Minden ami képalkotás

2022. július 08. 00:34 - Bágyi Péter

A radiológus szerepe az egészségügy változó világában

az Európai Radiológiai Társaság (ESR) nyilatkozata (white paper)

13244_1.jpgforrás: European Society of Radiology (ESR).
The role of radiologist in the changing world of healthcare:
a White Paper of the European Society of Radiology (ESR)

Insights Imaging 13, 100 (2022).
https://doi.org/10.1186/s13244-022-01241-4
 

 

A radiológia a kezdetek óta rendkívül sikeres és az idők során a klinikai döntéshozatal, a multidiszciplináris betegellátás kulcsfontosságú részévé vált. A radiológia megnövekedett központi szerepe veszélyeket is rejt magában, amelyek közül kiemelkedik az, hogy csak "beszállítónak" tekinthetnek bennünket, valamint annak a kockázata, hogy a növekvő munkaterhelés miatt túlterheltek leszünk és a munkával járó nyomás miatt nem tudunk kellő mértékben kapcsolatba lépni a betegekkel és az Őket beutaló klinikusokkal. Az Európai Radiológiai Társaság (ESR) igazgatótanácsa ezzel a fehér könyvvel röviden ismertetni kívánja a radiológus helyzetét a modern egészségügyi környezetben, figyelembe véve feladatainkat és hozzájárulásunkat orvosként, védelmezőként, kommunikátorként, újítóként, tudósként és oktatóként. E nyilatkozat célja, hogy összefoglalja feladatainkat és szerepeinket, segítse a radiológusokat abban, hogy eloszlassák a félreértéseket azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk és mit csinálunk.

  • A radiológus szerepe a modern, gyorsan változó egészségügyben sokrétű és alapvető fontosságú.
  • A radiológusok kulcsszerepet játszanak a betegek diagnosztizálásában, kezelésében és védelmében.
  • A kutatás és az új technológiák alkalmazása révén a radiológusok nagymértékben hozzájárulnak az orvosi innovációhoz.
  • A radiológia és általában az egészségügy jövője a következő generációs radiológusok minőségén, valamint a más szakterületekkel való együttműködési képességén múlik.
  • A radiológiát árucikknek tekintő nézetek helytelenek és figyelmen kívül hagyják a modern radiológusok tevékenységének, jelentőségének és értékteremtésének nagy részét.

A radiológusok nem voltak ott a radiológia kezdetén. Nem voltak onkoradiológusok és nukleáris medicinát művelő orvosok sem. A röntgensugarak diagnosztikai és terápiás célú felhasználását olyan érdeklődők, gyakran orvosok, sebészek és fizikusok kezdték el, akik látták az ionizáló sugárzás újonnan felfedezett potenciális értékét. Néhány évtizedbe telt, amíg a radiológia és a sugárterápia (valamint később a nukleáris medicina) önálló, más tudományágaktól elkülönülő szakterületként alakult ki. Kezdetben a radiológia egyetlen szakterület volt és minden hozzáértő radiológustól elvárták, hogy ismerje annak minden alkalmazását. A tudás és a képességek bővülésével a radiológián belül is kezdtek kialakulni specialitások; az egész terület túl széles lett ahhoz, hogy egyetlen személy elsajátítsa. Világossá vált, hogy a kizárólag az adott területen dolgozó orvosok magas szintű tudásának és szolgáltatásnyújtásának előnyei egyértelműek.

Az elmúlt 30 év során a radiológia központi szerepe a betegellátásban, valamint a radiológia (azonnali és hosszú távú) hatása az egészségügyben több tényező hatására jelentősen megnőtt. A két legfontosabb tényező az információ digitalizálása és az adatátvitel sebessége. A PACS előtti korszakban a kép előállítása és a leletezés viszonylag lassú analóg folyamat volt; nem volt ritka, hogy napok teltek el egy beteg CT-vizsgálatának elvégzése és a vizsgálatról készült lelet leírása és a beutalónak való továbbítása között. A diagnózis felállításához nagyobb mértékben kellett támaszkodni a klinikai vizsgálatra és a kórtörténet felvételére, mint manapság.
Az egyszeletes CT korszakában a technika teljesítménye korlátozott volt, gyakran szeletek közötti hézagokkal és korlátozott felbontással. Az 1990-es évektől kezdődő időszak megszüntette a gyors információátvitel és a keresztmetszeti képalkotás ezen korlátait. A PACS és a hangfelismerő rendszerek megjelenésével a leletek gyakran a vizsgálat befejezését követő perceken belül rendelkezésre álltak. A gyors többszeletes CT [és más fejlesztések, nem utolsósorban a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI)] óriási előrelépést eredményezett a keresztmetszeti képalkotás térbeli és időbeli felbontásában. Ezek a fejlesztések a radiológia betegellátásban való részvételének "aranykorát" hozták el: a multidiszciplináris döntéshozatal az ellátás standardjává vált, a radiológia pedig a team-alapú tevékenység középpontjába került.

Tehát, eszközeink és készségeink növekvő hatalmával, valamint a hozzáadott értékre való fokozott támaszkodással vajon fényes jövő vár szakterületünkre? Nem feltétlenül. Bizonyos szempontból saját sikerünk áldozatává váltunk. Bizonyára sok tekintetben a képalkotás sok klinikai vizsgálatot és értékelést helyettesített; a képalkotást gyakran már az akut körülmények között is kérik, elvégzik és értelmezik, mielőtt a betegeket teljes mértékben klinikailag értékelnék és a képalkotási leletek gyakran kiszorítják a klinikai ítéleteket. Nagymértékben támaszkodnak a véleményünkre, de ez azt eredményezte, hogy gyakran fenntarthatatlan igény mutatkozik a vizsgálatok és azonnali leletek növekvő számára. Fennáll a veszélye annak, hogy nagyszámú kimeneti eredmény (lelet) arctalan szállítóivá válunk, akik a munkaállomásokhoz kötve, amelyek folyamatosan újabb és újabb munkával bombáznak minket, a beutaló kollégáktól és betegektől elrejtőzve, pulzáló leletkészítő gépezetekké válunk. A hozzájárulásunkat gyakran az elvégzett munka mennyiségével, a jelentett leletek számával mérik, nem pedig a munkánk hatásával. Ezek a tendenciák egészségtelenek és veszélyesek betegeink és szakmánk számára. Ezen igények ismeretében aligha meglepő, hogy egy nemrégiben készült Medscape-felmérés szerint a radiológusok 47%-a szenved kiégéstől (lsd.: https://radiologia.blog.hu/2021/12/28/radiologusi_statisztikak). Mindezekre tekintettel az Európai Radiológus Társaság (ESR) igazgatótanácsa ezzel a dokumentummal szeretné összefoglalni a radiológus megfelelő szerepét a modern, gyorsan változó egészségügyben.

A radiológus mint orvos
A radiológusok klinikai orvosok, akik ugyanúgy képzettek a szakterületünkön, mint bármely más szakorvos, speciális szakértelemmel, amely nem jelenti klinikai tudásunk és értékünk korlátozását. Furcsának tűnik, hogy ezt ki kell mondanunk (és folyamatosan hangsúlyoznunk kell), de a képalkotás iránti növekvő kereslet ahhoz vezethet, hogy a radiológusokat túlterheli a munka, ami azzal a veszéllyel jár, hogy mások elfelejtik a klinikai tudásunkat és képességeinket.
Elsődleges klinikai szerepünk a betegek diagnosztizálása és kezelése. Az intervenciós radiológia olyan terület, amely aktív, személyes kezelés így az intervenciós radiológusok láthatóak a klinikai kollégák és a betegek számára. Ez a láthatóság kevésbé automatikus azon radiológusok esetében, akiknek munkája túlnyomórészt diagnosztikai jellegű. A radiológia képességeinek bővülésével a kezelési döntések egyre inkább a képalkotó eljárások eredményeitől függenek. A radiológus szerepe fokozatosan eltolódott a képalkotó leletek távoli jelentésétől, a multidiszciplináris csoportok többi tagjával egyenrangú közreműködővé vált, különösen a terápiás út kezdetén, lehetővé téve a radiológusok számára, hogy központibb szerepet töltsenek be a klinikákon, nagyobb láthatósággal a beutaló kollégák és betegek számára. Ez az elmozdulás megköveteli, hogy a radiológusok teljes körű ismeretekkel rendelkezzenek az általunk kezelt betegségekről, a releváns klinikai kérdésekről és a képalkotó leleteknek a kezelés megválasztására és az eredményre gyakorolt hatásáról. A radiológusok ezért időt és figyelmet fordítanak a kezelési lehetőségek fejlődésének megértésére, valamint a beutaló kollégákkal való fokozott kommunikációra, hogy a radiológián kívüli orvosi területeken is naprakészen tartsák ismereteiket. Azáltal, hogy képalkotási képességeinket a betegség klinikai kezelésének megértésével kombináljuk, mi, radiológusok jelentős értéket adunk a betegellátáshoz. Ezenkívül hozzájárulunk a betegségek kialakulásának megelőzéséhez; számos szűrőprogram (pl. emlőrák, vastagbélrák, tüdőrák) nagymértékben támaszkodik a preklinikai betegségek jelenlétének vagy hiányának képalkotáson alapuló meghatározására és a radiológusok központi szerepet játszanak ezekben a programokban.
Ezeket, valamint a radiológusok számos más, az egészségügyi ellátáshoz való értékteremtő hozzájárulását részletesebben tárgyalja az ESR számos, az értékalapú radiológia növekvő mozgalmát feltáró kiadványa (lsd.: Radiológia az értékalapú egészségügy korszakában, Értékalapú radiológia: mit tesz az ESR és mit kellene tennünk a jövőben?).

A radiológus mint védelmező
A radiológusoknak és a személyzetnek kulcsszerepe van a betegbiztonság biztosításában és fokozásában. Ennek alapvető eleme a betegek védelme a túlzott, indokolatlan vagy nem megfelelő ionizáló sugárterheléstől. Létfontosságú, hogy a beteg orvosi sugárterhelését mindig gondosan átgondoltan, a megfelelő indikációt követően és csak akkor végezzük, ha az ilyen sugárterhelés a szükséges információk megszerzésének legjobb eszköze. Mindig mérlegelni kell alternatív, nem ionizáló sugárzáson alapuló képalkotási módokat (vagy más, ártalmatlan vizsgálatokat). A radiológusok központi szerepet játszanak ebben. Ha az ionizáló sugárzás alkalmazása indokolt, a leadott dózis korlátozása a radiológusok és a radiográfusok közötti szoros együttműködéstől, valamint olyan eszközök használatától függ, mint pl. a dózisreferenciaszintek és az optimalizált protokollok. A képalkotó vizsgálatok megválasztását protokolloknak, iránymutatásoknak és a beutaló Kollégák oktatásával kell megalapozni; ennek nagy része elérhető a döntéstámogató eszközök, például az ESR iGuide vizsgálatkérő folyamatba történő beépítésével.

A betegbiztonságnak számos más aspektusa is van, amely végső soron a radiológusok és a radiográfusok felelőssége, beleértve a képalkotás optimalizálásával, a kontrasztanyag-használattal, a fertőzések megelőzésével, a betegkezeléssel, a tájékozott beleegyezéssel, az eredmények közlésével stb. kapcsolatos kérdéseket.

A betegek egyre inkább képessé válnak arra, hogy aktív szerepet játsszanak az ellátásukban, felváltva a paternalizmus és a passzivitás régebbi elképzeléseit; ez nagyon helyénvaló és üdvözlendő fejlemény. Radiológusokként szószólóként, információközvetítőként és a betegek közvetlen ellátójaként járunk el. Szolgáltatásaink megtervezése és nyújtása során megtesszük a szükséges erőfeszítéseket a betegek igényeinek és kívánságainak megértésére.

A huszonegyedik század radiológusának is felelőssége, hogy munkája során figyelembe vegye a környezetvédelmet. A képalkotó gépek, a PACS-munkaállomások és az eldobható berendezések mind szén-dioxidban és hulladékban kifejezett költséggel járnak. Fontos társadalmi szerepünk van e hatások mérésében és csökkentésében, miközben fenntartjuk a betegellátást. A radiológusoknak sürgősen be kell vezetniük és elő kell mozdítaniuk a fenntartható munkavégzés minden lehetséges eszközét.

A radiológus mint kommunikátor
A radiológus mint kommunikátor szerepe gyakran alulértékelt vagy alulhangsúlyozott, pedig ez az egyik legfontosabb láncszem a betegellátásban való részvételünkben. A diagnosztikus radiológus munkája bizonyos mértékig úgy foglalható össze, hogy a képalkotó vizsgálatok által szolgáltatott nagy mennyiségű adatból kiszűrje a releváns információkat, ezeket az információkat értelmezze a klinikailag releváns patológiák azonosítása érdekében, ezekből az elváltozásokból diagnosztikus és prognosztikai jelentést/leletet készítsen és végül ezt a leletet és annak klinikai információit közölje a beutalóval (és egyre inkább közvetlenül a beteggel). A radiológusok feladata nem egyszerűen a leletek készítése; ezeknek világosnak, egyértelműnek (ahol lehetséges), strukturáltnak és hatékonyan kommunikálhatónak kell lenniük a címzettek felé. A radiológiai lelet megértését és elfogadását a beutaló által a szoros munkakapcsolat fokozza, ami elveszhet, ha a leletet árucikként kezelik, függetlenül annak forrásától (különösen, ha túlzottan támaszkodnak a teleradiológiai jelentésekre). Időt és figyelmet fordítunk arra, hogy leendő kollégáinkat kommunikációs készségekben képezzük és támogatni kell őket idővel és forrásokkal, hogy munkánk során betölthessük ezt a kommunikációs funkciót. Biztosítjuk, hogy leleteink ne egyszerűen a talált elváltozások felsorolásai legyenek, tekintet nélkül a relevanciára vagy a fontosságra, hanem inkább cselekvőképesek és gyakorlatiasak legyenek, hogy pozitívan járuljanak hozzá a betegellátáshoz és -kezeléshez. A multidiszciplináris tevékenység előkészítésére és lefolytatására szánt idő elkülönítése elengedhetetlen a gyakran összetett információk egyértelmű kommunikációjának biztosításához. A váratlan, sürgős vagy kritikus leletek gyors, nyomon követhető és ellenőrizhető közlésére szolgáló eszközök biztosítása minden jól megtervezett radiológiai rendszer szerves részét kell, hogy képezze.

A betegekkel való közvetlen kommunikációt - nagyon helyesen - egyre inkább azok keresik, akiknek szolgáltatásainkat nyújtjuk. A korábbi ellátási modellek, amelyekben a képalkotó leletek a radiológus és a beutaló között kerültek közlésre, és a kezelési döntések meghozatalára és végrehajtására úgy került sor, hogy a beteg passzív résztvevője volt a döntéshozatali folyamatnak, a legtöbb beteg számára már nem elfogadhatóak, és nem is megfelelőek. A betegközpontú ellátás feltételezi a beteg bevonását minden fontos döntésbe; ez a bevonás csak akkor értelmezhető, ha a betegeket teljes körűen tájékoztatják a lényeges információkról, beleértve a radiológiai leleteket is. Radiológusként alkalmazkodunk a betegek elvárásaihoz, hogy közvetlenül velünk beszéljék meg az eljárásokat és a leleteket; a radiológusok "az orvosok orvosa" korszaka, amely távol áll a közvetlen betegkapcsolattól, már a múlté. Munkamódszereink alkalmazkodnak a betegek fokozódó közvetlen bevonásához, akár szemtől szemben, akár digitális jelentéseinken keresztül, amelyet a laikusok kommunikációját javító eszközökkel lehet fokozni a betegportálokon keresztül; ennek a növekvő elvárásnak való megfelelés mind a betegek, mind a radiológusok életét javítja, és jelentős értéket ad az általunk nyújtott szolgáltatásokhoz.

Kommunikációs felelősségünk kiterjed a beutaló kollégák, a betegek, a közvélemény és a politikai döntéshozók felvilágosítására is arról, hogy sok tevékenységünk eredendően bizonytalan természetű. Megértjük eszközeink (és néha az általunk használt eszközök) tökéletlenségét, de a nyilvánosság tagjai vagy a kommentátorok gyakran úgy ítélik meg, hogy a radiológus nem helyes diagnózist állít fel, vagy nem pontosan érti vagy értelmezi a kóros leleteket, ami hanyagságnak vagy rossz teljesítménynek minősül. Ahogy Osler 1904-ben írta: "Az ítélőképességben elkövetett hibáknak elő kell fordulniuk egy olyan művészet gyakorlása során, amely nagyrészt a valószínűségek kiegyensúlyozásából áll". A radiológusok által vezetett közoktatásra van szükség, hogy elmagyarázzuk a "radiológiai hiba" elkerülhetetlen természetét és a minimalizálására tett erőfeszítéseinket, miközben hangsúlyozzuk a gondos radiológiai gyakorlat nagy előnyeit a betegek és a társadalom számára.

A radiológus mint újító és tudós
Mi radiológusok már most is nagymértékben hozzájárulunk az innovációhoz a kutatás révén; szokatlan az olyan új kezelés vagy gyógyszer, amelynek értékének megállapításához nem kell képalkotó vizsgálatot végezni klinikai vizsgálatokban. Az új és gyorsan fejlődő digitális és informatikai alapú technológiák új lehetőségeket kínálnak a radiológusok számára, hogy ne csak hozzájáruljanak a kutatáshoz, hanem vezető szerepet is töltsenek be. Lelkesen fogadjuk a lehetőségeket, hogy együttműködjünk más érdekeltekkel, köztük ipari partnerekkel az EU és más források által finanszírozott kutatásokban, többek között a mesterséges intelligencia, a nem invazív rákszűrési módszerek fejlesztése, a képvezérelt sebészet, a sugárterápia és az intervenciós radiológiai technológia klinikai eredményeinek értékelése terén. A modern diagnosztikai technológiák ígéretes biomarkereket generálnak, amelyek nemcsak képalkotásból, hanem genomikai, szövet- és vérelemzésből is származnak. Az újonnan megjelenő mesterséges intelligencia-alkalmazások lehetőséget kínálnak e biomarkerek integrálására, hogy pontos előrejelző modelleket dolgozzanak ki a kimenetelre vonatkozóan, amelyek fellendítik a személyre szabott orvoslást. Az ilyen típusú integrált diagnosztika egyrészt egy izgalmas és gyorsan fejlődő új kutatási terület, amelyet nekünk, diagnosztáknak lehetőségünk lesz vezetni és irányítani,. Az érdeklődő egyének által végzett kutatásokat finanszírozni és támogatni kell; ha minden erőforrást a szolgáltatások nyújtására összpontosítunk, az azt jelenti, hogy a szolgáltatások nyújtása soha nem fog változni, javulni vagy fejlődni. Mint minden tudományágban, a radiológiában (és minden orvosi szakterületen) a kutatás elengedhetetlen a színvonal fenntartásához és javításához. Kötelességünk mentorálni és támogatni azokat, akik a radiológiában kívánnak tudományos karriert befutni és ez végső soron mindannyiunk javát szolgálja. Orvosi ismereteink és készségeink mellett a kutatásba egy létfontosságú etikai perspektívát is be tudunk vinni, ötvözve a védelmező és az újító szerepünket. Ennek óriási jelentősége lesz a mesterséges intelligencia orvosi gyakorlatba való integrálásában.

A radiológus mint tanár
A hippokratészi eskü, az újonnan végzett orvosok által elfogadott gyakorlati alapelvek hagyományos alapja, arra kötelez minket, hogy tanítsuk utódainkat. Minden orvosnak kötelessége időt és energiát fordítani tudásunk átadására; ezt a feladatot a munkánk során biztosítani kell, és idővel és forrásokkal kell támogatni. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a tanításra, hogy átadjuk tudásunkat az orvostanhallgatóknak, a radiológus gyakornokoknak, valamint más szakterületek és más szakmák munkatársainak. A radiológia jövője a következő generáció radiológusainak minőségén múlik, valamint azon, hogy képesek vagyunk-e más szakterületekkel együttműködni. A radiológia megismertetése az orvostanhallgatókkal, szakmánk fontosságának lelkes bemutatása és a radiológus mint diagnosztikus, beavatkozó és innovatív tudós szerepének hangsúlyozása a modern orvoslásban rendkívül fontos a jövő motivált orvosainak vonzása érdekében. Az ESR kidolgozta és folyamatosan frissíti a radiológia alapképzésre, a szakorvosképzés alatti oktatásra és a szubspecializációra vonatkozó irányelveket és ajánlásokat tartalmazó képzési tanterveket (lsd.: https://www.myesr.org/education).

A radiológia egyre növekvő szubspecializációja kívánatos fejlemény, amely lehetővé teszi számunkra, hogy szakterületünk egyes aspektusaiban mélyebb ismereteket és tapasztalatokat használjunk fel a jobb ellátás szolgálatában. Ez egyre inkább lehetséges, még a kisebb osztályokon is, mivel az egészségügyi adatok növekvő digitalizálásával az egyre szélesebb körű radiológiai hálózatokban való munkavégzés (teleradiológia) gyakorlati előnyökkel jár. A radiológusok kívánatosnak tartják a szubspecializációt, amely a betegek és a beutaló orvosok számára is előnyös és amelyet a megfelelő oktatási lehetőségek finanszírozásával kell támogatni.

Ugyanígy el kell fogadnunk, hogy idővel a fiatalabb, élesebb látásmódú kollégák tudás, képességek és az új technológiák megértése terén felülmúlnak majd bennünket. Át kell adnunk azt a tudást, amit tudunk, és méltóságteljesen félre kell állnunk, hogy másoknak engedjük a ragyogást, amikor a mi időnk lejárt.

A modern radiológus munkája összetett és sokrétű.
Sok nem radiológus úgy tekint ránk, mint a képalkotó leletek szolgáltatóira, akik némileg eltávolodnak a közvetlen betegellátástól és interakcióktól. Van némi igazság ebben a jellemzésben és ez a munkánk egyik fő aspektusa. Ugyanakkor nekünk magunknak is el kell ismernünk (és másoknak is el kell ismerniük), hogy központi szerepet játszunk a betegellátásban és hogy feladatainknak olyan fontos aspektusai vannak, amelyek a képértelmezés közvetlen biztosításán túlmutatnak.
Minden alkalmat meg kell ragadnunk arra, hogy mások előtt is hangsúlyozzuk hozzájárulásunk széleskörűségét és időt, figyelmet, erőforrásokat kell fordítanunk szerepünk azon aspektusaira, amelyek a hagyományos feladatokon kívül esnek.
A betegellátásban betöltött kulcsszerepünket csak akkor tudjuk fenntartani és fejleszteni, ha nem hagyjuk, hogy egyfeladatú automatákként beskatulyázzanak bennünket.

esr.jpg

Szólj hozzá!
2022. május 29. 20:34 - Bágyi Péter

Emelkedő képalkotó diagnosztikai fizetések

responsive_header_wlogo.png

 

 

forrás:
Brian Casey, AuntMinnie.com, 2022. május 25.
Radiology salaries edge higher in latest SalaryScan numbers

A képalkotó diagnosztikával foglalkozó szakemberek fizetése 2021-ben emelkedett, mivel mind a radiológusok, mind a radiológiai szakdolgozók (technikusok) jövedelme emelkedett. Az AuntMinnie.com juttatásokról és kompenzációkról szóló éves felmérésének legfrissebb adatai szerint különösen a szakdolgozók fizetése ért el mérföldkövet tavaly, átlagos éves alapfizetésük az Egyesült Államokban a SalaryScan történetében először haladta meg a 80 000 dollárt, mivel minden modalitásban 80 209 dolláros átlagos éves fizetést vallottak be (ez évente több, mint 29 mFt, havonta 2,4 mFt) . Az egyes modalitásokra szakosodott szakdolgozók még magasabb béreket értek el, a mammográfiai terület kivételével.

Eközben a radiológusok fizetése tovább emelkedett a tavaly közzétett SalaryScan-számokhoz képest. A radiológusok átlagos éves alapfizetése 2021-ben 432 627 dollár volt (ez éves szinten több, mint 158 mFt, havonta 13 mFt), függetlenül a modalitásra való specializációtól. Ehhez képest 2020-ban 421 776 dollár (ez éves szinten több, mint 154 mFt, havonta 12,8 mFt), 2019-ben pedig 408 023 dollár (ez éves szinten több, mint 150 mFt, havonta 12,5 mFt) volt az alapbér, ami az első év volt, amikor az alapbér meghaladta a 400 000 dollárt.

A különböző modalitásspecializációk közül a CT-re koncentráló radiológusok kapták a legmagasabb, 465 703 dolláros fizetést, míg az MRI-specialisták 446 780 dolláros átlagos alapfizetésről számoltak be. A nukleáris medicinával foglalkozó szakemberek 410 571 dolláros átlagos alapbérrel a leghátul álltak.

2022_05_24_16_52_9176_2022_05_25_salaryscan_charttable_brian_rads_by_specialization.jpg

Ha a számokat földrajzilag vizsgáljuk, az amerikai radiológus fizetések regionális listájának élén az USA közép-atlanti régiója áll, 458 429 dolláros átlagos alapfizetéssel. Ezt követte az USA nyugati, dél-középső régiójának radiológusai 454 978 dollárral, majd az USA nyugati, észak-középső régiója 450 400 dollárral.

