27
07/2015
0

DNS-károsodás okozhat a CT-vizsgálat

DNS-károsodást okozhat a komputer tomográfia (CT) - mutatták ki korszerű laboratóriumi eljárások alkalmazásával a Stanford Egyetem kutatói. Eredményeiket a Journal of American College of Cardiology: Cardiovascular Imaging című szaklapban (J Am Coll Cardiol Img. 2015;(online first):. doi:10.1016/j.jcmg.2015.04.016) ismertették.
img_20150202_095301.jpg

Az orvosi diagnosztikában széles körben elterjedt CT százötvenszer nagyobb sugárterhelésnek teszi ki a szervezetet, mint a mellkasröntgen. Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet 2007-ben közzé tett becslése szerint 29 ezer jövőbeli daganatos megbetegedés köthető az adott évben elvégzett 72 millió CT-vizsgálathoz - olvasható a ScienceDaily hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában.

A kutatás során a tudósok azt vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol az emberi sejtekre az alacsony sugárterhelés, amely a kardiológiában alkalmazott komputeres tomográfiai vizsgálatok (Cardio-CT és angiográfiás CT) során éri a szervezetet. E vizsgálatok a szív koszorúereinek állapotáról, esetleges szűkületéről, az érfal vastagságáról, a benne található lerakódások típusáról, mértékéről, valamint a szívizom rendellenes működéséről szolgáltatnak információt.

"Keveset tudunk az alacsony sugárterhelés hatásairól, így azt feltételezzük, hogy hatása egyenes arányban van a dózisával. Vizsgálataink során ezért azt szerettük volna kideríteni, hogy valójában mi is történik a sejtek szintjén" - vázolta az elképzeléseket Patricia Nguyen, a tanulmány első szerzője.

A kutatás keretében 67 betegtől vettek vért a kardiológiai CT-vizsgálat előtt és után, majd feltérképezték a páciensek teljes genomját, valamint áramlási citometriai módszerrel határozták meg a sejtek különböző jellemzőit (biomarkereit).
A vizsgálati eredmények szerint megnövekedett a DNS-károsodás és a sejtpusztulás mértéke, valamint erősödött a sejtszintű hibajavításért és sejthalálért felelős gének kifejeződése is. Bár a sugárterhelés okozta károsodások jelentős részét a szervezet hibajavító mechanizmusai korrigálták, a sejtek kis hányada elpusztult. Ugyanakkor a legalacsonyabb sugárterhelésnél az átlagos testsúlyú pácienseknél nem mutattak ki DNS-károsodást.

"Eredményeink felvetik annak a lehetőségét, hogy a kardiológiai CT-vizsgálatok DNS-károsodást okozhatnak, ami mutációk kialakulásához vezethet, amennyiben a sérült sejteket nem "javítja meg", vagy "szakszerűen" nem iktatja ki a szervezet" - emelték ki a kutatók.
Patricia Nguyen hangoztatta, további vizsgálatokat kell végezni, hogy pontosan megismerjék az alacsony sugárterhelés hatásait. "Teljesen nyilvánvaló, hogy nem mondhatunk le a komputeres tomográfiáról, azonban biztonságosabbá tehetjük a CT-vizsgálatokat, csökkentve a sugárterhelést, korszerűbb berendezéseket alkalmazva és valamiféle védelmet biztosítva a pácienseknek".

forrás: Cardiovascular Imaging, ScienceDaily, Weborvos.hu, MTI

18
03/2015
0

Jó radiológia nélkül nincs jó kórház

Őrizzük meg önbecsülésünket, fordítsuk tekintetünket a klinikum felé és váljunk mi is klinikusokká – javasolja Palkó András professzor, aki a március eleji ECR Kongresszuson vette át az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét.


Professzor úr, a bécsi ECR Kongresszuson átvehette az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

Ha a hivatalos részét nézzük, idén három európai radiológus kapta meg az ESR aranyérmét. Amióta a Társaság fennáll, én vagyok a 30. ilyen kitüntetett. Az aranyérem a szakmai elismerésről és megtiszteltetésről szól, semmi többről. Az Európán kívüli radiológusoknak a tiszteletbeli tagság a legnagyobb elismerés, az ESR aranyérmét tudományos, szakmapolitikai és oktatási teljesítményért lehet odaítélni, egy hosszú és komplex szabályzat szerint, és minden évben az ECR Kongresszuson adják át. Idén a tübingeni Claus Claussen, a párizsi Yves Menu és jómagam kaptuk meg az érmet.

És ha nem hivatalosan nézzük?

Nevezzük ezt az elismerést a karácsonyfán a csúcsdísznek. Európai radiológus ennél magasabb szakmai kitüntetést nem kaphat. De sajnos nem jár vele pénz, mint a Kossuth-díjjal, így nem járhatok úgy, mint Noah Bertinus professzor A tizennégy karátos autóban. Jótétemény mindössze annyi jár hozzá, hogy jövőre nem kell az ECR Kongresszuson részvételi díjat fizetni.

11034317_10153100476886397_6206683495624589660_n.jpg

Ebből az európai nézőpontból szemlélve világunkat, mi a jövőképe a radiológiáról?

Egyértelműen látszik, hogy a radiológia, és az európai radiológia is, válaszúthoz érkezett. Elképesztő mértékben szubspecializálódik és a technikai fejlődés révén egyre komolyabb mértékben, nagyon elmélyült, szűk területű tudást igényel. Most már nem egyszerűen neuroradiológiáról, hanem lassan bal hipotalamusz radiológiáról beszélünk, aminek valaki a szakavatott ismerője lehet. Másrészt, ezzel párhuzamosan jelentős kihívásnak vagyunk kitéve a klinikum irányából, ugyanis ezek a nagyon szűk szakterületek akár klinikus barátaink által is uralhatóak. Ha létezik egy bal hipotalamusz klinikus, és van egy bal hipotalamusz vizsgáló gépe, amin kiváló képeket állít elő, nem biztos, hogy szüksége van az értékeléshez radiológusra.

