09
01/2018
0

TeleXray 2017

2017 - Teleradiológia - Hagyományos röntgen - Statisztika - Szakmai minőségbiztosítás

dia1.JPG

A Terasy egy, a hazai távradiológiai gyakorlatban egyre nagyobb teret hódító, jelenleg hagyományos radiológiai felvételek leletezésében alkalmazott teleradiológiai leletező rendszer, amelyben integrált módon valósul meg a távleletezés mint elsődleges funkció, valamint a tevékenység minőségbiztosítási folyamatainak egyik kulcslépése, az adatgyűjtés is.

A rendszeren keresztül 2017-ben 48 partnernek 43 radiológus 164 463 eset leletezését oldotta meg. Hogy a leletmegfordulási idő - az eset (képanyag és szöveges információk) megjelenése a rendszerben és a visszajuttatott, lezárt lelet között eltelt idő - tartható legyen (a partnerek, a páciens számára elfogadható), ezért prioritások szerint adható fel a rendszerbe a képanyag.

dia4.JPG

Az összes eset 5,77 %-a magas, 66,75 %-a normál, 20,78 %-a alacsony, 6,7 %-a nagyon alacsony prioritással szerepelt a rendszerben. A prioritások kezelésével és használatával érhető az el, hogy a teljes rendszerben, az összes esetre vonatkozó leletmegfordulási idő átlag 23 perc 49 másodperc volt.

dia8.JPG

A radiológusok - jellemzően szabadidőben végzett - leletezési tevékenysége a vállalt kapacitásaik függvényében változott.

dia11.JPG

A Partnerek beküldött eseteinek száma is széles határok között mozgott, amit az ellátás igényére vonatkozó szezonális ingadozás és a radiológus hiány határozott meg.

dia16.JPG

A prioritások kezelése nem minden Partner esetében tükrözte az eset "sürgősségét", ezzel több időpontban rontva a rendszer teljesítőképességét. Jelen adatok birtokában a rendszerben (külön megállapodások nélkül) az elvárható magas prioritású esetek számát 10 % alatt indokolt tartani.

dia17.JPG

Az egyes esetekhez tartozó képszám között jelentős eltérések vannak, amely az adott Partner alatt működő szakmák jellegére is utal. Ami persze nem kellene, hogy szokványos legyen (mindenki tudja a példát: idős páciensről félévente nyaki-háti-lumbális gerinc kétirányú-, csípő-, medence-, térd-, egyéb - ha lehet - kétirányú felvételek).

dia20.JPG

Óránkénti átlagos esetszám: jellemzően tükrözi a magyar egészségügyi ellátási viszonyokat, a képalkotó diagnosztikát is terhelő ellátásszervezés (előjegyzési rendszerek és ezzel összefüggő betegút menedzsment) hiányosságait.

dia25.JPG

dia24.JPG

A fenti adatokból látszik, hogy bár 8:00-20:00-ig a képalkotó diagnosztika (és hagyományos röntgen) sok helyen rendelkezésre áll, a legtöbb vizsgálat 8:00-13:00 között valósul meg. Ebben az időszakban a magas esetszám a radiológus terhelését fokozza, ami belátható, hogy a leletezési szokások és körülmények jelentős támogatása mellett teheti csak kezelhetővé a terhelést (megfelelő informatikai környezet; szakmai előzmények, indikációk, kérések biztosítása; leletezést segítő megoldások - pl. beszédfelismerő használata; nyugodt munkakörülmények). Az is belátható, hogy a megfelelő betegút menedzsmenttel nagyon sok helyen feltölthetőek lehetnének a délutáni, kevésbé terhelt időpontok is úgy, hogy a radiológiai vizsgálatnak ne az legyen a kritériuma, hogy a társzakma szakrendelése előtt menjen a röntgenbe, hanem az, hogy milyen kapacitásokkal, mikor tud biztonságosan működni a radiológia (ha előre tervezett időpontban kontroll szakrendelésre megy a páciens, akkor akár előző napokban is elkészülhet a radiológiai vizsgálat). Ehhez persze az is kell, hogy mind a radiológiai munkahelyeken, mind az egyéb ambulanciákon bevezetett, IT támogatott előjegyzési rendszer működjön.

Leletének beküldésekor a radiológus nyilatkozhat a beérkező képi és szöveges információk hibáiról, minőségéről. A felvételek hibái nyilvánvaló módon megnehezítik a radiológus számára a képek kiértékelését, elnyújthatják a leletezési időt és félreértelmezések, leletezési hibák forrásai lehetnek.

dia28.JPG

Döntési bizonytalanság esetén maga a radiológus, helytelen diagnózis és következményes terápiás eredménytelenség esetén pedig a kezelő orvos lesz az, aki másodvélemény kéréséhez folyamodik. Ez az ellátás költségeinek emelkedéséhez, a radiológusok befektetett idejének nem megfelelő kihasználásához, a betegellátás minőségének romlásához vezet.

