25
10/2013
0

A mammográfia fél évszázada Magyarországon 3.

3. rész: Hetven helyett negyven, húsz helyett tíz

Már több mint három évtized telt el a magyar professzor első emlődaganatról készült felvétele óta, amikor törvény is született arról, hogy a 45-65 év közötti nőknek térítésmentesen jár kétévente a mammográfiás készülékkel végzett röntgenvizsgálat, de az új évszázad úgy kezdődött, hogy még mindig nem indult el Magyarországon a szervezett szűrés. Végül 2001-ben a Mikola István vezette egészségpolitika 16 népegészségügyi programot hirdetett, ennek részeként eldöntötték, hogy a mammográfiai szűrést is bevezetik.

Az emlőszűréstől a nemzetközi tapasztalatok és a hazai becslések alapján azt várták, hogy a behívott nők 70 százaléka meg is jelenik a vizsgálatokon, és 5-7 év alatt a mellrák miatti halálozás 20 százalékkal csökken. Sőt, 2003-ban már azt tűzték ki célul, hogy a szűrés bevezetésének tizedik évfordulóján, 2012-ben 30 százalékkal kevesebben halnak meg majd emlődaganat miatt.

Hogy ezek a célok messze nem teljesültek, annak a szakértő szerint több oka is van. Ugyanis bár a döntés üdvözlendő volt, maga a megvalósítás tele volt hibákkal. Például, kiképzett szakemberekre lett volna szükség, tehát először a vizsgálatokat végzőknek meg kellett volna tanulniuk magát az eljárást. Ennek alapján célszerű lett volna fokozatosan bevezetni a szűréseket az országban, politikai nyomásra viszont 2002 januárjában egyszerre kezdték meg a kijelölt helyek a vizsgálatokat.

A felkért szakértők – köztük dr. Péntek Zoltán – a bevezetés előtt azt javasolták, hogy csak bizonyos szigorú feltételeknek megfelelő központokban lehessen mammográfiai vizsgálatokat végezni. A lehetőséggel viszont sokan kívántak élni, így a tervekben szereplő 27 centrum helyett 37 központban indultak el a vizsgálatok (jelenleg 43 helyen végeznek emlőszűrést az országban).

A központok kiválasztásánál nem vették figyelembe az egyenlő hozzáférést, a területi lefedettséget és a helyi morbiditási adatokat sem. A szakértő szerint ezzel az a probléma, hogy a minőségi vizsgálatokhoz egy központnak legalább évente 15 ezer szűrést kellene elvégeznie, ennyire lenne szükség a megfelelő gyakorlathoz.

Az Állami Számvevőszék 2008-ban jelentést készített az onkológiai szűrések hatékonyságáról (http://www.asz.hu/jelentes/0805/jelentes-az-egyes-onkologiai-szuresi-programokra-forditott-penzeszkozok-hasznosulasanak-ellenorzeserol/0805j000.pdf), és ebben meg is állapította: „A 15.000-es vizsgálatszámot egyik szűrőhely sem teljesítette. A szűrésre vonatkozó „szerződött” kapacitás kihasználtsága 2006. évben a mammográfiás munkahelyek többségénél 50% alatti…”

A hibák ellenére az első években úgy tűnt, eredményes lesz a szűrési program, mert a vizsgálatokon való részvétel a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt. Később viszont már kevesebben jöttek el, és a részvételi arány 70 százalék helyett 40 százalék körül állandósult. Ebben is szerepet játszhatott a hiányos előkészítés, hiszen az egyik legnagyobb motiváló erő a háziorvosok ajánlása, őket viszont nem ösztönözték, hogy ezt valóban megtegyék. Egyébként azokban a megyékben, ahol a háziorvosok és a védőnői hálózat is segítette a szervezést, magasabbak is lettek a részvételi arányok. Ilyen például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ahol szinte mindig 60 százalék fölötti a vizsgálatra behívott és megjelent nők aránya.

Mivel a részvételi arány nem érte el a várt szintet, a halálozások csökkenése sem hozta azt az arányt, amit a szűrések bevezetésekor reméltek. Az ÁSZ jelentése szerint 2001-ben 2342 fő és 2006-ban 2081 fő halt meg emlőrákban, ami 11százalékos csökkenésnek felel meg. Ez azonban valószínűleg nem a szervezett szűrővizsgálatoknak köszönhető, hanem a statisztikai módszertan 2005. évi változásának tudható be.

Egyébként is, nehéz megbízható statisztikákat készíteni, ugyanis hiányosak az adatok. A szűrőcentrumok nem jelentenek pontosan, de van olyan is, amelyik egyáltalán nem jelent. A számok nagyságrendjét azért meg lehet tudni: a szűrőprogram beindítása után eltelt 10 évben körülbelül 6300 emlődaganatot szűrtek ki, az összes eset 52 százalékát. Nehéz egyébként nyomon követni a betegeket, ugyanis a műtétre javasolt esetek 30 százaléka nem jelenik meg, eltűnik a rendszerből.

A szakértő úgy véli, a legfontosabb jövőbeni teendő a sokkal jobb szervezés. Leginkább arra van szükség, hogy a kétévenkénti ellenőrzés valóban megtörténjen. Ugyanis átlagosan 1-2 év alatt fejlődik ki az emlődaganat, tehát ritkább szűrés esetén nem biztos, hogy időben el lehet csípni. Dr. Péntek Zoltán szerint fontos lenne a szúrés célcsoportjának tágítására is. Ha nem a 45-65, hanem a 40-70 év közötti nőket vizsgálnák, ki lehetne szűrni az emlődaganatok 70 százalékát. Szintén fontos lenne a vizsgálatokat végző szakemberek utánpótlás-képzése. Ez azonban egyre kilátástalanabb, már csak azért is, mert a betegek bűnbakkeresése miatt nem túl nagy a szakma megbecsültsége, sok a jogi herce-hurca.

Itthon nemcsak a szakmának, a lakosságnak is szüksége lenne képzésre, hogy saját érdekében megértse milyen fontos megjelenni az emlőszűréseken. A skandináv országokban, ahol hagyományosan egészségtudatosságra nevelik már a gyerekeket is, 80-90 százalékos az átszűrtség. Magyarországon, ha a szervezett szűrésekhez hozzáadjuk a diagnosztikai célból végzett vizsgálatokat, akkor is csak 50 százalék ez az arány.