Másrészt 2021 az átlaghoz való visszalépést jelentette az Egyesült Államok csendes-óceáni régiójának radiológusai számára, amely általában az Egyesült Államok New England-i területével versenyez a legalacsonyabb radiológusi fizetésért. A nyugati part radiológusai a 2020-as SalaryScan számokban még a csúcson voltak, de tavaly az utolsó előtti helyre estek vissza 390 734 dollárral - a legjobbak csak, mert az amerikai New England radiológusai voltak, akik 385 400 dollárral végeztek.

2022_05_24_16_00_9750_2022_05_25_salaryscan_charttable_brian_rads_by_region.jpg

A radiológiai szakdolgozók esetében az átlagos éves alapfizetés 2021-ben lépte át először a 80 000 dolláros küszöböt, 80 209 dollárral. A korábbi SalaryScan-felmérésekhez hasonlóan a szakosodással magasabb fizetést tudtak elérni: az intervenciós területen dolgozók átlagosan évi 89 034 dollárt, a nukleáris medicinában dolgozók pedig 85 279 dollárt kerestek.

2022_05_24_16_55_5624_2022_05_25_salaryscan_charttable_brian_rt_by_specialization.jpg

Földrajzi alapon a szakdolgozói fizetések majdnem a radiológus fizetések fordított képét mutatták, az USA csendes-óceáni és az USA new-england-i régióiában - 102 451 és 92 053 dollárt. A legutolsó helyen az Egyesült Államok keleti, dél-középső régiójában dolgozók álltak, 69 397 dolláros átlagos éves fizetéssel.

2022_05_24_16_40_1356_2022_05_25_salaryscan_charttable_brian_rt_by_region.jpg

A SalaryScan felmérése az AuntMinnie.com tagjaitól az Egyesült Államokban 2022 januárja és februárja között szerzett adatokon alapul. Az AuntMinnie.com-tagok az AuntMinnie.com Radiology Jobs szekciójában található SalaryScan adatkérő eszközzel kereshetnek hasonló fizetésekre szakmájukban, régiójukban és államukban.

forrás:
Brian Casey, AuntMinnie.com, 2022. május 25.
Radiology salaries edge higher in latest SalaryScan numbers

lásd még: Radiológusi statisztikák - 2021

Szólj hozzá!
2022. március 27. 17:02 - Bágyi Péter

Amit a radiológusoknak tudniuk kell a betegek elvárásairól

A betegközpontú képalkotás céljai

2022-03-27_16-57-06.png

13244_1.jpgforrás:

European Society of Radiology (ESR).
What radiologists need to know about patients’ expectations: P.A.T.I.E.N.T.S C.A.R.E.R.S A.I.M.S. 
Insights Imaging 13, 53 (2022).
https://doi.org/10.1186/s13244-022-01184-w

 

Az Európai Radiológiai Társaság (ESR) betegekkel foglalkozó tanácsadó csoportjának (Patient Advisory Group - PAG) célja, hogy ebben a rövid dokumentumban rávilágítson a képalkotó orvosi vizsgálatok, a diagnosztikai vagy intervenciós beavatkozások során a betegek elvárásaira a radiológiai közösséggel és a támogató munkatársakkal szemben. A betegek elvárásainak folyamatos tudatosítása érdekében a legfontosabb elvárásokat egy könnyen megjegyezhető rövidítéssel foglalják össze: PATIENTS CARERS AIMS.

Az európai egészségügyi ellátórendszerek és az orvosi képalkotó szolgáltatások különbözősége miatt nem minden beteg elvárása teljesíthető szisztematikusan, de az egészségügyi szolgáltatóknak az új eljárások kialakításakor szem előtt kell tartaniuk, hogy betegközpontú szükségletekre és ellátásra kell összpontosítaniuk. Amikor új vagy továbbfejlesztett technológiát vezetnek be, mint például a mesterséges intelligencia alkalmazások, a telemedicina, az eljárások robotizálása és a digitalizált nyilvántartások, figyelembe kell venni a radiológus és a beteg közötti kommunikációra és interakciókra gyakorolt hatásokat is.

Fontos:

  • A radiológiai egységek és az orvosi képalkotó szolgáltatások nem mindig a betegek igényeinek és elvárásainak megfelelően működnek.
  • A betegközpontú radiológia kulcsfontosságú a betegek igényeinek kielégítő ellátásához.
  • Ez az ESR-PAG kiadvány megkísérli összefoglalni a betegek legfontosabb elvárásait és igényeit.
  • A "BETEGEK SZEMÉLYES CÉLJAI" nyilatkozat emlékeztetőül szolgálhat a radiológiai osztályok munkatársai számára, hogy nap mint nap a betegközpontú szolgáltatásokat nyújtsanak.

Az Európai Radiológiai Társaság betegekkel foglalkozó tanácsadó csoportja (ESR-PAG) 2013-ban jött létre és a betegcsoportok különböző európai képviselőit, valamint az ESR különböző bizottságainak radiológus és radiográfus tagjait tömöríti. Elsődleges céljai közé tartozik a radiológusok-radiográfusok és a betegek közötti kapcsolat fejlesztése és fenntartása, a betegek különböző képalkotó eljárásokkal kapcsolatos ismereteinek bővítése, valamint az európai orvosi radiológia gyakorlatának betegközpontú megközelítése mellett való kiállás. Az ESR-PAG 2013 óta számos ESR-kezdeményezésben vesz részt, többek között a Nemzetközi Radiológiai Nap (IDoR), az ESR betegtájékoztató honlapja, az EuroSafe kampány, az ESR kiadványaihoz való hozzájárulás, az ESR-PAG közösségi médiacsoportja és az eszperantó betegtájékoztatási kérdőíves audit. Az ESR-PAG minden évben a Bécsben megrendezésre kerülő Európai Radiológiai Kongresszuson külön szekciókat szervez, amelyek platformot biztosítanak a betegek képviselőinek meghallgatására, valamint a radiológusokkal és radiográfusokkal folytatott párbeszédre.

A modern orvosi ellátás nagymértékben támaszkodik a képalkotó diagnosztikai vizsgálatokra és beavatkozásokra. Ezenkívül számos gyakori krónikus kórkép (pl. rák, neurológiai-, szív- és érrendszeri kórképek) nyomon követése megköveteli, hogy a betegek rendszeresen felkeressék a képalkotó osztályokat további ellenőrzések és konzultációk céljából. Az ESR-PAG betegközpontú kezdeményezések kidolgozását végzi és e dokumentum célja, hogy a radiológiai közösség számára rávilágítson a betegek igényeire, a betegek elvárásait alátámasztó elvek egyszerű megfogalmazása formájában, a járó- vagy fekvőbeteg képalkotó ellátások során.

A felvázolt elvárások a beteg képalkotó vizsgálat előtti, alatti és utáni útja során merülnek fel. A felvázolt elvek alapját képezhetik olyan standardoknak, amelyeket ki lehet dolgozni, vagy be lehet építeni a meglévő radiológiai minőségbiztosítási dokumentumokba és amelyek a jövőbeni klinikai auditok alapjává válhatnak.

Képalkotó vizsgálat előtt: P.A.T.I.E.N.T.S.

Cél (Purpose)
A betegeknek magyarázatot kell kapniuk arra, hogy miért van szükség a képalkotó vizsgálatra.

Előzetes (Advance)
Az előzetes tájékoztatás időt ad a betegnek arra, hogy megértse az ajánlott vizsgálat hasznosságát, előnyeit és lehetséges ártalmait, valamint a lehetséges terápiás következményeket, különösen a beavatkozással járó képalkotó vizsgálatok esetében. A beteg így jobban fel tud készülni és tájékozott döntést tud hozni, amikor a beleegyezését kérik. Az előzetes tájékoztatás lehetővé teszi a betegek számára, hogy átgondolják és megfogalmazzák azokat a kérdéseket, amelyekre választ szeretnének kapni, amikor felkeresik a radiológiai intézményt a vizsgálat vagy eljárás céljából.

Átláthatóság (Transparency)
A vizsgálatok ismert korlátait el kell magyarázni a betegnek (függetlenül a felajánlható alternatívák elérhetőségétől). Ahogy Leonard Berlin (a minőséggel és orvosi-jogi kérdésekkel foglalkozó ismert amerikai radiológus kommentátor) megjegyezte, "a radiológusok igazságtalanságot követhetnek el a beteggel szemben, ha visszatartják felsőbbrendű tudásunkat". Néhány példa arra, hogy milyen információkat kell a betegek számára világossá tenni: a mammográfia korlátozása a denz emlőjű betegek esetében, a CT vizsgálat korlátai az agyi demyelinizáló elváltozások szűrésében, a kismedencei ultrahang korlátai az endometriózis diagnózisában, valamint a lehetséges kapcsolódó kockázatok, például a sugárdózis következményei, a sugárvédelem, a mágneses védelem, az allergiás reakciók vagy az intravénás kontrasztanyag-injekciók veseműködésre gyakorolt hatásai.

Tájékoztatás (Information)
Ideális esetben a beutaló orvosnak a vizsgálat előtt kifejezetten világos, felvilágosító jellegű betegtájékoztatást kell nyújtania. A betegek értékelik a radiológussal való személyes kommunikációt, ami megkönnyíti a biztonsággal, az ellátás minőségével és a képalkotó eljárásokkal kapcsolatos aggályaik kezelését. Alternatív megoldásként az időpont megszervezésekor a képalkotó központ/kórház titkársági/adminisztrációs munkatársainak telefonon, írásban vagy e-mailben kell tájékoztatást adniuk a vizsgálat előtt, beleértve a képalkotó szolgáltatások weboldalaira, betegportálokra, videokommunikációra stb. mutató linkeket. A digitális egészségügy a jövőben új eszközöket fog megteremteni az orvosi teamek és a betegek közötti kommunikáció javítására.

Egyenlőség (Equality)
Miközben a beutaló orvos meghatározhatja és rangsorolhatja a képalkotás sürgősségét, a betegek véleményét is figyelembe kell venni. Minden beteg számít és minden beteg más és más. Míg a betegellátás szempontjai között szerepel az állapotuk súlyossága, a fájdalom szintje, a mobilitásuk, a tanulási nehézségeik stb., a betegeket természetesen szükségleteiknek megfelelően eltérő módon lehet kezelni, de egyik beteg sem részesülhet kedvezőbb bánásmódban, mint a másik. Más szóval, a képalkotó eljárásokhoz való időben történő és egyenlő hozzáférésnek mindenki számára megkülönböztetés nélkül elérhetőnek kell lennie és nem lehet összefüggésben az adott személy életkorával, státuszával, foglalkozásával vagy más, nem az egészségügyi állapotából adódó jellemzőivel.

Szükségletek (Needs)
A betegek szükségleteit figyelembe kell venni. Például annak a betegnek, akinek a képalkotó vizsgálat elvégzése után kapcsolatba kell lépnie szakorvosával (onkológus, neurológus stb.), hogy megbeszélje állapotát, képesnek kell lennie arra, hogy az illetékes adminisztratív/szakmai személyzethez forduljon időpontot egyeztetni, ahelyett, hogy passzívan várja az orvos által kezdeményezett kommunikációt.

Bizalom (Trust)
Ha a vizsgálatot megelőzően hatékony adminisztratív eljárások vannak érvényben, a beteg a vizsgálat előtt bizalmat érezhet és jobban érezheti magát, ha tudja, mire számíthat. Ezért a betegek bizalmának kiaknázása érdekében a radiológiai osztály és a betegek közötti kommunikáció és információcsere rendkívül fontos, kezdve a vizsgálatra való felkészüléssel is. Végső soron ez a bizalom az előfeltétele annak, hogy a beteg tájékozott beleegyezését megkapjuk.

Megosztott döntéshozatal (Shared Decision)
Ha a betegek jó minőségű, átfogó egészségügyi információk birtokában vannak (megfelelő, érthető nyelven), akkor jobban felkészültek arra, hogy tájékozott beszélgetéseket folytassanak és közös döntéseket hozzanak az egészségükkel kapcsolatban.

A képalkotás során: C.A.R.E.R.S.

Kényelem (Comfort)
A létesítmények kényelme fontos a betegek számára, különösen a várakozási területeken. A barátságos és megnyugtató helyiségek segíthetnek csökkenteni a betegek által néha tapasztalt képalkotás előtti stresszt. A megfelelő mosdók, öltözködési lehetőségek és a magánélet biztosítása központi szerepet játszik a betegek méltóságának megőrzésében.

Figyelmesség (Attentiveness)
A személyzet rendelkezésre állása a beteg igényeinek kielégítésére és a támogatás biztosítása érdekében a folyamat során állandó kell, hogy legyen. A betegek biztonságérzete az előzetes magyarázatokból, a beteg képalkotó eljáráshoz adott beleegyezéséből, a használt berendezésbe vetett bizalmából, a személyzet jelenlétéből és figyelmességéből tevődik össze, beleértve a beteg vizsgálatát végző radiográfusokat és adott esetben a felügyelő radiológust is.

Megnyugtatás (Reassurance)
Az empátia, a meghallgatás, a türelem és a megértés olyan tulajdonságok, amelyeket minden képalkotó csapatban fejleszteni kell, kezdve a beteggel először kapcsolatba kerülő személytől, a vizsgálat teljes időtartama alatt, beleértve az eredményekre való várakozást is (ha rendelkezésre állnak). A röntgenorvos gyakran érintkezik a beteggel a képalkotó osztályon tett látogatása során; a röntgenorvosnak biztonságérzetet, megnyugtatást és empátiát kell nyújtania. Elengedhetetlen, hogy a radiológusok felismerjék a röntgenorvosok szerepének fontosságát. A betegnek éreznie kell, hogy ő áll az ellátó csapatok figyelmének középpontjában.

Magyarázat (Explanations)
A vizsgálat során végig magyarázatokat kell adni, pl. a vizsgálathoz szükséges speciális előkészületekről, az injekció beadásának szükségességéről, a radiológus elvárásairól a beteggel szemben (pl. mozgásproblémák vagy gyengeség), a hosszabb várakozási idővel kapcsolatos aktualitásokról, a további injekció beadásának vagy más modalitással történő további képalkotás szükségességéről stb. Mivel a radiográfusok a vizsgálat során közel vannak a beteghez, alapvető szerepet játszanak e magyarázatok megadásában.

Eredmények (Results)
Az eredmények/leletek kézbesítésének módját és az eredmények/leletek elérhetőségének időpontját a betegeknek már az időpontfoglaláskor ismerniük kell. Ha az eredmények nem állnak azonnal rendelkezésre, ideális esetben a páciensnek szóban vagy írásban kell értesíteni arról, hogy mikor kapja meg azokat. Ha az eredmények késve állnak rendelkezésre, az okokat meg kell magyarázni (például, ha további speciális tanácsadásra van szükség). Amikor csak lehetséges, az eredményeknek ésszerű időn belül rendelkezésre kell állniuk. A radiológus a megfelelő személy a beteg képalkotó orvosi eredményeinek, a képalkotás korlátainak (ha vannak ilyenek), valamint szükség esetén a további vizsgálatok és további szakvélemények szükségességének megvitatására. Egyes betegek eredményeit a beutaló kórházi orvos, másokét a háziorvosuk és egyre gyakrabban biztonságos távkonzultáción keresztül továbbítják. Sok beteg úgy érzi, hogy a vizsgálatot felügyelő radiológusnak közvetlenül neki kellene közölnie ezeket az eredményeket. Ideális esetben a radiológusoknak törekedniük kell arra, hogy a beteg kérésére rendelkezésre álljanak az eredmények megbeszélésére; amennyiben lehetséges, ezt a radiológusnak kell megszerveznie, kényelmesen, közvetlenül a vizsgálat után. A radiológus és a beteg közötti alternatív konzultáció történhet telefonon vagy távkonzultáción keresztül. Az eredmények átadására speciális konzultációkat javasoltak. Az ilyen radiológus-beteg konzultációkat ideális esetben össze kell hangolni a beutalóval, hogy a betegek következetes tájékoztatása biztosított legyen.

Az intervenciós beavatkozással összefüggésben a betegeket természetesen tájékoztatni kell az eljárás következtében esetlegesen felmerülő problémákról, a lehetséges kezelésekről és a követendő előírásokról. A betegnek távozáskor utólagos tájékoztató lapokat/ismertetőket kell adni.

Egyes egészségügyi rendszerekben sajnos a beteg-radiológus kommunikáció vagy korlátozott, vagy nem létezik, ami azt eredményezheti, hogy a radiológus "láthatatlannak" tűnik. Ez általában nem az együttműködésre való nem hajlandósággal függ össze, hanem gyakran a nagy betegforgalom és/vagy a munkaerő-problémák miatt, amelyek miatt nem áll rendelkezésre elegendő idő a betegek fogadására.

A radiológusokkal való kapcsolat hiánya káros hatással lehet a beteg-radiológus kommunikációra, mivel sok beteg szívesen folytatna személyes megbeszéléseket. A radiológusok és a betegek közötti közvetlen kommunikáció a radiológusok számára is előnyös, mivel javítja a betegek sajátos állapotának és problémáinak megítélését.

Ahol lehetséges, a képalkotásról szóló leletekben laikus/betegbarát terminológiát kell használni, és a betegek számára érthetőbb, közérthetőbb nyelven kell közölni, szemben a csak az egészségügyi szakemberek által érthető tudományos szókinccsel.

Biztonság (Safety)
A betegeknek bízniuk kell abban, hogy biztonságban vannak, amikor képalkotó orvosi vizsgálaton vagy képvezérelt eljáráson vesznek részt és biztosak lehetnek abban, hogy magas színvonalú egészségügyi ellátáshoz jutnak, elkerülve a káros hatásokat és a pontatlan vagy késedelmes diagnózisokat. A COVID-19 világjárvány még inkább hangsúlyozta, hogy a radiológiai osztályok számára létfontosságú, hogy a betegek biztonsága érdekében kövessék a hivatalos útmutatásokat.

A képalkotó vizsgálat után: A.I.M.S.

Annak megállapítása, hogy az orvosi képalkotó vizsgálat kielégítő volt-e (Ascertain If Medical Imaging was Satisfactory)
A radiológusoknak fokozniuk kell a betegek mindennapi bevonását az orvosi képalkotás folyamatába és üdvözölniük kell a betegcsoportok együttműködését, amely hozzájárulhat a betegek tapasztalatainak javításához. A képalkotó vizsgálatokat követően a betegeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejezzék elégedettségük vagy elégedetlenségük mértékét és hogy visszajelzést adjanak egy betegelégedettségi kérdőív segítségével. Az Esperanto 2022 ESR Guide to Clinical Audit in Radiology and Clinical Audit Tool című kiadványa tartalmaz egy példát a betegelégedettségi kérdőívre az európai országok képalkotó szolgáltatásainak és ellátásának javítása érdekében.

A betegek visszajelzései lehetővé kell, hogy tegyék a radiológusok számára, hogy jobban megértsék a betegek elvárásait.

A radiológiai osztályoknak meg kell próbálniuk felülvizsgálni a meglévő és a jövőbeni szervezetüket a képalkotó csapattal, a PATIENTS CARERS AIMERS beépítésével és azon kell dolgozniuk, hogy ezeket a kulcspontokat a beteg - a radiológia legfontosabb érdekeltje - javára alkalmazzák, azzal a céllal, hogy javítsák a beteg-radiológus kommunikációt az orvosi képalkotásban Európában, hogy végső soron megfeleljenek a betegek elvárásainak.

 

Szólj hozzá!
2022. február 20. 20:56 - Bágyi Péter

A képalkotó diagnosztikai - radiológiai lelet

forrás:

Michael P. Hartung, Ian C. Bickle, Frank Gaillard, Jeffrey P. Kanne
How to Create a Great Radiology Report
RadioGraphics 2020; 40:1658–1670
https://doi.org/10.1148/rg.2020200020

rg_2020_40_issue-6_cover.jpgA radiológiai lelet a radiológusok által készített legfontosabb termék, amely segíti a betegellátást. A világos és hatékony radiológiai lelet magától értetődő fontossága ellenére a radiológusok a képzés során általában kevés vagy semmilyen formális leletkészítési oktatásban nem részesülnek. Ehelyett ezt apránként és gyakran közvetett módon, alkalmi korrekciók és más radiológusok leleteinek utánzása révén tanulják meg. A radiológiai lelet célközönsége messze túlmutat a kérőn, magában foglalja a betegeket és családtagjaikat, az orvosi segédszemélyzetet, a társzakmákat, más radiológusokat és kutatásban érdekelteket. Egy olyan lelet készítése, amely kielégíti e sokféle csoport igényeit, félelmetes, ha nem is kicsinyes ambíció. A képalkotó leletek, vélemények és ajánlások közlésének azonban vannak bizonyos alapelvei, amelyek útmutatóként szolgálnak és elősegítik a leletek megértésének gondos mérlegelését. A leleteket tartalmazó részben a rövid, informatív és tényszerű megfigyelésekre kell helyezni a hangsúlyt, miközben kerülni kell a nem megfelelő értelmezést, a túlzott kifejezések használatát és a redundanciát. A vélemény a leletek átgondolt szintézise, amely diagnózishoz, differenciáldiagnózishoz és kezelési javaslatokhoz vezet. A világos és hatásos vélemény megalkotása lehetővé teszi a radiológusok számára, hogy a legmagasabb szintű klinikai ellátást és irányítást nyújtsák, de a leletek egyszerű újrafogalmazásán túlmenően időt és erőfeszítést igényel. A véleménynek olyan nyelvezetet kell használnia, amely érthető, megjegyezhető és megvalósítható. A leletkészítési készségek folyamatos figyelmet igényelnek és alkalmazkodniuk kell az orvostudományban kialakuló gyakorlati mintákhoz és kommunikációs stílusokhoz.

Bevezetés

A diagnózis vagy differenciáldiagnózis, a radiológiai leletek klinikai következményeinek és a további kezelésre vonatkozó ajánlások egyértelmű közlése olyan összetett készség, amely a képzés és a gyakorlat során folyamatos erőfeszítést és figyelmet igényel. Ahogy az orvosi gyakorlat és a kommunikáció fejlődik, a radiológusoknak is alkalmazkodniuk kell a leletezési módszerekhez. A radiológiai gyakorlathoz tartozó orvosi tények szisztematikus felhalmozásához képest a radiológiai lelet elkészítése sokkal inkább kézműves, reflektív és kreatív folyamat.

A radiológia kezdete óta feltűnő ékesszólással és az aktuális kérdések ismeretében merülnek fel a lelet tartalmával és stílusával kapcsolatos aggályok. Ezek a hasonlóságok arra utalnak, hogy bár a gyakorlati kontextus és a lelet tartalma megváltozott, a radiológusokat a leletkészítés során érő szakmai kihívások továbbra is fennállnak, amik az egyes generációk esetében hasonló mintákat eredményeznek a leletkészítés önfejűségében. Mégis nagyon kevés radiológus rezidens részesül oktatásban a radiológiai leletkészítés terén, a rezidensek 86%-a évente legfeljebb 1 óra didaktikus oktatásról számolt be.

A gyakornokok a képzés során gyakran inkább passzív, tudatlan és következetlen módon tanulják meg a leletkészítés művészetét, más radiológusok leleteinek elolvasásával, hogy elsajátítsák az alapvető nyelvezetet és szerkezetet, a munkaállomáson alkalmi visszajelzést kapnak a radiológusoktól és utánozzák néhány csodált idősebb kolléga vagy társrezidens stílusát. A radiológusokkal való szórványos, négyszemközti interakciók gyakran sajátos tanácsokkal látják el a rezidenseket, ami maga is egy olyan stílus terméke, amely hasonlóan strukturálatlan, az egész pályafutás során kialakult stílusból ered. 

Következésképpen a gyakornokok túlértékelhetik a leletkészítési érettségüket, hacsak nem vizsgálják át rutinszerűen és gondosan a végleges leletet a változtatások szempontjából. Bár az újabb számítógépes alkalmazások megkönnyítik az előzetes és a végleges leletek összehasonlítását azáltal, hogy egymás mellett kiemelik ezeket a változásokat, az ilyen változtatások indoklása nem mindig magától értetődő és közvetlen utasítás nélkül elveszhet.

A beteg, a kezelőszemélyzet és a radiológus közötti összetett kapcsolat szintén hozzájárul a problémás leletminták kialakulásához. A radiológusoknak gyakran korlátozott klinikai adatokkal és a beteg személyes értékelésének lehetősége nélkül kell értelmezniük egy képalkotó vizsgálatot. Annak ellenére, hogy a megrendelő elvárja, hogy a radiológus egyértelmű választ adjon a klinikai kérdésre, a végleges diagnózis elérhetetlen lehet a modalitás korlátai, a képalkotó leletek specifikusságának hiánya vagy akár a vizsgálat technikai hiányosságai miatt. Egyes radiológusok hajlamosak lehetnek arra, hogy ezt a bizonytalanságot a leletek egyszerű újrafogalmazásával, túlzottan minősítő megfogalmazással, a felelősségnek a megrendelőre való visszaterelésével vagy homályos ajánlásokkal kezeljék.

A strukturált leletezés bevezetése vegyes visszhangot váltott ki. A leletek tipikus ellenőrzőlista stílusa elősegíti a következetes szervezést, amit a megrendelők és a betegek nagyra értékelnek. A strukturált sablonok megkönnyítik a rövid leletezést, fenntartva a benyomást a leletek szintézisére, valamint a cselekvőképes információkkal való ellátásra. Ezzel szemben a szabad szöveges diktálás gyakrabban elmoshatja a határokat a lelet és a vélemény között, mivel a radiológus aktív gondolkodási folyamatát tükrözi.