dia30.JPG

A képminőség hibák elsősorban a felvétel technikai (kivitelezési) problémák összessége, amely gyakorlattól is függ, esetleg összefüggés fedezhető fel a kisebb esetszámmal dolgozó Partnerek nagyobb hibaszázalékai között, de sajnos nagyobb esetszámú partnereknél is tapasztalható kiugró érték. Leírás problémák csoportba tartozik főleg az előzményi információk megléte, vagy hiánya, a hibás, félreértelmezhető tájékoztatás (pl.: nincs adat, hogy miért kértek mellkas rtg. felvételt, hibás oldalon jelzik traumás esetben a feltételezhető törést, stb.).

dia34.JPG

dia35.JPG

A sugárvédelmi problémák nagy része a hagyományos-digitális technológiai váltás következménye is sok helyen, de egyszerű figyelmetlenség, kapkodás következménye is lehet. Egyes esetekben a képminőségre is visszahatnak ezek az eltérések.

dia32.JPG

Jelen adatok birtokában a képminőség problémás esetek számát mindenképpen 3 %-alá kell szorítani, a hiányos/téves adatközlést 3%-alá kell csökkenteni, a sugárvédelmi problémák kezelésénél pedig a 0,3 %-alatti érték a cél. Természetesen egy hosszabb minőségbiztosítási folyamat során ezen értékek folyamatos csökkentése szükséges.

Az egyes intézmények adatait külön-külön is tanulmányozva általánosságban elmondható, nincs két teljesen egyforma problémaprofillal rendelkező intézmény. Ennek megfelelően a hibák orvoslása mindenképp megkívánja   az adott intézményre szabott, a sajátságokat – jól működő rutinokat és visszatérő hibákat – figyelembe vevő intézkedések meghozatalát, valamint az alkalmazásuk eredményeképp létrejövő változások állandó monitorozását is. A magyar radiológiában a fenti rendszeren keresztül monitorozott adatok az elsők amely a hagyományos radiológiai felvételi technika és leletezés minőségi szempontjait elemzik. Ezen minőségbiztosítási rendszer, vagy hasonló bevezetése és használata nemcsak a teleradiológiai folyamatot felügyelő vezetők számára, hanem minden radiológiai felvételt készítő intézmény számára is lehetőséget kínál arra, hogy tudatosan, rendszeres ütemezettséggel készíthessék el intézményi kimutatásaikat. Ezek tükröt mutathatnak mind a döntéshozók, mind a folyamatban közvetlenül részt vevők – beutaló orvos, szakdolgozók, radiológusok – számára, akik így célzottan léphetnek a hatásuk alatt álló folyamatokban fellépő hibák eliminálása érdekében. Az így megvalósuló minőségfejlesztés egyértelműen kedvezően hat a készült felvételek minőségére, a leletező radiológus hibázási rátájára, aminek eredményeképpen javul a teleradiológiai szolgáltatás, így végső soron a betegellátás minősége.

források:

  1. Juhász Emese, Bágyi Péter: A röntgendiagnosztikai munka hibáinak feltérképezése a teleradiológiai minőségbiztosítási rendszer segítségével. Magyar Radiológia Online 2017; 8(4): 2/1-8.
  2. OTR-Iconomix-Terasy 2017. évi hagyományos röntgen teleradiológiai statisztika.

29
12/2017
0

e-Kommandó

hew_badge_2017-02-300x300.png

A betegek többsége egészségügyi problémáival kapcsolatban az interneten tájékozódik, ezért nagyon fontos, hogy egyértelmű legyen számukra, melyek a hiteles, szakemberek által írt és jóváhagyott információk.
Léteztek, most is léteznek olyan szakmai alapokon kategorizáló és minősítő oldalak, amelyek kiszűrik a téves félrevezető információkat, de ezek idegen nyelven tájékoztatnak, nem építhetők be könnyen a hazai on-line kultúrába.
A Health on the Net Foundation (HON) 1995-ben Svájcban, 11 ország 60 képviselője (kutatók, fizikusok, valamint a WHO, a National Library of Medicine, a CERN, az EU képviselői) által alapított non-profit szervezet, amely az egészségügyi szféra jobb, gazdaságos működésének érdekében mind a szolgáltatói, mind a fogyasztói oldalt hiteles, megbízható információkkal kívánta ellátni. A HON vezető szerepet töltött be a webfejlesztők számára kidolgozott etikai követelményrendszer közreadásában.
A Health on the Net-en elérhető információk minőségét ("reliability and credibility:" megbízhatóság és hitelesség) az alapítvány által kidolgozott kódrendszer (HONcode) segítségével biztosították. A problémát ugyanis nem az információk megtalálásában, hanem azok relevanciájának, hitelességének ellenőrzésében látták. A HONcode szabályai arra irányultak, hogy a webhelyek szerzőivel betartassák az etikai szabályokat és segítsék a felhasználót az adott anyag hitelességének (az olvasott információ forrásának és céljának) értékelésében.

