05
11/2015
0

Több ezer szelet, tucatnyi tesla, bruttó 39 milliárd forint

forrás: radiologia.hu - Zöldi Péter

A KEOP 5.6.0. projekt kapcsán a kirakós játék darabjaiból végre összeállt a nagykép. Megpróbáljuk bemutatni olvasóinknak is. 2. forduló.

Kétség nem fér hozzá, hogy az elmúlt évtized meghatározó képalkotó diagnosztikai fejlesztése a KEOP 5.6.0./E/15. számú, uniós finanszírozású projekt, amelynek első fordulójáról szeptember 10-én „Hipertérugrás a radiológiában” című cikkünkben számoltunk be. Akkor és azt követő összes hírlevelünkben azt ígértük, a projekt második szakaszáról is tudósítunk – amint kapunk róla érdemi információt. Mostanra sikerült.

Bár hivatalos, összesített végeredmény nem jelent meg a Magyar Közlönyben, az első hírek a Soproni Ultrahang Napok második estéjén, október 9-én, pénteken kezdtek szivárogni az intézmények felől: az Egységes Monitoring Információs Rendszerben (EMIR) megjelent adatok szerint megnyerték a pályázatot! Mindenki.

Aznap este és másnap körbekérdezve a Soproni Ultrahang Napokon résztvevő szállítókat, mindenki csak olyan telefonokról tudott beszámolni, amelyek az intézmények pozitív eredményéről számoltak be. Itt kezdett el jelezni a vészcsengő…

Sok-sok, nagyon-nagyon sok pénz

Az Európában működő egészségügyi technológiai szállítókat tömörítő COCIR szervezet piaci információi szerint az elmúlt években, a kilengéseket nem számítva, a magyar képalkotó diagnosztikai piac éves átlagos forgalma 20 millió euró, azaz kb. 6 milliárd forint körül alakult.

A KEOP 5.6.0. pályázat első szakaszában a bírálók összesen 20 pályázó esetében, 10,3 milliárd forint összértékben hirdettek győztest, CT, MR, SPECT/CT és PET/CT cseréhez. A második szakaszban ehhez még hozzájött további 65 pályázó összesen 28,6 milliárd forint értékben, elsősorban röntgenberendezések, DSA-k, és egy-két helyen CT- vagy MR-berendezések beszerzése kapcsán. 38,9 milliárd forint. Egészen pontosan 38.917.703.376 Ft. Ha ebből levonjuk az általános forgalmi adót, még mindig marad 30 milliárd forint. Az átlagos éves piaci forgalom ötszöröse. Amit gyakorlatilag másfél hónap alatt kell telepíteni.

img_20150202_095301_1.jpg

A jelenleg ismert állapot szerint összesen 15 CT, 9 MR, 14 DSA és sok-sok röntgenberendezés kerül telepítésre. A nagydiagnosztikai eszközöket még össze tudtuk számolni, a mobil, C-íves és telepített röntgenberendezéseket azonban már nem. A radiologia.hu megkérdezte az ismert szállítók döntő többségét, ahol erre nem volt lehetőség, ott megvizsgálta a rendelkezésre álló publikus pályázati anyagokat, de 300 darabnál feladtuk. Így csak annyit mondhatunk: becslésünk szerint több mint 300 alacsonyabb energiafogyasztású, digitális röntgenberendezést terveznek lecserélni az év végéig.

A dátumprobléma

„Terveznek lecserélni az év végéig” – szeretnénk felhívni a figyelmet e mondat finom fogalmazására. Nem fog ugyanis mindenkinek sikerülni. A szállító cégek visszajelzése szerint ugyanis lehetetlen mindenhol még ebben az évben lezárni a projektet. Minden ez ellen dolgozik. Ismerjük hát meg a folyamatot a dátumprobléma megoldásához!

A 2007-2014-es uniós fejlesztési időszak utolsó utáni időpontja 2015. december 31. A uniós finanszírozási forrásokból csak akkor lehet támogatni fejlesztéseket, ha a magyar állam 2015. december 31-ig benyújtja a számlát az Európai Uniónak. A folyamat egészen pontosan úgy működik, hogy a szállító elvégzi a telepítést, a kórház befogadja a szállító számláját, ez alapján a Magyar Államkincstár a szállítót kifizeti, aki ad egy igazolást arról, hogy a számla rendezve van, és ezzel az igazolással lehet benyújtani a számlát uniós finanszírozásra.

A dátumokkal azokban van egy kis gond. A Magyar Államkincstár idei utolsó utalási napja december 18. péntek. Akinek aznap nem utal a Magyar Államkincstár, az nem lesz boldog. Az a szállító, illetve kórház, aki december 18-ig nem kapja meg pénzét, boldog karácsonyt fog ülni, annak biztos tudatában, hogy szállítását, fejlesztését az Európai Unió mégsem finanszírozza.

Hogy állunk most?

A pályázat első szakaszában futó projektek telepítése már zajlik. Két CT-berendezést már tavasszal telepítettek, a 12 CT, 7 db 1,5T térerejű MR, egy 3T MR, egy SPECT/CT és egy DSA telepítése határidőre lezárul. A második szakaszban nyertes, nagydiagnosztikai eszközöket tartalmazó pályázatok esetében már nem ennyire rózsás a helyzet, elsősorban az MR-berendezések területén.Volt olyan cég, amely már szeptember közepén jelezte, hogy a feltételes közbeszerzésben ajánlott MR-berendezéseit csak bizonyos határidőig tudja telepíteni, és ha nem történik addig megrendelés, akkor nem tud szállítani. Volt olyan cég, amely október közepi határidővel tette ugyanezt.

kep_035.jpg

A szállításokat külön nehezíti, hogy nem csak Magyarországon, hanem a környező uniós országokban is 2015. december 31-én jár le az uniós finanszírozási határidő, és máshol is voltak olyan eszesek, hogy a beragadt uniós források egy részét a gyorsan mozgósítható képalkotó diagnosztikai fejlesztésekre fordították. Ennek köszönhetően a nagy szállítók gyárai szinte kizárólag a közép-európai piacra termelnek, de nincs több kapacitásuk.