Egyes radiológusok a művészet, a kreativitás és a kifejezés szabadságának elvesztését fájlalják, amikor egy sablon üres mezőit bámulják, amelyeket ki kell tölteniük. Ez nem alaptalan, mivel a rosszul szerkesztett, strukturált leletkészítési sablonok mesterségesen alkategóriákra bonthatják az összefüggő vagy egymást átfedő folyamatokat, és megzavarhatják a koherens szintézist. Ez különösen igaz a több részből álló patológiás állapotok esetében. A strukturált leleteket inkább útmutatónak vagy eszköznek, mintsem a leletkészítés szabályának kell tekinteni. Ha egy sablon nem segít az ötletek rendszerezésében, a szintézis megkönnyítésében és az egyértelmű kommunikáció elősegítésében, akkor azt felül kell vizsgálni vagy el kell vetni.

Ez a cikk a világos, tömör radiológiai leletkészítés alapelveit vázolja fel, és a gyakornokoknak és a gyakorló radiológusoknak egyaránt szól. A gyakornokok ezeket az elveket átgondolt és szisztematikus módon tanulhatják meg a képzés során, nem pedig változóan a munkaállomásokon. A gyakorló radiológusok, akik már évek óta megszokták a leletkészítési stílust, jól járnak egy átdolgozással, mivel a leletkészítés passzív megközelítése idővel rossz szokásokhoz vezethet.

Leletezési szokások "tuning"-ja. 

  1. Kész megoldás szállítása: a vélemény diagnózissal vagy differenciáldiagnózissal, majd a legfontosabb eltérésekkel amelyek alátámasztják azt
  2. Fogalmazza meg világosan: a véleménynek a beszédhez hasonló megfogalmazást kell használnia, kerülje a szaknyelvet, amelyet csak a radiológusok használnak.
  3. Tartsa relevánsnak: kerülje a klinikailag jelentéktelen elváltozásokat a leírásban, amelyek nem igénylik a kérő figyelmét vagy intézkedését.
  4. Gondoljon a következő lépésekre: adjon átgondolt, részletes ajánlásokat, amelyek segítik a kérőt egy konkrét diagnózis elérésében vagy a kezelés következő lépéseinek meghatározásában.
  5. Folyamatosan fejlődjön: finomítsa a leletezési szokásait és értse meg annak széleskörű hatását azáltal, hogy visszajelzést kér a társzakmáktól és követi a biopsziás eredményeket, a kórházi megbeszéléseket, a kezeléseket  és a műtéti feljegyzéseket.

Ebben a cikkben a hangsúly a megállapításokra és a véleményekre helyeződik. A klinikai megjegyzések, technika és összehasonlítás leírása meghaladja e cikk kereteit. Várhatóak a nézeteltérések, mivel regionális és személyes stilisztikai preferenciák bőven vannak, de a szerzők remélik, hogy ezek nem csökkentik e fontos téma feltárásának értékét.

Úgy beszélni, mint egy radiológus

Érthető, hogy a radiológusképzés elején nagy az izgalom, amikor megtanulunk úgy beszélni, mint egy radiológus. A szaknyelv nagy része a radiológiai leletek pontos jellemzéséhez szükségesek. A radiológiai képzésben való előrehaladás során ez a nyelvezet összefonódik az aktív értékeléssel és a képek megértésének alapját képezi. Így a szóbeli jelentés több mint a vizsgálat tényeinek puszta számonkérése és a képértékelés és -értelmezés központi részét képezi, a radiológus számára hangadó fórumként szolgál, és végül a diagnózishoz vagy differenciáldiagnózishoz vezet.

A gondosan kidolgozott leletek felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak a radiológus elméjébe a saját leletezési készségeiket fejlesztő gyakornokok és a vizsgálat jobb megértését kereső beutaló orvosok számára. Ezzel szemben a rosszul strukturált leírások, amelyek minden egyes megfigyelés rendezetlen rögzítéséből származnak, zavarba ejtő, zavaros leleteket eredményeznek és az olvasónak csak egy bevásárlólistát hagynak maguk után, amely a kósza gondolatokról szól, és kevés iránymutatást ad.

Azon szakorvosokkal ellentétben, akik közvetlenül látják és kezelik a betegeket, a radiológusok egyedülálló pozíciót töltenek be az orvosi csapatban azáltal, hogy a beteg állapotáról olyan írásos értékelést adnak, amelyet más szakemberek olvashatnak, megérthetnek és cselekedhetnek. Más szóval, a radiológiai lelet elsősorban a radiológus és a kérő közötti közvetlen kommunikáció (és gyakran az egyetlen interakció) a betegről. Így, bár a lelet technikai elemei alapvető fontosságúak a radiológus leletezéséhez, a kérő egyértelmű diagnózist vagy differenciáldiagnózist és ajánlásokat vár radiológiai szakzsargon nélkül.

Hasznos, ha együtt érezhetünk a kérővel, amikor azt mérlegeljük, hogyan lehet egyensúlyt teremteni ezen ellentmondásos igények között. Egy tipikus patológiai jelentés párhuzamos élményt nyújt a radiológus számára. Az ember átfutja a leletet, hogy érthető választ kapjon a "Mi a diagnózis?" kérdésre és kevéssé érti vagy értékeli a szakterületen belül alkalmazott szaknyelvet, amely a diagnózishoz vezet. A mikroszkópos leírás technikai nyelvezete a patológián kívül állók számára kevés jelentőséggel bír, hasonlóan a radiológián kívül állók számára a leletekben található MRI-jelek jellemzőihez. Ezzel szemben a diagnózis és a vélemény minden olvasó számára általánosan érthető információt közvetít.
Ezek a megfigyelések segítenek meghatározni azokat a paramétereket, amelyek alapján a radiológiai lelet két fő részét figyelembe kell venni.

A lelet első része a vizsgálatra vonatkozó tényszerű megállapításokra szolgál és a radiológus gondolatmenetét tükrözi, a pontosság érdekében a szaknyelvre támaszkodik és a későbbi megfogalmazás alapját képezi.
A vélemény a diagnózissal vagy differenciáldiagnózissal és ajánlásokkal ellátott rész, amely közvetlenül közli a kérővel a radiológus gondolatait, itt kerülni kell a radiológiai szakzsargon használatát.

A következő szakaszokban a lelet, a vélemény és az ajánlások legfontosabb alapelveit részletesen, példákkal alátámasztva tárgyaljuk. Figyelembe kell venni, hogy a rövid megfogalmazás számos példája természetellenesen tömörnek tűnhet az olvasó számára és nem pontos modellként szolgál, hanem inkább gondolkodásra ösztönöz a gyakran használt nyelvezet és a töltelékmondatok által hordozott jelentésről.

Az olvasókat arra ösztönözzük, hogy alakítsák ki saját, gondosan kidolgozott stílusukat, amely ötvözi a személyes preferenciákat, az intézményi igényeket és a világos kommunikáció elveit. A nagyszerű radiológiai lelet elkészítésének megtanulására a lehető legjobb betegellátás biztosítása érdekében érdemes erőfeszítéseket tenni.

A leírást tartalmazó szakasz legfontosabb alapelvei
A leíró rész értelmezésének megtakarítása

A leíró rész rövid tájékoztató jellegű mondatokból áll, amelyek a vizsgálatra vonatkozó releváns pozitív és negatív észrevételeket írják le. A leírások a tényeket hangsúlyozzák és kerülni kell a véleménynek szánt értelmezést vagy szintézist. A leíró rész és a vélemény közötti határok elmosódása azáltal, hogy a véleményről szóló részleges vagy teljes állításokat mindkét szakaszban megismétlik, szükségtelenül hosszú, ismétlődő leleteket eredményez, amelyekben megnő a belső eltérések kockázata. A diagnózis vagy a differenciáldiagnózis módosítását mind a leíró részekben, mind a véleményben meg kell tenni. Ez gyakran előfordul, amikor a gyakornokok leleteit a  radiológusok felülvizsgálják és átdolgozzák, akik a véleményt módosíthatják, de figyelmen kívül hagyhatják a leíró leletrészben szereplő hasonló állítások átfogalmazását.

Fontos kivételt képeznek az úgynevezett mellékleletek, amelyek nem szerepelnek a leírásban, mivel véletlenszerűek, jóindulatúak vagy klinikailag nem jelentősek (például jóindulatú veseciszták). A mellékleletek jóindulatúnak vagy klinikai jelentőséggel nem bírónak való egyértelmű megjelölése nagy szolgálatot tesz a megrendelő szolgáltatóknak és megnyugtató a beteg számára, aki valószínűleg félrevezető vagy nem megfelelően riasztó információkat talál, amikor internetes kereséssel próbálja meghatározni a jelentőségét.

A radiológusok számos leletet társítanak jóindulatúsághoz anélkül, hogy ezt kifejezetten megtennék (pl. ciszta, mellékveseadenoma, hamartoma), de sok kérőorvos és beteg nem teszi ugyanezt. Ez a zűrzavar szükségtelen aggodalomhoz és nem megfelelő utóvizsgálatokhoz vezethet annak biztosítása érdekében, hogy a jóindulatúság változatlan maradjon, ami költséges a beteg számára és frusztráló a radiológus számára az értelmezés során. A melléklelet egyértelmű értékelése fontos belső ellenőrzésként is szolgál a radiológusok számára, akiknek mérlegelniük kell a "Van-e ennek a leletnek klinikai következménye?" és "Kell-e tenni valamit ezzel kapcsolatban?" kérdéseket, ahelyett, hogy egy laza végű kijelentést hagynának a beutalónak, hogy rendezze. Míg a radiológus feladatának lényeges része az elváltozás azonosításával kezdődik, addig az elváltozás jelentőségének értékelésével és annak meghatározásával végződik, hogy szükséges-e további értékelés.

A melléklelet megfelelő értékelése fontos szerepet játszhat a jövőbeni felvételeket értékelő más radiológusokkal való kommunikációban is és segíthet elkerülni a részletes értékelés megismétlésére fordított időt. Időnként egy elváltozás jóindulatúságára való következtetés levonásához szükség lehet az összehasonlító vizsgálatok alapos értékelésére, a kórlap részletes áttekintéséből származó információkra, vagy akár a megrendelővel való kommunikációra, amelyet a későbbi radiológusok számára nehéz lehet következetesen megismételni. Ily módon a leletrész értékes szerepet tölthet be a radiológus és radiológus közötti kommunikációban, elősegítve a következetességet és hatékonyságot a jövőbeli leletekben (pl. "Változatlan jóindulatú retroperitoneális lymphocele, amelyet először 5 évvel ezelőtt láttak, az MR lumbális gerinc vizsgálat során.").

Használja az észlelés kifejezéseit takarékosan
Bár csábító lehet a képi élményt a diktált megállapításokba átültetni olyan kifejezésekkel, mint a "látható", "észrevett", "bizonyított", "láthatóvá vált" és ezek objektívebb megfelelői, a "van" és a "jelen van", ezek nem adnak hozzá érdemi információt a lelethez és takarékosan kell használni őket. A leírás során feltételezzük az érzékelést. Például: "A kismedencében több tágult vékonybélkacs látható. Kismértékű ascites észlelhető a kismedencében" több utalást tartalmaz a radiológus észlelésére ("van", "látható" és "észlelt"), amelyek a lelet megváltozása nélkül elhagyhatók, az alábbiak szerint: "Többszörös tágult vékonybélkacs a kismedencében. Kis kismedencei ascites."

Ez a koncepció különösen fontos a strukturált leletezésben, amely egy fejlécet és egy feltételezett mondatszerkezetet biztosít, amely alapján az információ érthető (pl. a "Tüdő" fejléc azt jelenti, hogy "A tüdőben az olvasó a következő megfigyeléseket tette"). Hasonlóképpen, egy hagyományos narratív jelentésben a "Lelet" globális fejléc azt jelenti, hogy "Az értelmező radiológus a következő megfigyeléseket tette" és elősegíti a rövid mondatok vagy töredékek használatát. Az észlelési kifejezések alkalmi használata stilisztikai okokból helyénvaló lehet (különösen a leírás kezdetekor), mivel a kizárólag töredékekből álló jelentés nehezen olvasható és a megértést veszélyezteti.

Kerülje a redundanciát
A definíció szerint a leletből a felesleges szavak kihagyhatók a lelet értelmének elvesztése nélkül. A redundancia elkerülése különösen nagy kihívást jelenthet, ha összehasonlítást próbálunk végezni, mivel sok általánosan diktált kifejezés vagy mondat utal arra a tényre, hogy összehasonlítás történt, vagy hogy változás történt. Így az összehasonlítás során meglepően sok redundáns kifejezés kerülhet egyetlen mondatba.

Vegyük a következő példát: "A jobb májlebeny tömegének újbóli növekedése. Az előző, 2015. augusztus 4-i keltezésű vizsgálattal összehasonlítva méretnövekedés következett be." Ebben a példában több kifejezés közvetíti, hogy összehasonlításról van szó: "újbóli", "összehasonlítva", "előző vizsgálat", "növekedés". A szöveg átfogalmazható úgy is, hogy egyszerűen azt mondja: "A jobb májlebeny tömege megnagyobbodott a 2015. augusztus 4-i állapothoz képest", anélkül, hogy a szöveg értelmét veszítené.

A példában a redundanciát az okozza, hogy a radiológus túlhangsúlyozza a máj első látásakor észlelt képet ("A jobb májlebeny tömege újra megnőtt"), de anélkül, hogy még értelmes megállapítást tenne róla. Ezután az összehasonlítást hangsúlyozzák ("Az előző, dátummal ellátott vizsgálathoz képest..."), majd az összehasonlításra használt közös redundáns szerkezet következik ("méretnövekedés").

A második, rövidebb változat elkészítéséhez a tömeg észrevétele, a tömeg értékelése és az összehasonlítás elvégzése szükséges, mielőtt bármit is diktálnánk és kihívást jelenthet a kommentárok visszatartása eközben. Ezért hasznos lehet gyakorolni a felmerülő megfigyelések belső párbeszédbe való áthelyezését, amíg egy tömörebb és integráltabb kijelentést nem lehet készíteni. Alternatív megoldásként a hosszabb kijelentéseket a kezdeti diktálás után a lényegre redukálhatjuk. Ez nyilvánvalóan időigényesebb és nem praktikus a zsúfolt klinikai napokon, de kevésbé lesz szükséges, ahogy ezek a szokások megerősödnek.

Idővel a radiológiai neologizmusok vagy kedvelt kifejezések elterjednek és széles körben használatosak a rendelőben, de kevés jelentéssel bírnak. Például a redemonstráció kifejezést gyakran használják a radiológiai jelentéskészítésben, hogy hangsúlyozzák az "ismét látott" vagy "ismét észlelt" leletet, és ez egy radiológiai neologizmus, amely csak bizonyos földrajzi területekre jellemző, és a szakterületen kívül ritkán használják. A kifejezés használata megköveteli a korábbi vizsgálatokhoz viszonyított stabilitásra vagy változásra vonatkozó megjegyzést, ami a radiológus számára annak "újbóli bemutatását" jelenti.

Az intervallumot szintén gyakran használják a leletkészítésben és hasonlóan hangsúlyozza, hogy egy leletet az idő múlásával hasonlítanak össze, de megköveteli a konkrét összehasonlítási dátumot és azt, hogy milyen változás történt, ami mindkettő az intervallum elteltét feltételezi és szükségtelenné teszi a használatát. Ezért mindkét kifejezés nyugodtan elhagyható, mivel felesleges, ahogyan azt az előző példa is mutatja.

Természetellenesnek vagy akár igazságtalannak is tűnhet, hogy a radiológus gondos mérlegelése néhány rövid mondatba sűrítve jelenik meg, ahelyett, hogy a hosszabb, összetettebb mondatok pompáját mutatná. Egyesek úgy is tekinthetik a lelet hosszát, hogy a radiológus alaposságot és gondosságot demonstrál a vizsgálat leletezése során és aggódhatnak amiatt, hogy a rövid leleteket felületesnek, túlságosan magabiztosnak tekintik.

A megfigyelések túlzott hossza azonban gyakran inkább az érzékelés túlzott hangsúlyozásával, a redundáns mondatszerkezettel és a túlságosan részletes leírásokkal függ össze, mint a kifinomult gondolatok közvetítésével. Például: "Ismét több, perifériásan elhelyezkedő, megvastagodott és szabálytalan falú, összetett peripankreatikus elváltozást észleltünk, amelyek mérete vagy konfigurációja nem változott az előző vizsgálat óta", ez a "Változatlan összetett peripankreatikus elváltozás" kifejezésre rövidíthető.

Azoknak a radiológusoknak, akik arra panaszkodnak, hogy a kérők rutinszerűen nem olvassák el a leleteket, figyelembe kellene venniük, hogy egy tipikus lelet megértése mekkora kihívást jelenthet radiológiai rezidensképzés nélkül, hogy megtanulják a kulcsfontosságú technikai és felesleges redundáns megfogalmazásokat. A lelet érthetőségének javítása növeli az olvasó elkötelezettségét és bizalmát, és valójában csökkentheti a radiológus felelősségét azáltal, hogy arra ösztönzi az olvasót, hogy vegye fel a kapcsolatot a radiológussal, ha eltérést észlel vagy kérdése van.

A gyakorlatban a magabiztos és tömör leletkészítés képessége a képzés, a tapasztalat és a szakértelem szintjétől függ. A kezdő radiológus rezidensek esetében a leletek hosszadalmas leírásai és a redundancia esetei elkerülhetetlenül bővülnek, amikor a leletet megfelelően aktív hangadónak használják. Valójában egy rezidens számára készített túl rövid jelentés túlzott magabiztosságot vagy a legfontosabb leletek kevéssé megfelelő értékelését jelezheti. Ezek a terjedelmes leírások gyakran szükségesek és a képzés korai szakaszában kell megjelenniük. Miután a képzés és a korai gyakorlat során nagyobb tapasztalatot és magabiztosságot szereznek, a radiológusok leletezési készségei tovább érnek, kialakul a tömörség és a teljesség közötti megfelelő egyensúly.

Tartson rendet
Az egyértelmű kommunikáció még a megállapítások szóbeli feldolgozása során is kiemelkedő fontosságú marad, és javítható, ha a részletes leírások elkészítése előtt röviden átgondoljuk, hogyan kellene a megállapításokat a legjobban megszervezni. Sok praxis a keresztmetszeti vizsgálatok esetében strukturált jelentéstételt fogadott el, amely szervezett struktúrát biztosít a vélemények közlésére. 

Nehéz lehet például meghatározni, hogy hogyan diktáljunk egy olyan összetett nekrotizáló pancreatitis esetet, amely a hasnyálmirigyet, a gasztrointesztinális traktust, a hashártyát és az érrendszert érinti, amelyek a strukturált jelentésben külön szakaszokként szerepelnek. Miközben a radiológus felismeri, hogy ez egy összefüggő betegség, a sablon elősegíti a számos jellemző mesterséges felosztását a megfelelő szakaszokra. Ehelyett az összefüggő betegségnek egységes, átfogó leírásként kell megmaradnia, és a leglényegesebb szakaszban maradhat, esetleg egy azonosító fejléccel, amely kategorizálja a betegséget, és vezeti a részletesebb részleteket kereső olvasó számára (pl. "a nekrotizáló pancreatitis megnyilvánulásai a következők" vagy "a következő helyeket érintő, kiterjedt hasi vagy kismedencei eltérések").

Számos olyan betegség vagy eltérés van, amelyet a nyomon követés és a kezelés tervezésének megkönnyítése érdekében listák segítségével lehet leírni, amelyek gyakran sokkal könnyebben érthetőek, mint a szabadszövegű szövegrészek. Tekintsük a következő példákat, amelyek egy CT-képen látható tüdőcsomó követését írják le:

Több tüdőcsomó mérete csökkent az előző vizsgálat óta. Például a jobb alsó lebeny góc mérete 3 × 4 mm, korábban 5 × 3 mm volt. A bal felső lebenyben a mellhártyával érintkező másik csomó mérete 5 × 2 mm, korábban 6 × 3 mm volt. Egy nagyobb jobb felső lebenybeli paramediastinalis csomó hörgőelzáródást eredményez, és mérete 6 × 5 mm, korábban 8 × 6 mm volt.

Hasonlítsa össze a korábbi listát az azonos információkkal módosított listával:

Tüdőgócok (2017. április 5-i dátummal összehasonlítva):

  1. 3 × 4 mm (korábban 5 × 3 mm) jobb alsó lebeny.
  2. 5 × 2 mm (korábban 6 × 3 mm) szubpleurális bal felső lebeny.
  3. 6 × 5 mm (korábban 8 × 6 mm) paramediastinalis, ami hörgőelzáródást eredményezett.

A számozott listák segítik az olvasó mentális rendben tartását, logikai érzéket közvetítenek, segítik a kezelés tervezését és a prioritások felállítását, valamint megkönnyítik a radiológus és a kérők számára a nyomonkövetést. A szabad folyású blokkos bekezdéses megközelítés elsőre természetesebb, és tükrözi a radiológus aktív gondolkodási folyamatát a vizsgálat áttekintése közben. A számozott listák használatának lehetőségeinek prospektív felismeréséhez időre és gyakorlatra van szükség. A szerzők úgy találták, hogy a szövegblokkok visszamondása és átdolgozása a felsorolások elkészítéséhez hasznos lépés e megközelítés megerősítésében, és idővel a felsorolások használata reflexívebbé válik.

A vélemény alapelvei
Áttekintés

A vélemény a talált elváltozások átgondolt szintézise, amely diagnózishoz vagy differenciáldiagnózishoz és a további kezelésre vonatkozó ajánlásokhoz vezet. Ez a képalkotó vizsgálat értelmezésére és a klinikai kérdés megválaszolására tett erőfeszítések összességét jelenti. Világos, egyértelmű megfogalmazást kell használnia, hasonlóan ahhoz, mint amikor közvetlenül a kérővel beszél, vagy amikor egy multidiszciplináris csoport megbeszélésén előadást tart.
Célszerű abból kiindulni, hogy a beutaló klinikusok általában csak a leletet olvassák el és gyakran csak akkor olvassák el a leletet, ha a lelet nem egyértelmű. A véleményben a hangsúlyt a klinikailag jelentős, hasznosítható információkra kell helyezni.
A jó benyomás kialakítása ugyanannyi vagy több időt vehet igénybe, mint a talált elváltozások összességének leírása. Nehéz tévedni, ha egyszerűen újrafogalmazzuk a talált elváltozásokat. Ezért a szintézis kockázati elemmel is jár, és növeli a tétet, mivel segít a betegellátás irányításában.

Számos alapelv segít a hatásos és hasznos vélemények kialakításában. A klinikailag releváns vélemények kialakításának átfogó elve, hogy a radiológiai szakzsargon elkerülése mellett érthető, megjegyezhető és alkalmazható információkat kell közölni. A maximális egyértelműség és érthetőség érdekében a radiológusoknak az összes orvosi szakterületre jellemző nyelvezetet kell használniuk és a véleményt hasonlóan kell megfogalmazniuk, mint ahogyan a vizsgálatot személyesen vagy telefonon a kérővel áttekintik.

Ismerje a közönségét
A radiológiai lelet hatóköre messze túlmutat a radiológuson és a megrendelő szolgáltatón. Bár a vizsgálatra vonatkozó kérést a megrendelő szolgáltató generálja, a radiológiai leletnek számos célcsoportja van. Mindegyiküknek más és más, gyakran egymásnak ellentmondó igényei vannak, ami jelentős nehézséget okoz a minden olvasónak megfelelő egységes jelentés összeállításában. Ezt tetézi az, hogy a radiológusoknak kevés lehetőségük van arra, hogy visszajelzést kapjanak vagy kérjenek a beutaló klinikustól a leletük érthetőségéről és tartalmáról. A beutaló orvosok nem szívesen fejezik ki zavarukat vagy bizonytalanságukat a lelet tartalmával kapcsolatban, mert attól tartanak, hogy nem tűnnek műveltnek, ami a radiológusokat arra készteti, hogy túlbecsüljék a radiológia összetett lexikonának és szokatlan mondatszerkezetének általános érthetőségét.

Sok általános vélemény egyszerűen megfogalmazható és könnyebben érthető a szélesebb közönség számára. Ennek nem kell az orvosi kifinomultság vagy teljesség rovására mennie, hanem inkább az orvosi iskolából származó egyetemes orvosi lexikonnak kell előnyben részesülnie a rezidenskori szakterület-specifikus szakterminológiával szemben. Ezenkívül az egyszerű gondolatokat szükségtelenül fel lehet tölteni hivatalos mondatszerkezettel, esetleg azért, hogy a jelentés hivatalosabbnak tűnjön.

Például: "Többszörös májelváltozások megfelelnek áttéteknek, méretük nőtt" egyszerű üzenetet közvetít: "A májáttétek megnagyobbodtak". Bár ez utóbbi tömörnek tűnhet, a kérő ezt veszi ki a leletből, és nem igényel különösebb értelmezést. Azt a világos megfogalmazást tükrözi, amelyet egy radiológus használna az eset bemutatására egy multidiszciplináris csapat megbeszélésén, ami jó általános viszonyítási alap a vélemény kialakításához.

Továbbá a pereskedéstől való félelem többféleképpen is elhomályosíthatja a leletezést. Meglehet, hogy indokolatlan figyelmet fordítanak olyan véletlenszerű leletekre, amelyek klinikailag nagy valószínűséggel nem fontosak, az egyértelmű diagnózist elfedhetik abban a valószínűtlen esetben, ha egy alternatív diagnózis (pl. "a "talált elváltozásokat illetően") esetében a felelősséget a kérőre háríthatják (pl. "klinikai korreláció javasolt"), vagy általános bizonytalan kijelentéseket használhatnak, így a kérőnek nem sok fogalma marad a diagnózis valószínűségéről vagy a kezelés legjobb következő lépéseiről (pl. "nem zárható ki"). Paradox módon az egyértelműség hiánya ahelyett, hogy védelmet nyújtana, valójában növelheti a műhibakockázatot, mivel a homályos megfogalmazás nagyobb valószínűséggel félreérthető.

