyen élmény a hetedik aktív radiológus egyetemi tanárrá válni?
Megtisztelő érzés. Eddig is arról beszéltem a magyar radiológiában, hogy mindenki próbáljon meg maga körül műhelyet teremteni, fiatalokkal körbevenni magát, képezni őket. Attól kezdve, hogy valakit egyetemi tanárrá neveznek ki, a felelősség még nagyobb. Mindent el kell követnünk azért, hogy a szakmai és az infrastrukturális feltételek minél szélesebb körben rendelkezésre álljanak, és a szakma fejlődhessen.

Szeptember első hétvégéjén 1:53:51-et futottál a Nike Félmaratonon, október elején a Spar Maratonon 4:11:50-es idővel értél célba. Mit jelent egy egyetemi tanár számára a futás? Hogyan egészíti ki egymást a futás és a tudomány?
Én már annyit futottam, hogy túl vagyok azon, hogy fussak. Négy éve kezdtem el, azóta 6500 km-t gyűrtem le. Amikor reggelente elmegyek a debreceni Nagyerdőbe, nem futok, hanem meditálok. Sokkal jobb futás közben meditálni, mint ugyanezt egy sarokban tenni. A meditáció pedig bármilyen hosszú lehet. Lehet félmaraton, vagy maraton, vagy meditációnak lehet nevezni azt a 68 km-t is, amit tavaly nyáron az Ultrabalatonon futottam. Bármelyiket teljesíteni nagyon komoly meditatív munka. Nem vicc az, hogy ezek a teljesítmények agyban dőlnek el. Aztán, amikor kimászik az ember egy ilyen meditációból, úgy érzi, felfrissült, teljesen másképp látja a világot, máshol vannak a súlypontok, máshogyan láthatóak a problémák és sok minden megoldódik. Amikor egy reggeli 10 km-es futás után megyek be dolgozni, olyan érzésem van, hogy minden problémát meg tudok oldani, és nem tud senki sem felbosszantani.

Miért futsz?
45 éves koromban azt a célt tűztem ki, hogy mire 50 éves leszek, lefutok tíz maratont. Eddig nyolc maratonon és három ultramaratonon vagyok túl, jövőre két maratont tervezek, márciusban lesz a Rotary Maraton Debrecenben, szeptemberben pedig a Spar Maraton Budapesten – április elején pedig az 50 éves születésnapom. Ez is egy mérföldkő, mint az egyetemi tanárság. De ha még mindig a kövekről beszélünk, már kinéztem a következő mérföldkövet, ez pedig az Ironman: 3,6 km úszás, 180 km biciklizés és a végén a már „jól ismert" maraton.

radiologia.hu

15
10/2013
0

A mammográfia fél évszázada Magyarországon 1.

1. rész: Nemzetközi kitekintés egy kis magyar ízesítéssel

Szinte egy időben az első, amerikai kutatásokkal Magyarországon elindultak a kísérletek, olyan röntgenfelvételt készíteni, amellyel az emlődaganatok többsége korai, még nem tapintható stádiumban kimutatható. Az első ilyen magyar felvételt 1963. szeptember 10-én Lányi Márton készítette el az Orvostovábbképző Intézetben. Ezt a napot tekintik a magyarországi mammográfia kezdetének. 

Az emlőrákot apácabetegségnek is nevezték, mivel a nemi életet mellőző nők, így az apácák körében gyakoribb volt. Az adatok alapján szintén az átlagot meghaladóan lettek rákosak a gyermektelen, illetve csak a későn és csak egy gyermeket szülő nők is. Az inaktív nemi élet, illetve a női szerepek megváltozása és az emlőrák összefüggését erősítette az ellenkező példa is: Japánban, ahol erősek a hagyományok és a nemi szerepek sem változtak át annyira, mint Európában, sokkal kevesebb az emlőrákos eset.

A modern társadalmakban, így például az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában viszont a múlt század közepére egyre nagyobb problémát okozott a mellrák, aminek ráadásul magas volt a halálozási aránya – az Egyesült Királyságban például a szervezett szűrések előtt már meghaladta a 40 százalékot. A magas halálozási arány oka főleg az volt, hogy a mellrákot más módszer híján csak tapintással tudták kimutatni, ez viszont már akkora tumort jelentett, hogy kisebb esély volt az eredményes terápiára.

a013777.jpg

Éppen ezért az Egyesült Államokban kutatni kezdték, hogyan lehetne időben felfedezni a még nem tapintható csomókat. A megtalált módszert, a speciális emlő-röntgenfelvételt, az 1960-as években elvégzett, HIP study néven híressé vált, 60 ezer amerikai nő bevonásával megvalósított több mint tíz éves kísérletben próbálták ki. A kísérletben a nőket két csoportra osztották, a mammográfiával folyamatosan ellenőrzött csoportra és azokra, akiket nem vizsgáltak. Az évek során a kutatók azt tapasztalták, hogy azoknak a nőknek a körében, akiket rendszeresen mammográfiával vizsgáltak, 25 százalékkal csökkent a mellrák miatti halálozás.