A második szakaszban nyertes pályázatok esetében elméletileg október 15-ig kellett megkapnia minden intézménynek a támogatói okiratot, amely alapján a feltételes közbeszerzések hatályossá váltak – ez október végéig minden intézményben sikerült. Így most az a szállítók feladata, hogy a szerződések életbe lépésével másfél hónap alatt leszállítsanak 15 CT-t, 9 MR-t, 14 DSA-t és több mint 300 röntgent. Egészen pontosan: a régi gépeket leállítsák, leszereljék, az esetleges építészeti átalakításokat elvégezzék, kifessenek, az új gépeket beemeljék és beüzemeljék. Csak hogy a munka nagyságát érzékelni lehessen: van olyan cég, amelynek tucatnyi nagydiagnosztikai eszköz telepítése mellett több mint 100 röntgenberendezést is telepítenie kell. Önök szerint menni fog?

kep_059.jpg

Lesznek vesztesek is

Természetesen az előbbi költői kérdést feltettük konkrétabb formában a szállító cégeknek is. Érdekes válaszokat kaptunk. Mivel nekik diszkréciót ígértünk, a megszólalók nevét most nem közöljük. Egyébként mindenki nagyjából ugyanazt gondolja az egészről.

„Ez a fejlesztés óriási, soha vissza nem térő lehetőség a magyar radiológia számára. De úgy tűnik, nem volt elég erős a szakmai szűrő. Nem mindenhol gondolták át, hogy melyik intézménybe, milyen helyszínre miért pontosan arra a berendezésre van szükség, ami kiírtak. Volt olyan gép, ami sokkal nagyobb teljesítményű, mint a szakmai igények, és telepítenek kis tudású gépet is nagy központba.”

„Ezt a 40 milliárdot kicsit túltolták a fiúk. 2007-2014 között 500 milliárdot költöttek az egészségügyi fejlesztésekre. Ennek nagyjából a tizedét két hónap alatt telepíteni azt jelenti, hogy lesznek a projektben vesztesek is.”

„Leginkább a kórházigazgatókat sajnálom. Nekik büntetőjogi felelősségük tudatában kellett aláírniuk a megrendeléseket, és a 85 KEOP-projektből biztosan lesz olyan, nem is egy, ami nem teljesül, tehát lehet, hogy elő fogják venni az első számú vezetőt.”

„Bár az eredeti koncepció szerint a központi régió elmaradt gépfejlesztéseit támogatta volna a projekt, az országossá váló hatókör új dimenzióba emeli a magyar radiológiát. Csak az a kérdés, honnan teleportálódnak a radiológusok ebbe az új dimenzióba.”

„Mindenki ismerte a végső határidőt. Már a pályázat tavaszi kiírása óta. Miért kellett hosszú heteknek teljes bizonytalanságban eltelnie? Mára már az időből és erőforrásokból is kicsúsztak a szereplők, így az elméleti összeg legalább negyede bukni fog. Ami most zajlik, az pusztán kármentés. Persze, a 30 milliárd mínusz áfa még akkor is óriási lépés…”

„Mi megpróbáljuk befoltozni a lyukakat. Azok a gépek, amelyekkel foltozunk, persze sokszor az iparág legmodernebb termékei. Mindent megteszünk, de nem biztos, hogy mindenhol sikerülni is fog.”

„A projektek összecsúsztak, sok kórház van és lesz nehéz helyzetben, és egyáltalán nem biztos, hogy minden projektet le lehet szállítani.”

„Abszolút lelkesek vagyunk. A teljes csapat 1000 százalékon pörög, alig alszunk valamit, de nem gond, majd januárban pihenünk.”

„Annak mindenki örül, hogy pár év erőteljes piaci nyugalom után idén sok-sok készülék kerül telepítésre, amivel az átlagéletkor alulmúlja a nyugat-európai átlagot. A projekt remek, viszont az idő lehetetlen szorításában élünk. Mindenki mindent megtesz annak érdekében, nemcsak itthon, hanem a regionális és globális cégközpontban és a gyárakban is, hogy amit tudunk, szállítsunk, de lássuk azt is, hogy ugyanilyen nyomás alatt dolgoznak cseh és román kollégáink is.”

„A feltételes közbeszerzések során megjelentek olyan specifikációk, amelyeknek kevés cég tudott megfelelni. Aki viszont megfelelt és nyert, a projektek torlódása miatt nem tud szállítani – aki viszont tudna szállítani, az nem felel meg teljes mértékben a kiírásnak – nagy kérdés, hogy mit enged majd meg a körbeszerzési eljárás…”

 „Mindegyik nagy szállító gyártói kapacitása teljes mértékben le van kötve. Ráadásul ezeket nem lehet rugalmasan felfuttatni, hiszen van egy csomó komponens, amit mindenki külső szállítótól szerez be.”

„Mi csak olyan tendereket vállaltunk be, ahol becsülettel tudunk szállítani. Ahol erre nem volt esély, ott nem is jelentkeztünk. Egy CT- vagy MR-berendezés általános megrendelési, szállítási és letelepítési ideje készüléktípustól és komplexitástól függően 70-90 napot szokott igénybe venni. Ennél rövidebb idő alatt nehezen lehet készüléket behozni az országba, főleg nagy mennyiségben. Egy gépnél talán még meg lehetne oldani a 40-50 napos szállítási határidőt, de tucatnyinál erre nincs lehetőség.”

„A kórházak és az intézmények közül mindenki maximálisan kooperatív volt. Jó lenne, ha ez a cikk senkit sem tüntetne fel negatív fényben, az időfaktor az, ami problémát jelentett.”