Közben szűkebb világunk is rohamos mértékben tágul.

Valóban, irtózatos sebességgel fejlődik szakmánk olyan irányokban, amelyek kapcsán nem vagyunk kiképezve. A molekuláris képalkotás, a genetikai képalkotás olyan szépségek, amelyekhez fel kellene nőnünk, és meglévő, valamint jövőbeli eszközeinkkel képesnek kellene kezelni őket. Ezek az újdonságok egyszercsak találkoznak a radiológussal, aki az egyetemen harminc évvel ezelőtt arról tanult, hogyan hívja elő a röntgenfilmet a sötétkamrában. Ezt természetesen senki se vegye magára, csak beleéltem magam a külső nézőpontba…Azokkal az ismeretekkel, amelyeket holnap már igénybe kellene venni, az új technológiákkal, nem rendelkezünk – ellentétben bizonyos klinikusokkal és kutatókkal, akik a jövőben úgy fogják használni a képalkotó diagnosztikát, mint ma a labort. Rendelnek egy speciális tesztet, annak eredményét beillesztik integrált diagnosztikai tevékenységükbe, és nekünk annyi.

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

Mindenki azt mondja, az ellen kell küzdeni, hogy a radiológia kereskedelmi termékké váljon. Ezt csak úgy lehet elhárítani, ha mi magunk is klinikussá válunk. Ám ehhez többnyire nem vagyunk eléggé jól képzettek. Ráadásul a felhő alapú informatika lehetővé teszi, hogy ne csak a képeink, hanem leleteink is adatbázisba tölthetőek legyenek, és ettől a ponttól, mivel a szakma algoritmizálható, egyre nagyobb a hajlam arra, hogy az egyes elemi eltérések megjelölésével automatizált differenciáldiagnosztikus sort kapjunk. De ne féljünk a kelleténél jobban, fontosak maradunk, hiszen mi tudjuk integrálni az eredményeket.

Van-e jelentős különbség az európai és a magyar radiológia között e tekintetben?

A magyar élvonal és európai átlag között nincs rettenetesen nagy különbség. Amivel itthon nem találkozunk, Európában viszont igen, az az európai élvonal. Persze vannak meghatározó, elmélyült klinikai ismeretekre fókuszáló műhelyek itthon is. Ilyen a Kaposvári Egyetem, a Pécsi Diagnosztikai Központ, illetve a SE MR Kutatóközpont, és még biztosan kifelejtettem egy-két intézetet, amelyek megmozdulásai európai színvonalúak. De az a munkamódszer alapvetően hiányzik itthon, amit Rotterdamban, Bécsben vagy Barcelonában látni. Ahol a folyosón egymás mellett álló hét MR-berendezéssel csak azt kutatják, ha egy szekvenciát módosítunk, akkor az hogyan változtatja a diagnosztikus eredményt. Nálunk az élvonalbeli kutatás nem jellemző – itt is tisztelet a kivételeknek. Emiatt a jövőkép és a vonzerő nagymértékben hiányzik. Nálunk a radiológia a szó legszorosabb értelmében vett kiszolgáló szakma, pont az, amiből a világ megpróbál kitörni. Ám nekünk nincs erre esélyünk, mert hiányzik a húzóerő, a mozdony, a világszínvonalú kutatóintézet. Ez persze a régió sajátja is, nincs ez másként Romániában vagy Csehországban.

Mit tud tanácsolni a jövő magyarországi radiológusainak?

Legyünk realisták. Ha megragadunk ezen a szinten, az is megélhetést biztosít sok-sok kollégának. De ha ki akarunk törni ebből a „mindenki lábtörlője” szerepből, azt kell tennünk, amit az okos nyugat-európai és amerikai radiológusok elkezdtek: nagyon meg kell tanulni a klinikumot. Pontosan és naprakészen érteni kell a klinikusokat. Nem az évtizedekkel ezelőtti egyetemi tanulmányaink szintjén, hanem lépést kell tartani a klinikum fejlődésével, a klinikai igényekkel, és oda kell tennünk magunkat a multidiszciplináris teamekben, hiszen csak így tudjuk elismertetni saját nélkülözhetetlenségünket és szaktudásunkat. Most még egy utolsó esélyt kaptunk arra, hogy orvosként létezzünk, Ha nem, akkor megmaradunk a betanított munkás szintjén, és azért megkapjuk a bennünket megillető tisztes jövedelmet.

Mivel biztatná a magyarországi radiológusokat, mire figyeljenek?

Őrizzük meg önbecsülésünket és fordítsuk tekintetünket a klinikum felé. Az a fajta kesergés, hogy rosszak a beutalók, jogosulatlan mindaddig, amíg fel nem vesszük a telefont és vissza nem kérdezünk. Ha nem becsüljük magunkat annyira, hogy elvárjuk az egyenlő elbánást, megérdemeljük, amit kapunk. Sok helyen azt látni, hogy a beérkező ostoba beutalókra átlagos vizsgálatokat végzünk, a kezünk közül kikerülő lelet pedig leginkább alibi, és nem valódi hozzájárulás a beteg sorsához. Ismét figyelmeztetek mindenkit, nagy-nagy tisztelet a kivételnek, de mindig van érvünk arra, hogy miért van ez így: kevés a pénz, kevés az ember, sok a munka, nagy a szervezetlenség. De valójában arról van szó, hogy történelmi okok miatt kisebbségi érzésünk van, amin önbecsüléssel változtatni kellene.

Az Európai Radiológiai Társaságban egyre nagyobb hangsúlyt kapó „quality control” módszertanok bevezethetők Magyarországon?