Az amerikai vizsgálat eredményeit a nemzetközi szaksajtó folyamatosan publikálta, így jutott el a mammográfiai, mint lehetséges emlőrák szűrési módszer híre Svédországba is. Nemcsak a szűk szakma, hanem a köztudottan egészségtudatos lakosság körében is elterjedt a híre az új technikának. A svéd nők erős érdekérvényesítő képessége előtt a hetvenes évek elején meghajolt a politika is, és egy nagyobb összeget mozgósított arra, hogy az észak-európai országban is teszteljék a módszert. Kiválasztottak két megyét, és mindkettőben 60-60 ezer 40-74 év közötti nőt, ők képezték a mammográfiával szűrt csoportot. Ugyanezekben a megyékben kijelöltek két, 30-30 ezres létszámú olyan kontrollcsoportot is, amelyekben a résztvevőket nem szűrték.Minden készen állt a program beindításához, de volt egy nagy probléma: senki nem vállalta a szakmai irányítást.

Az amerikai eredményeket ugyanis számos tudományos kőr kritizálta, nem tartották hitelesnek. Ráadásul sok lobby érdeket is sértett, sérthetett az emlőrákok esetleges kiszűrése. Éppen ezért Svédországban, de a nemzetközi tudományos világban sem akadt sokáig olyan szakember, aki el merte vállalni ezt a programot. Végül nem máshol, mint Magyarországon találták meg azt az angolul kitűnően beszélő, mammográfiában már jártas, fiatal radiológust, dr. Tabár Lászlót, aki élére állt a svéd kutatási programnak.

A magyar szakember vezetésével 1978-1985 között hét évig tartott a monstre vizsgálat. Ekkor mutatkoztak először az eredmények: a szűrt csoportnál 31 százalékkal kisebb volt az emlőrák miatti halálozás, mint a kontrollcsoportnál. A programot egyébként azért sem lehetett folytatni, mert a kontrollcsoport fellázadt, azt mondták, nem akarnak tovább kísérleti nyulak lenni, ők is szeretnének a mammográfiai vizsgálat részesei lenni. A döntéshozók végül 1985-ben a pozitív eredmények láttán elhatároztak, hogy a szűrést fokozatosan kiterjesztik az egész országra, minden 40-70 éves nőre. Azóta a felvilágosult, már a gyermekkortól egészségtudatos nevelésben részesülő svéd nők 85 százaléka jár el rendszeresen a vizsgálatokra. Összehasonlításként a szűrésre behívott magyar nőknek átlagosan csupán 40 százaléka jelenik meg a vizsgálatokon.

A sikeres program magyar vezetője, Tabár László engedéllyel kinn maradt Svédországban. Idővel a professzor a mammográfiás szűrővizsgálatok módszertanának egyik világszerte elismert kidolgozója és meghonosítója lett. 1978-ban megírta kandidátusi dolgozatát „ A korai emlőrákok mammográfiás jelei”-ről. 1980-tól szervezője és előadója az európai mammográfiás tanfolyamoknak, de 1985-től észak-amerikai, dél-amerikai, ázsiai, afrikai, ausztráliai és új-zélandi mammográfiás tanfolyamokat is tart.

forrás, teljes cikk: radiologia.hu

21
06/2012
0

Kihívások és elvárások 11.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Barsi Péter med. habil., Semmelweis Egyetem MRKK, tanszékvezető egyetemi docens, Neuroradiológiai Tanszék, Pécsi Tudományegyetem