Időközben Európában szinte mindenütt bevezették már a mammográfiai szűrőprogramot, a 27 uniós ország közül 22-ben már országosan szervezettek ezek a vizsgálatok. Többségében jobbak a részvételi adatok, és az eredmények is. Megállapítható, hogy habár a világelsők között indultunk a mammográfia felfedezésében, nem sikerült a többiekkel együtt haladni, az élen maradás helyett lemaradtunk...

forrás, teljes cikk: radiologia.hu

28
08/2013
0

Ólomgolyók...

Megmagyarázhatatlan okból két éven át magas ólomszintet mértek egy nyolcéves ausztrál kisfiú vérében. Végül nagy nehezen megtalálták a mérgezés forrását: ólomgolyókat műtöttek ki a testéből.

Hiperaktivitása miatt az orvosok arra gyanakodtak, hogy a kisfiú szervezetébe méreg került. Már az első tesztek kimutatták, hogy igazuk volt, szokatlanul magas ólomszintet mértek a vérében. Egy deciliter vérben 17,4-27,4 mikrogramm ólmot találtak, ami sokkal magasabb az 5 mikrogrammos egészségügyi határértéknél. Arra viszont hónapokig nem jöttek rá, hogy miként került a méreg a fiú szervezetébe.

Amikor a kisfiú gyomorpanaszok miatt kórházba került, a röntgenfelvételen találtak egy rakás apró gömbölyű tárgyat. Látszólag a bélrendszerében voltak a fémes kinézetű golyócskák, azért azonnal átmosták a beleit, abban reménykedve, hogy ezzel megoldották a problémát. A második röntgenvizsgálaton viszont az derült ki, hogy a golyók meg sem mozdultak.

Végül rájöttek, hogy a fiú vakbelében találhatók. Amikor kivették a vakbelét, 57 golyócskát találtak benne. A vizsgálatot elvégző Ibrahim Zardawi meglepődött a felfedezésen, mert bár a vakbél ötször nehezebb volt a normálisnál, néhány sérülést leszámítva teljesen ép volt a szerv, nem is volt gyulladt.

A golyócskák a család által rendszeresen fogyasztott vadhúsból kerültek a vakbélbe - mint kiderült, a család gyermekei azzal szórakoztak, hogy megették a vacsorában talált ólomlövedékeket. Ez pedig nem túl okos játék, mivel az ólom erősen mérgező, többek között viselkedészavart, végül pedig kómát és halált is okozhat.

forrás (képek is): index.hu, The New England Journal of Medicine

Az ólommérgezésről: Az ólommérgezés: veszélyforrások és tünetek

Egyéb idegentestek: itt

24
08/2013
0

Requiem a nyolcakért

A miskolci csecsemők halálának okairól és következményeiről ír legfrissebb jegyzetében Lombay Béla professzor a radiologia.hu-n


Nyolc ártatlan kis újszülöttről, újszülöttért írom az alábbi saját, szubjektív, nem szokványos „requiememet”. Nem érdemelték a halált, de a „sors” kiszámíthatatlanságából, hívők szerint Isten akaratából következően, sem önmaguk, sem az orvostudomány nem volt képes őket „életre” ítélni. A halál mindig szörnyű, s az itt maradottak igyekeznek az elhunytaknak emberhez méltó befejezést biztosítani érző lélekkel, empátiával, szerető búcsúztatással.

Miskolcon nem ez történt. A váratlan, gyors halálok sorozata a tragédiából szenzációt generált, amely a közvetlen hozzátartozókon kívül egy egész közösség, mondhatjuk intézmény külön tragédiáját is eredményezte.

Az eddig rejtélyesként titulált halálozások részletekbe menő vizsgálata minden valószínűség szerint rendben folyik, a tájékoztatás viszont akadozik – „folyamatban lévő ügyről nem nyilatkozunk” –, ezért aztán a közvélemény tájékoztatása a média által irányított keretek között, egyoldalúan zajlik.

Einstein szerint a siker egy egyszerű matematikai képletben fejezhető ki: A= X+Y+Z, ahol A a siker, X a munka, Y a játék, és Z „hogy befogod a szád”.

Nem vagyok sikeres ember. Az X és Y valahogy még elmegy, de Z az nagyon nehezen, ezért is éreztem úgy, hogy szólnom kell a munkahelyemet mélyen érintő esemény kapcsán.

Uborkaszezon

Főszereplőnek a média bizonyult, bombát robbantott, ami hatásos, de véleményem szerint kevésbé sikeres volt (tisztelet a kivételnek). Kemény, kitartó munkával kíméletlenül játszva dolgoztak, ahelyett, hogy a fenti képlet Z elemét tartották volna szem előtt, legalábbis addig, míg a súlyosnak tűnő, nem szokványos eset legalább nagyvonalakban tisztázódik.

Jól jött persze, hogy a nyári uborkaszezonban végre történik valami.

Mire leírtam jegyzetem címét, már módosíthattam is azt 8+1-re, hiszen a rövid eltelt idő alatt Miskolcon a megyei kórház koraszülött osztályán elhunyt, súlyosan beteg kis csecsemők száma pár nappal később még eggyel nőtt (semmi összefüggés nincs az előzőekkel).

Mi lehet az ok?

Mindenki kutatja az okokat. Mindenki tud valamit, néhány szülő feljelentést tett, a rendőrség is aktív, a tévés és rádiós stábokon keresztül nehéz a közlekedés, a személyzetre (orvosokra, nővérekre) nem lehet ráismerni, rettegnek, megfélemlítettek, megalázottak, kimerültek, de – ahogy a szlogen mondja – mindezek alatt a gyógyítás „zavartalanul” folyik.

Hihetetlen emberi helytállás ez az alulfinanszírozott, alulfizetett egészségügyi dolgozók részéről. Remélem, nem árulok el súlyos titkot azzal, hogy a koraszülött osztályon dolgozó és a társzakmákban közreműködő radiológus, aneszteziológus és sebész kollégák számára, akik egyenként megismertük (ismertük) kis betegeinket, rövid idő alatt nagyon valószínűvé vált, hogy véletlen egybeesések sorozatáról van szó. Az osztály súlyos beteganyagát ismerve az a csoda, hogy eddig ilyen halmozódás még nem következett be. Vagy fogalmazhatunk úgy, hogy ez nem csoda, hanem az osztály kiváló, nemzetközileg elismert munkáját dicséri?

Borsodi dicstelen elsőség: itt született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is

Gyermekgyógyász szakvizsgára készülve, a hatvanas évek végén három hónapot töltöttem az akkori, egészen más feltételekkel dolgozó koraszülött osztályon, ahol a napi főorvosi megbeszélések az ügyeletben elhunyt csecsemők klinikai megbeszélésével kezdődtek, elemezve, hogyan lehetett volna megmenteni a 800-1500 gramm alatti újszülötteket. Ritkán adódott olyan nap, hogy ne lett volna haláleset. Borsod megyében született és halt meg a legtöbb koraszülött a szocializmusban is.