A radiológiával, tágabb értelemben a képalkotó diagnosztikával kapcsolatban is rengeteg információ elérhető, ami nem hiteles, félrevezető. Jelentős ezen információk ereje, hiszen a képalkotó diagnosztika az egyik alapja a betegségek kimutatásának, illetve elindítója a terápiának. Ha hamis illúziót keltünk a laikus olvasókban egyes - szakmailag nem elismert - eljárások eredményességét illetően, akkor jelentősen hátráltatjuk a valós betegség kimutatását, a terápia elkezdését. Ezen oldalon is történtek már próbálkozások néhány esetben a tisztázásukra - válaszul perrel fenyegetés is történt már (1, 2, 3, 4, 5).

2017-12-29_17-46-13.jpg

Az EgészségKommandó magyarországi indulása hiánypótló, hiszen egyre nagyobb problémát okoznak azok a különböző egészségügyi témákkal foglalkozó portálok, amelyek szakmai alaposságot nélkülöznek, vagy öncélúan jelenítenek meg téves, félrevezető, elferdített információkat tartalmazó (profitorientált - mindenféle hitelesített szakmai evidenciát, ajánlást nélkülöző - tevékenységet reklámozó) anyagokat.
Az EgészségKommandó csak a tudományos vizsgálatokra, statisztikai kutatásokra alapozott orvoslással (“nyugati orvoslás”) foglalkozó egészségügyi honlapokat értékeli, az alternatív, komplementer, jellemzően tudományos alapokat nélkülöző gyógymódokkal foglalkozó weboldalakat nem elemzi, mivel azok hatékonyságára általában érdemi értékelhető bizonyítékok nem állnak rendelkezésre.

e-Kommandó - Hiteles weboldalak

Az EgészségKommandó néhány ajánlása:

Gondolatok az online elérhető egészségügyi tartalmakról
2017. szeptember 4.
Az interneten gyakorlatilag bármilyen információhoz hozzájuthatunk, csak tudnunk kell, milyen forrásból tájékozódjunk. De vajon tudjuk ezt? Tudjuk szűrni, hogy melyek a hiteles tartalmak és melyek azok, amelyek valamilyen mögöttes szándékkal születtek egészség, egészségügy, egészségtudatosság témában, vagy esetleg egyszerűen csak szakmaiatlanságuk miatt vezetnek minket félre? Nemrég indult egy kezdeményezés, az EgészségKommandó, amely az átláthatóságot és a szakmaiságot tűzte a zászlajára. 

Hiteles oldalnak minősítették a HáziPatika.com-ot 
2017. augusztus 4.
Hiteles oldalnak minősítette az EgészségKommandó a HáziPatika.com portálját. A projekt célja, hogy kiszűrje az álhírek és tudományos alapot nélkülöző cikkek közlőit, és csak a hiteles tartalmat nyújtó honlapokat ajánlja az olvasóknak.

Hitelesített egészségügyi információk
2017. augusztus 3.
Az EgészségKommandó célja, hogy a hazai, magyar nyelvű egészségügyi tartalmakkal rendelkező internetes oldalakat egy objektív szempontrendszer alapján megvizsgálja, és azokat ajánlja laikus és szakmai olvasásra egyaránt.

forrás: e-Kommandó, Betegfókusz, Házipatika, Medical Online

18
03/2015
0

Jó radiológia nélkül nincs jó kórház

Őrizzük meg önbecsülésünket, fordítsuk tekintetünket a klinikum felé és váljunk mi is klinikusokká – javasolja Palkó András professzor, aki a március eleji ECR Kongresszuson vette át az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét.


Professzor úr, a bécsi ECR Kongresszuson átvehette az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

Ha a hivatalos részét nézzük, idén három európai radiológus kapta meg az ESR aranyérmét. Amióta a Társaság fennáll, én vagyok a 30. ilyen kitüntetett. Az aranyérem a szakmai elismerésről és megtiszteltetésről szól, semmi többről. Az Európán kívüli radiológusoknak a tiszteletbeli tagság a legnagyobb elismerés, az ESR aranyérmét tudományos, szakmapolitikai és oktatási teljesítményért lehet odaítélni, egy hosszú és komplex szabályzat szerint, és minden évben az ECR Kongresszuson adják át. Idén a tübingeni Claus Claussen, a párizsi Yves Menu és jómagam kaptuk meg az érmet.

És ha nem hivatalosan nézzük?

Nevezzük ezt az elismerést a karácsonyfán a csúcsdísznek. Európai radiológus ennél magasabb szakmai kitüntetést nem kaphat. De sajnos nem jár vele pénz, mint a Kossuth-díjjal, így nem járhatok úgy, mint Noah Bertinus professzor A tizennégy karátos autóban. Jótétemény mindössze annyi jár hozzá, hogy jövőre nem kell az ECR Kongresszuson részvételi díjat fizetni.

11034317_10153100476886397_6206683495624589660_n.jpg

Ebből az európai nézőpontból szemlélve világunkat, mi a jövőképe a radiológiáról?