1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

  1. Szakemberhiány. Amíg reménytelen egy-másfél munkahelyből elfogadható szinten megélni, addig a) a fiatalok nem maradnak itthon, b) nem marad idő és energia a szakmai fejlődésre, c) az oktatóknak az oktatásra.
  2. Minőségellenőrzés. A szakma megteheti a magáét, de amíg a megrendelő (a biztosító) nem nézi meg szigorúan, hogy mire fizeti ki a vizsgálati díjakat, vagyis amíg mindegy, hogy jó vagy rossz-e a vizsgálat és a lelet, addig az egyéni szakmai ambíción múlik a minőség. Az ambíció pedig fontos, viszont esetleges. Azt világosan látjuk, hogy a klinikai oldalra is korlátozottan számíthatunk ebben a tekintetben: ott végeztetik el a vizsgálatot, ahol egyszerűbben-hamarabb kapnak időpontot, aztán legfeljebb informális úton szereznek egy használható leletet.
  3. Oktatás, protokollok. Sok tekintetben távol vagyunk az európai követelményrendszertől, pedig  kis lépések is eredményt hozhatnának.
  4. Valamennyi problémára részmegoldást jelenthet a formális és fizetett radiológiai konzultációs rendszer felállítása: A tapasztalatlanabb kollégának legyen hová fordulni vizsgálati és értékelési kérdésekben, egyszerűtől a nagyon speciálisig. A konzultáns ideje pedig legyen megfizetve.
  5. Egy másik részmegoldás a teleradiológia. Technikai szempontból nincsen probléma, az elegendően gyors internet és a jó minőségű hardver elérthető. A klinikus-radiológus kapcsolatot én is hiányosnak látom, de néhány egyszerű lépéssel (pl. a klinikusi kar felvilágosítása arról, hogy a radiológus rendszerint nem lát rá a kórházi rendszerre, a beutaló alapján kell értékelnie; a klinikus telefonszámának és e-mail címének kötelező megjelenése a beutalón; az elektív vizsgálat halasztása, ha a beutaló nyilvánvalóan nem tartalmazza a minimálisan szükséges információt) javítani lehet ezen.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

A helyzet javításához sok fronton kell egyszerre küzdeni, radiológusoktól klinikusokon, kórházvezetőkön át a biztosítóig és minisztériumig. Ehhez szilárd koncepcióra, valamint nagy elszántságra, tárgyalókészségre és sok időre lesz szükség. A hitelességet a szakmai elismertség és a széleskörű nemzetközi kapcsolatok biztosítják.

forrás: radiologia.hu

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 10.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Prof. dr. Harkányi Zoltán, osztályvezető főorvos, Heim Pál Kórház, Budapest


1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

A „Láthatatlan radiológus" címmel a Radiology múlt év januári számában jelent meg egy írás, melyben a szerzők a radiológusok szerepét, betegekkel való kapcsolatát taglalják a múltban és a jelenben (Invisible Radiologist, Radiology, 2011). Mindannyian észleljük, hogy lassan de biztosan eltűnik a betegekkel való találkozás, a diagnosztikus radiológusoknak sokszor sem ideje és lassan lehetősége sem lesz arra, hogy a betegekkel beszéljenek. Ennek a folyamatnak egyik következménye, hogy a betegek gyakran nem tudják, mi a szerepünk a vizsgálatokban, a diagnózis felállításában, a kezelés, a műtét tervezésében.

De „láthatatlanok" leszünk lassan klinikus kollégáink számára is, és a teleradiológia elterjedésével ez a helyzet még tovább romlik. Nagyon sok helyen esetleges vagy hiányoznak a kliniko-radiológiai megbeszélések, érdemi konzultációk.

A személytelen, egyre inkább „dehumanizált" gyakorlati radiológia a számos egyéb ok mellett, erodálja szakmánkat, nem vonzza a fiatalokat. Az idevezető okok nagy részét a korábbi interjúk okosan számba vették, és a megoldásokra is vannak ötletek (Palkó András, Bogner Péter, Forrai Gábor). A radiológia integráns része az egész orvoslásnak (bár ezt a tényt nem minden „úgynevezett egészségpolitikus" fogja fel). Egyszerűen ma nem létezhet korszerű traumatológiai, onkológiai stb. ellátás, korszerűen felszerelt, szervezett képalkotó diagnosztika és jól képzett (folyamatosan tanuló) radiológusok nélkül.

De „láthatóságunk" rajtunk is múlik, a vezetőkön, a képzésünkön, az osztályokon kialakított gyakorlaton. Az ultrahangvizsgálatokat, az intervenciós beavatkozásokat, az emlődiagnosztikát végző radiológusoknak ma is van arra lehetőségük, hogy a betegek megismerjék őket és értékeljék a munkájukat.

Azt kívánom, hogy itt, Magyarországon is érezhessük magunkat „kliniko-radiológusoknak", a gyógyítás megbecsült, értékes részének. És nem a távoli jövőben...