Természetesen bevezethetőek, és vannak is rá pozitív példák itthon. Egyrészt, sok kórház működtet ipari minőségirányítási rendszereket, amelyek jól-rosszul, de működnek. A munka minőségére fókuszáló klinikai audit a magándiagnosztikai ellátásban is felbukkan, ilyen például az Iconomix, ahol elkezdődött a „peer-reviewing” folyamat, és éppen ebbe az utcába kanyarodik az Affidea és magyar gyermeke, a Diagnoscan, többek között az én irányításommal. Folyik ilyen munka a Pécsi Diagnosztikai Központban, és mások is elkezdték ezt az utat járni. Az egészségügyi szolgáltatóipar sok-sok központot működtető nemzetközi szereplői sokkal előrébb járnak a standardok működtetésében és érvényesülésében, mint a hazai, egymástól izolált egységek. Ám most itt a lehetőség: egy fenntartó alá tartozik a legtöbb kórház. Nincs jobb pillanat arra, hogy az auditálás minden területen elkezdődjön.

Az ESR 2015 februárjában kiadott orvostanhallgatókra, rezidensekre és szakorvosjelöltekre érvényes tudás-gyakorlat-kompetencia javaslatainak érvényt lehet-e szerezni Magyarországon?

Európában sehol sem működik úgy a továbbképzés, ahogy az ESR felvázolta. Ez az anyag inkább egy olyan ideális állapotot ír le, ami felé jó lenne orientálódni. Egyébként a magyar szakorvos képzési rend nem tér el drámaian a megfogalmazottól, sőt, a fél éves klinikai képzéssel az átlagnál valamivel jobban megfelelünk a klinikai képzettség javítására irányuló elképzeléseknek. Nem ezzel, hanem a megvalósítás minőségével van itthon a probléma. A kifogások száma persze ezen a területen is végtelen, de a tény attól még tény marad: a magyar szakorvosjelöltek elméleti és gyakorlati képzése sem felel meg az európai elvárásoknak. Itt persze magamra is mutogatnom kell.

Meglátszik ez a nemzetközi összehasonlításokban is?

Szóbeli vizsgáztatást végzek a European Diploma in Radiology folyamatban, látom az ottani elméleti kérdéseket. Nem véletlen, hogy nagyon alacsony azok száma, akik a magyar szakképzés után európai diplomát szereztek, és ők sem itthonról futottak neki. Az európai elméleti képzettség sokkal magasabb, nálunk lényegében nincs ilyen és alig van elvárás. A tudás-gyakorlat-kompetencia háromszögében tudásban el vagyunk maradva, kompetenciában nem vagyunk rosszak, hiszen bedobjuk a rezidenseket a mélyvízbe, ezért nagy gyakorlati tudásra tesznek szert, ami persze CT és MR esetében már csak korlátozottan igaz, és a gyakorlat esetében is megfelelünk az európai átlagnak. Kifejezetten jók vagyunk viszont az orvostanhallgatók képzésében, hiszen sok európai egyetemen nincs formális radiológiai képzés a medikusok számára.

Mit tanácsol a vezetőknek a jelenleg a mindennapi rutinban nélkülözhetetlen szakorvosjelöltek kötelező gyakorlataival kapcsolatban?

Ennek a problémának nyilvánvalóan van egy objektív tényezője: mindenhol kevés az ember. A rezidenseket a lyukak betömésére használjuk, és olcsó munkaerőnek tartjuk őket, de ez azt jelenti, hogy nem invesztálunk a jövőbe. Ez talán megváltozik majd az új, központi képzési renddel, és az osztályvezetők be fogják látni, hogy a rezidens nem olcsó munkaerő, hanem kiképzendő szakember, akibe jelentős energiát kell fektetni, és megfelelően kezelni, hogy a szakvizsga megszerzése után maradjon is. Az új képzési rendszer elméletben ebben segíthet, de azt még nem látjuk, hogy a szakmák és munkahelyek között hogyan lehet majd szétosztani a rezidenseket. Ha az egyetemi klinikáknak lesz ebben szerepük, akkor mi jó színvonalú képzést tudunk garantálni, hogy aztán a szakvizsga után a kollégák szétspricceljenek – itthon vagy Norvégiában…

Ebben a környezetben lát-e lehetőséget Magyarországon a radiológia és nukleáris medicina szakmák közeledésére?

Ez a kérdés már csak Magyarországon az. A két szakma egy. Orvosi képalkotó diagnosztikának hívják, és a civilizált világban vagy soha nem vált külön a szakképzése, például az Egyesült Államokban, vagy újra összeolvadt, mint Olaszországban, Hollandiában, Németországban vagy Törökországban. Persze, nem érthet mindenki mindenhez, de a radiológiától a nukleáris medicina és a neuroradiológia nagyjából ugyanolyan távolságra van. Ebben a közeledésben egyébként partner a nukleáris medicina szakma, legalábbis a józanabb és fiatalabb képviselői. A jövő útjai ki vannak kövezve, annál is inkább, mert szűkebb szakmánkban az MR a funkcionális, adott esetben metabolikus képalkotási irányba tart, illetve kezdenek megjelenni azok a hiperpolarizált MR-kontrasztanyagok, amelyek különböző metabolitokhoz köthetőek, így a metabolikus képalkotás tisztán MR-rel is megvalósítható.

A tervezett egészségügyi átalakítás jelenlegi folyamatában miként kellene pozícionálni a képalkotó szakmákat?

Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne mi legyünk az átalakítások vesztesei. A kórházakban a képalkotó diagnosztika jellemzően nem a kórházigazgatók kedvence. A külső megszorítások hatására a menedzsment kénytelen komoly lépéseket tenni, és nagyon könnyű elmenni a költségcsökkentés irányába, elhalasztani a vásárlásokat, a szakmai kérdéseket anyagi alapon eldönteni. Ez viszont nagyon rosszat tehet nekünk. Ha nem tudjuk meggyőzni a kórházmenedzsmentet, hogy jó radiológia nélkül nincs jó kórház, akkor vesztettünk, mert akkor rajtunk fognak spórolni. Márpedig lesz spórolás és az kőkemény lesz.