Hasznos lehet, ha a lelet címzettjének képzeljük magunkat, amikor megpróbáljuk meghatározni, hogy mennyi információ kerüljön bele a véleménybe. A kérők azt szeretnék, ha a klinikai kérdésekre közvetlenül választ kapnának, valamint minden egyéb fontos, klinikailag releváns és cselekvésre alkalmas megfigyelést, egyértelmű ajánlásokkal együtt. Ez lehetővé teszi számukra, hogy elmagyarázzák az eredményeket a betegnek, és magabiztosan irányítsák a következő lépéseket.

A jóindulatú mellékleletek szerepeltetése a véleményben (pl. "divertikulózis divertikulitisz nélkül", "3 cm-es jobb oldali veseciszta", "epehólyag adenomyomatózis") joggal készteti a kérőt arra, hogy elgondolkodjon azon, hogy a radiológus miért döntött úgy, hogy tájékoztatja erről, és milyen lépéseket kell tennie. Ez a bizonytalanság a betegek szorongásához és nem megfelelő utóvizsgálatokhoz vezethet, amelyek költségesek a betegek számára, és mind a megrendelő szolgáltatók, mind a radiológusok idejét pazarolják.

A radiológusoknak gondosan mérlegelniük kell, hogy milyen költségekkel jár, ha olyan idegen információkat is feltüntetnek a véleményben, amelyekről valójában nem akarják, hogy a kérő gondolkodjon, tájékoztassa a beteget, vagy rendeljen meg utóvizsgálatot. Az ilyen információk beillesztése csökkenti a radiológiai kompetenciát, és eltereli a figyelmet a klinikailag relevánsabb és sürgetőbb teendőkről. A járulékos elváltozások teljes katalógusa a leírást tartalmazó részben maradhat az igényesebb olvasók számára.

Vezessen a diagnózissal
A véleménynek a preferált diagnózissal vagy differenciáldiagnózissal való vezetése alapvető lépés az egyértelmű kommunikáció elősegítése érdekében, mivel ez rögzíti a véleményt és kontextust biztosít az olvasó számára a releváns elváltozások megértéséhez. Azok a vélemények, amelyek a részletes leírásokhoz hasonlóak, valószínűleg elárasztják az olvasót a látszólag kóbor tényekkel, és kevés alapot nyújtanak a megértésükhöz, amíg egy konkrét diagnózis említésre nem kerül.
A vélemény alapstruktúrájának használata segíthet a radiológusnak a szervezettség megőrzésében, és egyértelműséget biztosíthat a kérők számára a beteg kezelésének előrehaladása során:

  1. Az előnyben részesített diagnózissal kezdődik a vélemény,
  2. amelyet a diagnózist alátámasztó legfontosabb képalkotó elváltozások követnek,
  3. a differenciáldiagnózis többi lehetséges elemét a következőkben az alternatív diagnózisok és a megfontolásuk indokainak megvitatásával tárgyaljuk,
  4. végül a radiológus a végleges diagnózis vagy kezelés elérésére vonatkozó ajánlásokkal irányíthatja a kérőt.

Bár sok diagnózis egyszerűen megállapítható, és nem igényel további alátámasztó részleteket (például "fertőző tüdőgyulladás" vagy "szövődménymentes szigmoid divertikulitisz"), gyakran helyénvaló a diagnózis valószínűségét modulálni (pl. "biztos", "gyanús" vagy "lehetséges"), és tartalmazni kell a legfontosabb pozitív vagy negatív eltéréseket, amelyek alapján a radiológus a diagnózisra következtet, és amelyek a kezelés tervezése szempontjából fontosak lehetnek.

A véleménynek elegendő összefoglalót kell tartalmaznia a betegség folyamatáról ahhoz, hogy a legtöbb olvasó számára önmagában is megállja a helyét és ne igényelje a leletek alapos elolvasását. A diagnózis felállításának módjára vonatkozó alapvető részletek vagy indoklás megadása segíthet az értelmező radiológus gondosságát és alaposságát érzékeltetni. Ez különösen fontos az olyan összetett esetek esetében, amelyek hosszas és árnyalt megbeszélést igényelnek multidiszciplináris környezetben a következő megfelelő lépések meghatározásához. Ezekben az esetekben a túlságosan szűkszavú vélemény nem közvetíti azt az alapos és átgondolt munkát, amelyet a radiológus az eset értékelésébe fektetett, és kihagyhat olyan fontos részleteket, amelyek segítenek a kezelés irányításában.

Kerülje a szaknyelvet
A vélemény ne igényeljen internetes keresést ahhoz, hogy a kérő megértse. A leírást tartalmazó részben a radiológusok a képzés során elsajátított szakszókincs teljes skáláját alkalmazhatják a talált elváltozások legpontosabb jellemzésére. Ezzel szemben a véleménynek kerülnie kell a csak a radiológusok számára értelmezhető szaknyelvet.

Egy MR-vizsgálatról szóló lelet készítésekor az MRI-eltéréseket jellemző szaknyelv gyakran a radiológus elméjének előterében van, miközben áttér a vélemény megalkotására. A radiológus éppen befejezte a részletes lelet - talált elváltozások diktálását, és még az is előfordulhat, hogy alig várja, hogy megossza ezeket az érdekes megfigyeléseket az olvasóval, azt képzelve, hogy az ilyen technikai részletek iránti affinitása közös. A T2 jelintenzitás, a halmozási mintázat és a diffúzió sajátosságai azonban nem érdeklik azt az onkológust, aki azt kérdezi, hogy a mellékvese-metasztázis kisebb-e a kemoterápia után.

Ugyancsak fontos az óvatosság, amikor más szakterületek terminológiáját használjuk, amely a klinikai diagnózisokra vonatkozik, mint például "krónikus obstruktív tüdőbetegség", vagy amely véletlenül a kezelést irányítja. Például, amikor a májmetasztázisok növekedése esetén az újraterápiás eredmények közlésekor a "progresszív metasztatikus betegség a májban" kijelentés hatással van arra, hogy a betegek milyen terápiákra és klinikai vizsgálatokra jogosultak és korlátozza azokat a kezelési lehetőségeket, amelyeket az onkológus a betegnek fel tud ajánlani. Az ilyen esetek ugyanolyan pontosan leírhatók  "A májmetasztázisok növekedtek. A legnagyobb lézió mérete 4,0 cm, szemben a 2019. október 10-i 3,0 cm-rel" anélkül, hogy olyan terhelő szavakat használnánk, amelyek a radiológus tudásán kívül eső terápiás következményeket hordoznak.

Fogadja el a felülvizsgálat szerepét
Általában nem kivitelezhető és nem tanácsos elsőre megpróbálni, hogy a véleményt eltaláljuk. A vélemény kialakítása gyakran iteratív folyamat, amivel a radiológus megpróbálja szintetizálni a talált eltérések leírását és nem ritkán csak néhány perces mérlegelés után jut el a kielégítő következtetésre. A radiológus gondolatmenetének részletei vagy a diagnózisra jutás indoklása gyakran a technikai megfigyelésekre helyezi a hangsúlyt, ami akadályozza a kérővel való egyértelmű kommunikációt. A felülvizsgálat elősegíti az egyértelmű kommunikációt és megerősíti a pozitív mintákat, amelyek segítenek a radiológusnak a jövőbeli vizsgálatok hatékonyabb leletezésére való felkészülésben.

Ezért a kielégítő következtetés levonása után a véleményt felül kell vizsgálni és szükség szerint át kell dolgozni, hogy a lehető legvilágosabb és legegyértelműbb szintézist és ajánlásokat lehessen adni.

Kihívást jelentő esetek kezelése
Az olyan kihívást jelentő esetek esetében, amikor a diagnózis továbbra is tisztázatlan, a radiológusoknak teljes képzettségüket és tudásukat be kell vetniük a betegek értelmes és egyedi ellátása érdekében. Ezekben az esetekben különösen csábító, sőt elkerülhetetlen lehet a leírás és a vélemény közötti határvonal elmosása, ami az egyértelmű klinikai irányítás hiányát eredményezi. Számos oka van annak, hogy miért merülhetnek fel ilyen nehézségek, és mindegyikhez konkrét módszerek tartoznak, amelyek segíthetnek ezek leküzdésében:

  1. Tudáshiány: amikor a radiológus látja az elváltozást, de nem tudja, hogy mi okozza, az ilyen eset sikeres értelmezéséhez szükség lehet a munka szüneteltetésére, hogy internetes vagy irodalmi keresést végezzen, vagy akár több cikk hosszas elolvasására, hogy segítsen meghatározni az elváltozás jelentőségét. Ez azonban gyakran nem kivitelezhető a növekvő vizsgálati volumen és a leletmegfordulási idővel kapcsolatos elvárások miatt. Felbecsülhetetlen értékű lehet olyan kollégák bevonása, akik nagyobb szakértelemmel rendelkeznek. A tanácskérés azonban olyan kollegiális munkakörnyezetet feltételez, amely üdvözli az együttműködést és a kérdező hajlandóságát arra, hogy kiszolgáltatott legyen a kollégákkal szemben, akik a kérdéses esetet egyszerűnek találhatják és ezzel esetleg felfedhetik a gyenge pontot vagy a téves értékelést. A világos kommunikáció gyakran az elkötelezettség, az idő, a csapatmunka és az alázat kombinációját igényli.
  2. Nem megfelelő vizsgálat. - ezekben az esetekben helyénvaló differenciáldiagnózist adni, és olyan konkrét képalkotó vizsgálatot javasolni, amely megfelelően ábrázolja az aggályos leletet. Bölcs dolog konkrétan megadni, hogy az adott vizsgálat mely aspektusát kell értékelni (halmozás, kapcsolat a környező struktúrákhoz), ami irányítja a leendő olvasó értelmezését, és egyben felteszi a fontos kérdést: "Az általam kért vizsgálat valóban segít megválaszolni a klinikai kérdést, vagy van egy közvetlenebb út, amelyet követni kellene?".
  3. Ismeretlen eltérés: - azokban a ritka esetekben, amikor egy furcsa eltérés jelentőségét nem lehet meghatározni, helyénvaló lehet ezt közvetlenül kiemelni, és egy őszinte személyes megjegyzéssel ellátni, mint például: "Ez egy szokatlan elváltozás, és nem vagyok biztos a klinikai jelentőségében". Ez segíthet hangsúlyozni a radiológus gondosságát és tapasztalatát, amely hozzájárult ehhez az értékeléshez. A nyomon követés javaslata gyakran helyénvaló, és a beteg saját preferenciái szerint módosítható. Azokban az esetekben, amikor mind a biopszia, mind a rövid távú képalkotó követés indokoltan javasolható, a végső döntés a klinikai gyanú mértéke, valamint a beteg preferenciái és bizonytalanságtűrése alapján hozható meg.
  4. Árnyalt kezelés: - ha idős vagy sok társbetegséggel rendelkező betegnél bizonytalan képalkotó eltérésekkel kell foglalkozni, kevésbé lehet egyértelmű és a radiológus hatáskörén túlmutató, hogy mely eltéréseket kell tovább vizsgálni, és melyeket kell figyelmen kívül hagyni. Ezekben a helyzetekben különösen értékes lehet, ha a kezelési javaslatok érdekében szubspecialistákkal konzultálnak, mivel a szubspecialista képes arra, hogy a további vizsgálatok eredményeit figyelembe vegyék a beavatkozás szempontjából.

Az ilyen helyzetekben a radiológus fő feladata nem más, mint a kihívást jelentő esetek megoldását segítő szakértő szerepének betöltése. Ha ezt körültekintően teszi, javítja a betegek gyógyulási esélyeit és elkerüli a felesleges vizsgálatokat és beavatkozásokat, azok költségeit és morbiditását. A kihívást jelentő esetek kezelésében sok orvos számára hasznos az az egységesítő elv, hogy olyan ellátást nyújtson, amilyet családtagjának, közeli barátjának vagy akár saját magának is szeretne, ami segít megszemélyesíteni egy gyakran absztrakt problémát.

Megfelelő ajánlások
Az egységes vélemény kialakításának egyik legnagyobb kihívása a megfelelő ajánlások megfogalmazása. Ez az egyik legfontosabb módja annak, hogy a radiológus felelősséget vállaljon a vizsgálatért és előmozdítsa a betegellátást, különösen a váratlan vagy véletlenszerű elváltozások esetében. A megfelelő ajánlások megtanulásának legjobb módja a nyomon követés. Konkrétan figyeljen arra, hogy a radiológiai leleteket hogyan érti meg a társszakma, mik a biopsziás eredmények, mik a kórházi megbeszélések és a műtéti feljegyzések eredményei.

Az ajánlás erőssége: egyes kérők az ajánlást kötelezettségként értelmezhetik, ami orvosjogi következményekkel jár, és a legmagabiztosabb szakorvosok kivételével mindenkit arra kényszerít, hogy kövesse az ajánlást. A nyelvezet finom eltérései nem biztos, hogy nagy jelentőségű különbséget jelentenek az alapellátást nyújtó szolgáltatóknál, akik kevésbé valószínű, hogy eltérnek a radiológus utasításától. Sok esetben helyénvaló lehet enyhíteni az ajánlás erősségét, és olyan kifejezéseket használni, mint a "javasoljuk" vagy a "megfontolandó", amelyek teret engednek a kérőnek, hogy eltérő döntést hozzon. A megfogalmazás erősségének csökkentése gyakran helyénvaló, mivel a radiológus a vizsgálat értelmezésekor esetleg nem rendelkezik az összes releváns információval. A közvetlen ajánlásokat a valóban egyértelmű és sürgős, sürgős figyelmet vagy beavatkozást igénylő leletek esetében lehet tenni.

Mit kell ajánlani: ismeretlen rákdiagnózis esetén a radiológusnak helyénvaló a biopszia legbiztonságosabb célpontját azonosítania, hogy a nem megfelelő vagy nem biztonságos célpontok biopsziájának elvégzésére irányuló kérések csökkentésével felgyorsítsa a vizsgálatot. Bár a radiológusok általában további képalkotó vizsgálatokat javasolnak, feltétlenül gondosan mérlegelni kell, hogy a pozitív, negatív vagy kétes eredményű vizsgálatok eredményei hogyan vezetnének véglegesebb diagnózishoz. Ha az eredmények nem járulnának hozzá a véglegesebb diagnózishoz, akkor a biopszia (ha gyanús) vagy a követéses vizsgálat (ha a stabilitás megnyugtató lenne) a legmegfelelőbb. Amikor további vizsgálatokat javasol, a legjobb, ha konkrétan megadja, hogy a vizsgálat mely aspektusát kell értékelni (halmozás, kapcsolat a környező struktúrákkal stb.), hogy segítsen a leendő olvasó gondolatmenetének irányításában. Ismeretlen vagy kihívást jelentő, a radiológus komfortérzetét meghaladó esetek esetén gyakran helyénvaló a szubspecialista értékelés vagy multidiszciplináris megbeszélés javaslata a kezelésre és a nyomon követésre vonatkozó ajánlásokról.

A külön ajánlások szerepe: egyes rhelyeken szokás a véleménytől elkülönített ajánlások szakaszt  is alkalmazni, ahelyett, hogy a véleményt és az ajánlásokat egyetlen szövegblokkba foglalnák. Ez a megközelítés egyértelmű ajánlásokat nyújt egy közérthető ellenőrzőlista stílusban, amelyek alapján a kérő hatékonyan tud cselekedni. Az ajánlások külön ajánlási részének használata azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az ajánlások olyan súlyt kapnak, amely nem mindig szándékos. Ezt a megközelítést akkor célszerű megfontolni, ha több olyan ajánlás van, amelyek számára előnyös a külön lista egyértelműsége.

Következtetés
A radiológiai lelet egy évtizedes vagy annál is hosszabb orvosi képzés desztillációja. Vannak olyan alapelvek, amelyek segítenek a talált elváltozások, a vélemények és az ajánlások megfogalmazásában, hogy elősegítsék a világos, cselekvőképes leletezést.

A leíró rész a rövid, informatív, tényszerű mondatokra helyezi a hangsúlyt, amelyek pontos radiológiai leírást adnak minden rendellenességről a vonatkozó negatívumokkal együtt.

A vélemény tükrözi a radiológus legfontosabb meglátásait a talált elváltozásokról, ami diagnózishoz, differenciáldiagnózishoz és ajánlásokhoz vezet és lehetőséget ad a legközvetlenebb és legértelmesebb betegellátásra.

A leletkészítés folyamatos munka, amely a pályafutás során a tapasztalattal, a magabiztossággal és a nyomon követéssel érik.

forrás:

Michael P. Hartung, Ian C. Bickle, Frank Gaillard, Jeffrey P. Kanne
How to Create a Great Radiology Report
RadioGraphics 2020; 40:1658–1670
https://doi.org/10.1148/rg.2020200020

Szólj hozzá!
2022. január 30. 10:13 - Bágyi Péter

dr. Groszmann Gusztáv

1878-1957

dr. Groszmann Gusztáv
gépészmérnök, röntgenfizikus
1878—1957

forrás: Elektrotechnika 50. évf. 1957. 1—2. szám (75.o.)

grosszmann_gusztav_portre.png"dr. Groszmann Gusz­táv, a magyar röntgentechnika egyik legjelentősebb és leglel­kesebb úttörője és művelője, nemzetközileg egyik legismer­tebb műszaki szaktekintélye1957. január 16-án hunyt el.
Dr. Groszmann Gusztáv Budapesten született 1878- ban. Édesapja az akkori János-kórház igazgató főorvosa volt. Középiskoláit az evangélikus gimnáziumban mint első tanuló végezte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műszaki egyetemen kezdte, de oklevelet 1900-ban már a zürichi egyetem gépészmérnöki fakultásán nyert. Öt éven át ugyan­itt dolgozott tanársegédként a fizikai és elektrotechnikai tanszéken prof. dr. H. F. Weber mellett. Ezután több nagy elektromos gyár, mint az AEG, Felten és Guilleaume labora­tóriumában dolgozott, majd 1911-ben a berlini Siemens Halske-cég kötelekébe került. Itt kezdett el foglalkozni tudo­mányos alapon is a röntgen-fizika és technika kérdéseivel. Ez időben jelennek meg első tudományos értekezései a rönt­gentechnika, sugárzás-mérés, sugártherápia és mélytherápia tárgyköreiből. 1915 és 18 között a bécsi leányvállalat veze­tője, ahol számos új röntgenberendezés kifejlesztése fűződik nevéhez. 1919-ben visszakerült Berlinbe, ahol 1924-ben az orvostechnikai gyárrészleg igazgatója lett. Ezen időre esik a ventilcsöves röntgenkészülékek kifejlesztése, mely kon­strukciónak egyik úttörője volt.
1925 és 1931 között igazgatója lesz a Siemens-Reiniger- Veifa cégnek és igazgatósági tagja a Reiniger—Gebbert erlangeni, valamint a Phönix rudolfstadti cégeknek. Vezeté­sével a kialakuló S..R. V. röntgengyár magához ragadja a vezető szerepet a röntgenkészülékek fejlesztése terén az egész világon. Ezt a vezetőszerepet a III. Internacionális Radiológus Kongresszus meg is erősíti.
1932-ben visszavonul a gazdasági élettől és csak tudo­mányos munkáival foglalkozik. Ebben az időben dolgozza ki a tomographiás vizsgálati eljárás elvi és gyakorlati meg­oldását, amely azóta az egész világon elterjedt. További találmányaival is elősegíti a röntgenkészülékek fejlesztését. Részt vesz a Nemzetközi Szabványbizottságok munkáiban és az elméleti tudományos munkáknak és értekezéseknek egész sora jelenik meg tollából a röntgenszak területéről.
1942-ben tér vissza szülővárosába Budapestre, ahol egyideig mint röntgenszakértő, később mint az Egészség- ügyi Minisztérium főelőadója vesz részt a hazai röntgen­szakma fejlesztésében. 1951-től a Híradástechnikai Tudo­mányos Egyesület röntgen szakcsoportjának elnöke, 1954- ben az Országos Onkológiai Intézet tudományos osztályá­nak vezetője lesz. Életének utolsó éveiben különösen a tudományos egyesületekben végzett munkáján keresztül mindent elkövet annak érdekében, hogy kedvelt munka- területén a szakmai és tudományos nívót emelje ; hivatalos tanfolyamokat szervez szakemberek képzésére az általános röntgentechnikusi színvonal emelésére; az Egészségügyi Minisztérium megbízásából szakjegyzeteket készít. Sok­irányú tevékenységén kívül nem hagyja abba tudományos munkáját sem és fáradhatatlanul dolgozik élete utolsó művén, amely elsősorban röntgenorvosok részére készülő olyan szakkönyv, amely a világon egyedülállóan a röntgen­szakma egész területét magába foglaló megfelelő segéd­eszközt jelentene. Sajnos e munka befejezésében a várat­lan halál meggátolta.
Halála a magyar tudományos életnek, a radiológiai szakmának igen nagy veszteséget jelent."

grosszmann_gusztav_1.png

Szólj hozzá!
2022. január 27. 23:40 - Bágyi Péter

EuroSafe Imaging Star

Alkalmazása - célok, folyamat, kritériumok

2022-01-27_21-56-17.png

A 2013/59/Euratom tanácsi irányelv alapvető biztonsági előírásokat fektet le az ionizáló sugárzásból eredő veszélyek ellen. A BSS (Basic Safety Standards)-irányelv követelményei az ionizáló sugárzást alkalmazó eljárások biztonságával és minőségével kapcsolatos minden szempontból érintik a radiológiában dolgozó egészségügyi szakembereket. Így a BSS-irányelv biztosítja a jogi keretet az EuroSafe Imaging Stars kezdeményezés legtöbb önértékelési kritériumához. Rá kell azonban mutatni, hogy az alkalmazott kritériumok közül sok túlmutat a BSS-irányelv kifejezett követelményein, amelyeket az Európai Unió valamennyi képalkotó osztályának be kell tartania.
A Star-rangsor a radiológiai képalkotás biztonságának és minőségének folyamatos önértékelését és javítását szolgáló eszköz. Ezért van szükség az önértékelés háromévente történő megismétlésére, hogy nyomon lehessen követni az intézmények teljesítményét és meg lehessen határozni azokat a területeket, amelyeken további javulást lehet elérni.

Az eljárás

A potenciális pályázók az online pályázat benyújtása előtt áttekinthetik a pályázati kérdéseket és a szükséges bizonyítékokat. Miután elolvasták a dokumentumot, az online űrlap kitöltésével folytatják az önértékelést: http://www.eurosafeimaging.org/stars/application

Az önértékelés lépései és követelményei

Az értékelés öt szakaszra oszlik. A dokumentum végén található leírás magyarázza meg, hogy az egyes csillagok szintjeinél milyen kritériumoknak kell megfelelni. A csillaggal jelölt kritériumok esetében bizonyítékokat kell benyújtani.

 KÖTELEZŐ KRITÉRIUMOK

Kritérium

1

A radiológiai eljárások gyakorlati kivitelezéséhez rendelkezésre álló írásos protokoll minden egyes berendezéstípushoz.

2*

A képalkotási beutalási irányelvek az intézményben elérhetők.
A beutalók számára elérhető a weboldalon vagy a kézikönyvben.
Szükséges bizonyíték (PDF-fájl vagy weblink).

3*

A szülőképes korú nőkre vonatkozó helyi szabályozás
A szülőképes korú nők esetében a helyi körülményeket figyelembe vevő szabályozás van érvényben.
Szükséges bizonyítékok (PDF-fájl vagy weblink).

4*

A berendezések rendszeres minőségellenőrzése
A képalkotó osztályon rendszeres minőségellenőrzéseket végeznek valamennyi képalkotó berendezésen.
Szükséges bizonyítékok (PDF-fájl vagy weblink).

5

Orvosfizikusok elérhetősége
Orvosfizikus bevonása az optimalizálásba, a berendezés kiválasztásába, a minőségbiztosításba, a dózisértékelésbe.

6

Rendelkezésre álló eseményjelentési munkafolyamat, beleértve a nem szándékos expozíciókat is.
A képalkotási és sugárbiztonsági incidensekből való tanulásra és azok nyomonkövetésére szolgáló jelentési munkafolyamat megléte.

7

A beutalók értékelésének folyamata
A beutalók indoklásának és érvényesítésének folyamata

8*

A beteg vagy képviselője tájékoztatást kap az eljárásokról és a sugárzás előnyeiről/kockázatairól.
Szükséges bizonyítékok (PDF-fájl vagy weblink).

9

Írásbeli beleegyezés az intervenciós beavatkozásokhoz
Megjegyzés: ha a központ nem végez intervenciós eljárásokat, erre a kérdésre a n/a a válasz.

10

Ha olyan nagy dózisú eljárásokat végeznek, amelyek meghaladják a lehetséges szöveti hatásokra vonatkozó küszöbértékeket, ezeket a nagy dózisú eljárásokat rögzítik-e és van-e a betegekkel kapcsolatos kontroll (follow-up) eljárásrend.
Megjegyzés: ha a központ nem végez intervenciós eljárásokat, erre a kérdésre nemleges a válasz.