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Olyan legyen, aki ebben az átmeneti, nehezen tervezhető, bizonytalan helyzetben „őrzi a lángot", tudja és sugallja másoknak is, hogy a radiológia az egyik legérdekesebb, legkreatívabb orvosi szakma. Emellett fontos, hogy legyen ideje és energiája a Társaság működését szervezni, tervezni.

forrás: radiologia.hu

 

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 9.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
dr. Doros Attila PhD, klinikai főorvos, Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinika

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Véleményem szerint a hazai radiológia legfőbb problémái között a megfelelő, tervezhető jövőkép felmutatása szerepel – jövedelem, szakmai előmenetel, képzettség a fő szempontok. Ezeket kezelni? Hosszú, kitartó, csaknem kilátástalan, nehéz munka szükséges. A szakma súlya, jelentősége, konzultációs jellege nagy általánosságban nincsenek a helyükön. Az oktatás, képzés területén is van mit fejleszteni – bár vannak jó képzőcentrumok, de az általános színvonalon tovább kell javítani. Természetesen a jövedelmeken kell és talán lehet is javítani – lehet, hogy ifjú kollégáink mégis itthon maradnak?

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Természetesen olyan elnökre, aki a fenti gondolatmenettel a lehető legteljesebb mértékben egyetért, és az érdekeinket kellő erővel tudja érvényesíteni.

forrás: radiologia.hu

 

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 8.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Berényi Ervin PhD, tanszékvezető egyetemi docens, Debreceni Egyetem, Orvosi Laboratóriumi és Képalkotó Diagnosztikai Tanszék

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Hiába mantrázzuk, hogy kevés az eszköz, kevés az ember, kevés a pénz – ezzel nem jutunk semmire. A legnagyobb problémának azt tartom, hogy a tudományos teljesítmény nagyon kevés, és ennek függvényében ugyancsak kevés a minősített szakorvosok száma – pedig az ő környezetükben teremtődhetnének meg azok a műhelyek, melyek a jövő zálogai lennének. Ezen csak a képzés korszerűsítésével, a tudományos tevékenység támogatásával lehet segíteni.

A másik kérdés a protokollok kérdése – ha egyes országok neten elérhető protokoll-listáival vetjük össze a sajátunkat, akkor szégyenkezve süthetjük le szemünket. Pedig ez a „quality control" és a korszerű finanszírozás alapja. E téren nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, hisz a röntgensugár mindenütt ugyanaz – az egyébként teljesen nyilvános nemzetközi ajánlások és egészségügyi technológiai elemzéseket kell alkalmaznunk, figyelembe véve a jelenlegi honi viszonyokat.

Tudomásul kell venni, hogy szakmánk átalakul és tíz év múlva a jelenlegi radiológiára már rá sem fogunk ismerni. Ez a szakma jelen magyarországi formájában nem tud fennmaradni – a nemzetközi trendeknek megfelelően a klinikusokkal messzemenően konzultálni képes képalkotó szakemberekre van szükség, kik a röntgenvizsgálatoktól, a CT-n és az MR-en keresztül, adott esetben a molekuláris képalkotó technikákig bezárólag ismerik egy-egy testtájék legkorszerűbb képalkotó lehetőségeit. Ez a szakmánk szétszedését is gátolná.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Jókedvű és barátságos, ha kell határozott, kompromisszumokat kereső és teremtő, ha kell a meglévő kompromisszumokat felrúgó, demokratikus, de ha kell diktátor, szakmailag és tudományosan elismert, de ha kell politikus, néha tanár-, néha diáktípus...

Az öregek bölcsességét is alkalmazó, de alapvetően a fiatalokra építő vezető kell – a jövő irányába csak akkor tudunk elmozdulni. Időutazni a múltba, nincs kedvemre.

forrás: radiologia.hu

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 7.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Szántó Tamás, osztályvezető főorvos, Veszprém Megyei Csolnoky Ferenc Kórház Nonprofit Zrt.