Egyértelműen látszik, hogy a radiológia, és az európai radiológia is, válaszúthoz érkezett. Elképesztő mértékben szubspecializálódik és a technikai fejlődés révén egyre komolyabb mértékben, nagyon elmélyült, szűk területű tudást igényel. Most már nem egyszerűen neuroradiológiáról, hanem lassan bal hipotalamusz radiológiáról beszélünk, aminek valaki a szakavatott ismerője lehet. Másrészt, ezzel párhuzamosan jelentős kihívásnak vagyunk kitéve a klinikum irányából, ugyanis ezek a nagyon szűk szakterületek akár klinikus barátaink által is uralhatóak. Ha létezik egy bal hipotalamusz klinikus, és van egy bal hipotalamusz vizsgáló gépe, amin kiváló képeket állít elő, nem biztos, hogy szüksége van az értékeléshez radiológusra.

Közben szűkebb világunk is rohamos mértékben tágul.

Valóban, irtózatos sebességgel fejlődik szakmánk olyan irányokban, amelyek kapcsán nem vagyunk kiképezve. A molekuláris képalkotás, a genetikai képalkotás olyan szépségek, amelyekhez fel kellene nőnünk, és meglévő, valamint jövőbeli eszközeinkkel képesnek kellene kezelni őket. Ezek az újdonságok egyszercsak találkoznak a radiológussal, aki az egyetemen harminc évvel ezelőtt arról tanult, hogyan hívja elő a röntgenfilmet a sötétkamrában. Ezt természetesen senki se vegye magára, csak beleéltem magam a külső nézőpontba…Azokkal az ismeretekkel, amelyeket holnap már igénybe kellene venni, az új technológiákkal, nem rendelkezünk – ellentétben bizonyos klinikusokkal és kutatókkal, akik a jövőben úgy fogják használni a képalkotó diagnosztikát, mint ma a labort. Rendelnek egy speciális tesztet, annak eredményét beillesztik integrált diagnosztikai tevékenységükbe, és nekünk annyi.

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

Mindenki azt mondja, az ellen kell küzdeni, hogy a radiológia kereskedelmi termékké váljon. Ezt csak úgy lehet elhárítani, ha mi magunk is klinikussá válunk. Ám ehhez többnyire nem vagyunk eléggé jól képzettek. Ráadásul a felhő alapú informatika lehetővé teszi, hogy ne csak a képeink, hanem leleteink is adatbázisba tölthetőek legyenek, és ettől a ponttól, mivel a szakma algoritmizálható, egyre nagyobb a hajlam arra, hogy az egyes elemi eltérések megjelölésével automatizált differenciáldiagnosztikus sort kapjunk. De ne féljünk a kelleténél jobban, fontosak maradunk, hiszen mi tudjuk integrálni az eredményeket.

Van-e jelentős különbség az európai és a magyar radiológia között e tekintetben?

A magyar élvonal és európai átlag között nincs rettenetesen nagy különbség. Amivel itthon nem találkozunk, Európában viszont igen, az az európai élvonal. Persze vannak meghatározó, elmélyült klinikai ismeretekre fókuszáló műhelyek itthon is. Ilyen a Kaposvári Egyetem, a Pécsi Diagnosztikai Központ, illetve a SE MR Kutatóközpont, és még biztosan kifelejtettem egy-két intézetet, amelyek megmozdulásai európai színvonalúak. De az a munkamódszer alapvetően hiányzik itthon, amit Rotterdamban, Bécsben vagy Barcelonában látni. Ahol a folyosón egymás mellett álló hét MR-berendezéssel csak azt kutatják, ha egy szekvenciát módosítunk, akkor az hogyan változtatja a diagnosztikus eredményt. Nálunk az élvonalbeli kutatás nem jellemző – itt is tisztelet a kivételeknek. Emiatt a jövőkép és a vonzerő nagymértékben hiányzik. Nálunk a radiológia a szó legszorosabb értelmében vett kiszolgáló szakma, pont az, amiből a világ megpróbál kitörni. Ám nekünk nincs erre esélyünk, mert hiányzik a húzóerő, a mozdony, a világszínvonalú kutatóintézet. Ez persze a régió sajátja is, nincs ez másként Romániában vagy Csehországban.

Mit tud tanácsolni a jövő magyarországi radiológusainak?

Legyünk realisták. Ha megragadunk ezen a szinten, az is megélhetést biztosít sok-sok kollégának. De ha ki akarunk törni ebből a „mindenki lábtörlője” szerepből, azt kell tennünk, amit az okos nyugat-európai és amerikai radiológusok elkezdtek: nagyon meg kell tanulni a klinikumot. Pontosan és naprakészen érteni kell a klinikusokat. Nem az évtizedekkel ezelőtti egyetemi tanulmányaink szintjén, hanem lépést kell tartani a klinikum fejlődésével, a klinikai igényekkel, és oda kell tennünk magunkat a multidiszciplináris teamekben, hiszen csak így tudjuk elismertetni saját nélkülözhetetlenségünket és szaktudásunkat. Most még egy utolsó esélyt kaptunk arra, hogy orvosként létezzünk, Ha nem, akkor megmaradunk a betanított munkás szintjén, és azért megkapjuk a bennünket megillető tisztes jövedelmet.