Sajnos, egy nagy halálozással járó „coli” baktérium járványnak én is részese lehettem e gyakorlat kapcsán. Az ügyintézésre is tisztán emlékszem: megjelent a KÖJÁL és a megyei tanács illetékes osztályának szakértő orvosa, s jelenlétükben, irányításuk mellett lépésről-lépésre zajlott a feltárás, majd a mindenre kiterjedő fertőtlenítés. Ezek után az illetékes szervek értesítették a sajtót, hogy mi történt, és milyen megelőző intézkedéseket hoztak, utasítva a főorvost a még hatékonyabb védelemre és megelőzésre. Emlékeim szerint rendőrség nem jelent meg a helyszínen.

A koraszülés háttere

A koraszülöttek esendősége a laikusok számára is ismert. Minél korábban, minél kisebb súllyal születik a baba, szervei, védekező készsége, reakcióképessége kisebb-nagyobb mértékben fejletlen. Több mint negyven év tapasztalata, de a szakirodalmi adatok alapján is kimondható, hogy ez a későbbi élet folyamán sem lesz tökéletes, ahogy régebben mondtuk: a természetet nem lehet megerőszakolni, bár ma egyértelműen már talán ez sem jelenthető ki.

Gyermekgyógyász kollégám, barátom annak idején ezt úgy fejezte ki, hogy erőfeszítéseinkkel, vagyis az igen kis súlyú babák életben tartásával egy biológiailag gyengébben alkalmazkodó populációt hozunk létre, akik nemzeni fognak, gyermekeket fognak szülni! S a következmények beláthatatlanok. Az akkori pesszimista vélemény azért annyira nem tűnik sötétnek, de a koraszülöttség okainak vizsgálatánál ezt a genetikai hátteret is kutatni, figyelni kellene.

A koraszülés okai anyai és magzati okokra vezethetők vissza, legalábbis annak idején így tanultuk, de vajon a fenti eszmefuttatás alapján az apai okot ma mennyire veszik komolyan? Ezeket azért írom le, mert a halálozások okainak vizsgálatánál sokkal-sokkal messzebb kell mennünk, a génekig, és akkor még a sokat emlegetett szociális okokat nem is említettem. Vagyis nem elegendő az egyénre bontott diagnosztika és terápia elemzése, szükséges, hogy megismerjük a terhesség, szülés és újszülött ellátás körülményeit is.

Radiológiai kórképek

Joggal mondhatná bárki, hogy radiológusok lévén, maradjunk saját kaptafánknál. Nekünk is volt abban azonban szerepünk, hogy a koraszülött osztályon helyszíni vizsgálatokra alkalmas röntgen és ultrahang berendezések álljanak rendelkezésre, a vizsgálatokat gyermekgyógyász, radiológus és gyermekradiológiai szakvizsgával rendelkező orvosok végezzék, folyamatos konzultációban az igen jól képzett, több szakvizsgás neonatológus szakorvosokkal. Ez egyedülálló lehetőség a hazai gyakorlatban.

Többször elhangzott, hogy az elhunyt gyermekek döntő többsége 1500 g alatt született, s a gesztációs idő 27-30 hét között volt. Radiológiailag minden gyermeknél volt magyarázható halálok, s nagyon remélem, hogy ezt a patológiai vizsgálatok is egyértelműen igazolni fogják.

Az újszülöttekért mi aggódunk a legjobban, sajnáljuk a szülőket, nagyszülőket, akik bíztak abban, hogy a modern koraszülött-ellátás képes megmenteni gyermekeiket. A vizsgálatok sok mindenre rávilágíthatnak, ám, hogy a fatális kimenetelt magukban hordozó babák hogyan és miért egy héten belül haltak meg sorozatban, pontosan akkor, amikor a legnagyobb kánikula és fronttevékenység volt, s a hold alakjáról még nem is szóltunk, aligha lesz kielégítő válasz, mint ahogy azokra a kaotikus szerencsétlenségekre, vonat- és buszbalesetekre sem, amelyek tömeges halálozással jártak abban az időben.

William Osler klasszikus mondását idézve: „Változatosság az élet törvénye: így nincs két egyforma arc vagy test, nincs két egyformán reagáló egyén, aki egyformán viselkedne a normálistól eltérő körülmények között, amit betegségnek nevezünk.”

Hogyan tovább?

Nagyon remélem, hogy a vizsgálat gyorsan lezárul, megnyugtató eredményt hoz, amely méltó elégtételt adhat a meghurcolt osztálynak, a dolgozóknak és vezetőknek. Nagy szükség van arra, hogy az intézmény iránti eddigi bizalom a szülők és közvélemény részéről minél előbb helyreálljon. Tudjuk, ez nagyon nehéz lesz.

Bízom abban is, hogy a vizsgálat lezárta után a média méltó elégtételt ad majd az orvosok, nővérek, az osztály és intézmény számára, ha ugyan marad még valaki addig az osztályon. Csekély esélyét látom annak, hogy valakit, valakiket korrekt, konkrét bizonyítékok alapján foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt megvádoljanak. Ugyanakkor elvárható, hogy a hibákat maradéktalanul feltárják, s teremtsék meg a tárgyi és személyi feltételeket azok kiküszöbölésére.

Bízom abban is, hogy illetékesek most már cselekednek, és felteszik ők is a kérdést: hogyan lehetne a Borsod megyei nagyszámú koraszülést és halálozást végre normális szintre lecsökkenteni.

forrás: prof. dr. Lombay Béla - radiologia.hu

06
06/2013
0

Más dimenzióban - a teleradiológiáról

„A teleradiológia a mai magyar valóságban működtethetővé teszi a rendszert” – meséli Bogner Péter professzor, akit 2013. június 1-től bízott meg tanszékvezetői feladatokkal a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja.

teljes interjú: radiologia.hu

Milyen hatással van a teleradiológia a radiológia működésére?
Egyértelmű humán erőforrás krízis előtt állunk, nemcsak az egészségügyben, a radiológiában is. Nem engedhetjük meg, hogy az ország leletezési erőforrásait: a magyar radiológusokat kihasználatlanul hagyjuk, és a magyar radiológus közösség sem teheti meg, hogy nem hoz létre hatékony ellátási szerkezetet. Hosszú évekkel ezelőtt pontosan azért indítottuk el az BSc-szintű radiográfus képzést Debrecenben, Miskolcon, Budapesten és a PTE kaposvári képzőhelyén, hogy a vizsgálatkészítést professzionális módon átvevő, diplomás, megfelelő kompetenciával ellátott szakembergárda mentesítse a radiológusokat, így több idő juthasson a leletezésre. Alapesetben a teleradiológia is arról szól, hogy a radiológusnak ne kelljen naponta 2-3 órát utaznia, hanem a megfelelő protokoll alapján készített, minőségi vizsgálatot méltó körülmények között és infrastruktúrával leletezhesse.