„Rengeteget dolgozunk, hogy ez a projekt sikeres legyen, a srácok éjjel-nappal tolják a munkát.”

„Annak ellenére, hogy láttuk a hozzá nem értést a rendszer sok-sok pontján, ez a mostani fejlesztés óriási esély, hogy a nagy magyarországi szereplők árnyékában a stabil nemzetközi szállítók is lehetőséghez jussanak itthon, és stabilizálják piaci pozíciójukat.”

„Ez olyan óriási fejlődés, amihez a piac és a magyar radiológia minden szereplőjének fel kell nőnie.”

Idén nem megyünk Chicagóba

A magyar állami radiológiai ellátórendszerbe tehát december közepéig több ezer szeletet, több száz digitális röntgendetektort és több tucat teslát, magyarul sok-sok modern CT-t, röntgent és MR-t építenek be. És akkor még nem is beszéltünk a legjelentősebb budapesti magán egészségügyi ellátó MR-beruházásáról, a két székesfehérvári MR-fejlesztésről és egy nagy magyar klinikahálózat budapesti CT- és MR-fejlesztéséről, és egy-két még futó, magánfinanszírozású beruházásról.

Izgalmas november és december elé nézünk. Annyira, hogy a chicagói repülőjegy foglalást vissza is mondtuk. Az az egy hét sokkal izgalmasabb lesz itt, Magyarországon. Chicago lesz jövőre is, ilyen mértékű gépfejlesztés biztosan nem. Már előre várom a meghívókat december elején, és biztos vagyok benne: ahogyan közeledünk a végső határidő felé, úgy fogunk naponta 2-3 hírt megjelentetni a több százmilliós röntgen, CT- és MR-fejlesztésekről.

A magyar radiológia – a magándiagnosztikai központok kivételével – lökésszerűen megújul. A magántulajdonú diagnosztikai központok csak azért nem, mert ők folyamatos fejlesztési programot hajtanak végre, és saját forrásból, tudatosan, 8-10 évente cserélik a gépeket, és mivel a központok megnyitása óta a második 8-10 év mostanában telt vagy telik le, viszonylag új (0-5 éves) eszközparkkal dolgoznak.

Azzal viszont nem tudom, mit fognak majd kezdeni, hogy az új gépek telepítésével radiológiai osztályonként és nagydiagnosztikai eszközönként évente 10-20 millió forintnyi forrás szabadul fel – hiszen a projektek döntő többségében az ötéves fenntartási periódus alatti teljes szerviztevékenységet a projekt finanszírozza, értékcsökkentésre pedig nem kell félretennie az állami kórháznak. Az állami szolgáltatók így – elméletileg – versenyképesebbé válnak a magánszolgáltatóknál. A radiológusok és radiográfusok iránti munkaerőpiaci igény folyamatosan nő, a kórházi osztályokon szabad források keletkeznek – az már az osztályvezető főorvosok felelőssége, hogy ezeket a pénzeket öntudatosan az osztály bérkeretébe forgassák be, és ne hagyják elvonni.

A jövő elkezdődött…

05
11/2015
0

Magyar Neuroradiológiai Társaság XXIII. Kongresszusa

Címkék: MNRT XXIII
19
10/2015
0

KRNT - Hajdúszoboszló

Képalkotó Rezidensek Nagyerdei Találkozója - Hajdúszoboszló 2015. november 21-22.
nagyerdei_kepalkotasert_alapitvany.jpg

Kedves Fiatal Kolléga!

Ezúton tisztelettel meghívunk a Nagyerdei Képalkotásért Alapítvány által rendezett 2015. évi első Képalkotó Rezidensek Nagyerdei Találkozójára.
Szeretnénk, ha a rendezvényre a hazánkban aktív radiológus rezidens kollégák közül minél többen el tudnának jönni.

A rendezvény célja, hogy a négy orvosképző Egyetem posztgraduális oktatásért felelős radiológiai grémiumainak vezetőinek részvételével lehetőséget biztosítson hazánkban az aktív radiológus rezidensek, szakorvosjelöltek számára, hogy a két nap során megismerjék egymást és tanuljanak a szakma hazai kiemelkedő oktatóitól.
A rendezvény amellett, hogy a rezidensek, szakorvosjelöltek számára is lehetőséget nyújt arra, hogy bemutathassák saját, érdekes, oktatási jellegű eseteiket, a grémiumok közötti egyeztetést is szolgálja az egységes oktatás, számonkérés, szakvizsgáztatás tekintetében – mindezt az Európai Radiológus Társaság által javasolt oktatási tematika mentén.

Terveink szerint a találkozó egy rendezvénysorozat első állomása.

Szervező: Nagyerdei Képalkotásért Alapítvány

Találkozó előzetes programja:
(Az egyes szekciókat a négy grémiumvezető koordinálja)

Szombat:

  • 1. Szekció: 13:00-15:00 (Prof. dr. Berényi Ervin: Radiológia 2.0 és a debreceni elképzelések)
  • Kávészünet: 15:00-15:30
  • 2. Szekció: 15:30-17:30 (Prof. dr. Bogner Péter, Pécs)
  • Vacsora, vacsora után fürdőparty

Vasárnap:

  • 3. Szekció: 9:00-11:00 (Prof. dr. Palkó András, Szeged)
  • Kávészünet: 11:00-11:30
  • 4. Szekció: 11:30-13:30 (Prof. dr. Bérczi Viktor, Budapest)
  • 13:30 Ebéd

A regisztrációs díj 5000 Ft, amely tartalmazza a szállás díját és a teljes ellátást (1 éjszaka szállás a hajdúszoboszlói Béke Hotelben, szombaton közös vacsora, vasárnap közös ebéd és kávészünetek).