Mivel biztatná a magyarországi radiológusokat, mire figyeljenek?

Őrizzük meg önbecsülésünket és fordítsuk tekintetünket a klinikum felé. Az a fajta kesergés, hogy rosszak a beutalók, jogosulatlan mindaddig, amíg fel nem vesszük a telefont és vissza nem kérdezünk. Ha nem becsüljük magunkat annyira, hogy elvárjuk az egyenlő elbánást, megérdemeljük, amit kapunk. Sok helyen azt látni, hogy a beérkező ostoba beutalókra átlagos vizsgálatokat végzünk, a kezünk közül kikerülő lelet pedig leginkább alibi, és nem valódi hozzájárulás a beteg sorsához. Ismét figyelmeztetek mindenkit, nagy-nagy tisztelet a kivételnek, de mindig van érvünk arra, hogy miért van ez így: kevés a pénz, kevés az ember, sok a munka, nagy a szervezetlenség. De valójában arról van szó, hogy történelmi okok miatt kisebbségi érzésünk van, amin önbecsüléssel változtatni kellene.

Az Európai Radiológiai Társaságban egyre nagyobb hangsúlyt kapó „quality control” módszertanok bevezethetők Magyarországon?

Természetesen bevezethetőek, és vannak is rá pozitív példák itthon. Egyrészt, sok kórház működtet ipari minőségirányítási rendszereket, amelyek jól-rosszul, de működnek. A munka minőségére fókuszáló klinikai audit a magándiagnosztikai ellátásban is felbukkan, ilyen például az Iconomix, ahol elkezdődött a „peer-reviewing” folyamat, és éppen ebbe az utcába kanyarodik az Affidea és magyar gyermeke, a Diagnoscan, többek között az én irányításommal. Folyik ilyen munka a Pécsi Diagnosztikai Központban, és mások is elkezdték ezt az utat járni. Az egészségügyi szolgáltatóipar sok-sok központot működtető nemzetközi szereplői sokkal előrébb járnak a standardok működtetésében és érvényesülésében, mint a hazai, egymástól izolált egységek. Ám most itt a lehetőség: egy fenntartó alá tartozik a legtöbb kórház. Nincs jobb pillanat arra, hogy az auditálás minden területen elkezdődjön.

Az ESR 2015 februárjában kiadott orvostanhallgatókra, rezidensekre és szakorvosjelöltekre érvényes tudás-gyakorlat-kompetencia javaslatainak érvényt lehet-e szerezni Magyarországon?

Európában sehol sem működik úgy a továbbképzés, ahogy az ESR felvázolta. Ez az anyag inkább egy olyan ideális állapotot ír le, ami felé jó lenne orientálódni. Egyébként a magyar szakorvos képzési rend nem tér el drámaian a megfogalmazottól, sőt, a fél éves klinikai képzéssel az átlagnál valamivel jobban megfelelünk a klinikai képzettség javítására irányuló elképzeléseknek. Nem ezzel, hanem a megvalósítás minőségével van itthon a probléma. A kifogások száma persze ezen a területen is végtelen, de a tény attól még tény marad: a magyar szakorvosjelöltek elméleti és gyakorlati képzése sem felel meg az európai elvárásoknak. Itt persze magamra is mutogatnom kell.

Meglátszik ez a nemzetközi összehasonlításokban is?

Szóbeli vizsgáztatást végzek a European Diploma in Radiology folyamatban, látom az ottani elméleti kérdéseket. Nem véletlen, hogy nagyon alacsony azok száma, akik a magyar szakképzés után európai diplomát szereztek, és ők sem itthonról futottak neki. Az európai elméleti képzettség sokkal magasabb, nálunk lényegében nincs ilyen és alig van elvárás. A tudás-gyakorlat-kompetencia háromszögében tudásban el vagyunk maradva, kompetenciában nem vagyunk rosszak, hiszen bedobjuk a rezidenseket a mélyvízbe, ezért nagy gyakorlati tudásra tesznek szert, ami persze CT és MR esetében már csak korlátozottan igaz, és a gyakorlat esetében is megfelelünk az európai átlagnak. Kifejezetten jók vagyunk viszont az orvostanhallgatók képzésében, hiszen sok európai egyetemen nincs formális radiológiai képzés a medikusok számára.

Mit tanácsol a vezetőknek a jelenleg a mindennapi rutinban nélkülözhetetlen szakorvosjelöltek kötelező gyakorlataival kapcsolatban?