Otthon vagy kórházban?
Megfelelő körülmények között, a szakmai alapelvek szerint. Mivel a röntgendiagnosztikai ellátás legalább két megapixeles, diagnosztikai minőségű monitorokat igényel, egy röntgenleletező munkaállomás költsége 1,5-2 millió forint, nem biztos, hogy azt érdemes otthon, a dolgozószobában tartani és csupán napi 6-8 órában használni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a leletező központok nagymértékben növelik a munkahatékonyságot, hiszen az ott dolgozó szakemberek megfelelő koncentrációval, ideális körülmények között végezhetik a leletezést. A CT- és MR-diagnosztikában, főként a nem rutinnak számító esetekben, a specialista szakemberek bevonása azért a legjobb megoldás, mert ők találkoznak azzal a kritikus mennyiségű vizsgálattal, ami egy terület vagy elváltozás magabiztos és valid értékelését lehetővé teszi.

Melyek a magyar teleradiológiai tevékenység bástyái?
Zalaegerszegen hat éve kezdődött a rendszeres CT/MR-teleradiológia, ma a járóbeteg vizsgálatok több mint felét külsős radiológusok írják. Aztán hasonló munkaerő-krízishelyzetet kellett megoldani Egerben, azóta ott visszaállt az egység és a rend, de a teleradiológiai hátteret mind a mai napig igénybe veszik. Szántó Tamás főorvos úr irányítása alatt megvalósult a Veszprém megyei ellátórendszer teleradiológiai integrációja, és szervezési szempontból kiváló rendszer jött létre, amelyet a speciális esetekben hamarosan mi is támogatni szeretnénk. Debrecenben pedig a közelmúltban alakítottak ki egy mindent igénynek megfelelő leletező központot, ami fantasztikus teljesítményre képes. Az országban egyre több helyen működik még teleradiológiai megoldás a távoli földrajzi pontok összekötésére, de teleradiológiai tevékenységnek csak az nevezhető, amelyben a teljes munkafolyamatot a teleradiológia lehetőségeinek megfelelően, korlátainak messzemenő figyelembe vételével megfelelően valósítják meg. Ebben az Iconomix mintegy két tucat szakrendelőnél, illetve a fehérgyarmati és karcagi CT-ellátásnál ért el jelentősebb eredményeket.

Milyen korlátokat kell figyelembe venni?
Ma már kevés radiológusnak adatik meg, hogy a beteget a vizsgálat kezdetétől végigkövesse. Ráadásul a modern medikai informatikai rendszerek lehetővé teszik az előzményadatok és korábbi leletek gyors összegyűjtését. A radiológusnak ma már nincs ideje arra, hogy személyesen jelen legyen a vizsgálatoknál, viszont olyan rendszereket kell létrehozni, amelyek a beutalónak megfelelő, standard minőségű vizsgálatot eredményeznek. Ehhez jó vizsgálati protokollokra és jól képzett radiográfusokra van szükség. De mindenekelőtt olyan klinikusokra, akik valódi beutalót küldenek, és nem csak annyit írnak, hogy „kérem a beteg röntgenvizsgálatát”.

Vannak ilyen helyek az országban?
Hosszú folyamat, míg a radiológia új szerepköre kialakul a kórházakban. Vannak persze olyan intézmények, amelyek elől járnak, ilyen például a Zala Megyei Kórház, a debreceni Kenézy Kórház, a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház, a szombathelyi Markusovszky Kórház, valamint a pápai Gróf Esterházy Kórház, illetve szépen fejlődik a Fehérgyarmati Kórház, valamint a karcagi Kátay Gábor Kórház, ahol a CT-diagnosztikában radiológus szakorvos nélkül, kiválóan kialakított protokollrendszer alapján készíti az egyre jobb radiográfusi csapat a vizsgálatokat. De ugyanez jellemző a szerencsi, polgári, vecsési, csepeli stb. szakrendelőre, ahol bizonyos műszakokban szakorvos nélkül végzik vizsgálatokat.

Milyen eredménnyel?
Tapasztalataink alapján országszerte meglehetősen heterogén a vizsgálatkészítési módszertan, ráadásul sok helyen senki sem ellenőrzi azt. Hajmeresztő dolgokat tapasztaltunk számos szakrendelőben azután, hogy elkezdtük a teleradiológiai szolgáltatás bevezetését. Nem egy helyen derült ki, hogy a röntgen addig rosszul volt beállítva, nem használtak blendét a vizsgálatokhoz, a foszforlemezes kiolvasót már több éve le kellett volna cserélni, és rosszak a kazetták. A teleradiológia viszont igényli a megfelelő beutalót, az előzményadatokat és az értékelhető felvételeket – különben nem tudunk leletet kiadni.

Ezek szerint nem is az informatikáról, hanem a megfelelő munkafolyamatokról szól a teleradiológia?
Természetesen fontos a megfelelő informatikai háttér is. Mi ehhez a CT/MR-diagnosztikában az eRAD-rendszerét találtuk meg, röntgendiagnosztikában pedig a Béker-Soft Informatika TERASY-megoldását használjuk. Mindkét megoldás döntő előnye, hogy nemcsak a távoli leletezést teszi lehetővé, hanem a munkafolyamatokat is az elvárásainknak megfelelően támogatja. Megfelelő informatikai háttér, helyi vagy regionális diszpécserek és a feladatra dedikált radiológusok nélkül ugyanis nem lehet sikeres a teleradiológiai ellátás.

Évek óta keressük a választ: a teleradiológia a meglévő rendszerek kiterjesztése vagy egy új, eddig nem ismert dimenzió?
Inkább azt mondom, a teleradiológia egy más dimenzió. A teleradiológia a mai magyar valóságban működtethetővé teszi a rendszert. Lehetővé teszi, hogy a szakrendelő vagy a városi kórház 15 percen belül röntgenleletet kapjon. Segítségével ott is lehet röntgent, CT-t vagy MR-t üzemeltetni, ahol valamilyen ok miatt nem találni orvost. Az egységes képkommunikáció megvalósulásával csökkentheti a felesleges vizsgálatok számát. Ráadásul hozzáférést nyújt a legjobb szakemberekhez.