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Legnagyobb kihívásunk a pénz és akarat hiánya:
Hiányzik a pénz gépekre, hiányzik az okos koncepció a meglévő pénzek felhasználására, hiányzik az új eszközök, eljárások megismerésére, hiányzik a működésre, hiányzik az orvosi, asszisztensi fizetésekre.
És emiatt nem akarunk tenni, nincs erőnk küzdeni a minőségi gépekért, gondolkozni az általános elvekről, megtanulni az újdonságokat, harcolni a napi munkában. És ott keresünk pénzt, ahol tudunk és nem szégyellünk.
És belső vagy külső emigrációba vonulunk. Nem pihenni megyünk és nem tanulni megyünk külföldre – ahonnan majd visszajövünk. Nem akarunk visszajönni. Kezdjük feladni.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

A fentiek miatt egy konszenzusteremtő, új utakat kereső, koncepciót adni tudó elnök és vezetőség kéne.

forrás: radiologia.hu

20
06/2012
0

Kihívások és elvárások 6.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Lázár István PhD, igazgató, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Képalkotó Diagnosztikai Intézet

 

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

A már Péter és Gábor által elmondottak mellett szerintem is az egyik legnagyobb kihívás az elvándorlás megállítása. Sajnálatos, de a törvényhozók még mindig azt gondolják, hogy ez „kreatív könyveléssel", adminisztratív eszközökkel szőnyeg alá söpörhető probléma. Nem radiológiáról szól ugyan, de a napokban szembesültem a ténnyel, hogy a legfiatalabb magyar gyermekneurológus szakorvos 51 éves... Minimum 20 éves szakadék tátong a képzésben.

A személyi ellátottságra vonatkozó új minimumfeltételeket úgy lebutították, hogy azt egyelőre nem gond teljesíteni, még 2-3 év kivándorlási hullám is belefér. Például, a mi kórházunkban 15 radiológus is elég lenne, holott 25-en is alig bírjuk ellátni a betegeket. De amíg 15 alá nem esik a létszám, addig ki fogják taposni belőlünk a leleteket. Utána meg – na bumm – leviszik majd 9-re.

Más. Sokszor kértem már a hajdani (még potens) kollégiumot, hogy hozzanak állásfoglalást az egy műszakban, egy modalitással, egy orvos által elvégezhető vizsgálatok maximált számával kapcsolatban. Csak ennek révén lehetne szembesíteni az illetékeseket az irtóztató túlterheltséggel, illetve azzal, hogy nem csak az a 6-8-szoros fizetés különbség létezik Nyugat-Európa és közöttünk, hanem egy további hármas szorzó: amennyivel több beteget látunk el mi egy műszakban, mint ők.

A problémák, kihívások (ahogyan a kérdés eufemisztikusan megfogalmazza) reggelig sorolhatók. A kérdés, van-e esély kezelni őket. Szerintem „békés" úton nincs. Ebben az országban még csak ott kaptak észbe, hogy a radiológiát kiemelten kellene megbecsülni, megfizetni, az elvárható teljesítményt rögzíteni, ahol egyik napról a másikra összeomlott a kórházi képalkotó diagnosztika a kollégák csaknem egyöntetű távozásával. A két alapvető példát, helyszínt mindenki ismerheti. Én még csak ezekben a kórházakban találkoztam elégedett radiológusokkal.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Hogy milyen elnököt válasszunk? Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy lehetőleg a Lázár-Rogán-Varga-stb. családok tagjainak egyikéből valakit. A szellemi nagyságnak, a kiváló szakma ismeretnek, a hivatástudatnak és sok más jónak eddigi elnökeink sem voltak híján. Ezekkel az elmúlt 23 évnyi demokráciában sem mentünk túl sokra. Az az érzésem – és akad is példa rá kis hazánkban –, hogy egy, a tagság számára eredményesen lobbizó elnöknek olyan tulajdonságok is kellenek, amelyeket nem feltétlenül szeretnénk a saját gyerekünknek példaképül állítani.

A magam rövid vezetői tapasztalatából egyébként azt gondolom, hogy a kollégák túlbecsülik az elnök, illetve más vezetők – legális – lehetőségeit. Összefogás, alulról jövő támogató kezdeményezések nélkül az elnök belefeketedhet az erőlködésbe. Főleg ha ő olyan, mint akit Forrai Gábor körülírt, azaz például  részt vesz az aktív betegellátásban is. Nem véletlen, hogy Lombay Béla azt kérdezte: van-e ilyen, mert akkor arra szavazunk. A válasz: nincs ilyen kolléga.

forrás: radiologia.hu

19
06/2012
0

Kihívások és elvárások 5.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Bágyi Péter, osztályvezető főorvos, Kenézy Kórház Nonprofit Kft., Központi Radiológiai Diagnosztika

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Jelentős az eltérés az egyes képalkotó diagnosztikai munkahelyek, radiológusok, szakdolgozók betegforgalma, leterheltsége között. Sok a klinikailag indokolatlan vizsgálat, amelyeknek nem szab (szakmai) határt a finanszírozó, igazságtalanul „terheli" (TVK) a képalkotó diagnosztikát, nem veszi figyelembe pl. a sürgősségi, traumatológiai ellátáshoz kapcsolódó vizsgálatokat a finanszírozásban. A sok felesleges vizsgálat sok felesleges leletet, időt, energiát vesz el a radiológusoktól, szakdolgozóktól.