Ennek a problémának nyilvánvalóan van egy objektív tényezője: mindenhol kevés az ember. A rezidenseket a lyukak betömésére használjuk, és olcsó munkaerőnek tartjuk őket, de ez azt jelenti, hogy nem invesztálunk a jövőbe. Ez talán megváltozik majd az új, központi képzési renddel, és az osztályvezetők be fogják látni, hogy a rezidens nem olcsó munkaerő, hanem kiképzendő szakember, akibe jelentős energiát kell fektetni, és megfelelően kezelni, hogy a szakvizsga megszerzése után maradjon is. Az új képzési rendszer elméletben ebben segíthet, de azt még nem látjuk, hogy a szakmák és munkahelyek között hogyan lehet majd szétosztani a rezidenseket. Ha az egyetemi klinikáknak lesz ebben szerepük, akkor mi jó színvonalú képzést tudunk garantálni, hogy aztán a szakvizsga után a kollégák szétspricceljenek – itthon vagy Norvégiában…

Ebben a környezetben lát-e lehetőséget Magyarországon a radiológia és nukleáris medicina szakmák közeledésére?

Ez a kérdés már csak Magyarországon az. A két szakma egy. Orvosi képalkotó diagnosztikának hívják, és a civilizált világban vagy soha nem vált külön a szakképzése, például az Egyesült Államokban, vagy újra összeolvadt, mint Olaszországban, Hollandiában, Németországban vagy Törökországban. Persze, nem érthet mindenki mindenhez, de a radiológiától a nukleáris medicina és a neuroradiológia nagyjából ugyanolyan távolságra van. Ebben a közeledésben egyébként partner a nukleáris medicina szakma, legalábbis a józanabb és fiatalabb képviselői. A jövő útjai ki vannak kövezve, annál is inkább, mert szűkebb szakmánkban az MR a funkcionális, adott esetben metabolikus képalkotási irányba tart, illetve kezdenek megjelenni azok a hiperpolarizált MR-kontrasztanyagok, amelyek különböző metabolitokhoz köthetőek, így a metabolikus képalkotás tisztán MR-rel is megvalósítható.

A tervezett egészségügyi átalakítás jelenlegi folyamatában miként kellene pozícionálni a képalkotó szakmákat?

Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne mi legyünk az átalakítások vesztesei. A kórházakban a képalkotó diagnosztika jellemzően nem a kórházigazgatók kedvence. A külső megszorítások hatására a menedzsment kénytelen komoly lépéseket tenni, és nagyon könnyű elmenni a költségcsökkentés irányába, elhalasztani a vásárlásokat, a szakmai kérdéseket anyagi alapon eldönteni. Ez viszont nagyon rosszat tehet nekünk. Ha nem tudjuk meggyőzni a kórházmenedzsmentet, hogy jó radiológia nélkül nincs jó kórház, akkor vesztettünk, mert akkor rajtunk fognak spórolni. Márpedig lesz spórolás és az kőkemény lesz.

Ebben a környezetben mi lehet a szerepe a kiszervezett tevékenységeknek?

Ez egy politikai, egészségfilozófiai és egészségpolitikai döntés minden országban. A világban számtalan okból számtalan modell működik. Itthon a kiszervezett tevékenységet nyújtó szolgáltatók sok helyen bizonyították nélkülözhetetlenségüket. Lehet finnyáskodni a módszertanon és a minőségen, de az az igazság, hogy alternatívát nem kínál fel senki. Természetesen dönthet úgy a politika, hogy belerak a rendszerbe pár tízmilliárd forintot és megszünteti ezt a vegyes modellt. Ám nincs bizonyíték arra, hogy a nem kiszervezett, kórházi alkalmazottként dolgozó munkatársak magasabb színvonalon dolgoznának… Viszont sokkal kevésbé rugalmasak és sokkal jobban kiszolgáltatottak a helyi menedzsment döntéseinek és változásának.

Miben látja a teleradiológia szerepét?

Az ECR Kongresszuson az a megtiszteltetés ért, hogy erről a témáról adhattam elő a Professional Challenge szekcióban. Az előadásom vitaindító volt, utána tartottunk egy panelbeszélgetést és az volt a konklúziónk, hogy a teleradiológia technikai megoldás. Lehetőséget teremt a radiológiában meglévő fizikai és szervezési korlátok lebontására. Olyan, mint a kötél. Ha farönköket kötök vele össze a tutajhoz, akkor hasznos, ha akasztófának használom, akkor nem annyira.  Ha arra használjuk, amire való: földrajzi és tudásbeli egyenlőtlenségek kiegyenlítésére és korrekciójára, akkor hasznos. Ha a helyi radiológusok revolverezésére használja a menedzsment, akkor nem annyira. Nagyon kell hát figyelünk arra, hogy az adott esetben olcsóbb teleradiológiai szolgáltató a tömegtermelésnek köszönhetően nehogy kiszorítsa az egyébként hatékonyan dolgozó helyi radiológust – ami nem érdeke senkinek, mert a helyi radiológust szeretjük, jó és fontos.

Köszönjük a speciális nézőpontot, úgy tűnik, részletesen sikerült áttekintenünk a radiológia világát. Mi a következő lépése, most, hogy aranyérmes lett?