Ebben a környezetben mi lehet a szerepe a kiszervezett tevékenységeknek?

Ez egy politikai, egészségfilozófiai és egészségpolitikai döntés minden országban. A világban számtalan okból számtalan modell működik. Itthon a kiszervezett tevékenységet nyújtó szolgáltatók sok helyen bizonyították nélkülözhetetlenségüket. Lehet finnyáskodni a módszertanon és a minőségen, de az az igazság, hogy alternatívát nem kínál fel senki. Természetesen dönthet úgy a politika, hogy belerak a rendszerbe pár tízmilliárd forintot és megszünteti ezt a vegyes modellt. Ám nincs bizonyíték arra, hogy a nem kiszervezett, kórházi alkalmazottként dolgozó munkatársak magasabb színvonalon dolgoznának… Viszont sokkal kevésbé rugalmasak és sokkal jobban kiszolgáltatottak a helyi menedzsment döntéseinek és változásának.

Miben látja a teleradiológia szerepét?

Az ECR Kongresszuson az a megtiszteltetés ért, hogy erről a témáról adhattam elő a Professional Challenge szekcióban. Az előadásom vitaindító volt, utána tartottunk egy panelbeszélgetést és az volt a konklúziónk, hogy a teleradiológia technikai megoldás. Lehetőséget teremt a radiológiában meglévő fizikai és szervezési korlátok lebontására. Olyan, mint a kötél. Ha farönköket kötök vele össze a tutajhoz, akkor hasznos, ha akasztófának használom, akkor nem annyira.  Ha arra használjuk, amire való: földrajzi és tudásbeli egyenlőtlenségek kiegyenlítésére és korrekciójára, akkor hasznos. Ha a helyi radiológusok revolverezésére használja a menedzsment, akkor nem annyira. Nagyon kell hát figyelünk arra, hogy az adott esetben olcsóbb teleradiológiai szolgáltató a tömegtermelésnek köszönhetően nehogy kiszorítsa az egyébként hatékonyan dolgozó helyi radiológust – ami nem érdeke senkinek, mert a helyi radiológust szeretjük, jó és fontos.

Köszönjük a speciális nézőpontot, úgy tűnik, részletesen sikerült áttekintenünk a radiológia világát. Mi a következő lépése, most, hogy aranyérmes lett?

Lehet, hogy makaózom egy kicsit és nyerek még egy Nobel-díjat… A következő évek pályaképe szépen ki van jelölve. Három év múlva megszűnök tanszékvezető lenni, mert elérem a 65 éves korhatárt. Azt remélem, hogy utána még tudok dolgozni a szűken vett szakmában, de leginkább az oktatásban, amit nagyon szeretek. Természetesen részt veszek a szakmai közéletben, amennyire a szakma igényli, de úgy gondolom, a szakmapolitika világában nagyon határozott fiatalításra van szükség. Nem lenne jó, ha a korombeliek ennek útjába állnának. Egyik nagy elődöm nyomdokain járva, a bölcs visszavonulás útját járom. Eközben igyekszem nagyon jól érezni magam.

forrás: radiologia.hu

13
02/2015
0

Miből lesz a fizetés? 3.

Radiológiai osztályokon járva-kelve néha leesik a tantusz, hogy nem mindenki van tisztában azzal, miből lesz a hónap végén fizetése. Megpróbáljuk sorozatban összefoglalni. 3. rész.

Sorozatunk első részében bemutattuk, hogyan termel bevételt a radiológiai osztály, amelyből aztán a hónap végén fizetés lesz. A második részben annak jártunk utána, hogyan kapcsolódik a bevételhez a jövedelem. A sorozat harmadik részében a teljesítményarányos bérezési modelleket mutatjuk be.

funny-truck-with-money-loaded.jpg

A teljesítményarányos bérezés bevezetésekor elsőként azon az axiómán kell túllépni, hogy a hippokratészi eskü a betegellátásra és nem a felelős gazdálkodásra vonatkozik. Az eskü erre, a fenntartható működésre, hatékony gazdálkodásra is vonatkozik: „A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom”. A képalkotó diagnosztika eszköztára ugyanis olyan mértékben bővült az elmúlt két évtizedben, hogy a tudás folyamatos fejlesztése mellett nem kerülhető meg az új leletezési munkamódszerek elsajátítása. Amennyiben az elvégzett munka mennyisége és minősége nem játszik szerepet a motivációs rendszerben, nincs mi motiválja az orvosokat – és szakdolgozókat – arra, hogy ne a szükséges minimális, hanem a lehetséges maximális mennyiségű munkát végezzék el munkaidejükben, vagy azon túl.

A teljesítményarányos bérezési modelleket a radiológiai vizsgálat és a radiológiai leletezés különválása a keresztmetszeti képalkotó protokollok, majd a teleradiológia megjelenése kényszerítette ki világszerte. A vizsgálattól eltérő helyszínen végzett leletezést ugyanis nem lehet órabérben végezni, mennyiségi elvárásokat és minőségi kritériumokat kell megfogalmazni a megfelelő színvonalú munkavégzéshez. Ha viszont a teleradiológiában végzett tevékenységet leletdíjjal fizetik, miért ne tennék ezt így a főállású munkahelyen?

A teljesítményarányos bérezés legegyszerűbb formája a leletdíj. Ami lehet fix összegű, leletenként (és modalitásonként) 400-3000 Ft, illetve az OEP-finanszírozás bizonyos része. A mammográfiában és intervenciós radiológiában egyre gyakrabban alkalmazott finanszírozás arányos modell viszonylag egyszerű: a lejelentette OEP-pont 10-40%-át kapja meg az orvos – a modalitástól, a feladattól és alkupozíciójától függően.