Vonzónak tűnő álmok. Mikorra várható megvalósulásuk?
Ezek nem álmok, hanem a valóság. Röntgen teleradiológiai rendszerünkben van olyan nap, amikor több mint 300 leletet adunk ki, és az átlagos megfordulási idő felülről súrolja a 10 percet. Van olyan városi kórházi partnerünk, ahol a sürgősségi orvosok azért szeretnek velünk dolgozni, mert mi negyed órán belül leletet adunk, míg helyileg ez inkább 30-40 perc. Közel 20 olyan partnerünk van, ahol nincs a helyszínen radiológus, a leletek viszont a legkényesebb igényeket is kielégítik. Az egységes képkommunikáció Zala, Veszprém, Hajdú-Bihar vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már nem álom, hanem nagyon közel áll a valósághoz. A legjobb szakemberekhez való hozzáférést pedig a még júniusban induló Országos Teleradiológiai Rendszer teremti meg, amelyben a különleges esetek diagnosztikájában a Barsi Péter, Hetényi Szabolcs és Palkó András által vezetett szakmai csapatok nyújthatnak iránymutató véleményt.

forrás: radiologia.hu

15
01/2013
0

Európai felmérés a teleradiológiáról

2011 őszén több száz tagot vettek rá, hogy mondják el véleményüket egy internetes felmérésben, melynek eredményeit december 18-án az online Insights into Imaging (DOI 10.1007/s13244-012-0210-z) tette közzé.
A felmérésben 386 radiológai szakember vett részt, voltak köztük radiológusok (71%), radiológus rezidensek (14%), és osztályvezetők (6%). Önkéntesen válaszoltak 32 darab feleletválasztós kérdésre a teleradiológiai szolgáltatásokkal kapcsolatosan. A kérdések  közt volt demográfiai jellegű, a már használt szolgáltatások típusait és azok alkalmazási lehetőségeit érintő, kérdések az eddig tapasztalt előnyökről és hátrányokról, illetve azok veszélyeiről és lehetőségeiről, valamint arra is megkérték őket, hogy fejtsék ki véleményüket nyitott kérdésekkel kapcsolatban, a teleradiológia jelenlegi és jövőbeli szerepéről Európában.

Az önkéntes válaszadók összetétele

A résztvevők 35 országból küldték el válaszaikat, de a válaszadók fele az alábbi 4 ország egyikéből került ki: Ausztria (22%), Belgium (22%), UK (7%) és Hollandia (6%). Többségük egyetemen (36%) és kórházban (38%) dolgozott. Közel 20%-uk dolgozott magánklinikán (17%) vagy magán diagnosztikai központban (11%). A radiológusok 13%-a nyilatkozta azt, hogy magánpraxisa is van. 5%-uk dolgozott teleradiológiai szolgáltatást is nyújtó létesítményben.
Sokkal kiegyenlítettebb volt a válaszadók aránya a radiológiai csoportok nagyságát tekintve. 30%-uk dolgozott több, mint 20 főt számláló radiológus csoportban. 22%-ban képviseltették magukat közepes méretű, 10-20 főből álló radiológus csoportok. Nagyobb részt a kevesebb, mint 10 fővel dolgozó, kisebb radiológus csoportok voltak jellemezők (41%).
A felmérésben résztvevők 65%-a állította, hogy teleradiógiai technológiát alkalmaznak.

A teleradiológia kihasználtsága

Észak-Amerikában, a földrajzilag különálló, de ugyanahhoz az egészségügyi intézményhez tartozó létesítmények radiológiai osztályain végzett vizsgálatokhoz való hozzáférést PACS rendszerrel teszik lehetővé. A PACS másik fontos funkciója a munkamennyiség hatékony elosztása; így a specifikus vizsgálatokat az arra szakosodott radiológusok között osztják meg.
A felmérés résztvevői szerint azonban mindkét funkció tekinthető teleradiológiának. A 203 résztvevő csaknem háromnegyede állította, hogy elsődlegesen a házon belüli képmegosztásra és az intézmény különböző létesítményei közötti munkamegosztásra használják. A felvételeket kórházi hálózaton vagy területi hálózaton keresztül továbbítják.
A telepített RIS rendszer azt feltételezi, hogy felvételeket osztanak meg a PACS hálózaton, ennek ellenére a válaszadók csupán 54%-a írta azt, hogy hozzá tud férni a RIS-hez. Csak 43% nyilatkozott úgy, hogy az általuk írt leletet el tudják küldeni a RIS rendszeren keresztül. A válaszadók 37%-a küldi e-mailben az eredményeket.
A válaszadók fele állította, hogy el tudja érni a kórházi információs rendszert (HIS-t), hogy információhoz jusson a páciensről, és 26% nyilatkozta, hogy hozzáférése van az elektronikus beteg nyilvántartáshoz. Fax használatát 24% említette, 26% pedig telefonon kér információkat a betegre vonatkozóan az adott részleg munkatársától (30%).
Emellett, 44%-uk használta a teleradiológiát arra, hogy felvételeket fogadjon otthon behívós éjszakai vagy hétvégi ügyelet esetén. Valamivel több, mint egyharmad használta a teleradiológiát arra, hogy a felvételeket külsős szakembereknek elküldve szerezzenek második szakvéleményt (41%) és/vagy az éjszakai lefedettség érdekében (40%). 19% számolt be a képek ideiglenes kiszervezéséről, szabadságolás, betegség vagy átmeneti munkaerőhiány miatt. Számos válaszadó fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy az ideiglenes teleradiológiai kiszervezés ideje alatt nem mindig van megfelelő hozzáférés a klinikai információkhoz és/vagy előzetes vizsgálatok eredményeihez, ami viszont szükséges lenne a kiküldött felvételek klinikai összehasonlításhoz.
A kiszervezett felvételek típusai között szerepeltek a rutin keresztmetszeti vizsgálatok (57%), röntgenfelvételek (32%) és a sürgősségi osztályok által elrendelt vizsgálatok (31%). A teleradiológiai szolgáltatásokat nyújtó cégek úgy nyilatkoztak, hogy elsődleges (77%) és szakspecifikus (51%) leleteket is biztosítanak, elsősorban velük kapcsolatban álló - és régión belüli kórházaknak.

