18
10/2013
0

A mammográfia fél évszázada Magyarországon 2.

2. rész A Dunai Vasműből kölcsönözték a filmet az első felvételekhez

Lányi Márton azokról a 40 év feletti nőkről készítette speciális felvételeit az új technikával, akiket már daganatos betegként vettek fel az intézetbe. Nem véletlen, hogy a magyar radiológus figyelmét egyből felkeltették az amerikai kutatásról szóló első hírek, mivel akkoriban az emlőrák halálozási aránya több mint 60 százalékos volt, főleg amiatt, mert csak későn tudták diagnosztizálni. Lányi megérezte, hogy mekkora lehetőség van abban, ha a még nem tapintható, 15 milliméter alatti csomókat is ki lehet mutatni, hiszen felfedezték: ezek még gyógyíthatóak.

A magyar radiológusnak nem volt egyszerű dolga, ugyanis a felvételhez finom szemcsés filmre volt szükség, ezt pedig csak valutáért lehetett beszerezni. Valutához jutni viszont akkor, a ’60-as években Magyarországon szinte lehetetlen volt. A leleményes radiológus azonban megoldotta a problémát: a Dunai Vasműből szerzett ipari filmet, olyat, ami megfelelt az új technikához. Az évek során egyre több felvétel készült az emlődaganatokról, végül egy olyan 400 képből álló, minőségileg is tökéletes gyűjtemény állt össze, amely Európában is egyedülállónak számított.

Lányi Márton kísérletei eredményeit, felvételeit előadásokban, közleményekben megosztotta a szakmával. Így jutott el a megdöbbentő képek híre Bonyhádra is, dr. Péntek Zoltánhoz, a kórház akkori radiológusához. „1968-ban egy kollégám számolt be arról, hogy az OTKI-ban sokkoló röntgenfelvételeket látott, olyanokat, amelyek addig elképzelhetetlenek lettek volna.” Az új módszer annyira meggyőzőnek tűnt, hogy a radiológus elhatározta, indítanak a megyében egy kísérleti szűrőprogramot ezzel a technikával. Ehhez persze meg kellett nyerni támogatónak a megye politikai vezetőit. Ez nem volt túl nehéz, ugyanis miután meghallgatták a meghívott Lányi Márton előadását és megnézték a képeit, teljesen meg voltak győzve.

Tehát szabad utat – és a finom szemcsés filmhez valutát is – kapott a kísérleti szűrőprogram, amely 1968-71 között zajlott Tolna megyében. A védőnőket is bevonták, így három év alatt körülbelül háromezer nőt sikerült megvizsgálni az új módszerrel, köztük diagnosztizált emlőrákos betegeket és 40-70 év közötti tünetmenteseket is. Az új technikának köszönhetően az utóbbiak közül összesen 12 emlőrákost tudtak kiszűrni. A Tolna megyei program sikerét egyébként egy pécsi tudományos konferencián is le lehetett szűrni. Itt mutatták be ugyanis a program alatt készült diákat, amelyeken tökéletesen kivehetőek voltak a daganatok, míg a mások által, nem a megfelelő technikával készített röntgenfelvételeken szinte semmi sem látszott.

A program sikerén felbuzdulva az egész országban terjedni kezdett az új módszer. Sok megyeszékhelyen a 70-es-80-as években diagnosztikai módszerként alkalmazták, de szervezett szűrésre a tolnai program után több mint húsz évig nem került sor. Ennek egyik oka az volt, hogy az ipari filmhez óriási röntgendózis kellett, akkora, ami önmagában is rákot generálhatott. Igaz, már a hetvenes években olyan fejlődésen ment keresztül az új technika a világban, hogy az évtized végére a felvételhez már csak tized akkora sugáradagra volt szükség.

Közben a mammográfia magyar meghonosítója, Lányi Márton elhagyta az országot. 1969-ben Nyugat-Németországba költözött, ahol egy neves német radiológus professzorral dolgozott együtt. Közösen egy könyvet is kiadtak, amely sokáig a mammográfia alapművének számított. Később magánpraxist nyitott, itt folytatta az emlődiagnosztikai vizsgálatait. 2004-ben, 80 éves korában hunyt el.

Világszerte nemcsak az emlőrák diagnosztika technikája fejlődött, hanem Európában egyre meggyőzőbb eredmények is születtek arról, hogy az új módszerrel számos életet lehet megmenteni. Az 1. részben említett 1985-ös úttörő svédországi szűrőprogrammal szinte párhuzamosan Finnországban is megkezdték a szervezett vizsgálatokat. Néhány évvel később pedig már Angliában is országosan szűrtek, igaz, itt számos gyermekbetegsége volt még a programnak, például háromévente hívták csak be a vizsgálatokra a nőket.

Az európai eredmények és az Egészségügyi Világszervezet 1990-es évek elején deklarált kiállása a mammográfia mellett felgyorsította a magyarországi szűrési kezdeményezéseket is. Hozzájárult ehhez még a Világbank anyagi támogatásával, 1992-ben indult modellprogram is, amelynek keretében tíz magyarországi szűrési centrumot jelöltek ki, például Egerben, Szombathelyen, Szekszárdon, de Budapesten is több kórházban. Szintén lökést adott a szűréseknek az OEP 1995-ös szekszárdi pilóta programja, valamint ugyanebben az évben a Soros Alapítvány támogatása, amelyből svéd mintára szűrőbuszt lehetett venni.

709_9300_ANTSZ_emblema_120x89.jpgVégül is az országos szűrési program alapjait az 1997-es egészségügyi törvényben rakták le, miszerint minden 45-65 év közötti magyar nőnek kétévente térítésmentesen jár a mammográfiai vizsgálat. A jogszabály megszületésétől azonban még öt évig várni kellett, amíg hivatalosan valóban elindultak a szűrések.

forrás, teljes cikk: radiologia.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://radiologia.blog.hu/api/trackback/id/tr535580251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.