Osztályos környezetben azonban nem érdemes ennyire nyers ösztönzőt alkalmazni – a beavatkozások bizonyos része, például az ultrahang-diagnosztika, az orvos számára sokkal időigényesebb, az osztály számára pedig inkább veszteséget jelent – ezért nem érdemes sem leletdíjban, sem az OEP-árbevétel százalékában meghatározni az orvosi díjat. A veszteséget, vagy nem akkora nyereséget termelő modalitásokat is üzemeltetni kell, a diagnosztikai igényeket ezeken a területeken is ki kell elégíteni.

A mai magyar radiológiai környezetben kevés olyan intézmény létezik, ahol az orvosok (és szakdolgozók) jövedelme az osztály finanszírozási teljesítményétől függ. Az egyik ilyen, hosszú évek óta működő modellben a közalkalmazott radiológusoknak jól meghatározott leletezési teljesítményt, vizsgálati számot kell havonta teljesíteniük. A limiten felüli vizsgálatok külső teleradiológiai szolgáltatóhoz kerülnek. Egy másik intézményben a leletezési feladatok jelentős részét praxisközösségben működő külső szolgáltató végzi, amely teljesítményarányosan motiválja tulajdonos-munkavállalóit. Ám ezen rendszerek elsősorban a színlelt szerződéses környezet jogilag megnyugtató, adózási szempontból is helyes rendezésére fókuszálnak. Jelenleg országosan csupán néhány olyan intézmény van, ahol egységes szerkezetben valósul meg a munkatársak teljesítményarányos ösztönzése. A módszertan lényege, hogy az intézménynél a közalkalmazotti bértömeg mellett jelentős ösztönzési keret áll rendelkezésre, amelyet az egyes orvosok teljesítménye alapján osztanak fel. Ebbe a teljesítménybe viszont beleértik az oktatási-továbbképzési tevékenységet, az ügyeleti ellátás teljesítményét, valamint az extrateljesítményeket, a részlegvezetést, az OnkoTeam-részvételt, az otthoni szupervizori tevékenységet is. A havi ösztönző mértéke munkatársanként maximált, ennek mértékét úgy határozták meg, hogy a radiológusnak ne kelljen munkaidő után máshol munkát vállalni, netán külföldre menni dolgozni.

Nem megkerülhető kérdés, hogy a teljesítmény arányos rendszer csak akkor tud egészségesen működni, ha megjelenik a szakmai minőségmérés és annak visszacsatolása – ez egyre jellemzőbb Európa közkórházaiban is.

A fentebb említett ultrahang-diagnosztika finanszírozása miatt a „teljesítmény”, az ösztönző keret alapja nem egyszerűen a megtermelt OENO-pont bizonyos százaléka, hanem modalitásonként még tartalmaz egy szorzót is. Erre azért van szükség, hogy a finanszírozási anomáliákat ezzel simítsák ki, így egy képzett radiológus, megfelelő mennyiségű és minőségű munkával a hagyományos röntgendiagnosztikától, a nagy értékű beavatkozásokig megtalálja számítását. Természetesen az ösztönző különbséget tesz az egyes modalitások, beavatkozások leletezésének nehézségei, a diagnosztikai feladat komplexitása között is – így becsülve meg a kollégák évtizedes (pl. CT/MR-diagnosztikai) tapasztalatát.

Mivel jelenleg a szakdolgozói tevékenység a meglévő informatikai rendszerekben nem megfelelően dokumentálható, nem köthető hozzá OENO-pont, ezért a szakdolgozók ösztönzése más módon történik. Részlegenként limitált fő kap a rendszerből juttatást, az értékelésben az oktatási tevékenység, a tudományos munka (előadások, referálók tartása), a betegekkel való bánásmód, a kollégákhoz, egyéb „extra” tevékenységhez mutatott hozzáállás is számít.

Sorozatunk következő, negyedik részében annak járunk utána, hogy a szakdolgozói, operátori, adminisztrátori kör hogyan motiválható a radiológiai osztályokon.

forrás: radiologia.hu

12
02/2015
0

Miből lesz a fizetés? 2.

Radiológiai osztályokon járva-kelve néha leesik a tantusz, hogy nem mindenki van tisztában azzal, miből lesz a hónap végén fizetése. Megpróbáljuk sorozatban összefoglalni. 2. rész.

Sorozatunk első részében bemutattuk, hogyan termel bevételt a radiológiai osztály, amelyből aztán a hónap végén fizetés lesz. A második részben annak járunk utána, hogyan kapcsolódik a bevételhez a jövedelem.

when-you-have-money.jpg

A radiológiai osztályok költségvetésében 65-75%-ot képviselnek a személyi jellegű kiadások, ezt nevezzük bértömegnek. A bértömeg általában egyenlő arányban oszlik meg a doktor és non-doktor (radiográfus, adminisztrátor) munkatársak között – azzal a különbséggel, hogy az orvos munkatársak általában fele annyian vannak, mint a non-doktor munkatársak. A bértömeget az intézmények többségében az osztályon eltöltött idő, műszak, ügyelet, készenlét alapján osztják szét a munkatársak között, sok esetben súlyozva az intézményben eltöltött idő, közalkalmazotti jogviszony hossza, szakorvosi, főorvos, adjunktusi cím alapján.

Csupán néhány olyan intézményről tudni az országban, amely az eltöltött időn túl teljesítménykritériumokat is megfogalmaz – elsősorban a radiológus kollégák munkája kapcsán. Ebben jellemzően meghatároznak egy minimumelvárást, leletezési darabszámot, amit teljesíteni kell, és az ezen felül megvalósuló leletezési tevékenységért valamilyen bónusz illeti a szakembereket, illetve ha rendszeresen nem teljesítik a minimumelvárást, nem számíthatnak hosszú távú szerződésre.