Kérünk, hogy a regisztrációs díjat utald át a 10300002-10544056-49020011 MKB számlaszámra (Nagyerdei Képalkotásért Alapítvány)
A közlemény rovatba tüntesd fel a neved és a 2015 KRNT rövidítést.

Regisztrálni 2015. november 2-ig lehet EZEN a linken.

Kontakt: Simon Tünde koordinátor; Tel.: 06-30-301-6671; email: simont@med.unideb.hu.

Üdvözlettel:
Prof. dr. Berényi Ervin

10
09/2015
0

Hipertérugrás a radiológiában

Forrás: radiologia.hu

Szeptember 8-án kihirdették a KEOP 5.6.0. pályázat első fordulójának nyerteseit. Nagy változások jönnek a magyar képalkotó diagnosztikában. A következő években sokszor fogunk visszaemlékezni 2015-re, a magyar radiológia nagy évére. Reményeink szerint úgy, mint a nagy fejlődés, és nem úgy, mint az elbaltázott nagy lehetőségek évére.

Portálunk május közepén számolt be az „Egészségügyi eszközök energia-megtakarítást célzó beszerzésének támogatása” című, KEOP-5.6.0/E/15 számú uniós finanszírozású projekt társadalmi vitájáról. A Magyar Közlöny idei 125. számának 19341-19347. oldalán, szeptember 8-án jelent meg az a kormányhatározat, amely hozzájárult az intézmények kötelezettségvállalásához, ezzel elindulhat a projektek erőltetett ütemű megvalósítása.

A kettő között a nyilvánosság előtt csend, a háttérben viszont lázas munka folyt. Nem túlzás a szám: több százan dolgozták végig a nyarat az ország egészségügyi intézményeiben és képalkotó diagnosztikai szállító-fővállalkozó cégeinél annak érdekében, hogy a Magyar Közlönyben megjelent hét sovány oldal: a 1624/2015. (IX.8.) Korm.határozat létrejöhessen.

Fárasztó nyár

A társadalmi vitát követően ugyanis több mint 20 intézménynél indultak el a feltételes közbeszerzések, amelyekben nem csak az intézmény radiológus osztályvezetői, főigazgatói és gazdasági igazgatói vettek részt, hanem intézményenként jogászok, közbeszerzési szakemberek, gazdasági és adminisztratív munkatársak tucatjai próbálták meg először összeállítani a megfelelő specifikációt, majd kiértékelni a beérkezett pályázatokat.

A képalkotó diagnosztikai beszállító és technológiai fővállalkozó cégeknél mindenki végezte a dolgát, sőt sok esetben annál még többet is. A rutin viszont a korábbiaknál sokkal többet számított. Egyik informátorunk szerint „a tevékenység annyira rohanós volt, hogy a siker és kudarc között néha az döntött, hogy melyik beszállító munkatársai tudnak hiba nélkül összeállítani egy pályázati anyagot”. Augusztus elejére pedig már olyan méreteket öltött a munkatársak túlhajszoltsága, amelyet üzleti környezetben, versenykörülmények között sem lehet motiválni.

ct-vs-mri-case1.jpg

Menet közben a KEOP 5.6.0/E/15 projektet két ütemre bontották, és a keretösszeget megemelték. Az 1. ütemben, amelyet kizárólag CT- és MR-berendezések cseréjére lehet felhasználni, összesen 10 milliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre, erről hirdették ki szeptember 8-án a kormányhatározatot. A 2. ütemben a nagydiagnosztikai eszközökön túl digitális röntgenrendszerekkel és egyéb diagnosztikai eszközökkel is lehet pályázni, itt 4,5 milliárd forint áll rendelkezésre, és a mostanihoz hasonló kormányhatározat a következő két hétben várható.

10 milliárd érkezik

A pályázat első ütemében összesen 9,95 milliárd forintot osztottak szét 20 intézmény között. Ebből finanszírozzák 14 darab CT, 7 darab 1,5T térerejű MR, 1 darab 3T térerejű MR, 1 darab PET/CT és 1 darab SPECT/CT beszerzését, a hozzá kapcsolódó kiegészítő technológiával együtt. A rendelkezésre álló források 38%-a a Dunától nyugatra, 31%-a Budapesten, 31%-a a Dunától keletre hasznosul. Több helyen fővállalkozóként a Euromedic Technology, az egészségügyben e téren új szereplőnek számító T-Systems, valamint a már rutinos Novelmedix adtak be nyertes pályázatot. Az új berendezések szállítók közötti elosztását vizsgálva kiderül: szinte minden esetben az a szállító nyert, aki a korábbi, lecserélendő gépet is gyártotta. Ez alól kivétel Szombathely, ahol a régi 1T térerejű MR helyett egy 1,5T térerejű Siemens MR érkezik, Sopron, ahová 1,5T Philips MR kerül, a Heim Pál Kórház, ahová Philips CT kerül, Szentes, ahová szintén Philips CT települ, valamint a Honvédkórház, ahová a II. telephely régi CT-je helyére egy új General Electric CT modell kerül.

Bár az egyes projektek költsége meglehetősen nagynak tűnik, több helyen 350-400 millió forintot fizetnek ki egy 128 szeletes CT-berendezésért, nem árt utána számolni a részleteknek. Egyrészt, a projekt kiírása szerint az öt éves korig számított teljes körű szerviz költségét is tartalmaznia kell a beruházási összegnek, másrészt a pályázati összegek bruttóban értendők. Az iparági ökölszabályok szerint egy nagydiagnosztikai eszköz éves szervizköltsége a nettó ár egytizede, így az öt éves fenntartási periódus alatt, a garanciaidőt is beszámítva, 40%-os ártöbblettel érdemes számolni. Az általános forgalmi adó 27%, ami szintén jelentős mértékben megnöveli a költségeket. További értéknövelő tételt jelentenek a gépekhez kapcsolódó másodpultok, munkaállomások, egyéb informatikai eszközök, valamint az új gépekhez minden esetben szinte kötelezően beszerzendő modern, kétfejes, megfelelő informatikai megoldással ellátott kontrasztanyag-injektorok. Így összességében az adott berendezés nettó ára a teljes bruttó pályázati összeg 40-55%-át éri el.