Lehet, hogy makaózom egy kicsit és nyerek még egy Nobel-díjat… A következő évek pályaképe szépen ki van jelölve. Három év múlva megszűnök tanszékvezető lenni, mert elérem a 65 éves korhatárt. Azt remélem, hogy utána még tudok dolgozni a szűken vett szakmában, de leginkább az oktatásban, amit nagyon szeretek. Természetesen részt veszek a szakmai közéletben, amennyire a szakma igényli, de úgy gondolom, a szakmapolitika világában nagyon határozott fiatalításra van szükség. Nem lenne jó, ha a korombeliek ennek útjába állnának. Egyik nagy elődöm nyomdokain járva, a bölcs visszavonulás útját járom. Eközben igyekszem nagyon jól érezni magam.

forrás: radiologia.hu

01
08/2014
0

Úttörő tudományos társaságok a magyar orvosi radiológiában (1922-1966)

MRO_2014_07_CIMLAP.jpg

Az „ÚTTÖRŐ TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK A MAGYAR ORVOSI RADIOLÓGIÁBAN” (1922-1966)
című kiadvány az alábbi képre kattintva tekinthető meg PDF-formátumban.

FIGYELEM! A mellékelt PDF 16 megabájt méretű.

23
11/2011
0

Virtuális boncolás CT-vel

The Virtual Autopsy Table from Visualiseringscenter C on Vimeo.

16
11/2011
0

Pók hátán lovagolva, több millió éve...

A Manchesteri Egyetem, valamint a berlini Humboldt Egyetem kutatói a háromdimenziós felvételeken vették észre az alig 176 mikrométeres (1 mikrométer a milliméter ezredrésze) atkát, amely egy pók hátán "lovagolt" - olvasható a Manchesteri Egyetem honlapján.

"A komputer tomográfia segítségével virtuálisan leválasztottuk az atkát a pókról, hogy azonosíthassuk az ízeltlábút. Ez a ma is élő Histiostomatidae család legrégebbi ismert képviselője" - mondta David Penney, a Manchesteri Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Mite_On_Spider_2_2D.jpg

Mint kifejtette, a borostyánnak köszönhetően sok minden megtudható a korabeli ökoszisztémákról, arról, hogy milyen kölcsönhatásban voltak egymással a rovarok. A legtöbb esetben azonban a borostyánban lévő fosszíliák csak egy-egy rovart tartalmaznak, de ha többet is csapdába ejtett egykoron a fenyőgyanta, életükben semmi közük sem volt egymáshoz.

Mite_On_Spider_1_2D.jpg

"Ebben az esetben a forézis, azaz a vitetés példáját látjuk, amikor egyik rovar a másikkal szállíttatja magát. Ez a lelet azt jelenti, hogy az atkáknál legalább 50 millió éve fejlődött ki az  »autóstoppolás« szokása" - magyarázta David Penney. Jason Dunlop, a Humboldt Egyetem kutatója azt emelte ki, hogy igen ritkák a fosszílizálódott atkák.

"A korszerű képalkotó eljárásoknak köszönhetően gyarapíthatjuk tudásunkat, megismerhetjük az ősi atkák testfelépítését, sajátosságaikat. Ugyanúgy vizsgálhatjuk a fosszílizálódott atkákat, mint tesszük ezt a modernkori élő szervezetekkel, amelyeket elektronmikroszkóp segítségével tanulmányozunk. Az ilyen kutatások segítenek lebontani a paleontológia és zoológia közötti válaszfalakat" - fogalmazott Jason Dunlop.

forrás: origo.humanchester.ac.uk
dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com  

 

14
11/2011
0

Stephanorhinus Megarhinus

Veszprémben egy 3,5 millió éves beteg diagnosztikai vizsgálatát végezte el a dr. Szántó Tamás radiológus vezette csapat. - radiologia.hu

Image1.jpg

Image2.jpg

forrás: radiologia.hu

11
08/2011
0

Estére - női örömök

A hüvely izgatása más agyi területeket aktivál, mint amikor a csiklót izgatják, és egész mást, amikor csak a mellbimbót – írta meg a New Scientist. Egy amerikai tanulmány szerint a mell területének simogatása, nyaldosása is receptorokat mozgat meg az agyban. Mint kiderült, közvetlen kapcsolat van a mellbimbó és a női nemi szerv között, ami magyarázatul szolgál arra, miért képes több nő is orgazmust átélni pusztán a mellbimbó izgatásától. Agykutatók az agy receptorainak feltérképezésével cáfolják meg tudományosan is azt a tézist, hogy a nőknek csak attól lehet orgazmusuk, ha a hüvelyüket izgatják.

Tavaly egy svájci orvos, Lars Michels mágneses rezonanciás vizsgálattal megerősítette, hogy a csikló izgatásakor ugyanaz a terület aktiválódik a nők agyában, mint amikor a férfi nemi szervét ingerlik. Barry Komisaruk New Jersey-i kutató nemrég ugyanezzel a módszerrel feltérképezte a nők agyát, hogy kiderítse, mi történik, ha a csiklót, a hüvelyt, a méhnyakat és a mellbimbókat izgatják. “Ez bizonyíték arra, hogy nagy különbség van a különböző területek közt” – mondta Stuart Brody, a nyugat-skóciai egyetem doktora, a tanulmány egyik kutatója.