A szakvélemény

A felmérés egy része a teleradiológia vélt előnyeivel és hátrányaival foglalkozott, egy listát is ajánlva ezek értékeléséhez. Dr. Erik Ranschaert vezető szerző, a holland Hertogenbosch városiJeroen Bosch Ziekenhuis oktatókórház radiológusa arról számolt be, hogy számára a kollégákkal való közös munka lehetősége volt a képhozzáférés legértékesebb aspektusa, ezután pedig a terheltség szempontjából hatékonyabb munkamegosztás lehetősége.
A teleradiológia használatának kulcsfontosságú haszna a kiszervezés azon adottsága, hogy lehetőség nyílik egy második szakvélemény beszerzésére és/vagy szakértői tanácsra egy specialistától, és, hogy nagyobb lehetőség van a készenléti szolgáltatások szükség szerinti biztosítására. Felszínre kerültek azonban a teleradiológia elfogadásához kötődő szokásos aggodalmak is. Ilyen például az ellenőrzés elvesztésétől - , az instabilitás kialakulása miatti - , valamint a munkaerőpiacon és a radiológusok jövedelemében kialakuló instabilitás miatti félelem, valamint a leletek minősége iránti aggodalom. A válaszadók közel fele azt mondta, hogy úgy tekint a teleradiológiai kiszervezésre, mint egy olyan valamire, ami veszélyezteti a jó betegellátást.

A teleradiológia jövője

Ahogy az várható volt, azok az egyének, akik vállalták, hogy időt szánjanak a kérdőív kitöltésére, nagyrészt (80%) pozitívan tekintettek a teleradiológia jövőjére. Szerintük a jelenlegi radiológus hiány és az egyre nagyobb igény a szubspecializálódás iránt a legfőbb szempontok, amely miatt továbbra is szükség lesz majd a teleradiológiára a jövőben. Többen jelezték, hogy örülnének egy második szakvéleménynek, így a kollégák közötti fokozott együttműködést is nagyon hasznosnak tartanák.
A második szakvélemény beszerzését akadályozó korlátok egyike a díjazás. A teleradiológiai szolgáltatásokért járó speciális térítési rendszer kialakítására van szükség, a betegek és a radiológusok számára egyaránt - írták a szerzők. Rámutattak arra, hogy a határokon átnyúló teleradiológiai szolgáltatások kialakulását Európában az gátolja, hogy nagy a különbség az egészségügyi rendszereket illetően. A legtöbb ország nem szabályozza a második szakvéleményért járó díjazást.
„Annak érdekében, hogy előmozdítsák a radiológusok együttműködését az országok között, kívánatos lenne, bevezetni egy egységes alapelv alkalmazását, amely megkönnyítené az automatizált számlázást a partnerek között. Ez ösztönzően hatna az együttműködés fokozására, javítaná a radiológiai szolgáltatások általános minőségét, hiszen egyre nagyobb az igény a szubspecifikus tanácsadásra.”
Ha az egészségügyi létesítmények egymáshoz való kapcsolódása továbbra is folytatódik, és az olyan infrastrukturális kérdések, mint például a betegek adataihoz való hozzáférés, valamint az erős biztonsági/titoktartási védelem létrehozása megvalósul, illetve, ha megoldódnak a fizetési problémák, a teleradiológia a diagnosztikai szolgáltatások létfontosságú gerincét fogja alkotni. Lehet, hogy egy virtuális radiológiai gyakorlat teremtődik meg ezáltal.

További megjegyzések

A szerzők megjegyzik, hogy a felmérés 368 egyén nem ellenőrizhető nyilatkozatát képviseli. A felmérés megállapításai radikálisan eltérőek lehetnének, ha másokat, vagy az ESR több tízezer tagját választották volna a részvételhez. A szerzők javasolták nagyszabású tanulmányok elvégezését, földrajzilag sokszínű és reprezentatív mintán alapuló résztvevők bevonásával.
Figyelembe véve, hogy a teleradiológia befogadása Európában sokkal lassabb volt, mint Kanadában vagy az Egyesült Államokban, a szerzők szerint, ha a PACS használata tovább terjed, a teleradiológia útja is ki van kövezve Európában. Mivel a radiológiai felvételek ilyen típusú továbbítási lehetősége a telemedicina elfogadását is ösztönözte, ez segíteni fogja a teleradiológia használatának elfogadását is.
"Következtetésképp, ahhoz, hogy az együttműködésen alapuló európai teleradiológiai modell sikeres legyen, a legfontosabb kihívás, hogy szilárd minőségbiztosítási rendszer jöjjön létre, megtörténjen az elektronikus beteg nyilvántartás zökkenőmentes integrációja, megoldások szülessenek a radiológiai leletek minőségének és értékének növelésére, valamint hogy javuljon az beutaló orvosokkal való kommunikáció."

forrás: auntminnieeurope.com, radiologia.hu

14
01/2013
0

Urológus rezidensek Európában


Az urológus rezidensek Európában megdöbbentően nincsenek tisztában a sugárterhelés veszélyeivel és azzal, hogy milyen fontos a sugárvédelem a fluoroszkópiás endourológiai vizsgálatok során – derült ki a European Society of Residents in Urology (ESRU) felméréséből.

A válaszadók körülbelül fele nem volt tisztában azzal, hogy a sugárterhelés a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok során rákot okozhat – az Urology januári számában közzétett eredmények szerint (Vol. 81:1, pp. 30-36). Bár az 1184 urológus rezidens részére elküldött kérdőívre adott válaszadási arány viszonylag alacsony volt (10,5%), a kutatás során megállapították, hogy a sugárvédelemre fel kell hívni az orvosi egyetemek és kórházak figyelmét egész Európában.

2011. november és 2012. január között e-mailben küldtek kérdőíveket a rezidenseknek az egyetemekre, állami-, kutató-, és magánkórházaknak. A felmérés tartalmazott kérdéseket a demográfiáról, a sugárterhelés gyakoriságáról, illetve a sugárvédelmi szokásokról. Kérdéseket tettek fel a védőfelszerelés használatáról, a C íves és fluoroszkópiás készülékből származó sugárzás idejének csökkentési lehetőségeiről, illetve a rezidens és a fluoroszkópiás készülék távolságának növelésére tett intézkedésekről. A rezidenseket kikérdezték a képalkotó diagnosztikai modalitásokról szerzett tudásukról, illetve a sugárterhelésről szerzett oktatásról is.

A 124 urológus rezidens 20 különböző európai országból adott válaszokat. A válaszadók kétharmada Németországból, Franciaországból és Lengyelországból válaszolt. Mindannyian arról számoltak be, hogy rutinszerűen ki vannak téve az ionizáló sugárzásnak és mintegy háromnegyedük van kitéve több mint 3-4 endourológiai vizsgálatnak egy héten.