11

Speciális gyermekgyógyászati protokollok
Gyermekgyógyászati vizsgálatokra vonatkozó protokollok megléte; a felnőtt betegek számára kidolgozott protokollok nem alkalmazhatók gyermekek esetében.
Megjegyzés: ha a központ nem végez gyermekradiológiai eljárásokat, erre a kérdésre a n/a a válasz.

 

TOVÁBBI KRITÉRIUMOK

Kritérium

12

Nemzeti vagy helyi diagnosztikai referenciaszintek (DRL) használata

13

A radiológiai vizsgálat leletében szereplő, a beteg expozíciójára vonatkozó információk

14

Multidiszciplináris optimalizáló csapat, beleértve radiológust, radiográfust és orvosfizikust.
Létezik-e multidiszciplináris csoport, amely rendelkezik munkaköri leírással és a tagok felsorolásával, valamint a megbeszélések bizonyítékaival, például jegyzőkönyvekkel vagy a kidolgozott optimalizálási projektekkel.

15*

Sugárvédelmi oktatási program
Webalapú vagy házon belüli oktatási források biztosítása a képalkotó egység számára.
Szükséges bizonyítékok (PDF-fájl vagy weblink).

16*

Operatív klinikai audit, beleértve a sugárvédelmet is
A képalkotó osztály rendszeres klinikai auditokat végez. 
Szükséges bizonyíték (PDF-fájl vagy weblink).

17*

Operatív CDS a klinikai gyakorlatban
A klinikai döntéstámogatást (CDS) az intézményben az elektronikus képalkotó beutalóknál használják. A beutalási irányelveket beépítették az elektronikus munkafolyamatba.
Szükséges bizonyíték (PDF-fájl vagy weblink).

18*

Sugárvédelmi kutatási tevékenységek
A képalkotó osztály sugárvédelmi kutatásokat folytat.
3-5 releváns hivatkozás a sugárvédelmi kutatással kapcsolatos, folyóiratokban megjelent vagy konferenciákra/konferenciákra benyújtott cikkekre vagy poszterre (PDF-fájlok vagy weblinkek).

 

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓ - MINDEN pályázónak ki kell töltenie az információs kérdőívet, ezt nem használják fel a csillagok megítélésénél.

JOGSZABÁLYI MEGFELELÉS

19

Megfelel-e az intézménye az 59/2013-as uniós irányelvben foglalt elemeknek és vannak-e a sugárbiztonságra vonatkozó nemzeti előírások a helyi szabályozásokkal együtt?

20

Volt-e az intézményben a közelmúltban a beteg biztonságos  radiológiai vizsgálatát felügyelő hatóság által végzett megfelelőségi ellenőrzés?

21

Ha a 20. kérdésre igennel válaszolt, milyen eredménnyel zárult a hatóság legutóbbi megfelelőségi ellenőrzése.

 

FELMÉRÉSEKBEN VALÓ RÉSZVÉTEL

22

Amennyiben az EuroSafe Imaging vagy az Európai Radiológiai Társaság úgy dönt, hogy felméréseket végez a jelen pályázati űrlapban szereplő témákkal kapcsolatban, hozzájárulna-e intézménye a részvételhez?

 

MINŐSÉGJAVÍTÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK

23

2 példa a minőségjavító kezdeményezésekre, amelyek példaként szolgálhatnak más központok számára (PDF formátumban, max. 600 szó).

24

Ha információkat gyűjt a helyi DRL-ek számára, milyen típusú információkat gyűjt?

 

MINŐSÍTÉSI KRITÉRIUMOK

Az egy csillag elnyeréséhez a 11 kötelező kritériumból 7-nek kell teljesülnie. Az egy csillagos státuszt nem hozzák nyilvánosságra, hanem a központok 1 évre ideiglenes státuszt kapnak, amíg a központ a 2 csillagos státusz eléréséért dolgozik.

✶ 

 A két csillag elnyeréséhez MINDEN kötelező kritériumnak teljesülnie kell.

✶ ✶ 

A három csillag elnyeréséhez a 12. és 13. kritériumon kívül MINDEN kötelező kritériumnak teljesülnie kell.

✶ ✶ ✶ ✶  

A négy csillag elnyeréséhez a 12., 13., 14. és 15. kritériumon kívül MINDEN kötelező kritériumnak teljesülnie kell.

✶ ✶ ✶ ✶  

Az öt csillag elnyeréséhez a 12., 13., 14., 15. és 16. kritériumon kívül MINDEN kötelező kritériumnak teljesülnie kell.

✶ ✶ ✶ ✶  Prémium

Az öt csillag prémium elnyeréséhez a 12., 13., 14., 15. kritériumon kívül MINDEN kötelező kritériumnak teljesülnie kell, valamint a 16., 17. és 18. kritériumból kettőnek.

lsd. még:

  1. EuroSafe Imaging. ALARA-elv. Páciens dózis. Dózis referencia szint. Hogyan, mikor kérjünk dózisterheléssel járó képalkotó módszert? Dózisterhelés a képalkotó diagnosztikában, értékek, számítása.
  2. Képalkotó diagnosztikai tájékoztató
  3. EuroSafe Imaging
  4. ESRiGuide
     
     
Szólj hozzá!
2022. január 21. 14:22 - Bágyi Péter

A jövő itt van

Hogyan lépünk be az egészségügyi információs technológia korszakába? ESR-HIMSS-DIAM

2022-01-22_16-55-33.png

A népesség növekedésével az egészségügyi információs technológia (egészségügyi IT) egyre inkább előtérbe kerül. Képzeljünk el egy beteget, akinek egészségügyi információit a kórházba kerülésétől kezdve, vagy akár már azt megelőzően is naponta frissítik a viselhető eszközökön keresztül és importálják a kórház információs rendszerébe. A megfigyeléssel és a patológiai diagnózissal kombinálva a beteg napi egészségügyi adatai segíthetnek a betegség gyors meghatározásában és a betegség kimenetének értékelésében. A beteg helyzete távolról is ellenőrizhető és máshol is tanácsot adhatnak a távegészségügy segítségével. Ha mindezek a forgatókönyvek összekapcsolhatók és elemezhetők az egészségügyi informatika alkalmazásával, nem lenne-e ez nagy előny a korai megelőzés és diagnózis szempontjából?

A statisztikák szerint 2030-ra a világon több mint 8,5 milliárd ember él majd, így az egészségügyi rendszerre nehezedő nyomás idővel csak növekedni fog. A betegeknek elvárásaik lesznek az általuk igénybe vett egészségügyi- és a kapott szolgáltatások minőségével kapcsolatban. Ilyen körülmények között az intelligens egészségügyi ellátás nagy jelentőséggel bír, mivel a beteg diagnosztikai folyamata az egészségügyi információs technológiával elvégezhető, növelve a kezelésekben részesülő betegek arányát, ami a fő oka az intelligens kórházak építésének.

A kérdés az lesz: Hogyan tudjuk optimalizálni az egészségügyi információs technológia jövőjéből származó előnyeinket? Először is, az intelligens egészségügyi ellátás fogalma és meghatározása különböző forgatókönyvek szerint változik - a kórházi tartózkodás során az intelligens kórház építése a betegút intelligens szintjéhez járul hozzá a leginkább. A kórház előtt és után a távegészségügy a másik koncepció, amely bővítheti a betegek ellátáshoz való hozzáférését. Az intelligens kórház alapja a dolgok internete (IoT), amelynek középpontjában az adatok állnak és amelynek garanciája az információbiztonság. Ezért az intelligens orvosi ellátás globális fejlesztésében az eszközintegráció, a diagnózis és az irányítás kulcsfontosságú.

Az intelligens kórház növeli a diagnózis pontosságát és biztonságát
Ennek segítségével a betegek gyorsabb felépülést tapasztalhatnak, miközben csökkennek az anyagi terheik. A Buzzback új felmérése szerint a gyakorló orvosok és a betegek több mint 70%-a elégedett a távgyógyászati rendelésekkel. Az egészségügyi szakemberek szerint különösen hasznos a betegek kérdéseinek megválaszolásában, miközben jobb időhatékonyságot jelent számukra.
Az orvosi erőforrások egyenlőtlen elosztása hosszú múltra tekint vissza; mindazonáltal ideiglenesen megoldható a távegészségügy segítségével. 

Az egészségügyi személyzet munkafolyamatainak hatékonyságának növelése
Az intelligens kórház kritikus kapcsolata az IoT. Az összekapcsolt platformkezelés lebontja a regionális korlátokat és nagymértékben megkönnyíti a multidiszciplináris diagnosztikában való kommunikáció képességet. Az egészségügyi erőforrások szétszóródnak; a távgyógyászat, mint az orvosi tanácsadás és a beteg közötti médium használata nemcsak gördülékenyebb munkafolyamatot hozhat létre azáltal, hogy csökkenti az orvosi személyzet munkaterhelését, hanem lehetővé teszi a kórházak számára, hogy az erőforrásokat az optimális felhasználás érdekében használják.

A rendkívül hatékony munkafolyamat kialakítása kritikus fontosságú a kórházak, a nagy laboratóriumok és a központi laboratóriumok irányítása szempontjából. A termelékenység és hatékonyság iránt megugró igények világszerte nagy kihívást jelentenek a laboratóriumi dolgozók számára, és a világjárvány idején a helyzet még súlyosabbá vált. A mindenre kiterjedő intelligens laboratórium létrehozása az automatizált munkafolyamatok megvalósítása átfogóbb és pontosabb diagnózist eredményez. Az in-vitro diagnosztika integrációja a minták, reagensek, minőségellenőrzés és laboreredmény szolgáltatás információkezelésének irányításával világszerte  teljesíti az intelligens laboratórium funkcióját.

Átalakulás egy tech-érzékeny orvosi hálózattá
Az intelligens létesítménygazdálkodás kritikus fontosságú az üzemeltetésirányítás hatékonyságának növelése szempontjából. A McKinsey júliusban közzétett elemzése szerint az egészségügyi információs technológia általános alkalmazása 38-szor magasabb szinten stabilizálódott, mint a COVID-19 világjárvány előtt és a látogatások aránya 13-17% között mozog minden szakterületen.

2022-01-21_13-05-49.png

2022-01-21_13-08-22.png

Bár az egészségügyi információs technológia különböző termékekkel alkalmazható, a gyors felülvizsgálatok és a pontos döntéshozatal elérése érdekében még fontosabb az összes kommunikációs és orvosi adat egyetlen falra történő integrálása.

future-here-s3_1.jpg

A stabil vezeték nélküli hálózat hatalmas betegmegfigyelési potenciált, valamint menedzsmentet nyit meg a kórházi létesítmények számára. A kórházak és osztályok közötti integrált adatkezelési platform segíthet a kórházi vezető csapatoknak egy adat-műszerfal kialakításában, a kórházi létesítmények irányításában, a betegek állapotának nyomon követése mellett; a tárolt adatok (a betegek engedélyével) tovább hasznosíthatók az orvosi kutatásban - mindez intelligens menedzsment alapvető értéke.

future-here-s4.jpg

Az egészségügyi információs technológia fejlesztésének felgyorsításával és az összekapcsolhatóság megerősítésével a terv az, hogy jobb "felhasználói élményt", a vidék és a kevésbé kiváltságosok számára hozzáférhető egészségügyi ellátást alakítsunk ki, miközben szilárd hálózatot hozunk létre, hatékonyabb munkafolyamatokkal az egészségügy számára. A jövő közelinek tűnik, mivel az innovatív technológia egyre több ember számára lesz elérhető. 

Az Európai Radiológiai Társaság (ESR) és az Healthcare Information and Management Systems Society (HIMSS) által 2016-ban létrehozott közös projekt, a Digital Imaging Adoption Model (DIAM) célja, hogy segítse a képalkotó intézményeket az egyre integráltabb informatikai rendszerek bevezetésében és a betegellátás javításában. A modell olyan keretet biztosít, amelyen keresztül a meglévő kapacitások felmérhetők és a jövőbeli intézményi fejlesztésre vonatkozó stratégia kidolgozható. A DIAM-ot már 18 ország 58 vezető intézménye fogadta el. 

2022-01-21_13-27-06_2.png

DIAM: Stratégiai lépések a digitális képalkotás érettségének fokozásához
A képalkotó osztályok és képalkotó központok összetett és folyamatosan fejlődő környezetében határozottan szükség van arra, hogy az orvosi képalkotás biztonságosan, a megfelelő csatornán keresztül, a megfelelő kontextusban, a megfelelő időben, a megfelelő személyhez jusson el. Az értékalapú ellátásra való áttérés és a mobileszközök fokozott használata számos változást jelent, amelyek hatással vannak a digitális képalkotás használatára is.

A DIAM lehetővé teszi a megfelelő digitális stratégia meghatározását és elfogadását, valamint a betegek egészségügyi eredményeinek javítását.

Stratégiai lépések-fokozatok:

2022-01-21_13-43-05.png Nincs vagy korlátozott az elektronikus képkommunikáció
Nincs telepített, legalább két szolgáltatási területen (képalkotó osztályok/egységek) kulcsfontosságú kórházi és/vagy speciális képalkotó információs rendszer a képalkotás által készített képek gyűjtésére, a vizsgálatokkal kapcsolatos leletek és/vagy klinikai információk elektronikus kezelésére és a képek archiválására.
2022-01-21_13-48-15.png Elektronikus képkezelés, a szolgáltatási terület(ek) lefedése
Legalább két osztályon/szolgáltatási területen kulcsfontosságú speciális orvosi képalkotó információs rendszereket telepítenek a munkafolyamatok, a képalkotással kapcsolatos leletek és/vagy klinikai feljegyzések, valamint a digitális képarchiválás kezelésére.
Adott esetben, pl. radiológia/kardiológia, a szolgáltatási területen belüli készlet- és fogyóeszközök karbantartását támogató ellátási és készletgazdálkodási rendszer is rendelkezésre állhat.
2022-01-21_13-52-57.png Elektronikus képkezelés a különböző képanyagra kiterjedően az egész intézményen belül
A képeket és a kapcsolódó leleteket/klinikai információkat, amelyeket legalább három modalitás vonatkozásában vagy a szervezetben készített összes képanyag 80%-ánál hoztak létre, a HIS-en belül több egyedi hivatkozáson keresztül érik el.
A külső képek importálhatók az intézmény PACS rendszerébe a klinikusok hozzáférése céljából (ha a szabályzat lehetővé teszi).
2022-01-21_13-57-34.png Képalkotási irányítás és stratégia; munkafolyamatok és folyamatbiztonság
Létezik és működik egy intézeti képalkotási stratégia, beleértve a megfelelő irányítást és felügyeletet.
A klinikai képtárolás és kommunikációs munkafolyamatok formalizáltak, végrehajtottak és úgy vannak kialakítva, hogy támogassák a klinikusokat a szokásos ellátási folyamataikban.
A minőség, a biztonság és a működési paraméterek több képalkotó szolgáltatásban mérhetők és ellenőrzés alatt állnak.
A képalkotó szakemberek minden típusú képhez/multimédiához egyetlen belépési ponton keresztül férhetnek hozzá, amely szükség szerint közvetlenül összekapcsolja őket a speciális postprocessing feladatok elvégzésére alkalmas szoftverekkel. A klinikusok az intézmény egész területén egy konszolidált megjelenítőn keresztül férhetnek hozzá a képekhez/multimédiához, nem diagnosztikai célokra.
A külső beutalók az intézmény hálózatán/tárolóján keresztül férhetnek hozzá és tekinthetik meg a képeket.
2022-01-21_14-04-50.png Teljesen integrált képkezelés hatékony intézeti szintű képmegosztással a különböző szolgáltatási területek között
Az intézmény egy központosított adattárat használ, ahol a képtartalmat tárolják (PACS).
A klinikai képek, a multimédia és a metaadatok rögzítési és tárolási folyamatai szabványosítva vannak, ami lehetővé teszi a rendelés- és találkozásalapú képgyűjtési és -megosztási munkafolyamatokat az egész intézményen belül.
A rendszerintegráció és a klinikai munkafolyamatok támogatására nemzetközileg elismert szabványokat, protokollokat vagy profilokat használnak.
Az intézmény képes a képek mobil platformokon (pl. mobil ultrahang) és hordozható eszközökön (pl. okostelefonokon) keresztül történő biztonságos rögzítésére és megtekintésére.
A képtartalom, a kapcsolódó leletek és klinikai információk (DICOM/Non-DICOM; strukturált és nem strukturált leletek) elektronikusan beolvashatók és tárolhatók.
A klinikusok távoli helyekről is biztonságosan hozzáférhetnek aképekhez és leletekhez.
2022-01-21_14-09-42.png *Az 5-7. szakaszok nem hierarchikusak és bármilyen sorrendben elfogadhatók*
Fejlett képalkotó analitika
A klinikai, szervezeti és pénzügyi paraméterek szisztematikusan nyomon követhetők, összehasonlíthatók (belső és külső) és valós időben bemutathatók dasboard-ok, Balanced Scorecard-ok stb. segítségével.
Az intézmény belső és külső adatokat használ fel a szükséges terápiákra és vizsgálatokra, follow-up intézkedésekre stb. a releváns előrejelzések készítéséhez.
A betegek genetikai információit korrelálják a képalkotó biomarkerekkel.
A technológia használatát rögzítik és elemzik a felhasználói magatartás befolyásolása/irányítása érdekében.
2022-01-21_14-13-15.png

*Az 5-7. szakaszok nem hierarchikusak és bármilyen sorrendben elfogadhatók*
Klinikai döntéstámogatás és értékalapú képalkotás
Léteznek olyan rendszerek, amelyek képesek visszajelzést adni arról, hogy a beteg előzményei, a kórtörténet és a jóváhagyott kezelési terv alapján megfelelő-e egy vizsgálat elvégzése.
Az alternatív vizsgálatok és a szabványosított ellátási gyakorlatokra/legjobb gyakorlatra vonatkozó javaslatok közvetlenül beépülnek az elektronikus munkafolyamatba.
A képalkotó leletek/jegyzetek strukturált formátumúak és/vagy természetes nyelvi feldolgozással támogatottak és különálló adatelemeket állítanak elő, amelyek riasztásokat és klinikai döntéstámogatást indíthatnak el.
A legalább két képalkotó szolgáltatásból származó, betegspecifikus képalkotási adatokat felhasználják és az egészségügyi eredmények javítása érdekében időben összefüggésbe hozzák a bizonyítékokon alapuló (kereskedelmi vagy saját fejlesztésű) információforrásokkal.
Az intézmény részt vesz regionális, nemzeti vagy nemzetközi nyilvántartásokban a betegbiztonsággal kapcsolatos képalkotási információk nyomon követése érdekében.

2022-01-21_14-16-56.png *Az 5-7. szakaszok nem hierarchikusak és bármilyen sorrendben elfogadhatók*
Külső képcsere és betegbevonás
A képeket előállító területek többsége képeket és leleteket és/vagy klinikai feljegyzéseket cserél és/vagy oszt meg mindenféle ellátó szervezettel, beleértve a helyi, regionális vagy akár az elismert szabványokon alapuló nemzeti egészségügyi információcserét is.
A képalkotó szolgáltatási területeken használt alkalmazás(ok) támogatják a multidiszciplináris interaktív együttműködést.
A betegek online időpontot egyeztethetnek, hozzáférhetnek a leletekhez és a képekhez, valamint az egyéni helyzetükre szabott oktatási tartalmakhoz.
A páciensek elektronikusan feltölthetik, letölthetik és irányíthatják képeik megosztását.


forrás:

2 komment
2022. január 08. 08:34 - Bágyi Péter

Az Európai Radiológiai Társaság ultrahang albizottságának állásfoglalása és legjobb gyakorlatra vonatkozó ajánlásai az ultrahang képalkotás alkalmazásáról (2020)

Insights into Imaging, DOI: 10.1186/s13244-020-00919-x

2022-01-08_6-04-02.png

Ez a dokumentum összefoglalja az ultrahang orvosi képalkotó alkalmazásával kapcsolatos legjobb gyakorlatra vonatkozó európai ajánlásokat, amelyek az Európai Radiológiai Társaság (ESR) Ultrahang Albizottsága, az Európai Orvosszakértők Uniójának (UEMS) Radiológiai Szekciója és az Európai Orvosi és Biológiai Ultrahang Társaságok Szövetségének (European Federation of Societies for Ultrasound in Medicine and Biology) szakértői konszenzusát tükrözik. Ajánlásokat fogalmaz meg az oktatásra és képzésre, a berendezésekre és azok karbantartására, a dokumentációra, a higiéniára és a fertőzések megelőzésére, valamint az orvosi-jogi kérdésekre vonatkozóan.

Pácienseknek:
A radiológusoknak vezető szerepet kell vállalniuk az ultrahang klinikai gyakorlatban való alkalmazásának képzésében és irányításában. Az összes képalkotó eljárás biztonságos és hozzáértő használata a betegek érdekében a legfontosabb szempont. Az ultrahangvizsgálatok elvégzésére vonatkozó szabványoknak, jogszabályoknak és a legjobb gyakorlatra vonatkozó iránymutatásoknak azonosnak kell lenniük minden szakmai felhasználó számára: radiológusok és nem radiológusok számára egyaránt.
Az ultrahanggal kapcsolatos hivatalos, dokumentált, megfelelő és folyamatos képzés elengedhetetlen a vizsgálatok minőségének biztosításához. A hangsúlyt az oktatás, a képzés, a felszerelés és azok használatának szabványaira kell helyezni. Ennek magában kell foglalnia mind az alapelvekről szóló előadásokat, mind a gyakorlati készségek oktatását. Továbbá dokumentált eligazítást kell végezni egy megnevezett személy által az egyes eszközök biztonságos használatáról.
A képeket az eszközön kell tárolni, majd le kell tölteni egy képarchiváló és kommunikációs rendszerbe (PACS). A kezelőorvosnak az ultrahangvizsgálat indikációit és eredményeit hivatalos dokumentumban kell dokumentálnia, amely a beteg állandó orvosi dokumentációjának része és a képeknek könnyen visszakereshetőnek kell lenniük.
A fertőzés megelőzése és ellenőrzése érdekében fertőzésmegelőzési és -ellenőrzési intézkedéseket kell végrehajtani. Ez magában foglalja a kézhigiéniára vonatkozó szabályokat, az ultrahangkészülékek minden külső részének fertőtlenítését, a teljes ultrahangvizsgáló helyiség felületeinek és kiegészítő berendezéseinek rendszeres tisztítását.
Az ultrahangkészülékeket rendszeresen értékelni kell a képminőség szempontjából.

Főbb pontok:

  • A minőségi vizsgálatok elvégzéséhez elengedhetetlen a megfelelő és folyamatos ultrahangos képzés.
  • Biztosítani kell az ultrahangképek dokumentálását egy PACS-rendszerben.
  • Higiéniai intézkedéseket kell végrehajtani a szennyeződések megelőzése érdekében.
  • A radiológusoknak vezető szerepet kell vállalniuk az ultrahang klinikai gyakorlatban történő használatának képzésében és irányításában.