Sokan vannak, akik azzal érvelnek, hogy a nőknek a hüvely stimulálásától lesz orgazmusuk, azonban a tanulmány ennek ellentmond. “A kutatások szerint a nők az orgazmus számtalan variációját képesek megélni” – tette hozzá Beverly Whipple a Rutger Egyetemről, aki egyébként nem vett részt ebben kutatásban.

Man locates clitoris at last (Image: International Society for Sexual Medicine)Komisaruk, a kutatás vezetője ellenőrizte azt is, mi történik a nőkkel, ha csak a mellbimbókat izgatják, és meglepte, hogy az agyban olyan kéreg lendült mozgásba, ami a nemi szervek izgatásakor is aktív. “Amikor ezt mondom a férfi neurológus kollégáknak, azt mondják, nahát, de ha egy kollégánőnek mondom el, az azt válaszolja, ezzel magyarázható akkor, miért élvezik a nők, ha izgatják a mellbimójukat” – tette hozzá Komisaruk.

A vizsgálatok során térkép is készült az agyi aktivitásról, amelyből kiderül, a nőknek tényleg nagyon fontos a csikló izgatása a jó szexhez és a hatalmas orgazmushoz.

forrás: Komisaruk, B. R., Wise, N., Frangos, E., Liu, W.-C., Allen, K. and Brody, S. (2011), Women's Clitoris, Vagina, and Cervix Mapped on the Sensory Cortex: fMRI Evidence. The Journal of Sexual Medicine. doi: 10.1111/j.1743-6109.2011.02388.x, newscientist.com

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

08
08/2011
0

Az MRI hangja

Két brit zeneszerző, Mira Calix és Anne Meredith legújabb alkotását az MRI szkenner hangja ihlette - írja a BBC Online.


Mira Calix és Anne Meredith különleges produkcióját az MRI (Magnetic Resonance Imaging), a képalkotó diagnosztikában, a radiológiában használt mágneses rezonanciás képalkotó eszköz ihlette. A képi és hanghatások egységes egésszé olvadtak össze: az agyhullámokat plafontól a padlóig húzódó kék fénycsík-erdő jelzi, míg az akusztikus és elektronikus zene elegyét az Aurora Orchestra adja.
Ahogy Mira Calix a BBC Online-nak elmondta: a projekt szívügye volt, főképp azért, mert személyes élményein alapul. Öt-hat éve agydaganat gyanújával kivizsgálták, ekkor szembesült azzal, hogy milyen hangos az MRI-készülék. „Olyan, mintha a kifutópályán állna az ember, egy működő hajtómű mellett” - érzékeltette Calix.
A másik zeneszerző, Anne Meredith eleinte nem tudta, mi sül ki a terveikből, összeáll-e a produkció. „Soha nem voltam MRI-vizsgálaton, de amikor meghallottam a gép hangját, nagy élmény volt”- fogalmazott Meredith, aki ajándéknak tekinti ezt a lehetőséget. A gyorsabb a hangnál elnevezésű produkciót - The Faster Than Sound: Brainwaves concerts - a londoni Wilton’s Music Hall-ban játsszák.

forrás: hvg.hu
dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com

15
06/2011
0

Miből lesz a sláger - az MRI megmutatja

Nagy valószínűséggel olvasható ki a tinédzserek agyműködéséből a popdalok várható sikere.
Az amerikai Georgia államban lévő Emory Egyetem kutatói összefüggést találtak a fiatalok bizonyos agyi aktivitása és a zenék népszerűsége között. Eredményeiket a Journal of Consumer Psychology című szaklapban jelentették meg. A bemutatott tanulmány egy 2006-os kutatásra utal vissza. Akkor a tudósok 27, 12 és 17 év közötti fiatallal hallgattattak meg ismeretlen popdalokat, mialatt mágneses rezonancia képalkotó eljárás (MRI) segítségével vizsgálták agyi aktivitásukat. A résztvevőkkel értékeltették az egyes zeneszámokat.
Három évvel később a tanulmányt vezető Gregory Berns az American Idol című tehetségkutató versenyben hallotta viszont a kutatásba bevont egyik dalt. Ekkor kezdett el vizsgálódni az után, vajon a dalok sikere megjósolható volt-e a fiatalok agyi aktivitásának ismeretében.

Berns a 2006-os kutatási eredmények fényében vizsgálta meg azokat a dalokat, amelyek sikeresek voltak eladás szempontjából 2007 és 2010 között. Az eladási adatok és az agy úgynevezett ventrális striátum területén mutatott aktivitása között a szakértők összefüggést fedeztek fel. Ez alapján a dalok egyharmadánál előre megjósolható volt a siker. Azokban az esetekben, amikor a ventrális striátum nem reagált a lejátszott zenére, a dal kilencven százalékban nem is aratott sikert a későbbiekben sem.

forrás: MTI, news.sciencemag.org, Gregory S. Berns, Sara E. Moore: A neural predictor of cultural popularity. Journal of Consumer Psychology, 8 June 2011

dr. Bágyi Péter - radiologia.blog@gmail.com