Ám amikor összeáll a hóvégi bértömeg, és annak elosztása, még akkor sem tiszta a helyzet: kezdődik a bérszámfejtés. 2006 nyara óta létezik egy színlelt szerződésekre vonatkozó jogszabály, amely megtiltja, hogy a munkavállaló munkaszerződésében meghatározott tevékenységért munkáltatójától szerződéses jogviszonyban (egyéni vállalkozóként, vállalkozásként) is bért kapjon. Ettől függetlenül számtalan olyan legális szerződéses módszertan létezik, amelyben a többletjövedelmet az adózási szabályok messzemenő figyelembe vételével számlázhatja ki a radiológus egyéni vállalkozása vagy családi cége. A munkaviszony és a vállalkozói jogviszony között adózási szempontból csupán annyi a különbség, hogy munkaviszony esetén a munkáltatói költségek 50 százaléka a nettó jövedelem, vállalkozóként viszont ez 60-90 százalék közötti. Márpedig nem mindegy, hogy félmillió forintból 250 ezret vagy 450 ezret visz haza az ember…

A külföldre távozó magyar radiológusokkal folytatott (természetesen anonim) háttérbeszélgetésekben a távozás okaként nem elsősorban az anyagi jellegű problémákat, a bántóan alacsony jövedelmet – ami ma már nem is bántóan alacsony – jelölik meg a kollégák, sokkal inkább a szervezeti kilátástalanságot, az osztályon tapasztalható káoszt, a jövőkép, a fejlődés hiányát – nagyjából függetlenül attól, hogy mekkora jövedelmet visznek haza.

Sorozatunk következő, harmadik részében a teljesítményarányos bérezési modelleket mutatjuk be.

forrás: radiologia.hu

10
02/2015
0

Miből lesz a fizetés? 1.

Radiológiai osztályokon járva-kelve néha leesik a tantusz, hogy nem mindenki van tisztában azzal, miből lesz a hónap végén fizetése. Megpróbáljuk sorozatban összefoglalni. 1. rész.

A radiologia.hu az elmúlt években több cikkben foglalkozott a képalkotó diagnosztika finanszírozásával. EBBEN és EBBEN a cikkben bemutattuk, hogyan működik a radiológia finanszírozása, most megpróbáljuk összefoglalni, hogy lesz ebből fizetés.

292.jpg

A radiológiai osztályok és önálló radiológiai centrumok árbevételének döntő többsége (jellemzően több mint 90 százaléka) az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól származik. A maradék 10 százalék alatti rész térítéses betegellátásból, illetve klinikai vizsgálatok képalkotó diagnosztikai támogatásából származik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól érkező bevétel két részre bontható: a járóbeteg-ellátási tevékenységért járó finanszírozás nagyjából az OEP-kifizetések 70%-a, a maradék 30% a fekvőbetegek vizsgálatáért jár.

Illetve járna – hiszen e fekvőbeteg ellátás során a Homogén Betegcsoport (HBCS) alapján történik a kifizetés a kórháznak, amit egy meghatározott betegség teljes ellátásáért kap az intézmény. Az már az intézmény belső döntése, hogy a képalkotó diagnosztika költségét a fekvőbeteg-ellátásban milyen módon téríti meg. Van, ahol az intézmény egyáltalán nem téríti meg a radiológiai osztálynak a vizsgálat költségét, van olyan intézmény, ahol bevételként nem számolják el, de a tevékenység költségét a fekvőbeteg-ellátó osztályok megtérítik, és van olyan hely is, ahol – mivel külső szolgáltató végzi a vizsgálatot – az OENO-pont értékén történik a fekvőbeteg-ellátáshoz kapcsolódó diagnosztikai vizsgálatok finanszírozása. Ebből a bevételi összegből gazdálkodnak a radiológiai osztályok, és kell fedezniük költségeiket.

A finanszírozási rendszer külön szépsége, hogy az OEP-pel közvetlenül szerződött intézményeknek (szakrendelők, képalkotó diagnosztikai központok, kórházak) teljesítmény-volumenkorlátot, felső finanszírozási korlátot állít fel az egészségbiztosító, ami miatt nem éri meg bizonyos teljesítmény felett betegellátást végezni, a keletkező költségek mellett ugyanis nem termelődik bevétel. Ez a korlát a radiológia világában tulajdonképpen csak a közvetlen OEP-szerződéssel rendelkező magánszolgáltatókat (Diagnoscan bizonyos központjai, HUNIKO, Raditec, Pécsi Diagnosztikai Központ) érinti direkt módon, a kórházakban közreműködőként dolgozó magánszolgáltatókat vagy a kórházi radiológiai osztályokat nem. Ugyanis ezekben a kórházak számára állapít meg az OEP járóbeteg-finanszírozási keretet (EMAFT, azaz Előre Meghatározott Alapdíjjal Finanszírozott Teljesítmény a hivatalos neve), amelynek belső felosztásáról az intézmény rendelkezik. Az is elképzelhető tehát, hogy a finanszírozás 99%-a megy a radiológiai osztály számára, 1% pedig a többi szakrendelésre.

Ám ahhoz, hogy ebből a bevételből fizetés legyen, még sok-sok folyamatnak kell megvalósulnia. Erről szól sorozatunk következő része.

forrás: radiologia.hu

21
01/2015
0

Árulkodó levelek

Első alkalommal sikerült beleolvasni egy olyan kétezer éves papirusztekercske, amelyet Herculaneum városában találtak. A római várost a Vezúv kitörése miatt lepte el a vulkáni hamu az első században.

A papirusztekercsre írt betűket egy új röntgeneljárás segítségével sikerült elolvasni. A tekercs egyike annak a több száz hasonló papirusznak, amelyeket egy fényűző palota könyvtárának romjai között találtak meg Herculaneumban a 18. század első felében. „A papiruszokat teljesen elborította a parázsló, forró vulkáni anyag” – mondta Vito Mocella, egy nápolyi mikroelektronikai intézet kutatója, egyben a Nature Communications folyóiratban ismertetett vizsgálat vezetője.