Bevezetés:
2010-ben az Európai Radiológiai Társaság (ESR) állásfoglalást tett közzé az ultrahangról, azzal a céllal, hogy meghatározza az ultrahang mint nem invazív képalkotási mód fontosságát a radiológiában. A dokumentum azt is bemutatta, hogy az ultrahang gyakran a betegek diagnosztikai vizsgálatainak kiindulópontja és kijelentette, hogy egy radiológiai osztályon a nap 24 órájában és 24 órában szakértői ultrahangot kell biztosítani.
A dokumentum rávilágított a radiológusok és a nem radiológusok közötti "területi harcokra", amelyeket a betegellátás és az ultrahang-szolgáltatások minőségének javítása érdekében le kell küzdeni a radiológián és más klinikai szakterületeken belül. Az együttműködésnek mindenekelőtt az ultrahangos képalkotásra vonatkozó képzési programok és irányelvek kidolgozására kell irányulnia, amelyek célja a vizsgálatok magas minőségi színvonalának és a szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférés biztosítása. Jelenleg az ultrahangkészülékek nemcsak a hagyományos helyszíneken (radiológiai osztályokon), hanem számos más klinikai helyen is rendelkezésre állnak, ami az általános ultrahangvizsgálat klinikai osztályokra történő fokozatos decentralizációját jelzi. Az azonos irányelvek és működési szabványok (felszerelés, vizsgálati protokollok, leletkészítés és archiválás) betartása, függetlenül attól, hogy hol és ki végzi a vizsgálatokat, hozzájárul az átfogó és egységes szolgáltatás biztosításához.
Tíz évvel később, az ESR ultrahang albizottsága és az Európai Orvosszakértők Uniójának (UEMS) radiológiai szekciója közötti együttműködéssel úgy döntöttek, hogy aktualizálják ezt az állásfoglalást és egy olyan dokumentumot készítenek, amely megfelelő szabályokat javasol az ultrahang radiológiai használatára, különös tekintettel az oktatásra és képzésre, az ultrahangkészülékekre vonatkozó minimumkövetelményekre, az új eszközök hatására a napi gyakorlatban, az ultrahangvizsgálatok elvégzésének gyakorlati szempontjaira (beleértve a képfelvételt és -tárolást, a leletezést stb.), a berendezések karbantartására (beleértve a tisztítást és fertőtlenítést), valamint az orvosi-jogi kérdésekre. A cél egy olyan gyakorlati szabálykönyv létrehozása a radiológusok ultrahang-használatára vonatkozóan, amely iránymutatásként szolgálhat a nem radiológusok számára is.
Bár a radiológusok mélyen érintettek az ultrahang területén, ezt a modalitást számos más szakterület is széles körben használja; a szív-, szülészeti és nőgyógyászati ultrahangot túlnyomórészt nem radiológus szakemberek végzik. Egyre több szakorvos igényli az ultrahangot mindennapi munkája részeként és a radiológusnak az  ultrahangvizsgálat elvégzésében betöltött szerepe fokozatosan csökken, annak ellenére, hogy a radiológusok végzik a rutin ultrahangdiagnosztikai munka nagy részét. Továbbá a radiológusok nem hajlandóak az új ultrahangtechnikák és fejlesztések, pl. a kontrasztanyagos ultrahang, a szöveti elasztográfia befogadására, ami ahhoz vezetett, hogy ezeket a technikákat ma már szívesebben fogadják el a nem radiológus orvosok. A radiológusok újabb, fiatalabb generációja gyakran kevésbé tartja vonzónak az ultrahangot, mint a komputertomográfiát (CT) vagy a mágneses rezonanciás (MR) képalkotást, számos okból, többek között azért, mert az ultrahangot meghatározott ideig tartó, teljes figyelmet igénylő fizikai jelenlétre van szükség, közvetlen betegkontaktussal és nagyszámú beteggel.
Az ultrahang kulcsfontosságú a diagnosztikai gyakorlatban, gyakran a betegek első képalkotó vizsgálatát jelenti. Jelenleg, amikor a radiológia igyekszik a szakterületét megismertetni a nagyközönséggel is, a radiológus a közvetlen betegkontaktus lehetőségét hangsúlyozza és demonstrálja, hogy a diagnózist nem a gép, hanem a radiológus állítja fel.
Azzal lehet érvelni, hogy az ultrahangvizsgálatban jártas, nem radiológus orvos jobban össze tudja vetni az ultrahangleleteket a beteg klinikai tüneteivel és jeleivel. Azonban éppen a radiológus nagyobb képalkotó tapasztalata, a képalkotó anatómia és más képalkotó eljárások ismerete, kiegészítheti a diagnosztikai folyamatot, amely lehetővé teszi a pontosabb diagnózis felállítását és végül pontos választ ad a klinikai kérdésre. Teljes mértékben meg kell érteni, hogy a radiológus nem "technikus", hanem képalkotó szakértelemmel rendelkező klinikai szakorvos, aki tökéletesen képes a képeket a beteg klinikai képével korrelálni.
Ez a dokumentum a "célnak megfelelő" ultrahang-szolgáltatás biztosításához szükséges legjobb gyakorlatok ellenőrző listája. Az ultrahangvizsgálati módszerek és az egyes testtájakra vonatkozó leletek közötti növekvő eltérések, valamint a különböző operátorok által az ultrahangos képalkotás különböző szempontjainak tulajdonított eltérő hangsúlyok miatt szükségesnek tartották az ultrahangos képalkotás vizsgálati technikájának szabványosítását javasolni és meghatározni azokat a "standardokat", amelyeket a modalitást használóknak be kell tartaniuk.

Oktatás és képzés:
A radiológiai osztályon végzett ultrahangvizsgálat a különböző betegségek, szervek és erek széles skáláját öleli fel és különböző klinikai körülmények között, a sürgős, a rutin és a kontrollvizsgálatok készülnek. Ezenkívül a beavatkozások irányítására, az intraoperatív támogatásra és az intenzív osztályokon a betegek megfigyelésére is használják. Ezen túlmenően a legkülönbözőbb szakterületek orvosai, köztük a gyermekgyógyászat, a belgyógyászat, a kardiológia, a sürgősségi ellátás, a gasztroenterológia, a nőgyógyászat, az urológia és a gasztoenterológia, sebészet orvosai végeznek ultrahangvizsgálatokat.
A különböző európai országok egészségügyi rendszerei, betegellátási és képzési rendszerei között számos strukturális és működési különbség van. Az Európai Orvosi és Biológiai Ultrahang Társaságok Szövetsége (EFSUMB) 2004 óta számos, az ultrahanggal kapcsolatos iránymutatást, ajánlást és egyéb szakpolitikai dokumentumot tett közzé. Ez a dokumentum figyelembe veszi az európai egészségügyi rendszerek és demográfiai realitások sokféleségét.
Jelenleg az Európai Unió (EU) tagállamainak nemzeti jogszabályai szabályozzák az egyes országokon belüli szakmai tevékenységet. Ebben az összefüggésben fontos, hogy olyan átfogó ultrahang alaptantervet és képzési programot hozzunk létre, amely az egyes országokban az adott szervezetnek és törvényeknek megfelelően alkalmazható, és megfelel a jogszabályoknak. Az ultrahangos tantervnek egy egységes, minden európai ország által jóváhagyott képzési programot kell alkotnia, amely beépíthető a már meglévő nemzeti képzési programokba, vagy a nemzeti szabályozásoknak megfelelően új programok kidolgozásának alapjául szolgálhat.
Az újabb ultrahang-technológiai fejlesztések alkalmazása új klinikai alkalmazásokat nyitott meg. A legfontosabb pont az oktatás és ezt követően a felkészülés e megszerzett ultrahangos ismeretek frissítésére.
Számos európai orvosi egyetem tantervében az ultrahangos képalkotás már alaptantárgyként szerepel, amelyre akár 20 hetet is fordíthatnak. Több egyetem is támogatta, hogy az ultrahangot nemcsak a képalkotó diagnosztikai (radiológiai) oktatásban lehetne használni, hanem a graduális képzés előtti programokban is hatékonyan lehetne alkalmazni az orvosi anatómia és élettan oktatására.
A radiológusoknak szerepet kell vállalniuk az ultrahangos tanterv kialakításában, amint azt az Alliance of Medical School Educators in Radiology, AMSER is támogatja. 2011-ben Hoppmann és munkatársai részletezték az első 4 év tapasztalatait a Dél-Karolinai Egyetem orvosi karán, ahol az ultrahangot integrálták a tantervbe. Baltarowich és munkatársai 2014-ben egy kettős tantervet javasoltak, amely a következőképpen szerveződött:

  • Preklinikai: az ultrahang felhasználása a hallgatók anatómiai, fiziológiai és patológiai ismereteinek bővítésére
  • Klinikai: a hallgatók oktatása, hogyan használják hatékonyan az ultrahangot mint problémamegoldó eszközt a betegségek diagnosztizálásában

Németországban például az ultrahangos szakképesítéshez szükséges egészségügyi követelményeket különböző lehetőségek kombinációjával lehet megszerezni az alábbiak szerint:

  • A képzési előírásoknak megfelelő szakmai képesítésekkel
  • Teljes munkaidőben végzett 18 hónapos ultrahangos tevékenység során
  • ultrahangos tanfolyamokon való részvétel révén
  • Számítógéppel támogatott továbbképzés és ultrahang tanfolyamok révén.

Például a hasi ultrahangra vonatkozó követelmények közé tartozik, hogy 6 hónapon belül 400 vizsgálatot végezzenek el.
Az ultrahangos képzést egymást követő modellben kell kínálni.
Az alaptanfolyamoknak:

  • alapvető fizikai-technikai ismereteket,
  • klinikai indikációkat
  • és az ultrahangvizsgálat alapismereteit kell tanítaniuk.

A haladó tanfolyamoknak az ultrahangdiagnosztika és a vizsgálati technika bővített ismereteit kell tanítaniuk. A haladó tanfolyamot fel lehet váltani egy legalább 4 hetes teljes idejű klinikai ultrahangos tevékenységgel, de azt képzett ultrahangos orvos felügyelete mellett kell végezni. A záró tanfolyamoknak ki kell egészíteniük az ismereteket és készségeket. A tanfolyam záróvizsgáján a megszerzett ultrahangvizsgálatokat mind az írásbeli, mind gyakorlati módszerekben vizsgálják.
Az alaptanfolyam interdiszciplináris kurzusként is elvégezhető.
A haladó és a zárótanfolyamnak a konkrét alkalmazási területekhez kell kapcsolódnia.
Az alap- és a zárótanfolyam között legalább 9 hónapnak kell eltelnie, amikor a hallgató rutinszerű ultrahang-vizsgálatokat végez.
Az előadások gyakran alkalmasak az ultrahang alapelveinek oktatására, de nem helyettesíthetik az alapvető gyakorlati képzést, amely kritikus fontosságú a transzducer kezeléséhez és a képek egyidejű felvételéhez szükséges készségek megszerzéséhez. A modern oktatási platformok és anyagok közé tartoznak a szimuláción alapuló gyakorlati képzés, e-könyvek, "alkalmazások", interaktív e-learning eszközök, vizsgálati technikákat bemutató videók, webináriumok és esettárházak (atlaszok). A kihívást ezen oktatási eszközök minőségének azonosítása és fenntartása jelenti, mivel jelentős a félretájékoztatás lehetősége, mint minden szabályozatlan online oktatási mód esetében.

Ultrahangkészülékek: általános szempontok, minimumkövetelmények és új eszközök
A berendezésekre vonatkozó követelmények:
A német szabályozás szerint az ultrahangoknak meg kell felelniük a berendezések biztonságára, biológiai biztonságára és műszaki teljesítményére vonatkozó követelményeknek. A minimumkövetelmények az alkalmazás szintjétől és osztályától függnek. Az üzembe helyezéstől számított 24 hónapnál hosszabb ideje használt ultrahangok esetében a követelmények teljesítése mellett karbantartási jegyzőkönyvnek is rendelkezésre kell állnia és be kell nyújtani. Ha a karbantartási jegyzőkönyv nem nyújtható be, a jóváhagyás megszerzéséhez képalapú átvételi vizsgálatot kell végezni. Az elfogadási vizsgálat részeként be kell nyújtani az aktuális képdokumentációt az ultrahang képminőségi műszaki teljesítményének értékelésére.
Minden egyes ultrahangkészülék használatához a gyakorló orvosnak részt kell vennie egy biztonságos használatra vonatkozó képzésen, amelyet olyan személy tart, aki ismeretei és gyakorlati tapasztalata alapján alkalmas az eszköz orvosi kezelésére vonatkozó oktatásra. Az eligazítást írásban kell dokumentálni, feltüntetve az eligazítást végző személy nevét.
A radiológiai berendezéseknek meghatározott élettartama van, ami az idő múlásával elkerülhetetlenül a képminőség csökkenését eredményezi, ami egy bizonyos idő után használhatatlanná teszi a berendezést. Az egyes rendszereket a jó minőségű technológiai szabványok előírásai és ajánlásai szerint kell használni - az ultrahangkészülékeket legfeljebb 8 évig kell aktívan használni, és utána le kell cserélni.
A szabályozási rendszerek és a felügyelet más országokban eltérő lesz, de ezek a német szabványok ésszerű áttekintést jelentenek, amelyek máshol iránymutatásként szolgálhatnak.

Az ultrahangvizsgálatok elvégzésének gyakorlati szempontjai
(beleértve a képtárolást és a videofelvételt, a speciális jelentéstételt)
Az Európai Radiológiai Társaság (ESR) ultrahanggal foglalkozó albizottsága elismeri, hogy az ultrahangvizsgálatokat és a jelentéseket nem mindig archiválják megfelelően a kórházi információs rendszerekben. Az ultrahangfelvételek és -jelentések archiválása technikailag megvalósítható, akár egy külön, kizárólag az ultrahangra szánt archívumban, akár ideális esetben a kórházi képarchiváló rendszeren (PACS) belül. Nehézségekbe ütközhet a hálózati kapcsolat biztosítása, ha az ultrahangvizsgálatokat az ágy mellett vagy sürgősségi ellátás keretében végzik és nagy szerverkapacitásra lehet szükség a nagy mennyiségű adat tárolásához, ha videót (videoklipeket vagy cine loopokat) kell rögzíteni. A vezeték nélküli kommunikációs lehetőségek használata és az archiválási technológia folyamatos fejlődése azonban várhatóan megoldja a jelenlegi problémákat. A legtöbb modern ultrahangkészülék rendelkezik elegendő memóriával ahhoz, hogy egy vizsgálat képeit a PACS-ba való feltöltésig tárolja.
Minden ultrahangkészüléknek DICOM-képesnek (kompatibilisnak) kell lennie. Ezen alapkövetelményeken túlmenően az összes felvett beteget regisztrálni kell egy DICOM-munkalistán vagy RIS-ben (Radiológiai Információs Rendszer), ahogyan minden radiológiai osztályon, lehetővé téve a vizsgálat dokumentálását (képanyag, szöveges információk, lelet). Ez biztosítja, hogy a vizsgálat egyértelműen hozzárendelhető legyen a beteghez és hogy semmilyen információ ne vesszen el.
Függetlenül attól, hogy az ultrahangvizsgálatot hol vagy ki végezte, az adatokat egy egységes szoftverplatformon kell archiválni. A megoldás azt jelenti, hogy az Enterprise Picture Archive (EPA) hosszú távú archiválásra kerül és a kórházban egységes DICOM-szabványt használnak. Ez a fajta szoftvermegoldás lehetővé teszi a képek intézményen belüli elérését, valamint szükség esetén az ultrahangképek újratöltését ultrahang- vagy más képalkotó berendezésekbe. Ezért az EPA klinikai munkahelyi rendszerintegrációján és az integrált dokumentumkezelő rendszeren keresztül a vizsgálati és leletadatoknak egységes hozzáférési útvonalon keresztül a beteg kezelésében részt vevő összes többi osztály számára elérhetőnek kell lenniük.
A vezeték nélküli LAN-alapú PACS-eszköz, amelyet először 10 évvel ezelőtt Lee és munkatársai írtak le, segíthet csökkenteni a képek tárolásához és a fő PACS-hez történő továbbításához szükséges időintervallumot, különösen a hordozható modalitással nyert képek továbbítása és tárolása esetén.
Bármely testrész ultrahangvizsgálatát lehetőség szerint rögzített séma (protokoll) szerint kell elvégezni, bár a szervek vizsgálatának sorrendje változhat; végül a vizsgálatnak nagyrészt teljesnek kell lennie, és összehasonlíthatónak kell lennie az ugyanazon terület korábbi vagy későbbi vizsgálataival. Adott esetben további color- vagy power Doppler ultrahangvizsgálatokat is lehet végezni. A vizsgálatot végző orvosnak hivatalos dokumentumban kell dokumentálnia az indikációt és az ultrahangvizsgálat eredményeit.

Az orvosi dokumentációnak tartalmaznia kell:

  1. a beteg személyazonossága (név és életkor)
  2. a vizsgáló azonosítása
  3. a vizsgálat időpontja 
  4. a vizsgálat indikációja
  5. a vizsgálat lehetséges korlátai a szkennelési feltételek stb. miatt.
  6. a leletek szervspecifikus leírása, kivéve a normális leletek esetében
  7. patológiai jellemzők
  8. (feltételezett) diagnózis
  9. diagnosztikai és/vagy terápiás következmények és/vagy egyéb vizsgálatokra vonatkozó javaslatok

Az ultrahangvizsgálat elvégzését, eredményeit és eredményét leíró dokumentációt (a vizsgálat leletét) a beteg állandó orvosi dokumentációjának hivatalos részeként kell iktatni és annak a beteg ellátásában részt vevő valamennyi jogosult szakember számára betekintésre rendelkezésre kell állnia.
Negatív lelet esetén (normál státusz, patológiás eltérés nélkül) az archivált képeken legalább egy vagy több megfelelő síkban kell ábrázolni a klinikai kérdés szempontjából releváns normális viszonyokat. Kóros leletek esetén az archivált képeknek ideális esetben két síkban, vagy ha ez nem lehetséges, egy síkban (csak B módban) egyértelműen kell ábrázolniuk a rendellenességeket. A videók használata javíthatja a patológia vizualizálását, de az archiválandó adatmennyiség növekedése árán.
A klinikai gyakorlatban gyakran felmerülő kérdés, hogy a radiológusnak közölnie kell-e az ultrahangvizsgálat eredményeit közvetlenül a beteggel. E kérdésre több lehetséges megközelítés létezik, amint azt a vonatkozó szakirodalom is tárgyalja. Bár a gyakorlat némi vitát okozhat és a gyakorlatban osztályonként eltérések vannak, a radiológusok számára felelősségteljes és tiszteletre méltó cselekedet, hogy szerepet játszanak a képalkotó eredmények betegekkel való közlésében, különösen tekintettel arra, hogy az ultrahangvizsgálat elvégzése esetén szemtől szemben fogunk velük találkozni. Az optimális betegkezelés biztosítása érdekében az ilyen kérdéseket előzetesen meg kell beszélni a beutaló orvosokkal és egységes álláspontot kell kialakítani.

Berendezések karbantartása:
A rendszeres karbantartás és a berendezések megbízható szervizelése fontos ahhoz, hogy egy kiváló minőségű digitális ultrahangrendszer továbbra is megfelelően működjön. A berendezések karbantartására általában két különböző modellt követnek.
Az egyik arra épül, hogy a kórház mérnöki személyzete (ha van ilyen) évente "házon belül" végez ellenőrzést. Ha ez a forgatókönyv nem áll rendelkezésre, a karbantartást az ultrahangkészülék szállítója vagy egy harmadik fél karbantartó cég szerződés alapján végezheti. Az ultrahang olyan orvosi berendezésnek minősül, amely több áramköri lapot, kiterjedt szervizdiagnosztikát és összetett működtető szoftvert tartalmaz; ajánlott, hogy csak képzett személyzet szervizelje a gépeket. Az eredeti berendezésgyártó (OEM) szervizmérnökei mellett számos ultrahanggyártó kínál szervizképzést mérnökök számára. Ajánlott a rendszer karbantartási költségeit figyelembe venni a működési költségvetésben; a szükséges összeg több változótól függ és esetleg magában foglalja a szoftverfrissítéseket és a transzducerek véletlenszerű sérülését is. A teljes szolgáltatás magában foglalja az alkatrészek cseréjét és a munkadíat egy fix díj ellenében, de sok forgalmazó különböző szolgáltatási szinteket kínál, a költségvetéshez és a kockázathoz igazítva.
Annak érdekében, hogy a szervizelők képzettek és hatékonyak legyenek, a szervizszolgáltatóknak ki kell képezniük a személyzetet és a forgalmazónak tanúsítania kell őket. A gyors reagálás és javítás biztosítása érdekében az ügyfeleknek meg kell vizsgálniuk a különböző szintű támogatási/segítségnyújtási szerződéseket a forgalmazóval. Ezek a karbantartási támogatási szerződések magukban foglalhatják a telefonos távoli támogatást, a hibaelhárítást, a pótalkatrészeket és a saját mérnökeik képességeinek kiegészítésére szolgáló képzést, hogy hatékonyabbak legyenek.

Az alapkarbantartásnak az alábbi témakörökre kell kiterjednie:

  1. Rendszer tisztítása
  2. Transzducer ellenőrzése
  3. Nyomtató és DVD ellenőrzése
  4. Szűrő tisztítás/csere
  5. Alapvető hibaelhárítás
  6. A rendszer tesztelése

A kiterjesztett karbantartás az alábbi témakörökre terjed ki:

  1. Rendszer szervíz
  2. Transzducer teszt
  3. Alkatrészek cseréje
  4. Szoftverfrissítés telepítése

Európában az ultrahang ellenőrzésére jelenleg az EN 60601-1 szabvány vonatkozik, amely a gyártó utasításai szerint a diagnózisra, kezelésre vagy betegmegfigyelésre szánt, áramforráshoz csatlakoztatott elektromos rendszerek alapvető biztonságára és alapvető teljesítményére vonatkozó általános követelményeket határozza meg. Ez a szabvány csak azokra az eszközökre és rendszerekre vonatkozik, amelyek a beteggel közvetlen fizikai vagy elektromos kapcsolatban vannak. A közeljövőben egységesebb szabályozást alkalmaznak majd, és az IEC 62353 fő célja az IEC 60601-1 (www.distler.de/en-62353, www.vde-verlag.de/normen/0700903/din-en-62353-vde-0751-1-2015-10.html) szabványok jelenlegi összetettségének csökkentése.

Higiénia és fertőzésmegelőzés
Minden klinikai környezetben, különösen nagy betegforgalom és nagy létszámú kezelőszemélyzet esetén, fontos a szigorú helyi higiéniai és fertőtlenítési protokollok kialakítása és végrehajtása. A betegbiztonság biztosítása érdekében minden ultrahangvizsgálat és ultrahangvezérelt beavatkozás esetében protokollokat kell fenntartani. Peres ügyekben szükség lehet az ilyen protokollok bemutatására.
Az ultrahangtranszducerek szennyeződése tagadhatatlanul mindenütt jelen van. Az ultrahangkészülékekből eredő keresztfertőzés kockázatát még soha nem értékelték szisztematikus kutatással és a becsült tényleges kockázatot vitatják. Csak nagyon korlátozott számú nemkívánatos eseményt publikáltak, de ez nem lehet megnyugtató.
A dekontaminációs eljárásokat szabályozó nemzeti útmutatók és jogszabályok Európa-szerte eltérőek. A European Society of Radiology ultrahang albizottsága (korábbi ultrahang munkacsoport) nagy eltéréseket talált az európai gyakorlatban és ennek eredményeképpen megpróbált a legjobb gyakorlatra vonatkozó ajánlásokat megfogalmazni, amelyek az alábbiakban röviden összefoglaljuk.

A higiéniai és dekontaminációs protokollokat a helyi- és klinikai környezethez kell igazítani. Ezeknek tartalmazniuk kell a kézhigiéniára vonatkozó szabályokat (a fertőzés átvitelének elsődleges forrása még mindig a kéz), az ultrahangkészülékek minden részének fertőtlenítését, a teljes ultrahangvizsgáló helyiség felületének rendszeres tisztítását, valamint az éles vagy hegyes eszközök és egyéb hulladékok megfelelő ártalmatlanítását.

A személyzet minden tagja egyre gyakrabban használ okostelefont, az új "intelligens" ultrahangtranszducerek forgalmazásával, amelyek a "telefonokhoz" csatlakoztathatók, már nincs szükség önálló ultrahangkészülékre, elengedhetetlen a mobiltelefonok fertőtlenítése vagy a használat korlátozására vonatkozó útmutatás.
A publikációk megerősítik a telefonok szennyezettségének aggasztó szintjét. Martina et al. szerint az érintőképernyők > 99%-án részben multirezisztens baktériumokat mutattak ki, és Simmonds et al. dokumentálta, hogy a személyzet 13% fertőtleníti rendszeresen a telefonjait.

A vírusos telefonszennyeződést nehezebb értékelni, de a tanulmányok szintén bizonyítják a vírusos kórokozókkal való kontaminációs kockázatot. Pillet a vizsgált mobiltelefonok közel 40%-ának vírusfertőzöttségét mutatta ki, főként a gyermekosztályok személyzeténél. A kórokozók hosszú ideig képesek túlélni a felületeken, így az érintőképernyők és más felületek hosszabb időre a fertőzés átvitelének forrásává válhatnak.

A fertőzésmegelőzési ajánlások, összefoglalva:

  • A vizsgáló kezét és a használt ultrahangos transzducereket az első és minden további pácienssel való érintkezés előtt és után meg kell tisztítani és fertőtleníteni kell.
    Ha ultrahanggél vagy más szennyeződés marad a transzducereken, a fertőtlenítőszer nem tud behatolni, és a fertőtlenítés nem teljes; ilyen körülmények között életképes kórokozók maradhatnak fenn. Már nem elfogadható, hogy az ultrahanggélt a betegek között egyszerűen letöröljük.
  • Az ultrahangtranszducerek kábeleit és az ultrahangkészülékek billentyűzeteit/érintőképernyőit (valamint minden más klinikai felületet) rendszeresen teljesen fertőtleníteni kell.
  • Az ultrahanggél-palackokat nem szabad nyitva és fejjel lefelé tartani, különösen nem az ultrahangos palackmelegítőkben.
    A kórokozók jelen lehetnek, ha a palack adagolófeje hozzáér a beteghez vagy más felületekhez, és a melegítők inkubátorokként működhetnek. Az egyszer használatos palackok előnyben részesítendők az újratölthető palackokkal szemben.
  • Ha a betegen sebek vagy egyéb bőrbetegségek (bármely nem érintetlen bőrfelület) vannak, az ultrahangtranszducer fedeleit steril géllel kell használni a fedeleken belül és kívül, mivel nem zárható ki a  mikroperforáció. Ez csökkenti a fertőzés lehetséges átvitelét a páciensre, valamint csökkenti a transzducer szennyeződését, megkönnyítve a sikeres fertőtlenítést. Nyilvánvaló, hogy minden ultrahangtranszducert teljes mértékben fertőtleníteni kell minden beteggel való érintkezés után, függetlenül attól, hogy transzducervédőt használnak-e vagy sem, a mikroperforációk és a fedelekt eltávolítása során fellépő magas kontaminációs arány miatt.
  • Alacsony kockázat: az ép bőrön végzett rutinszerű ultrahangvizsgálat után elegendő az ultrahangtranszducer tisztítása és az azt követő fertőtlenítés.
  • Közepes és magas kockázat: az endokavitális ultrahangvizsgálatokat, valamint az intervenciós eljárásokat (beleértve az ultrahangvezérelt mintavételeket) követően kötelező a magas szintű fertőtlenítés.
  • Minden biopsziás tűnek szigorúan egyszer használatosnak kell lennie és kerülni kell az újrafelhasználható tűvezetőket, mivel a vékony furat gyakran nem fertőtleníthető teljesen.
  • Az endokavitális ultrahangvizsgálathoz és minden beavatkozáshoz egyszer használatos, erre a célra szolgáló, tanúsított transzducerfedelet kell használni.
  • Az endo-cavitális és minden intervenciós beavatkozáshoz belső és külső steril gélt és transzducerfedelet kell használni.