Ugrás a XXI. századba

A pályázati kiírásoknak megfelelően 2015. november 30-ig telepített és 2015. december 31-ig pénzügyileg rendezett fejlesztések eddig még sosem látott mértékben fogják megváltoztatni a magyar radiológia képét. A CT-berendezések jelenleg 5,8 éves átlagéletkora a jelenlegi pályázat és a most futó TIOP-pályázatok eredményeként, valamint egy-két magánfinanszírozású fejlesztés következtében, modellezésünk szerint, 3,75 évre csökken. Az MR-berendezések jelenleg 5,5 éves átlagéletkora 3,45 év lesz. A 2006 előtt gyártott, illetve 16 szeletesnél kisebb szeletszámú berendezések száma minimálisra csökken, és alig találunk majd az országban 2010 előtt forgalomba helyezett MR-t. Most már csak arról kellene gondoskodni, hogy legyen megfelelő mennyiségű és minőségű radiológus is, akik elvégzik a szükséges ügyeleti, leletezési és egyéb szakmai feladatokat. Illetve, az sem megkerülendő probléma, hogy honnan lesznek nagy tudású radiográfusok, operátorok e berendezések színvonalas kezeléséhez…

Ha minden jól megy, és a kórházak kitesznek magukért a most felmerülő tengernyi apró probléma gyors megoldásában, ha a szállítók képesnek lesznek a következő 3,5 hónapban a több mint 20 nagydiagnosztikai eszköz telepítésére, decemberben elmondhatjuk: mindenki nyer. Az adóhivatal nyer 2,1 milliárd forintnyi általános forgalmi adót. A szállítók nyernek közel 8 milliárd forintnyi megrendelést. A kórházak nyernek világszínvonalú gépeket: 14 új CT-t és 8 új MR-t. A radiológusok és radiográfusok nyernek európai munkakörnyezetet és valóban XXI. századi technikát. Sőt, a betegek is nyernek: gyorsabb vizsgálatot, alacsonyabb sugárterhelés, és jobb minőségű képeket.

Forrás: radiologia.hu

27
07/2015
0

DNS-károsodás okozhat a CT-vizsgálat

DNS-károsodást okozhat a komputer tomográfia (CT) - mutatták ki korszerű laboratóriumi eljárások alkalmazásával a Stanford Egyetem kutatói. Eredményeiket a Journal of American College of Cardiology: Cardiovascular Imaging című szaklapban (J Am Coll Cardiol Img. 2015;(online first):. doi:10.1016/j.jcmg.2015.04.016) ismertették.
img_20150202_095301.jpg

Az orvosi diagnosztikában széles körben elterjedt CT százötvenszer nagyobb sugárterhelésnek teszi ki a szervezetet, mint a mellkasröntgen. Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet 2007-ben közzé tett becslése szerint 29 ezer jövőbeli daganatos megbetegedés köthető az adott évben elvégzett 72 millió CT-vizsgálathoz - olvasható a ScienceDaily hírportálnak a tanulmányt ismertető összefoglalójában.

A kutatás során a tudósok azt vizsgálták, hogy milyen hatást gyakorol az emberi sejtekre az alacsony sugárterhelés, amely a kardiológiában alkalmazott komputeres tomográfiai vizsgálatok (Cardio-CT és angiográfiás CT) során éri a szervezetet. E vizsgálatok a szív koszorúereinek állapotáról, esetleges szűkületéről, az érfal vastagságáról, a benne található lerakódások típusáról, mértékéről, valamint a szívizom rendellenes működéséről szolgáltatnak információt.

"Keveset tudunk az alacsony sugárterhelés hatásairól, így azt feltételezzük, hogy hatása egyenes arányban van a dózisával. Vizsgálataink során ezért azt szerettük volna kideríteni, hogy valójában mi is történik a sejtek szintjén" - vázolta az elképzeléseket Patricia Nguyen, a tanulmány első szerzője.

A kutatás keretében 67 betegtől vettek vért a kardiológiai CT-vizsgálat előtt és után, majd feltérképezték a páciensek teljes genomját, valamint áramlási citometriai módszerrel határozták meg a sejtek különböző jellemzőit (biomarkereit).
A vizsgálati eredmények szerint megnövekedett a DNS-károsodás és a sejtpusztulás mértéke, valamint erősödött a sejtszintű hibajavításért és sejthalálért felelős gének kifejeződése is. Bár a sugárterhelés okozta károsodások jelentős részét a szervezet hibajavító mechanizmusai korrigálták, a sejtek kis hányada elpusztult. Ugyanakkor a legalacsonyabb sugárterhelésnél az átlagos testsúlyú pácienseknél nem mutattak ki DNS-károsodást.

"Eredményeink felvetik annak a lehetőségét, hogy a kardiológiai CT-vizsgálatok DNS-károsodást okozhatnak, ami mutációk kialakulásához vezethet, amennyiben a sérült sejteket nem "javítja meg", vagy "szakszerűen" nem iktatja ki a szervezet" - emelték ki a kutatók.
Patricia Nguyen hangoztatta, további vizsgálatokat kell végezni, hogy pontosan megismerjék az alacsony sugárterhelés hatásait. "Teljesen nyilvánvaló, hogy nem mondhatunk le a komputeres tomográfiáról, azonban biztonságosabbá tehetjük a CT-vizsgálatokat, csökkentve a sugárterhelést, korszerűbb berendezéseket alkalmazva és valamiféle védelmet biztosítva a pácienseknek".

forrás: Cardiovascular Imaging, ScienceDaily, Weborvos.hu, MTI

18
03/2015
0

Jó radiológia nélkül nincs jó kórház

Őrizzük meg önbecsülésünket, fordítsuk tekintetünket a klinikum felé és váljunk mi is klinikusokká – javasolja Palkó András professzor, aki a március eleji ECR Kongresszuson vette át az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét.