A korábbi kísérletek a sérült papiruszok tartalmának elolvasásra azért voltak sikertelenek, mert az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készült tintával írtak, amely gyakorlatilag elkülöníthetetlen a megégett papirusz anyagától.

Mocella és kutatótársai ezért a fáziskontraszt tomográfia nevű röntgeneljárással tettek kísérletet, amelyet eddig a különböző fosszíliák sérülésmentes vizsgálatára használtak. Az eljárás képes kimutatni a finom különbségeket abban, ahogyan a röntgensugarak különböző anyagokon, vagyis a tintán és a papiruszon áthaladnak.

A papiruszt az Európai Szinkrotron Sugárzási Központban vizsgálták Franciaországban, Grenoble-ban, és több betűt sikerült kiolvasni a szövegből. Mocella elmondása szerint a következő kihívás a laboratóriumi eljárás automatizálása lesz, amely így segítséget jelenthet további hétszáz elszenesedett tekercs elolvasásában.

Az új eljárás sem teszi még lehetővé, hogy virtuálisan kitekerhetőek legyenek a tekercsek, mert ehhez szükség lenne egy olyan digitális módszerre is, amelynek segítségével követhetőek lennének a papirusz egyes rétegei. A a herculaneumi tekercsekkel foglalkozó tudományos munkafolyamat elmúlt 260 évében az idei mindenképpen rendkívüli évnek számít.

forrás: origo.hu. BBC, Nature

04
01/2015
0

In memoriam Jolesz Ferenc

Berényi Ervin nekrológja.

Hallom a hangod. Hallom a nevetésed. Itt maradt velem.

És emlékszem.

Emlékszem 93-ra, mikor először jöttél Kaposvárra. Emlékszem 94-re, mikor az az artéria nem tudta, mi a dolga. Emlékszem 96 szeptemberére, mikor két hónapig ott laktunk nálatok, az alagsorban. A Hálaadás napjára, mit veletek tölthettünk. Ahogy mindig, mindenről volt véleményed, gondolatod. A derű és az optimizmus sosem hagyott el. Hogy mindig, minden pillanatban készüljünk föl a legrosszabbra is – de ezt is csak optimistán. Tudom, így mentél el.

Nem gondoltam, hogy egyike leszek azoknak, akiknek Magyarországról még megadatik, hogy találkozzon veled. Így annak a másfél órának szerepe különösen felértékelődik, melyben gondolataid megosztottad velünk 2014. november 28-án a Brigham-ben, kis professzori szobádban. Itt visszhangzik a fejemben valamennyi. Hogy csak a fontos dolgokra szabad koncentrálni, mert nem tudjuk, mennyi az időnk. A haszontalan dolgokat nem szabad felvállalni, azokat el kell engedni.

Ennek jegyében írtad 2014 decemberében a Radiology-ban megjelent utolsó cikked is, melyben az Alzheimer-betegség kezelés lehetőségére a vér-agygát MR-vezérelt kontrasztanyagos fókuszált ultrahangos megnyitását javaslod. Eredményeképpen várható, hogy a mikroglia aktiválódása következik be, melynek köszönhetően az endogén anti-Aβ antitestek felszaporodnak a célzott hippocampalis területen, és ez a memória funkciók javulását fogja eredményezni. A cikk a Science to Practice közlemények között jelent meg. Meggyőződésem, hogy mérföldkő a képalkotás terápiás alkalmazási lehetőségeinek terén. Gyönyörű logika.

Kedves Feri!

El nem tudod képzelni, mennyi embernek mi mindent jelentettél – és jelentesz ma is, és jövőben is.

Rád már az Égiek vigyáznak, illetve erre valószínűleg nincs is szükség – lépteid az Égiekéhez igazítottad. Csak ennyi történt. Nem?

Nem csak a nevetésed maradt velünk, az Ég áldjon utadon!

forrás: radiologia.hu

03
01/2015
0

Elhunyt Jolesz Ferenc professzor

Életének 68. évében, 2014. december 31-én elhunyt Jolesz Ferenc professzor.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2014 utolsó reggelén elhunyt


Jolesz Ferenc
a bostoni Brigham and Women's Hospital és a Harvard University professzora
.

Családja emlékoldalt hozott létre, amely ezen a linken érhető el: ferenc.jolesz.muchloved.com 
Az emlékoldalon megkapó történetek olvashatóak Jolesz Ferenc életéből.

Magyar radiológusok tucatjait segítette amerikai ösztöndíjhoz Jolesz Ferenc professzor, aki rendszeresen visszalátogatott Magyarországra.
A KÓRHÁZ szaklap még 2005-ben készített vele interjút, "A képalkotás jelentőse" címmel, ami itt érhető el.

Portálunkon legutóbb december 11-én írtunk róla, hiszen Berényi Ervin pár nappal korábban látogatta meg egyetemi dolgozószobájában Jolesz professzor urat.

radiologia.hu

11
12/2014
0

Dilemma - (Mi-Ki) mennyit ér?

no-vacancy.jpg

Egy álláshirdetés kapcsán támadtak dilemmái a radiologia.hu szerkesztőjének.
forrás: radiologia.hu

Történt, hogy ma délután, miközben éppen villanykörtét cseréltem az irodai létra tetején, azonosítás nélküli telefonszámról hívásom érkezett. Egy kellemes női hang jelentkezett az ország egyik legnagyobb kórházából és engem keresett. (Az intézmény neve lényegtelen, ne is találgassanak…) A kedves hölgy a munkaügyi osztályról hív, X. főorvos ajánlotta a radiologia.hu portált, egy radiológus álláshirdetést szeretne feladni – kezdett bele. – Milyen lehetőségek vannak? – kérdezte.