Háromnegyedük nyilatkozta azt, hogy mindig viselnek ólomköpenyt, de egyéb sugárvédelmi intézkedések, mint a pajzsmirigyvédő-, doziméter-, ólomszemüveg viselése, vagy a minimális fluoroszkópiás idő, illetve távolságnövelés már nem igazán voltak jellemzőek. Csaknem 90%-uk sohasem visel ólomkesztyűt, és 83%-uk sohasem visel védőszemüveget.

A válaszadók fele még soha nem olvasott egy cikket sem az ionizáló sugárzásról, és közel fele soha nem vett részt sugárvédelmi tanfolyamon. A sugárzásvédelmi tanfolyamon való részvétel a lengyel válaszadók között volt a legmagasabb, és Törökországban a legalacsonyabb.

Dr. Haluk Söylemez, a török Diyarbakır városi Dicle University urológiai osztályának orvosa és a cikk vezető szerzője társaival összefüggést fedezett fel azok között a rezidensek között, akik sugárvédelmi tanfolyamon vettek részt, és akik sugárvédelmi intézkedéseket alkalmaztak. Azt javasolták, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a sugárveszélyre már akkor felhívják a figyelmet, amikor a hallgató beiratkozik az orvosi egyetemre, és minden évben átfogó képzési program keretében kellene hangsúlyozni a sugárvédelem fontosságát.

A szerzők megjegyezték, hogy a képzés anyagának alapvető információkat kellene tartalmaznia a képalkotó diagnosztikai vizsgálatok során szerezhető ionizáló sugárzás dózisáról. „A válaszadók felének fogalma sem volt a gyakran használt képalkotó modalitások végzetes rák kockázatáról” – írták.  A felmérésből az is kiderült, hogy a válaszadók egyharmada nem tudta, hogy az ultrahang vizsgálat nem bocsát ki sugárzást.

forrás: auntminnieeurope.com, radiologia.hu

27
08/2012
0

Megjelent a Magyar Radiológia Online 2012/8. száma

A Magyar Radiológia Online augusztusi számában a következő cikkeket olvashatjuk:

Az endometriosis vizsgálata a molekuláris képalkotás eszközeivel a nukleáris medicina szemszögéből
dr. Kócsák Elvira, dr. Tándor Zoltán, dr. Kajáry Kornélia, dr. Gombos János
Kócsák Elvira és munkatársainak (Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Nukleáris Medicina Laboratórium) összefoglaló közleménye hiánypótló munka. A női infertilitást okozó endometriosis elemzése, vizsgálata a nőgyógyászati diagnosztika egyik fontos területe. A szerzők a nukleáris medicina által nyújtott lehetőségeket tárgyalják, felhasználva saját vizsgálati tapasztalataikat is.

Súlyos térdhajlati lágyrész-defektussal és érsérüléssel szövődött lábszártörés esete
dr. Mikler László, dr. Simon Gizella, dr. Szabó Zsolt, dr. Kazacsay Ferenc
Mikler László és munkatársai – ugyancsak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházból – saját betegük sikeresen megoldott esete kapcsán a súlyos lágyrész-defektussal és érsérüléssel szövődött lábszártöréses sérülések diagnosztikáját és kezelési módjait tárgyalják.

Ultrahang alkalmazása a három leggyakoribb sürgősségi gyermekkori hasi kórfolyamatban - Amit minden radiológusnak ismernie kell!
dr. Béli Tímea
Béli Tímea radiológus rezidens a Heim Pál Kórház CT laboratóriumából egy, a közelmúltban a Radiographics folyóiratban megjelent cikket referál a gyermekkori sürgősségi ultrahangvizsgálatokról. (J. R. Cogley, S. C. O’Connor, R. Houshyar, K. Al Dulaimy: Emergent Pediatric US: What Every Radiologist Should Know. RadioGraphics 2012;32:651-665.). Az eredeti közlemény gazdag képanyagát is olvasóink figyelmébe ajánljuk.

Fórum - A gyógyszer- és kontrasztanyag-ártalmak kockázatának csökkentése orvosi hírlevél használatával
dr. Szántó Dezső, dr. Petró Katalin
Fórum rovatunkban Szántó Dezső és Petró Katalin a gyógyszer- és kontrasztanyag-ártalom kockázatának csökkentéséről írnak, a „Dear Doctor” levelek fontosságát kiemelve.

Referáló 2012/8.
dr. Katona Péter, dr. Székely András, dr. Rozgonyi Viktor
Referálók a radiologia.hu-ról.

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

09
07/2012
0

Gondolatirányítású robot

Egyre közelebb kerülnek a kutatók a gondolatirányítású robot megvalósításához. A legutóbbi áttörést a területen izraeli és francia mérnökök és orvosok csapata érte el: egy izraeli kutatóközpont MRI készülékében fekvő pilóta a gondolataival tudta mozgatni a franciaországi laboratóriumban levő humanoid robotot.

Ez nagy lépés az ember-gép kapcsolatokban az eddigi, jellemzően joystickokkal és gombokkal mozgatott emberszabású robotokhoz képest. Mivel a pilóta a robot kameráján keresztül láthatta annak környezetét, teljesen bele tudta magát élni a helyzetbe és ott érezni magát a robottestben. Éppen ez az, amit a kutatók el szeretnének érni, a gondolatvezérelt robotokkal, amelyen mozgáskorlátozott vagy teljesen megbénult emberek életét könnyíthetik meg, illetve ipari alkalmazásokban ember számára veszélyes, vagy akár halálos környezetekben lehetne velük precíz munkákat elvégezni.

Az MRI mágneses alapú felvételeket képes készíteni az agyban a vérellátás változásáról, egészen pontosan meghatározva az éppen aktívabb területeket. Ha elég nagy és részletes adatbázis készül az egyes gondolatok hatására jellemzően előálló agyi térképekből, és kellően intelligens rendszer tudja ezeket valós időben kiértékelni, kissé primitív és korlátozott formában ugyan, de megvalósul egyfajta gondolatolvasás. Innentől a mozgatandó robot, és a pilóta lehet akár több ezer kilométerre is egymástól, ha a gép felismeri, hogy az MRI olyan képet mutat, amilyet  "felemelem a jobb lábam" gondolatkor szokott produkálni az ember, a jobb láb felemelésére küld utasítást a robotnak.

A pilóta, egy Tirosh Shapira nevű egyetemista a BBC-nek elmondta, hogy rövid tanulóidő után a robot meghökkentően pontosan követte a gondolatban kiadott utasításait. Amikor a robot kamerájával egy tükörbe nézett, és viszontlátta a saját mozdulatait a robot előadásában, annyira meggyőző volt, mintha valóban ott lett volna a francia laborban.