Professzor úr, a bécsi ECR Kongresszuson átvehette az Európai Radiológiai Társaság aranyérmét. Mit jelent az Ön számára ez az elismerés?

Ha a hivatalos részét nézzük, idén három európai radiológus kapta meg az ESR aranyérmét. Amióta a Társaság fennáll, én vagyok a 30. ilyen kitüntetett. Az aranyérem a szakmai elismerésről és megtiszteltetésről szól, semmi többről. Az Európán kívüli radiológusoknak a tiszteletbeli tagság a legnagyobb elismerés, az ESR aranyérmét tudományos, szakmapolitikai és oktatási teljesítményért lehet odaítélni, egy hosszú és komplex szabályzat szerint, és minden évben az ECR Kongresszuson adják át. Idén a tübingeni Claus Claussen, a párizsi Yves Menu és jómagam kaptuk meg az érmet.

És ha nem hivatalosan nézzük?

Nevezzük ezt az elismerést a karácsonyfán a csúcsdísznek. Európai radiológus ennél magasabb szakmai kitüntetést nem kaphat. De sajnos nem jár vele pénz, mint a Kossuth-díjjal, így nem járhatok úgy, mint Noah Bertinus professzor A tizennégy karátos autóban. Jótétemény mindössze annyi jár hozzá, hogy jövőre nem kell az ECR Kongresszuson részvételi díjat fizetni.

11034317_10153100476886397_6206683495624589660_n.jpg

Ebből az európai nézőpontból szemlélve világunkat, mi a jövőképe a radiológiáról?

Egyértelműen látszik, hogy a radiológia, és az európai radiológia is, válaszúthoz érkezett. Elképesztő mértékben szubspecializálódik és a technikai fejlődés révén egyre komolyabb mértékben, nagyon elmélyült, szűk területű tudást igényel. Most már nem egyszerűen neuroradiológiáról, hanem lassan bal hipotalamusz radiológiáról beszélünk, aminek valaki a szakavatott ismerője lehet. Másrészt, ezzel párhuzamosan jelentős kihívásnak vagyunk kitéve a klinikum irányából, ugyanis ezek a nagyon szűk szakterületek akár klinikus barátaink által is uralhatóak. Ha létezik egy bal hipotalamusz klinikus, és van egy bal hipotalamusz vizsgáló gépe, amin kiváló képeket állít elő, nem biztos, hogy szüksége van az értékeléshez radiológusra.

Közben szűkebb világunk is rohamos mértékben tágul.

Valóban, irtózatos sebességgel fejlődik szakmánk olyan irányokban, amelyek kapcsán nem vagyunk kiképezve. A molekuláris képalkotás, a genetikai képalkotás olyan szépségek, amelyekhez fel kellene nőnünk, és meglévő, valamint jövőbeli eszközeinkkel képesnek kellene kezelni őket. Ezek az újdonságok egyszercsak találkoznak a radiológussal, aki az egyetemen harminc évvel ezelőtt arról tanult, hogyan hívja elő a röntgenfilmet a sötétkamrában. Ezt természetesen senki se vegye magára, csak beleéltem magam a külső nézőpontba…Azokkal az ismeretekkel, amelyeket holnap már igénybe kellene venni, az új technológiákkal, nem rendelkezünk – ellentétben bizonyos klinikusokkal és kutatókkal, akik a jövőben úgy fogják használni a képalkotó diagnosztikát, mint ma a labort. Rendelnek egy speciális tesztet, annak eredményét beillesztik integrált diagnosztikai tevékenységükbe, és nekünk annyi.

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

Mindenki azt mondja, az ellen kell küzdeni, hogy a radiológia kereskedelmi termékké váljon. Ezt csak úgy lehet elhárítani, ha mi magunk is klinikussá válunk. Ám ehhez többnyire nem vagyunk eléggé jól képzettek. Ráadásul a felhő alapú informatika lehetővé teszi, hogy ne csak a képeink, hanem leleteink is adatbázisba tölthetőek legyenek, és ettől a ponttól, mivel a szakma algoritmizálható, egyre nagyobb a hajlam arra, hogy az egyes elemi eltérések megjelölésével automatizált differenciáldiagnosztikus sort kapjunk. De ne féljünk a kelleténél jobban, fontosak maradunk, hiszen mi tudjuk integrálni az eredményeket.

Van-e jelentős különbség az európai és a magyar radiológia között e tekintetben?

A magyar élvonal és európai átlag között nincs rettenetesen nagy különbség. Amivel itthon nem találkozunk, Európában viszont igen, az az európai élvonal. Persze vannak meghatározó, elmélyült klinikai ismeretekre fókuszáló műhelyek itthon is. Ilyen a Kaposvári Egyetem, a Pécsi Diagnosztikai Központ, illetve a SE MR Kutatóközpont, és még biztosan kifelejtettem egy-két intézetet, amelyek megmozdulásai európai színvonalúak. De az a munkamódszer alapvetően hiányzik itthon, amit Rotterdamban, Bécsben vagy Barcelonában látni. Ahol a folyosón egymás mellett álló hét MR-berendezéssel csak azt kutatják, ha egy szekvenciát módosítunk, akkor az hogyan változtatja a diagnosztikus eredményt. Nálunk az élvonalbeli kutatás nem jellemző – itt is tisztelet a kivételeknek. Emiatt a jövőkép és a vonzerő nagymértékben hiányzik. Nálunk a radiológia a szó legszorosabb értelmében vett kiszolgáló szakma, pont az, amiből a világ megpróbál kitörni. Ám nekünk nincs erre esélyünk, mert hiányzik a húzóerő, a mozdony, a világszínvonalú kutatóintézet. Ez persze a régió sajátja is, nincs ez másként Romániában vagy Csehországban.