Feltettem a szokásos mosolygós hangú lemezt: „teljes álláshirdetési csomagot kínálunk, segítünk a szöveg megfogalmazásában, szeretnénk hozzá előnyös fotót kérni a radiológiai osztályról, illetve vonzó álláshirdetést javaslunk feladni. Az állás rovatban történő megjelenés mellett a csomag része egy hónapon keresztül nyolc alkalommal történő megjelenés a radiologia.hu hírlevélben, amely több mint 3000 radiológiával foglalkozó szakemberhez jut el. Regisztrált radiológus felhasználóink száma a ma Magyarországon leletezésre jogosult 1271 radiológusból 852 fő. Az álláshirdetési csomag díja 30.000 Ft + ÁFA, megrendelőt és számlát az álláshirdetés elhelyezése és elfogadása után küldünk.”

Heti-kétheti rendszerességgel kap portálunk hasonló megkereséseket, volt időm hát begyakorolni a szöveget, ám a vonal másik végén a munkaügyi munkatárstól érkező reakcióra még nem volt példa: „az a helyzet, hogy az intézményünk nagyon szegény, viszont nagyon szükségünk lenne radiológusra. Nem lehetne ingyen?”

Általában jó reakciókészséggel rendelkezem, de bevallom, egy pillanatra lefagytam. Lemásztam a létra tetejéről, megadtam az e-mail címemet, beszéltünk pár szót és gyorsan leraktam a telefont. Majd készítettem magamnak egy kávét és ráérősen elgondolkodtam.

Mire számíthat az a radiológus, akit ez az intézmény keres? Mennyivel komolytalanabb ez a toborzás, mint amit a nyugat-európai radiológus állások kapcsán tapasztalatunk? Jelzi-e a hozzáállás a radiológusok intézményen belüli értékét? Mennyire veszik komolyan a feladatot, ha nem képesek ennyi pénzt kiadni a minél szélesebb körű tájékoztatásért, a minél jobb radiológus megtalálásáért? Gyors fejszámolást végeztem. A megaintézmény éves költségvetése a 30.000 Ft-os álláshirdetési díj 800.000-szerese. Leírom betűvel is: nyolcszázezerszerese. Főigazgatója az ország egyik legsikeresebb intézményvezetője, aki a közelmúltban úgy jellemezte intézményét: egyensúlyban áll. A radiológiájáról csak azért nem írok semmit, mert akkor rögtön felismerhető lenne – amit félrevinné e jegyzet üzenetét.

Dilemmám abban rejlik, hogy hogyan árazzam be saját tudásunkat, a radiologia.hu hozzáadott értékét. Az elmúlt években több tucat radiológus jutott munkához, illetve ugyanennyi intézmény radiológushoz rajtunk keresztül. Azért dolgozunk, mind a kommunikáción, mind az álláshirdetések minőségén, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban lehessen szakembert találni – és a radiológusok is minél több lehetőség közül választhassanak.

Egy rutinos radiológus képes havonta akár 7-10 millió forintnyi bevételt is termelni intézményének. Ehhez képest a néhány tízezer forint nem tűnik nagy áldozatnak. Vagy mégis? Miért jobb hát ingyen radiológust keresni, mint egy MR-vizsgálat áráért minőségi szolgáltatást vásárolni?

11
11/2014
0

Nahát! Mik vannak... II.

A pöstyéni kórház felbontaná a CT-berendezésre kötött szerződést

forrás, teljes cikk: bumm.sk

A nyilvánosságra került információk szerint a CT-berendezés 600 ezer euróval többe került, mint az, amelyiket a kórház előző vezetése készült megvenni.

A kórház jelenlegi igazgatója, Mária Domčeková ugyanakkor ebben nem lát problémát. Elmondása szerint végig szabályosan jártak el, és a közbeszerzésre vonatkozó szerződést közzétették a közbeszerzések hivatalos hazai és európai közlönyében is. A versenyben négy pályázó vett részt, kettőt érdekütközés miatt kizártak. Az elektronikus árverést végül a Medical Group SK nyerte egy CT Philips Ingeunity Core 128 típusú berendezéssel, melyet 1 595 898 euróért ajánlottak a kórháznak megvételre. Az ár az áfát is tartalmazta.

Azt az információt, hogy a kórház korábbi vezetése már rendelt egy ugyanilyen segédeszközt, amely 600 ezer euróval kevesebbe került volna, Domčeková cáfolta. Állítása szerint a most vásárolt készülék jobb paraméterekkel rendelkezik, magasabb kategóriájú, mint az előző volt. Korábban a kórház egy Siemens Definition AS típusú segédeszközt akart megvenni, de a kórházigazgató szerint az már elavultnak számít.

Domčeková elmondta, a berendezés azért is kerül többe, mert a kórház csak részletekben képes fizetni. A beszállító cég a részletfizetésért plusz költségeket számolt fel.

A CT-berendezés gyanús beszerzésére az egészségügyi minisztert a pöstyéni kórház felügyelő bizottságának tagjai, Alan Suchánek orvos és Magdaléna Kovačovičová egészségügyi nővér figyelmeztették.

A Medical Group SK társaság állásfoglalásában leszögezte: készek akár egy bírósági tárgyalás keretében is bizonyítani, hogy a berendezésért kért végösszeg nem valamiféle gyanús üzleti machinációk eredménye, és a vállalat haszna az eladásból nem érte el az 50, de még a 30 százalékot sem, hanem mélyen 20 százalék alatt van.

Egyidejűleg élesen elhatárolódnak a politikai képviselők szájából elhangzott mindenféle vádaskodástól, melyek a társaság állítólagos kormányhoz fűződő kapcsolatait pedzegették. Hangsúlyozzák: A Medical Group SK társaság egy magánjellegű üzleti vállalkozás, amely a Szlovákiában hatályos törvényekkel összhangban működik.

Azok ellen, akik „durván és szakszerűtlenül” támadták a vállalatot, és hamis információkat terjesztettek róla, károsítva ezáltal a társaság jó hírnevét és hitelét, a Medical Group SK vezetősége pert indít – zárul az állásfoglalás.

folytatása itt: bumm.sk

Címkék: mutyi