Ezeket az ajánlásokat a tényleges klinikai körülményekhez kell igazítani és rendszeresen felül kell vizsgálni. A személyzet folyamatos képzése és a minőségbiztosítás elengedhetetlen. Az automatizált fertőtlenítő berendezésekkel kapcsolatos technikai fejlődés kétségtelenül segíteni fogja különösen a magas szintű fertőtlenítést és az ultrahangos transzducerek rendszeres tisztítását és a költségek remélhetőleg csökkennek. A cél az kell, hogy legyen, hogy minden beteg számára a legjobb minőségű ellátást nyújtsuk.
Az "Infekciómegelőzés és -ellenőrzés az ultrahangvizsgálatban - az Európai Radiológiai Társaság Ultrahang Munkacsoportjának legjobb gyakorlatra vonatkozó ajánlásai" című teljes szövegű kiadvány további részleteket, valamint a függelékben áttekintő folyamatábrákat tartalmaz.

Orvosi-jogi kérdések
A modern képalkotás korában az ultrahanggal kapcsolatos orvosi-jogi kérdések egyre nyilvánvalóbbá válnak, mivel a radiológusokon kívül más szakemberek is gyakran használják az ultrahangot.
Az európai országok között a nem radiológusok által végzett ultrahangvizsgálat jogi keretei jelentősen eltérnek, a szigorú jogszabályoktól az irányelvek teljes hiányáig.
Az optimális szolgáltatásnyújtás biztosítása és ezáltal a műhibaperek és a szükségtelen beavatkozások elkerülése érdekében iránymutatásokat kell kidolgozni a megfelelő oktatásra és az ultrahangot alkalmazók teljesítményére vonatkozó előírásokra, azzal a céllal, hogy a különböző országokban közös irányelvek kerüljenek bevezetésre.
Más képalkotó eljárásokkal összehasonlítva az ultrahang orvosi alkalmazása nagymértékben függ a kezelőtől, és tele van diagnosztikai hibalehetőségekkel, amelyek lehetőségét felnagyítja a kifinomultabb, kibővített alkalmazási területekkel rendelkező berendezések folyamatos fejlesztése.
Az ultrahangos vizsgálatot végzők formális, dokumentált képzésének hiánya miatt a kórház/egészségügyi szervezet és az ultrahangot végző orvosok peres eljárásra számíthatnak, ha nem rendelkeznek megfelelő képzéssel.
Ehhez képest a radiológusok formális képzést kapnak az ultrahang elvégzésére, amit az ESR ultrahanggal foglalkozó munkacsoportjának 2013-as felmérése is mutat. Ez felmérte, hogy milyen eszközökkel gyakorolják a diagnosztikus ultrahangot és hogyan szervezik az ultrahanggal kapcsolatos képzést az európai kórházak radiológiai osztályain. A kérdések arra is irányultak, hogy értékeljék az ultrahang gyakorlatát mind a radiológiai, mind más kórházi osztályokon belül, hogy megértsék a különböző felhasználók közötti kapcsolatokat. Az eredmények (az oktató kórházakból származó válaszok 91%-a) rávilágítottak arra, hogy a képzés szükséges a vizsgálati technikák alapjainak elsajátításához, a szervorientált előadás a legjobb módja annak, hogy megtanulják, hogyan kell a diagnosztikus ultrahangot a klinikai kontextusba integrálni és más képalkotó technikákkal kombinálva is.
Az UEMS-Section of Radiology által 2019-ben a nemzeti küldöttek körében végzett felmérés "az ultrahang nem radiológusok általi végzése az európai nemzeti egészségügyi rendszerekben" címmel rávilágított az európai országok közötti különbségekre a jogszabályi eltérések és a teljesítési irányelvek tekintetében: A válaszadó 19 európai ország közül egyikben sem volt olyan konkrét jogszabály, amely szabályozta volna a radiológusok vagy nem radiológusok által végzett ultrahangvizsgálatot; továbbá a 19 országból 6-ban nem voltak konkrét oktatási követelmények vagy iránymutatások.
Ezek az aggasztó eredmények rávilágítanak arra, hogy a radiológusok és a nem radiológus szakorvosok ultrahangvizsgálatának elvégzésére vonatkozó specifikus jogszabályok és egységes iránymutatások elfogadására van szükség. Ezen túlmenően a frissített iránymutatásokat ki kell igazítani és gyakran felül kell vizsgálni, hogy azok tartalmazzák az új, speciális képalkotó technikákat, hogy biztosítsák az ultrahangvizsgálatok elvégzésének minimális minőségi követelményeit, a magas színvonalú képalkotó szolgáltatások megőrzése érdekében.
Összességében az ultrahang orvos felhasználóinak tisztában kell lenniük azzal, hogy szakmai tevékenységükért - beleértve az ultrahang-vizsgálatokról szóló dokumentációt is - minden körülmények között jogi felelősséggel tartoznak.

Több európai országban csak orvosok végezhetnek ultrahangvizsgálatokat (Kelet-Európa, Oroszország, Franciaország, Németország, Olaszország). Egyes skandináv országokban a radiológiai osztályokon ultrahangvizsgálatokat szonográfusok végezhetnek, a szülészeti ultrahangvizsgálatokat pedig szülésznők. Svájcban kettős megközelítés van érvényben: vagy a radiológusok által felügyelt ultrahangtechnikusok (az ország francia nyelvű részén), vagy maguk a radiológusok végzik az ultrahangvizsgálatot (az ország többi részén). Ezt úgy szabályozzák, hogy csak az orvosok által végzett ultrahangvizsgálatokat térítik meg. Olaszországban például az ultrahangos orvosi gyakorlat sztenderdizálásának igénye arra késztette a SIRM-et és a SIUMB-ot, hogy létrehozzanak egy munkacsoportot, amely egy "Atto medico Ecografico" nevű dokumentumot készített, amely meghatározza az előfeltételeket és a kötelező ismereteket és tevékenységeket minden ultrahangot végző orvos számára. Néhány államilag finanszírozott egészségügyi rendszerrel és fizetett alkalmazottakkal rendelkező ország (így egyéni tanulmányi költségtérítés nem merül fel) engedélyezi a nem orvos ultrahangvizsgálatokat is (formálisan képzett szonográfusok az Egyesült Királyságban, Izraelben, Írországban). Figyelembe véve azonban a vizsgálat módját és a vizsgálótól való függőséget az egyes klinikai környezetben, az ESR határozottan támogatja az ultrahang orvosok általi használatát, amely gyors és pontos diagnózist biztosít a radiológusok vagy más szakorvosok szakirányú képzésük során megszerzett készségeinek felhasználásával.

A hagyományos radiológiai osztályos ultrahang és a Point of Care Ultrasound (POCUS) között is lényeges különbség van. Számos klinikai indikációban az ultrahang világszerte a bevett első vonalbeli képalkotó modalitás. A hagyományos ultrahangot több mint négy évtizede végzik több szakterületen. Az alkalmazott berendezések általában kifinomultabbak, ezért drágábbak, és a képalkotó alkalmazások széles körében a transzducerek szélesebb választékát használják. Az ellátás helyén végzett ultrahangvizsgálat kevésbé kifinomult és olcsóbb berendezésekkel, gyakran hordozható vagy kézi eszközökkel végezhető. A point of care ultrahangot úgy tervezték, hogy konkrét, korlátozott klinikai kérdésekre adjon választ, és ilyen korlátozott felhasználásra vált elterjedté a különböző szakemberek körében, míg a diagnosztikai ultrahang a radiológiai gyakorlat kulcsfontosságú összetevőjeként átfogóbb és fejlettebb klinikai értelmezést tesz lehetővé.

Egy másik kérdés, hogy a radiológusnak kell-e diagnosztikus ultrahangvizsgálatokat és intervenciós eljárásokat végeznie azokon a betegeken, akik közvetlenül intézménybe irányítják magukat. Ez különösen gyakori egyes magánrendeléseken az olyan szubspecialitásokban, mint az MSK és az emlő UH, ahol a képalkotó leletek terápiás vagy diagnosztikai beavatkozás szükségességét sugallják. Bár az anyagi haszonszerzés céljából történő önbeutalás veszélye minden olyan forgatókönyvben fennáll, ahol az orvos hasznot húzhat abból, hogy olyan műveleteket kezdeményez, amelyekből jövedelemre tesz szert, ez nem korlátozódik a radiológiára. A legtöbb orvosi önbeutalási eset az orvos őszinte törekvéséből fakad, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a lehető leghatékonyabban használja ki. Nincs okunk azt hinni, hogy a lelkiismeretes radiológusok másképp viselkednének az önreferálás tekintetében, mint más klinikai kollégák. Bármilyen javasolt szabálynak minden szakterületre vonatkoznia kell, vagy egyáltalán nem kell vonatkoznia, és szükségességüket bizonyítékokkal kell alátámasztani.

A következő orvosi-jogi kérdésekkel kell foglalkozni:

a. Képzési követelmények, tanúsítás, kompetencia és újbóli tanúsítás az ultrahang területén:

Nem radiológusok:

  • Meg kell határozni az adott szakterületen (pl. gasztroenterológia, belgyógyászat, sebészet, urológia) belüli minimumkövetelményeket és képzést.
  • Meg kell határozni a nem szakorvosokra vonatkozó minimumkövetelményeket és képzést (pl. a gyakorlati szint meghatározása, az elismert klinikai képzés és kompetencia stb. meghatározása).
  • Az orvosi szakterületüknek megfelelő anatómiai területekre vonatkozó tanterv
  • A képzés időtartama az ESR követelményeivel összhangban a radiológusoknak szóló ultrahangképzésre vonatkozóan: 3 és 8 hónap közötti képzési időszak, ezt követő rendszeres gyakorlati foglalkozásokkal, 250 és 2000 vizsgálat között 2 év alatt, vagy a gyakorlati képzésnek legalább heti egy ultrahangnapot kell tartalmaznia (10 vizsgálat) - az európai országok között eltérő előzetes minősítési követelmények.
  • Döntés arról, hogy milyen tanfolyamok, szemináriumok és ultrahangvizsgálatok szükségesek a megfelelő képzéshez, képzett oktatók felügyelete mellett.
  • Az intézményeknek és oktatóknak birtokában lévő képesítések meghatározása.
  • Összehangolt tesztek és gyakorlati vizsgákra való felkészítés.
  • Tanúsítványvizsgák.

Radiológusok:

A radiológusok az ultrahangos teljesítményt az ESR tantervén alapuló, legalább 8-12 hetes ultrahangos alapképzésből levezetett szakvizsgájuk megszerzésével tanúsítják, az ezt követő rendszeres, minden modulba és  gyakorlati képzésbe integrált gyakorlati foglalkozásokkal.
A radiológia területén belül meg kell határozni a minimális követelményeket és képzést azok számára, akik subspecialista jártasságot kívánnak szerezni, mint például: mozgásszervi, érrendszeri, neurológiai, gyermekgyógyászati (beleértve az agyat), endokrin, transzkraniális, újszülött, gasztrointesztinális, nőgyógyászati ultrahangvizsgálat, valamint a fejlett ultrahangvezérelt eljárások elvégzésének képessége. Ezek a követelmények magukban foglalhatják többek között a gyakorlati szint meghatározását, az elismert klinikai képzést és kompetenciát stb.

b. A képzési program akkreditációja - Oktatóintézmények:

  • A nemzeti szakmai engedélyező testületek, vagy ezek hiányában egy európai szövetség/társaság/szervezet (UEMS, ESR) általános programot kell, hogy biztosítson az oktatási intézmények akkreditálására. Ajánlott, hogy ez az akkreditációs folyamat korlátozott ideig legyen érvényes, és a nemzeti szabályozásoknak megfelelően rendszeresen megújuljon.
  • Az intézményi akkreditáció az ultrahangképzés jelöltképzésére csak akkor adható meg vagy újítható meg, ha a kérelmező programdokumentumok rendelkeznek az ultrahangképzés minimálisan előírt éves tevékenységével. Az akkreditáló hatóság minden egyes kérelmező intézmény esetében meghatározhat egy elfogadott köztes tevékenységi szintet.
  • Az oktatóprogramot egy intézményen belül vagy ilyen intézmények hálózatán belül kell létrehozni, ahol az összes megfelelő kapcsolódó szakterület képviselve van.
  • A képzési program vezetőjének a nemzeti előírásoknak megfelelően kell rendelkeznie tanúsítvánnyal, és lehet vezető egyetemi kinevezéssel vagy vezetői pozícióval egy nonprofit képzési intézményben.
  • Ultrahangos berendezések értékelése a képzési intézményekben.

c. A képzett oktatók és vizsgabizottságok kritériumainak meghatározása:

  • A képzést követően az ultrahangvizsgálat elvégzéséhez szükséges minősítéshez/engedélyhez szükséges vizsgabizottságot a szakterülettől függően az illetékes szakmai szervezetnek kell kiválasztania.
  • A vizsgabizottságnak legalább három tagból kell állnia, amely a megfelelő szakterület két, ultrahangvizsgálat végzésére engedéllyel rendelkező orvosából és egy másik hozzáértő személyből áll (ideális tag lenne egy ultrahangvizsgálatot végző radiológus).
  • A vizsgabizottságokban a képzési csoport vezetőinek is részt kell venniük.
  • Meg kell határozni a tanárokkal szemben támasztott alapvető követelményeket. Ez tükrözheti a klinikai subspecialitásban szerzett tapasztalatot egy olyan területen, amelyet csak tanítani fog (pl. gasztrointesztinális, mozgásszervi, érrendszeri, gyermekgyógyászati stb.). Ösztönözni kell a nem radiológus szakorvosok képzésében az ultrahangos szakismeretekkel rendelkező radiológusok részvételét.
  • Meg kell határozni az oktató által rendszeresen végzett ultrahangvizsgálatok számát és típusát, mind sürgősségi, mind fekvőbeteg-ellátásban. Ideális esetben az évente elvégzett esetek minimális száma szükséges kritérium a továbbképzés folytatásához.

d. A gyakornokok értékelése, a képzési-vizsga időtartama és a tanúsítás

  • Az orvosoknak meg kell felelniük az eljárás mennyiségére vonatkozó követelményeknek az akkreditáció azon típus(ai)ra vonatkozóan, amelyre a praxis pályázik.
  • A program igazgatója a társigazgatókkal és a tanárokkal konzultálva értékeli minden egyes gyakornokjelölt képesítését és előrehaladását. Az értékelés magában foglalja a gyakornok ismereteinek, technikai készségeinek, attitűdjeinek és interperszonális kapcsolatainak, döntéshozatali készségeinek és klinikai irányítási készségeinek értékelését.
  • A programigazgató a társigazgatókkal egyetértésben tanúsítja a gyakornokok alkalmasságát a képzés befejezésekor.
  • Az ultrahangvizsgálat elvégzéséhez szükséges jogosítványt akkor adják ki, ha a jelölt sikeresen teljesítette a fent említett előkövetelményeket és a hivatalos vizsgát követően. A korlátozott számú előkövetelmények közé tartozik többek között a képzés szintje, a technikai és orvosi kompetencia, minimális számú ultrahangvizsgálat elvégzése stb.
  • Az értékelést egy hitelesített nemzeti bizottságnak kell jóváhagynia.

e. A kompetencia fenntartása - újbóli tanúsítás.

  • Az újbóli tanúsításnak az akkreditált intézmények/részlegek előre szervezett hálózatán kell alapulnia.
  • Az újbóli akkreditáció során minden orvosnak, aki korábban ultrahangvizsgálat végzésére engedélyt kapott, dokumentálnia kell a szakterületének megfelelő, előre meghatározott minimális számú ultrahangvizsgálatot.

f. Legjobb klinikai gyakorlatok (Best Clinical Practices) az ultrahangos vizsgálat során

  • A felszereléssel kapcsolatos követelmények;
  • Fertőzésmegelőzés és -ellenőrzés;
  • Az ultrahangképek archiválása és dokumentáció (azaz: a minimálisan szükséges képek és videók meghatározása és a hivatalos dokumentumok kiadása).

g. A nem radiológusok ultrahang-vizsgálatainak pénzügyi kompenzációja a nemzeti egészségügyi rendszerekben

  • Csak a fent említett kritériumoknak (hivatalos engedélyezés, meghatározott szakterületekre való korlátozás, hivatalos újraakkreditálás stb.) megfelelő személyek részesülhetnek anyagi kompenzációban az ultrahangvizsgálat alkalmazásával kapcsolatos orvosi tevékenységükért, az egyes országokban érvényes jogi és intézményi térítési formák függvényében.
  • Amennyiben ezek a kritériumok nem teljesülnek, a pénzügyi kompenzáció nem támogatható. Ilyen körülmények között az ultrahangvizsgálat csak a klinikai döntéshozatal és útmutatás kiegészítéseként használható. A pénzügyi kompenzáció előfeltételei a megfelelő képzés hajtóerejeként fognak működni, így biztosítva az ultrahangos képalkotás minimális minőségi ellátását.
  • A legtöbb nemzeti egészségügyi rendszerben dolgozó háziorvosok/orvosok jogosultak az ultrahang vizsgálatot a klinikai döntéshozatal és útmutatás kiegészítéseként használni, de általában nem kapnak pénzügyi kompenzációt az ultrahang használatáért.

Biztonság
A Brit Orvosi Ultrahang Társaság (BMUS) és a European Federation of Societies for Ultrasound in Medicine and Biology (EFSUMB) iránymutatásai szerint az ultrahangos alkalmazások biztonságosnak tekinthetők a betegek számára. Az alkalmazástól és a készüléktől függően azonban elméletileg hőhatások léphetnek fel a vizsgált szövetekben, különösen a Doppler-ultrahang esetében.

Az ultrahang oktatásnak tartalmaznia kell az ultrahang emberi szövetekre gyakorolt lehetséges hatásainak megvitatását, elsősorban a termikus és nem termikus (vagy mechanikus) mechanizmusok szerint. Ezek a szövetek felmelegedésére, kavitációra és mechanikai túlterhelésre vonatkoznak. Az ultrahang-oktatásnak a biztonság címszó alatt tartalmaznia kell a "lehető legalacsonyabb, ésszerűen elérhető" (ALARA) elvet a termikus index (TI) által leírt lehetséges termikus hatás és a mechanikus index (MI) által leírt mechanikus hatás tekintetében.

Záró megjegyzések
A legtöbb európai országban nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely az ultrahangvizsgálat végzését az orvosok egy meghatározott csoportjára, vagy akár általában az orvosokra korlátozná. Nem valószínű, hogy ez az álláspont a közeljövőben változni fog. Radiológusokként a betegek jóléte és az összes képalkotó eljárás biztonságos, hozzáértő alkalmazása a betegek érdekében a mi gondunk kell, hogy legyen. A hangsúlyt az oktatás, a képzés, a vizsgálatok elvégzésének és az ultrahangos gyakorlat egyéb, ebben a cikkben vázolt elemeinek szabványaira kell helyeznünk.

Az ultrahang képalkotó használatára alkalmazott szabványoknak azonosnak kell lenniük a modalitás minden felhasználója számára. Képalkotó szakemberekként a radiológusok integrált ismeretekkel rendelkeznek a különböző képalkotási módokról és technikákról, ami jól pozícionál minket ahhoz, hogy a helyes ultrahangos gyakorlat döntőbíróiként működjünk. Az ultrahangvizsgálatok elvégzésére vonatkozó jogszabályoknak és a legjobb gyakorlatra vonatkozó iránymutatásoknak azonosnak kell lennie mind a radiológusok, mind a nem radiológus orvosok számára. Az ultrahang-szabványok és -gyakorlatok harmonizálásának sikeréhez az összes érdekelt fél - köztük az UEMS, az ESR, az EFSUMB és más szakterületi társaságok - közötti együttműködésre van szükség; a konszenzusos álláspontokat ezután egységesen lehet javasolni és támogatni a jövőbeli jogi végrehajtás érdekében.

forrás:
European Society of Radiology (ESR).
Position statement and best practice recommendations on the imaging use of ultrasound from the European Society of Radiology ultrasound subcommittee
Insights Imaging 11, 115 (2020).
https://doi.org/10.1186/s13244-020-00919-x

Szólj hozzá!
2022. január 05. 20:01 - Bágyi Péter

Európai konszenzus a beteggel érintkező sugárvédő megoldásokról (2021)

Insights into Imaging, DOI:10.1186/s13244-021-01085-4

 2022-01-05_14-21-53.png

A radiológiai munkahelyeken már régóta használnak a beteggel érintkező sugárvédő megoldásokat, hogy csökkentsék az ionizáló sugárzás egyes szervekre gyakorolt hatását és kockázatát. A vetületi képalkotás és a CT-vizsgálat új technológiái, a digitális detektorok, az automatikus expozíciószabályozó rendszerek csökkentették a dózisokat és javították a képek minőségét. Ezek a változások és az árnyékolás használatából származó előnyök és kockázatok jobb megértése az árnyékolás radiológiában betöltött szerepének felülvizsgálatához vezetett. Számos szakmai testület már kiadott erre vonatkozó útmutatást. Ez a dokumentum az európai sugárbiztonsággal és képalkotással foglalkozó főbb szervek jelenlegi konszenzusos álláspontját képviseli: European Federation of Organisations for Medical Physics, European Federation of Radiographer Societies, European Society of Radiology, European Society of Paediatric Radiology, EuroSafe Imaging, European Radiation Dosimetry Group (EURADOS) és European Academy of DentoMaxilloFacial Radiology (EADMFR). A dokumentum a konszenzus kialakítása céljából létrehozott Gonad and Patient Shielding (GAPS) csoport szakértői ajánlásain alapul. Az ajánlások célja, hogy egyértelműek és könnyen használhatóak legyenek. Útmutatónak szánják, és multidiszciplináris csoportos megközelítéssel kerültek kidolgozásra. Elismert tény, hogy az európai szabályozás, szokás és gyakorlat nagymértékben eltér, de remélhetőleg ezek az ajánlások egy olyan változáskezelési programhoz nyújtanak információt, amely a betegek és a személyzet javát szolgálja.

Főbb pontok:

  • A radiológiában alkalmazott sugárvédő megoldásokat újraértékelték.
  • A képalkotás sugárbiztonságával foglalkozó főbb európai testületek konszenzuson alapuló ajánlásokat adtak ki.
  • Ez a dokumentum multidiszciplináris alapú ajánlásokat tartalmaz az árnyékolás használatára vonatkozóan.
  • Az esetek többségében a beteggel érintkező sugárvédő megoldások használata nem ajánlott.

Pácienseknek
A radiológiában alkalmazott sugárzás a sugárkárosodás csekély kockázatával jár. Az érzékeny szervek károsodásának minimalizálása érdekében régóta alkalmaznak kontakt árnyékolást. A kontakt árnyékolás során sugárelnyelő anyaggal ellátott árnyékoló tárgyat (ólomtakaró, ólomköpeny, stb.) használnak, amelyet az árnyékolandó felülettel érintkezésbe helyeznek fel. A berendezések technológiai fejlődése és a legújabb tudományos ismeretek új irányelvekhez vezettek, és ezek azt mutatják, hogy az árnyékolásra ritkán van szükség, bár néha megengedhető. Bizonyos esetekben az árnyékolás még a képalkotás minőségét is ronthatja, vagy növelheti a sugárdózist. Ha azonban a páciensnek kétségei vannak, ezt meg kell beszélni a radiográfussal vagy más képalkotó szakemberrel.

Bevezetés
Az egészségügyben gyakran helyeznek fel sugárvédelmi eszközöket az emberi testtel érintkezésbe, hogy csökkentsék a diagnosztikai és intervenciós röntgenvizsgálatokon részt vevő betegek sugárérzékeny szerveinek sugárterhelését. Az ilyen, a beteggel érintkező árnyékolást az elmúlt hetven évben széles körben alkalmazták, a genetikai hatások, a rák és egyéb káros hatások elleni védelem céljából.
Azonban egyre több tanulmány, állásfoglalás és ajánlás vet fel aggályokat az ilyen árnyékolás hasznosságával és hatékonyságával kapcsolatban. Ezek hozzájárultak ahhoz, hogy az árnyékolás használatára vonatkozó szabályozás és ajánlások nem hasznosak és nem kívánatos következetlenséget mutatnak Európa-szerte.

Az Orvosi Fizikusok Európai Szövetsége (EFOMP), a Radiográfus Társaságok Európai Szövetsége (EFRS), az Európai Radiológiai Társaság (ESR), az Európai Gyermekradiológiai Társaság (ESPR), az EuroSafe Imaging (ESI), az Európai Sugárdozimetria Csoport (EURADOS) és az Európai DentoMaxilloFaciális Radiológiai Akadémia (EADMFR) képviselői, valamint az ESR Betegtanácsadó Csoportjának egy képviselője megalapította a GAPS (Gonad and Patient Shielding) csoportot (elnök: dr: P. Gilligan) azzal a céllal, hogy javaslatot tegyen egy európai ajánlásra a beteggel érintkező sugárvédő megoldások használatáról.