Mit tud tanácsolni a jövő magyarországi radiológusainak?

Legyünk realisták. Ha megragadunk ezen a szinten, az is megélhetést biztosít sok-sok kollégának. De ha ki akarunk törni ebből a „mindenki lábtörlője” szerepből, azt kell tennünk, amit az okos nyugat-európai és amerikai radiológusok elkezdtek: nagyon meg kell tanulni a klinikumot. Pontosan és naprakészen érteni kell a klinikusokat. Nem az évtizedekkel ezelőtti egyetemi tanulmányaink szintjén, hanem lépést kell tartani a klinikum fejlődésével, a klinikai igényekkel, és oda kell tennünk magunkat a multidiszciplináris teamekben, hiszen csak így tudjuk elismertetni saját nélkülözhetetlenségünket és szaktudásunkat. Most még egy utolsó esélyt kaptunk arra, hogy orvosként létezzünk, Ha nem, akkor megmaradunk a betanított munkás szintjén, és azért megkapjuk a bennünket megillető tisztes jövedelmet.

Mivel biztatná a magyarországi radiológusokat, mire figyeljenek?

Őrizzük meg önbecsülésünket és fordítsuk tekintetünket a klinikum felé. Az a fajta kesergés, hogy rosszak a beutalók, jogosulatlan mindaddig, amíg fel nem vesszük a telefont és vissza nem kérdezünk. Ha nem becsüljük magunkat annyira, hogy elvárjuk az egyenlő elbánást, megérdemeljük, amit kapunk. Sok helyen azt látni, hogy a beérkező ostoba beutalókra átlagos vizsgálatokat végzünk, a kezünk közül kikerülő lelet pedig leginkább alibi, és nem valódi hozzájárulás a beteg sorsához. Ismét figyelmeztetek mindenkit, nagy-nagy tisztelet a kivételnek, de mindig van érvünk arra, hogy miért van ez így: kevés a pénz, kevés az ember, sok a munka, nagy a szervezetlenség. De valójában arról van szó, hogy történelmi okok miatt kisebbségi érzésünk van, amin önbecsüléssel változtatni kellene.

Az Európai Radiológiai Társaságban egyre nagyobb hangsúlyt kapó „quality control” módszertanok bevezethetők Magyarországon?

Természetesen bevezethetőek, és vannak is rá pozitív példák itthon. Egyrészt, sok kórház működtet ipari minőségirányítási rendszereket, amelyek jól-rosszul, de működnek. A munka minőségére fókuszáló klinikai audit a magándiagnosztikai ellátásban is felbukkan, ilyen például az Iconomix, ahol elkezdődött a „peer-reviewing” folyamat, és éppen ebbe az utcába kanyarodik az Affidea és magyar gyermeke, a Diagnoscan, többek között az én irányításommal. Folyik ilyen munka a Pécsi Diagnosztikai Központban, és mások is elkezdték ezt az utat járni. Az egészségügyi szolgáltatóipar sok-sok központot működtető nemzetközi szereplői sokkal előrébb járnak a standardok működtetésében és érvényesülésében, mint a hazai, egymástól izolált egységek. Ám most itt a lehetőség: egy fenntartó alá tartozik a legtöbb kórház. Nincs jobb pillanat arra, hogy az auditálás minden területen elkezdődjön.

Az ESR 2015 februárjában kiadott orvostanhallgatókra, rezidensekre és szakorvosjelöltekre érvényes tudás-gyakorlat-kompetencia javaslatainak érvényt lehet-e szerezni Magyarországon?

Európában sehol sem működik úgy a továbbképzés, ahogy az ESR felvázolta. Ez az anyag inkább egy olyan ideális állapotot ír le, ami felé jó lenne orientálódni. Egyébként a magyar szakorvos képzési rend nem tér el drámaian a megfogalmazottól, sőt, a fél éves klinikai képzéssel az átlagnál valamivel jobban megfelelünk a klinikai képzettség javítására irányuló elképzeléseknek. Nem ezzel, hanem a megvalósítás minőségével van itthon a probléma. A kifogások száma persze ezen a területen is végtelen, de a tény attól még tény marad: a magyar szakorvosjelöltek elméleti és gyakorlati képzése sem felel meg az európai elvárásoknak. Itt persze magamra is mutogatnom kell.

Meglátszik ez a nemzetközi összehasonlításokban is?

Szóbeli vizsgáztatást végzek a European Diploma in Radiology folyamatban, látom az ottani elméleti kérdéseket. Nem véletlen, hogy nagyon alacsony azok száma, akik a magyar szakképzés után európai diplomát szereztek, és ők sem itthonról futottak neki. Az európai elméleti képzettség sokkal magasabb, nálunk lényegében nincs ilyen és alig van elvárás. A tudás-gyakorlat-kompetencia háromszögében tudásban el vagyunk maradva, kompetenciában nem vagyunk rosszak, hiszen bedobjuk a rezidenseket a mélyvízbe, ezért nagy gyakorlati tudásra tesznek szert, ami persze CT és MR esetében már csak korlátozottan igaz, és a gyakorlat esetében is megfelelünk az európai átlagnak. Kifejezetten jók vagyunk viszont az orvostanhallgatók képzésében, hiszen sok európai egyetemen nincs formális radiológiai képzés a medikusok számára.

Mit tanácsol a vezetőknek a jelenleg a mindennapi rutinban nélkülözhetetlen szakorvosjelöltek kötelező gyakorlataival kapcsolatban?