A projekt következő lépése az lesz, hogy a nagy méretű és drága MRI berendezést egy kényelmesebb elektródasisakkal váltsák ki, illetve a robotot cseréljék le egy nagyobb, emberméretű, és finomabb mozgásokra képes modellre.

A kutatás a Virtual Embodiment and Robotic Re-Embodiment nemzetközi projekt részét képezi, melynek célja finomítani az ember és avatárjai összekapcsolásának módját mind virtuális környezetben, mind a való világban.

A technológiai egészségügyi alkalmazásait is vizsgálják, de a kutatók óvatosságra intenek, jelezve, hogy még hosszú az út addig, mire bárkin is segíteni tudnak ezzel a technikával.

forrás: bbc.com


29
05/2012
0

Döntéstámogató szoftver

"Egy tanulmány ideje alatt, mielőtt egy klinikus hasi CT-vizsgálatot tudott volna kérni, négy kérdésre kellett válaszolnia. Az első két kérdés során a kérőnek meg kellett adnia, hogy szerinte mi lehet a primer illetve a secunder diagnózis. Itt egy szöveg doboz segítségével saját megjegyzéseket is írhatott kéréséhez. A harmadik kérdésben meg kellett jelölni, hogy a kérő rezidens vagy szakorvos, míg a negyedik kérdés során a klinikusnak meg kellett határozniuk, hogy szerintük mi a pre-teszt valószínűsége annak, hogy a vizsgálat klinikailag releváns információval fog szolgálni.

Ezeknek a kérdéseknek a célja az volt, hogy a kérő orvos átgondolja biztosan kéri-e az adott vizsgálatot, illetve azt is megakadályozta ez a folyamat, hogy egy rezidens közvetlenül CT-vizsgálatot kérjen, felettese jóváhagyása nélkül."

forrás, teljes szöveg: dr. Székely András - radiologia.hu, eurekalert.org

25
02/2012
0

IBM

Egészségügyet támogató informatikai megoldások

Az IBM tavaly bemutatott szuperszámítógépének fejlesztői az elmúlt egy évben arra keresték a választ, hogyan lendítheti előre az orvosi diagnosztikát a rendkívül összetett információkat is bravúrosan kezelő Watson szoftvere.

ibm-watson-2.jpg

Mentés másként
A kiváló szoftverek erényei persze csak akkor érvényesülnek, ha az adatokat megfelelő rendszerben egyesítik, erre szolgálnak az IBM tárolási technológiái. Az IBM idei Storage Fóruma az egészségügy piaci és intézményi szereplőinek szemszögéből is vizsgálta az adattárolás aktuális kérdéseit. A Budapesti Kongresszusi Központban tartott rendezvényen bemutatták a vállalat legfrissebb tárolási és felügyeleti technológiáit, illetve előrevetítették, hogy az intelligens megoldások miként támogathatják az egészségügy ellátórendszerét, az egészségiparban tevékeny cégek üzleti lehetőségeit és az innovációt.

Dieter Münk, az IBM üzletfejlesztési alelnöke az egészségügyben is nélkülözhetetlen okos tárolási technológiákról beszélt, bemutatva néhány külföldön már bevált megoldást és sikeres projektet. Christian Leeb-Hetzer, az IBM System Storage üzletágának regionális igazgatója három elvhez rendelte az egészségügyi adattárolás előrelépésének lehetőségét. „Do more", vagyis több okos kollaborációval tegyünk a létező tárolókapacitások jobb kihasználásáért. „Store less", vagyis deduplikációval és kompresszióval csökkentsük a tárolandó információ mennyiségét. És „at the right place", vagyis ott tároljuk a releváns adatokat, ahol az elvárt szolgáltatás megköveteli, és a rendelkezésre álló büdzsé megengedi.

Dr. Schiszler István a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet implementációs igazgatója a magyar egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének középtávú terveit tekintette át, kitérve arra is, milyen szerepet kaphatnak ebben az informatikai technológiák. A probléma igen aktuális, hiszen a magyar egészségügynek csak a képalkotó diagnosztikai tevékenysége évente mintegy 38.000 TB-nyi adatot generál, a betegek évente 145 millió vényt váltanak be, s bár a rendszer rengeteg helyen rengeteg adatot őriz, ezek összekapcsolásához nincsenek meg a megoldások.

Okos kórházak, olcsóbb betegellátás
Az okos kórházak fejlesztésébe fektetett pénz többszörösen is megtérül, derült ki az IBM bemutató előadásán. A vállalat Medical Archive megoldása a teljes kórházi rendszert átfogja, használói a központosított adatkezelés révén jelentős adminisztrációs kapacitásokat szabadíthatnak fel. Az IBM integrált rendszerei nemcsak a betegfelvétel és ellátás folyamatainak meggyorsításában, de az átlátható készletgazdálkodás kialakításában is segíthetik az intézményeket. Az eszközgazdálkodási szoftverek naprakész információt adnak a kórházak és egészségügyi szolgáltatók teljes eszközparkjáról, a defibrillátortól a kerekes széken át az épületet kiszolgáló berendezésekig.

Édentől keletre
A sajtótájékoztatón olyan projektekről is szó esett, melyet a hazánkhoz hasonlóan ágazati forráshiánnyal küzdő szomszédos országokban sikerrel valósítottak meg.

Egy cseh onkológiai intézet, a cseh nemzeti kutatóprogram részeként, azIBM rádiófrekvenciás (RFID) azonosítási rendszerét vezette be gyógyszerek, terápiák előkészítésére és nyomon követésére. A beszámoló szerint a betegellátás folyamatai átláthatóbbá váltak, a betegbiztonság jelentősen javult. Oroszországban a betegek adatainak digitalizálásban segített az IBM. A vállalat technológiáit több kórházban is bevezették, így sikerült felgyorsítani az adatkezelést és csökkenteni az orvosok, betegápolók adminisztrációs terheit. A megoldással a betegekről szóló összes információ egyetlen konszolidált, Lotus Notes Domino alkalmazásban érhető el, ugyanezen a felületen oszthatók meg a vizsgálatok, orvosi konzultációk időpontjai is.

A szlovén állami egészségügyi biztosító az IBM-mel közösen alakította ki új elektronikus biztosítási rendszerét, amely az egészségügyi intézményeknek azonnali hozzáférést ad a betegek adataihoz, és segíti őket az online igények feldolgozásában. A beteg egészségbiztosítási státuszát egyszerű azonosító alapján ellenőrzik, majd rögtön kezdeményezik az igényléseket. Ha az orvos otthon látogatja meg a beteget, a kártyán szerepelő azonosítót SMS-ben elküldve ellenőrizheti jogosultságát az ellátásra.

forrás: Prim Online, 2012. február 22.