A bizonyítékok felülvizsgálatának kritériumai
Ez a konszenzusos nyilatkozat a közzétett adatokban és útmutatókban szereplő bizonyítékokat vizsgálta meg. A bizonyítékok rangsorolásának rendszere az Európai Szívritmus Társaság (EHRA) által kifejlesztett, felhasználóbarát rendszeren alapul, színes pajzsokat használ, amelyek jelzik a bizonyítékok és az ebből következő útmutatás jelenlegi állapotát:

Indoklás Konszenzus ajánlás Jelkép
Bizonyíték arra, hogy a beteggel érintkező árnyékolás használata előnyös és hatékony "Használni kell az árnyékolást" 13244_2021_1085_figa_html.png
Általános egyetértés a beteggel érintkező árnyékolás hasznossága mellett bizonyos körülmények között "Használhat árnyékolást" 13244_2021_1085_figb_html.png
Bizonyíték vagy általános egyetértés a beteggel való érintkezés elleni árnyékolás alkalmazásának mellőzésére "Nem ajánlott az árnyékolás használata" 13244_2021_1085_figc_html.png

 

Így a zöld pajzs azt jelzi, hogy a "ezt kell tennünk" konszenzusos nyilatkozatot vagy jelzett kockázatértékelési stratégiát kell alkalmazni, amely határozott bizonyítékokon alapul arra vonatkozóan, hogy az előnyös és hatékony. A sárga pajzs általános egyetértést és/vagy tudományos bizonyítékot jelez, amely a "megtehetjük" kijelentést vagy egy kockázatértékelési stratégia vagy eljárás hasznosságát/hatékonyságát támogatja. Azokat a kockázatértékelési stratégiákat, amelyekre vonatkozóan tudományos bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy kevés vagy semmi haszna, sőt, potenciális ártalom is lehet, és ezért nem szabad alkalmazni ("Nem ajánlott"), piros csíkos pajzs jelzi.

Irányelvek a klinikai gyakorlathoz
Korábban a kutatások az egyes szerveket érő dózis 30-95%-os csökkenéséről számoltak be árnyékolás alkalmazásával. Egyre több bizonyíték van azonban arra, hogy a beteggel érintkező árnyékolás a legtöbb helyzetben hatástalan és időnként potenciálisan veszélyes. A kontakt árnyékolás használata hamis megnyugvást nyújthat (a betegek és a személyzet számára) és folyamatos használata túlhangsúlyozhatja az ionizáló sugárzás veszélyeit a közvéleményben, ami árnyékolás alkalmazásának következetlenségéhez vezetett. Egyes esetekben ez konfliktushoz vezetett a betegek elvárásai és a szakemberek által szükségtelennek vagy akár károsnak ítélt árnyékolás között.

E konszenzusos nyilatkozat fő célja a helyes klinikai gyakorlat ösztönzése és támogatása a beteggel érintkező árnyékolás alkalmazásának harmonizációja révén. Ezt a nyilatkozatot úgy kell tekinteni, mint az egészségügyi ellátásban a döntések racionálisabbá tételének és az egészségügyi ellátás minőségének javítását szolgáló eszközt. Nem helyettesítheti azonban a jó klinikai ítélőképességet és nem helyettesítheti a szolgáltatók szakmai felelősségét.

E konszenzusos nyilatkozat célja, hogy segítse a helyi irányelvek és eljárások kidolgozását azáltal, hogy kiemeli a beteggel érintkező sugárvédő megoldások korlátozott hasznosságát és lehetséges hátrányait.

A "Kérdések a beteggel érintkező sugárvédő megoldások alkalmazásakor" című rész olyan forgatókönyveket és megközelítéseket is megvizsgál, amelyek esetében az egyéni körülmények, például a magas kumulatív dózis, a szorongó vagy sugárérzékeny betegek azt eredményezhetik, hogy a radiológus szakember az árnyékolás alkalmazása mellett dönt.

Bizonyíték a változásra
A páciensdózis csökkenése
Miközben a röntgenképalkotó vizsgálatok száma az elmúlt évtizedekben nőtt, az egyéni páciensdózisok jelentősen csökkentek, ami a legtöbb esetben korlátozza az árnyékolás potenciális előnyeit. Bár egyes betegek nagy kumulatív sugárdózisnak lehetnek kitéve többszörös vizsgálatok vagy összetett beavatkozási eljárások miatt, a legnagyobb dózisokat a leképzett szervek és szövetek nyelik el, amelyek általában nem árnyékolhatók (lásd "Árnyékolás a képalkotó mezőn (FOV) belül" című szakaszt). Ezért jelenleg csak a betegek kisebb hányadánál jelenthet valódi előnyt az érintéses árnyékolás alkalmazása, amely a következőkben tárgyaltak szerint kockázattal is jár.

A sugárvédelem korábbi gyakorlata az akkor uralkodó dózistartományon és a kapcsolódó kockázatbecsléseken alapult. A dózisszintek, valamint a szervekre és életkorra vonatkozó kockázatbecslések azonban az évek során megváltoztak (lásd "A képalkotásból származó sugárzás kockázata" című szakaszt), ami a helyi gyakorlat folyamatos felülvizsgálatát teszi szükségessé a jelenlegi ismeretekkel és tanácsokkal összhangban.

Árnyékolás a képalkotó mezőn (FOV-on) belül
A beteggel érintkező árnyékolás alkalmazásakor a képalkotó FOV-n belül több tényezőt is figyelembe kell venni. Ezek a következők:

  • Az árnyékolás helytelen elhelyezése a kezelő által vagy az árnyékolás nem szándékos mozgása a vizsgálat során elhomályosíthatja a képen látható fontos patológiákat, ami ismételt expozíciót tesz szükségessé.
  • A kezelőnek nehézséget okozhat az árnyékolás helyes elhelyezése a tervezett sugárérzékeny szervek lefedése érdekében a betegek anatómiájának eltérései miatt. Ez csak a felvétel elkészítése után válhat nyilvánvalóvá és eredménytelen árnyékoláshoz vezethet.
  • Az árnyékolás erősen csillapító anyaga zavarhatja az automatikus expozíciószabályozó rendszereket és a páciens dózisának növekedéséhez, nem pedig csökkenéséhez vezethet.

Árnyékolás a képalkotó mezőn (FOV-on) kívül
A szórás nagy része belső eredetű, ezért nem árnyékolható külsőleg. A szórás dózisa lényegesen kisebb, mint az adott anatómiai struktúra dózisa a vizsgált területen vagy a képalkotó FOV-ban. Az évek során a páciensek dózisa csökkent, így a szórt sugárzásból származó dózis is, amely mára sok esetben elhanyagolható szintre csökkent. Az érintéses árnyékolásból eredő nagyon kis dóziscsökkenésből származó valószínűsíthető előnyök nem feltétlenül ellensúlyozzák az artefaktumok, a fertőzés és a beteg kellemetlenségének lehetséges kockázatait, amint arra az alábbiakban hivatkoznak.
A sugárzáson kívüli védelem elhelyezése a besugárzott térfogaton túl nem feltétlenül egyszerű, hibamentes feladat. Például a helikális CT-vizsgálat során az első és az utolsó kép pozícióján túl kell "túlszkennelni", hogy elegendő adat álljon rendelkezésre az interpolációhoz az említett képekhez. Mivel még egy kis mértékű "túlpásztázás" is jelentős távolságra terjedhet túl a képtérfogaton, a beteggel érintkező árnyékolás elhelyezése a pásztázási térfogat mellett zavarhatja a képrekonstrukciót, ami artefaktumokhoz vezethet a képen.

A képalkotásból eredő betegsugárzás kockázata
Az orvosi sugárterhelés igazolásakor az elsődleges szempont a kockázat-haszon egyensúlya. Ezért a beteggel érintkező árnyékolás elfogadásáról vagy mellőzéséről szóló döntés meghozatalakor a sugárzási dózis és a kockázat változására kell összpontosítani. Egyes esetekben például az érintéses védelem alkalmazása egy adott szervet érő dózis nagymértékű relatív csökkenését mutatja, ami jelentős javulás benyomását kelti, miközben az abszolút előny kicsi vagy nem létezik.
Ezen túlmenően a betegek sugárbiztonságának középpontjában a sugárterhelés miatt a rákos megbetegedések indukciója szempontjából veszélyeztetettnek ítélt szerveknek kell állniuk.
Egy adott szerv védelmének szükségességének áttekintésekor azonban fontos figyelembe venni azt a tényt, hogy a sugárzási kockázat valójában a beteg életkorával és nemével változik, amint azt a következő szemlélteti. Ez rávilágít arra a tényre, hogy a gyermekek nagy kockázatnak lehetnek kitéve és a legnagyobb kockázatot jelentő szerv az életkorral változhat.

2022-01-05_15-20-16.png

 

Ajánlások
Ezek az ajánlások a test azon területei szerint vannak felosztva, ahol a beteg árnyékolása alkalmazható, és feltételezik, hogy a beteggel érintkező sugárvédő megoldások mérlegelése előtt minden más alkalmazandó igazolási és optimalizálási stratégiát alkalmaztak.
Például az általános röntgenfelvételeknél, jó kollimáció mellett és a koponya-, gerinc- és mellkasröntgenfelvételeknél a PA pozícionálás alkalmazásával a beteggel érintkező sugárvédő megoldásoknak valószínűleg elhanyagolható előnye van és sok esetben elfedheti a diagnosztikai információt, vagy a páciensdózis általános növekedéséhez vezethet. A konszenzusos dokumentumban foglalt ajánlások összefoglalása függelékként található (Additional file 1).
2022-01-05_19-15-47.png

Gonádok védelme
Az ivarmirigyek védelme a legrégebben alkalmazott módja a kockázat megítélése és a viszonylag egyszerű használat miatt. A sugárzás genetikai hatásait azonban nem figyelték meg humán vizsgálatokban, annak ellenére, hogy a közvélemény másként gondolja. Az ICRP 103 [21] valóban a korábbi érték kevesebb mint felére (0,2-0,08-ra) csökkentette az ivarmirigyekre vonatkozó szöveti súlyozási tényezőt. Ezért a gonádok árnyékolása talán a legkevésbé hasznos a beteg sugárzási kockázatának csökkentése szempontjából. A tipikus dózistartományokhoz kapcsolódó örökletes hatások valószínűleg elhanyagolhatóak.
A FOV-on belül általános konszenzus van abban, hogy a női betegek esetében nehéz úgy elhelyezni az árnyékolást, hogy az biztosítsa a petefészkek lefedettségét, valamint elkerülje az interferenciát az érdekes anatómiával és az automatikus expozíciószabályozó rendszerrel. A jelenleg közzétett adatok ellentmondásos eredményeket és kiábrándító hatást mutattak az árnyékolás alkalmazásának pontosságára az ellenőrzést és a képzést követően.
A FOV-on kívül a sugárzási kockázat csökkenése mind a férfi, mind a női betegek esetében elhanyagolható az árnyékolás alkalmazásával, függetlenül az életkortól.
A hasi CT-vizsgálat esetében több tanulmány is kimutatta, hogy a látómezőn kívüli, a felnőtt férfiaknál és a fantomokon alkalmazott, a látómezőn kívüli védőpajzsok és a herepajzsok használatával a heredózis különböző mértékben (58% és 95% között) csökkenthető. Az LNT-modell alapján számított abszolút kockázatcsökkentés (a bizonytalanság korlátait figyelembe véve) 0,5 a 10 000-hez nagyságrendű. Ez az előny más optimalizálási technikákhoz képest, mint például az ICRP [21] által meghatározott, sugárérzékenyebb szervek területén a pásztázási tartomány korlátozása, csekély és bizonyos kockázatokkal is jár. Yu és munkatársai kimutatták, hogy az ilyen pajzsok a gyermekkori mellkasi CT-nél is kevés előnyt biztosítanak, ahogy az ember távolabb kerül a látómezőtől. A látómezőn kívüli árnyékolás alkalmazásakor fennáll az automatikus expozíciószabályozás megzavarásának kockázata, mint például az embrió árnyékolásnál.

Pajzsmirigy árnyékolás
A pajzsmirigyet sugárérzékeny szervként emelték ki. Mivel a pajzsmirigy relatív érzékenysége a sugárzás által kiváltott rákos megbetegedésekkel szemben erősen a gyermekek felé irányul, és hosszabb idő telik el az esetlegesen kiváltott rákos megbetegedések manifesztálódásához, különösen fontos figyelembe venni ezt a korcsoportot annak eldöntésekor, hogy szükséges-e a pajzsmirigy védelme, különösen akkor, ha például többszörös koponya CT-vizsgálatok miatt nagy kumulatív sugárdózisok várhatóak.
Mivel az árnyékolónak a nyak elülső felét kell fednie, könnyen zavarhatja a képalkotási folyamatot a FOV-on belül (lásd "Árnyékolás a képalkotó mezőn (FOV-on) belül" című szakaszt). A FOV-on kívül a páciens sztochasztikus kockázatának csökkentése szempontjából minimális a hatékonyság.
Bár általában úgy vélik, hogy a beteggel érintkező árnyékolást nem szabad alkalmazni, a fogászati röntgenképalkotás területén kivételt képezhet a pajzsmirigy FOV-hoz való közelsége és a vizsgált gyermekek magas aránya miatt.
A koponyafelvételeknél a hagyományos pajzsmirigygallér részben átfedhet a FOV-val. Alkalmazható azonban pajzsmirigy-árnyékolás, ha nincs szükség a nyaki gerinc értékelésére, vagy olyan egyedi védőeszközöket alkalmaznak, amelyek nem fedik át a releváns anatómiai területeket.
Ha árnyékolás alkalmazására kerülne sor, erősen ajánlott, hogy először konzultáljanak egy orvosfizikus szakértővel, mivel fennáll a lehetőség, hogy artefaktumok kerülnek a képre, ha a pajzsmirigygallér belép a hasznos képalkotó térfogatba. Ezen túlmenően megnövekedett páciensdózisok keletkezhetnek olyan rendszerek (pl. CBCT) esetében, amelyek automatikus expozíciós rendszert tartalmaznak.

Emlők védelme
A pajzsmirigyhez hasonlóan a mellszövet is rendkívül érzékeny a sugárzásra, különösen a 30 évnél fiatalabbak esetében.
Mivel az árnyékolásnak a mellkas elülső felületét kell fednie, ha az a FOV-n belül van, az veszélyeztetheti a röntgenvizsgálatot és a szomszédos szervek és szövetek megnövekedett sugárdózisát eredményezheti. Például a 30 év feletti betegek mellkas CT-vizsgálatainál a tüdő a leginkább sugárérzékeny szerv és a mellkassal érintkező árnyékolás használata a tüdő megnövekedett dózisához vezethet, így inkább növeli, mint csökkenti a beteg általános kockázatát.
A FOV-on kívül a betegek sztochasztikus kockázatának csökkentésére irányuló hatékonyságot általában minimálisnak tartják.

Szemlencse védelme
A szemlencse az egyik legérzékenyebb szövet a szervezetben és a sugárterhelést követően elsősorban a szürkehályog és a lencsehomály kialakulása okozhat gondot. A CT esetében azonban a legújabb tanulmányok szerint a dóziscsökkentő stratégiák hatékonyabbak, mint a szem árnyékolása. Egyes fluoroszkópiával (DSA) irányított agyi beavatkozások szemdózisának mértéke miatt esetenként orvosfizikus szakértővel való konzultáció javasolt.

Embrió/magzati védelem
Tanulmányok kimutatták, hogy a sugárvédelmi eszközök korlátozott értékkel bírnak a magzat védelmében a terhes pácienseken végzett vizsgálatok során, mivel az embrió/magzat sugárterhelésének nagy része az anya szöveteiben lévő belső szórásból származik. Ezenkívül megfelelő optimalizálási stratégiák alkalmazása esetén a beteggel érintkező sugárvédő megoldások hatása a magzati dózisra minimális.
Az ezzel kapcsolatos bármilyen vita érzékeny kezelést igényelhet. A diagnosztikai radiológiai vizsgálatokon részt vevő terhes betegek kérhetik a hasi védelem alkalmazását, beleértve azokat a helyzeteket is, amikor a vizsgálat a kismedencei területen kívül történik. Ezekben az esetekben a hasra terített, általában ólom/ólomegyenértékű anyag formájában történő extra árnyékolásról az írásos protokollokkal összhangban és a képalkotást végző operátor belátása szerint kell dönteni. Ha a beteggel érintkező sugárvédő megoldás mellett döntenek, akkor fontos, hogy pontos kollimációt alkalmazzanak és az árnyékolás ne érintse az automatikus expozíciószabályozó rendszert. Ez magában foglalja az első és az utolsó képpozíción túli "túllövés"  figyelembevételét is.

Problémák a beteggel érintkező sugárvédő megoldás használatakor
Nem ésszerűtlen olyan forgatókönyvek és megközelítések mérlegelése, ahol az egyéni körülmények, például a magas kumulatív dózis, a szorongó vagy sugárérzékeny betegek azt jelzik a radiológus szakember számára, hogy az árnyékolás előnyei meghaladhatják az alkalmazásával járó kockázatokat. Bár általában nem javasolt, a kontakt árnyékolás használatát a multidiszciplináris csoportnak - a MPE tanácsára - alaposan meg kell fontolnia, és a vizsgálatot megelőzően be kell építeni a vizsgálati protokollokba.
Az árnyékolásnak pusztán az aggódó beteg megnyugtatására történő alkalmazásától el kell tekinteni, mivel ez vegyes üzeneteket közvetít, és eltúlozza a sugárzási kockázatot a beteg és a szélesebb közösség számára. Ehelyett inkább arra kell összpontosítani, hogy a betegnek elmagyarázzák a kontaktpajzsok használatából eredő kockázatokat.
Az artefaktumok és az AEC-rendszerrel való interferencia kockázatai mellett az árnyékolás használatának hátránya a beteg által tapasztalt esetleges kellemetlenségek és a személyzet számára a kézi kezeléssel kapcsolatos problémák, valamint a lehetséges fertőzésellenőrzési problémák. Továbbá az árnyékolás használata nem feltétlenül célszerű sürgősségi betegek, gyermekek vagy fogyatékkal élő egyének esetében, akik nem képesek elviselni az árnyékolás használatát (pl. szemlencse árnyékolása).
Amennyiben az árnyékolás használata mellett döntenekg, a személyzetet ki kell képezni:

  • A megfelelő árnyékolás kiválasztása, beleértve azt is, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy az árnyékolás a beteg vagy a berendezés mozgása miatt az eljárás során elmozduljon (pl. dinamikus képalkotás során).
  • a megfelelő radiográfiai technikák kiválasztása, beleértve az automatikus expozícióvezérlő rendszerekkel való interferencia elkerülését is.
  • Hogyan végezzen minőségellenőrzést a beteggel érintkező árnyékoláson?
  • Hogyan kell az árnyékolást megfelelően tárolni?
  • Hogyan kell az árnyékolást tisztítani és fertőtleníteni?
  • Hogyan kell betartani a beteg méltóságára vonatkozó helyi irányelveket (pl. transznemű betegek).
  • a betegekkel, a radiológiai vizsgálaton részt vevő gyermekek szüleivel vagy gondozóival és az egészségügyi szakemberekkel a beteggel érintkező árnyékolás használatáról folytatott megbeszélésekhez szükséges kommunikációs készségek.
  • Hogyan kell kommunikálni az előnyök kockázatát a terhes betegeknek

Következő lépések
A felhasználók számára ezen iránymutatás és ajánlások végrehajtása jelentős kulturális változást jelenthet a gyakorlatban és az érdekelt felekkel folytatott konzultációval egybekötött változáskezelési program kidolgozását teheti szükségessé.
E konszenzusos nyilatkozat elfogadását követően szükség lesz a jelenlegi gyakorlat felülvizsgálatára, valamint az egészségügyi szakemberek és a lakosság számára megfelelő tájékoztató és oktatási anyagok biztosítására.
Az Európai Radiológiai Társaság az Eurosafe Imaging-en keresztül, a GAPS csoport (lásd a bevezetést) segítségével jelenleg tervezi az első lépést a radiológiai osztályok internetes elérése révén, hogy felmérje a jelenlegi gyakorlatot Európában.
Az érintett szakmai testületek összehangolt erőfeszítései szükségesek ahhoz, hogy az európai felhasználók számára könnyen elérhetővé váljanak az oktatás és képzés következő lépései, amelyek az iránymutatásban bekövetkezett változásokat magyarázzák. A beteggel érintkező sugárvédő megoldásokról már most is elérhető néhány hasznos információ az interneten, többek között a British Institute of Radiology (https://www.bir.org.uk/education-and-events/patient-shielding-guidance.aspx) és az American Association of Physicists in Medicine CARES (Communicating Advances in Radiation Education for Shielding) csoportja (https://w3.aapm.org/cares/) által.

A jelenlegi iránymutatások felülvizsgálata
A röntgenképalkotás során alkalmazott technológia, a betegek által elnyelt sugárdózisok szintje és az ionizáló sugárzás okozta sugárdózishatásokkal kapcsolatos ismeretek idővel változhatnak. Ezért szükségesnek tartják ezen iránymutatások rendszeres felülvizsgálatát. Elvileg öt év elteltével, vagy ha új bizonyítékok vagy változások ezt javasolják, hamarabb is felülvizsgálják.

forrás: 
European consensus on patient contact shielding. 
Insights into Imaging volume 12, Article number: 194 (2021) 
DOI: https://doi.org/10.1186/s13244-021-01085-4

Szólj hozzá!
2021. december 28. 20:31 - Bágyi Péter

Radiológusi statisztikák - 2021

Medscape

unnamed.png

fig1.jpeg

Az orvosokat egy online felmérésben való részvételre kérték fel.
A válaszadóknak az Egyesült Államokban kellett orvosként praktizálniuk.

Mintavétel mérete: 12 339 orvos több mint 29 szakterületről megfelelt a szűrési kritériumoknak és kitöltötte a felmérést; az Amerikai Orvosi Kamara orvosainak szakterület és állam szerinti megoszlásával súlyozva.
Toborzási időszak: augusztus 30-tól 2020. november 5-ig
Mintavételi hiba: A felmérés hibahatára +/- 0,88% volt 95%-os megbízhatósági szinten, 50%-os pontbecsléssel.

A 2021-es Physician Lifestyle & Happiness Report 2021 több mint 29 szakterület több mint 12 000 amerikai orvosának meglátásait tartalmazza, akik személyes és szakmai életük különböző aspektusait írják le. A jelentés feltárja a munkahelyi és otthoni elégedettséget, a személyiségjegyeket és az életmódbeli döntéseket.

Az elmúlt év eseményei sokak, de különösen az egészségügyben dolgozók boldogságát, jólétét és életmódját próbára tették. Akár a COVID-19-es betegek kezelésének frontvonalában, akár a személyes ellátásról a virtuálisra való átállásban, vagy akár a praxisuk bezárására kényszerültek, az orvosok válságok áradatával szembesültek, miközben a politikai feszültségek, a társadalmi nyugtalanság és a környezetvédelmi aggályok valószínűleg az orvosláson kívüli életüket is érintették. A Medscape idei jelentésében azt vizsgálja, hogy a radiológusok hogyan birkóznak meg a kiégéssel, hogyan tartják fenn személyes jóllétüket, és hogyan látják munkahelyüket és jövőjüket a világjárvány közepette. 

2021-12-22_23-53-51.png

A radiológusok nagyrészt arról számoltak be, hogy a COVID-19 2020. márciusában a mindennapi életet befolyásoló hatása előtt boldogok voltak a magánéletükben. Nyolcvankét százalékuk mondta azt, hogy akkor valamennyire vagy nagyon boldog volt, ugyanolyan arányban, mint az orvosok összességében. 

2021-12-22_23-58-03.png

A világjárvány előrehaladtával az érzések megváltoztak, az egészségügyi ágazat és az orvosok terhelésének jelei mutatkoztak. Az orvosok egészéhez hasonlóan (58%) a radiológusoknak csak 60%-a mondja azt, hogy nagyon vagy valamennyire boldog a magánéletében. A COVID-19 körüli sajátos kihívások miatt talán nem meglepő, hogy a fertőző betegségekkel foglalkozó orvosok (45%), a tüdőgyógyászok (47%), a reumatológusok (49%) és az intenzív orvosok (49%) állnak jelenleg a legalacsonyabb helyen a magánéleti boldogság tekintetében.

2021-12-23_0-01-16.png

A kiégettnek vagy kiégettnek és depressziósnak valló radiológusok aránya valamivel kisebb, mint a tavalyi jelentésben (37% vs. 46%).

2021-12-23_0-05-24.png

A kiégésről beszámoló radiológus válaszadók háromnegyede elég súlyosnak tartja a kiégést ahhoz, hogy az legalább mérsékelt hatással legyen az életére. Körülbelül egytizedük (11%) olyan súlyosnak találja, hogy azon gondolkodik, hogy teljesen elhagyja az egészségügyet, ami váratlan eredmény, miután annyi évet töltöttek a területen.

2021-12-23_0-07-51.png

A kiégett radiológusok túlnyomó többsége már a világjárvány kitörése előtt is így érezte.

fig7.jpeg

A radiológusok körében a kiégéshez vezető szerepet játszik a túl sok munkaóra és a munkahelyi kollégák megbecsülésének hiánya (a válaszadók egynél több választ is választhattak).

fig8.jpeg

A radiológusok első számú taktikája a kiégés kezelésére a testmozgás, ami az orvosok körében is a legnépszerűbb választás (48%). A többi magasan rangsorolt választás a negatív és pozitív viselkedésmódok keverékét tükrözi: a radiológusok 42%-a számolt be arról, hogy elszigeteli magát másoktól, míg 38%-uk családtagokkal vagy barátokkal való beszélgetéssel küzd meg (a válaszadók egynél több választ is választhattak).

forrás: https://www.medscape.com/sites/public/lifestyle/2021

Szólj hozzá!
Minden ami képalkotás
süti beállítások módosítása