A minőségi munka értéke mind az egyéni, mind a kórházi érdekek tekintetében is háttérbe szorul(hat), megfelelő szakmai kontroll és motiváció hiányában.

Szerintem, a csak szakmailag indokolható, megfelelő protokollba illeszthető vizsgálatok megfelelő finanszírozása elég nagy kihívás.

A képalkotó diagnosztika helyét a klinikumban, a betegellátásban hosszú évek, évtizedek alatt elveszítettük, ennek visszaállítását minél hamarabb el kell kezdeni, ám az eredmény hosszú évek, talán évtizedek múlva lesz érzékelhető.

Hogy mi a megoldás?

A fejlett technikát alkalmazó képalkotó diagnosztika és humán erőforrásának területi centralizációja, országosan megfelelően egységes szakmai protokollok alapján kivitelezett, nagyszámú vizsgálatok ilyen centrumokban történő kiértékelése, leletezése. Ezzel biztosítva azt, hogy megfelelő esetszámhoz jutva, szakmai tudását fenntartva dolgozhasson a szakdolgozó, a radiológus.

Ezzel biztosítva azt, hogy megfelelő esetszámhoz jutva, a rezidens, szakorvosjelölt dedikált oktatók mellett korszerű képzésben, oktatásban részesüljön, és az oktatók általában (részben) teljesítmény alapú bevételkiesésének pótlása, tudásának anyagi elismerése megvalósuljon.

Fontos lenne az MRT (és Szakmai Kollégium Radiológiai Tagozata, valamint a Tanács) megfelelő iránymutatása, annak egységes alkalmazása az alábbi területeken: oktatás, továbbképzés, szakmai-, vizsgálati protokollok, interdiszciplinális kapcsolatok, betegtájékoztatók, finanszírozás stb.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Olyanra, aki a fenti és a már vázolt problémák megoldásában emberileg, szakmailag hitelesen össze tudja fogni a hazai radiológusokat és csapatmunkára képes tanítani őket, saját problémáik kezelésére. Olyanra, aki figyelembe veszi azt is, hogy az eredmény hosszú évek múlva lesz érzékelhető, ezért kellő számú, megfelelő kompetenciával ellátott fiatalt kell bevonni a munkába.

forrás: radiologia.hu

19
06/2012
0

Kihívások és elvárások 4.

Körkérdések az MRT Kongresszusának kapcsán
Dr. Lombay Béla professzor, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház

1. Melyek a magyar radiológia legnagyobb kihívásai és hogyan lehet ezeket kezelni?

Az úgynevezett szakmai kihívásokról a kongresszusi előadásomban részletesen beszélek: a „Lesz-e új a magyar horizonton?" című előadás csütörtökön 13:00-13:20 között hallgatható meg.

2. Ön szerint ma milyen elnökre lenne szüksége a Magyar Radiológusok Társaságának?

Az elnökséggel kapcsolatban már túl vagyunk azon , hogy mi volna jó, hanem imperatívuszban kell beszélni. Az új elnöknek, ill. elnökségnek(szűkebb kabinet) azonnali intézkedéseket kell hozni:

  • felmérni a magyar radiológus személyi katasztert (Kis Zsuzsával együtt pár évvel ezelőtt végeztünk ilyen felmérést),
  • revideálni kell egész képzési rendszerünket – kezdve az egyetemi oktatástól – kihegyezve a szakorvosképzésre, radiográfus képzésre,
  • egységesíteni a szakvizsga rendszert, most ahány klinika, annyiféle szakvizsga,
  • mindezek birtokában haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni az eü. kormányzattal, kitérve a jelenlegi párhuzamos kollégiumi rendszer elégtelen működésére, a bérek haladéktalan emelésére, az állami és magán rendszer működésének összehangolására, az ügyeleti rendszer, túlmunka rendezésére stb.

Erre egy elnök kevés, olyan aktív produktív, kreatív elnökség és vezetőség kell, akik ezt végre tudják hajtani. Itt a felelősség már a tagságon is van: VÁLASZTANI KELL! Ott kell lenni a közgyűlésen!!

forrás: radiologia.hu