Ennek a problémának nyilvánvalóan van egy objektív tényezője: mindenhol kevés az ember. A rezidenseket a lyukak betömésére használjuk, és olcsó munkaerőnek tartjuk őket, de ez azt jelenti, hogy nem invesztálunk a jövőbe. Ez talán megváltozik majd az új, központi képzési renddel, és az osztályvezetők be fogják látni, hogy a rezidens nem olcsó munkaerő, hanem kiképzendő szakember, akibe jelentős energiát kell fektetni, és megfelelően kezelni, hogy a szakvizsga megszerzése után maradjon is. Az új képzési rendszer elméletben ebben segíthet, de azt még nem látjuk, hogy a szakmák és munkahelyek között hogyan lehet majd szétosztani a rezidenseket. Ha az egyetemi klinikáknak lesz ebben szerepük, akkor mi jó színvonalú képzést tudunk garantálni, hogy aztán a szakvizsga után a kollégák szétspricceljenek – itthon vagy Norvégiában…

Ebben a környezetben lát-e lehetőséget Magyarországon a radiológia és nukleáris medicina szakmák közeledésére?

Ez a kérdés már csak Magyarországon az. A két szakma egy. Orvosi képalkotó diagnosztikának hívják, és a civilizált világban vagy soha nem vált külön a szakképzése, például az Egyesült Államokban, vagy újra összeolvadt, mint Olaszországban, Hollandiában, Németországban vagy Törökországban. Persze, nem érthet mindenki mindenhez, de a radiológiától a nukleáris medicina és a neuroradiológia nagyjából ugyanolyan távolságra van. Ebben a közeledésben egyébként partner a nukleáris medicina szakma, legalábbis a józanabb és fiatalabb képviselői. A jövő útjai ki vannak kövezve, annál is inkább, mert szűkebb szakmánkban az MR a funkcionális, adott esetben metabolikus képalkotási irányba tart, illetve kezdenek megjelenni azok a hiperpolarizált MR-kontrasztanyagok, amelyek különböző metabolitokhoz köthetőek, így a metabolikus képalkotás tisztán MR-rel is megvalósítható.

A tervezett egészségügyi átalakítás jelenlegi folyamatában miként kellene pozícionálni a képalkotó szakmákat?

Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne mi legyünk az átalakítások vesztesei. A kórházakban a képalkotó diagnosztika jellemzően nem a kórházigazgatók kedvence. A külső megszorítások hatására a menedzsment kénytelen komoly lépéseket tenni, és nagyon könnyű elmenni a költségcsökkentés irányába, elhalasztani a vásárlásokat, a szakmai kérdéseket anyagi alapon eldönteni. Ez viszont nagyon rosszat tehet nekünk. Ha nem tudjuk meggyőzni a kórházmenedzsmentet, hogy jó radiológia nélkül nincs jó kórház, akkor vesztettünk, mert akkor rajtunk fognak spórolni. Márpedig lesz spórolás és az kőkemény lesz.

Ebben a környezetben mi lehet a szerepe a kiszervezett tevékenységeknek?

Ez egy politikai, egészségfilozófiai és egészségpolitikai döntés minden országban. A világban számtalan okból számtalan modell működik. Itthon a kiszervezett tevékenységet nyújtó szolgáltatók sok helyen bizonyították nélkülözhetetlenségüket. Lehet finnyáskodni a módszertanon és a minőségen, de az az igazság, hogy alternatívát nem kínál fel senki. Természetesen dönthet úgy a politika, hogy belerak a rendszerbe pár tízmilliárd forintot és megszünteti ezt a vegyes modellt. Ám nincs bizonyíték arra, hogy a nem kiszervezett, kórházi alkalmazottként dolgozó munkatársak magasabb színvonalon dolgoznának… Viszont sokkal kevésbé rugalmasak és sokkal jobban kiszolgáltatottak a helyi menedzsment döntéseinek és változásának.

Miben látja a teleradiológia szerepét?

Az ECR Kongresszuson az a megtiszteltetés ért, hogy erről a témáról adhattam elő a Professional Challenge szekcióban. Az előadásom vitaindító volt, utána tartottunk egy panelbeszélgetést és az volt a konklúziónk, hogy a teleradiológia technikai megoldás. Lehetőséget teremt a radiológiában meglévő fizikai és szervezési korlátok lebontására. Olyan, mint a kötél. Ha farönköket kötök vele össze a tutajhoz, akkor hasznos, ha akasztófának használom, akkor nem annyira.  Ha arra használjuk, amire való: földrajzi és tudásbeli egyenlőtlenségek kiegyenlítésére és korrekciójára, akkor hasznos. Ha a helyi radiológusok revolverezésére használja a menedzsment, akkor nem annyira. Nagyon kell hát figyelünk arra, hogy az adott esetben olcsóbb teleradiológiai szolgáltató a tömegtermelésnek köszönhetően nehogy kiszorítsa az egyébként hatékonyan dolgozó helyi radiológust – ami nem érdeke senkinek, mert a helyi radiológust szeretjük, jó és fontos.

Köszönjük a speciális nézőpontot, úgy tűnik, részletesen sikerült áttekintenünk a radiológia világát. Mi a következő lépése, most, hogy aranyérmes lett?

Lehet, hogy makaózom egy kicsit és nyerek még egy Nobel-díjat… A következő évek pályaképe szépen ki van jelölve. Három év múlva megszűnök tanszékvezető lenni, mert elérem a 65 éves korhatárt. Azt remélem, hogy utána még tudok dolgozni a szűken vett szakmában, de leginkább az oktatásban, amit nagyon szeretek. Természetesen részt veszek a szakmai közéletben, amennyire a szakma igényli, de úgy gondolom, a szakmapolitika világában nagyon határozott fiatalításra van szükség. Nem lenne jó, ha a korombeliek ennek útjába állnának. Egyik nagy elődöm nyomdokain járva, a bölcs visszavonulás útját járom. Eközben igyekszem nagyon jól érezni magam.

forrás: radiologia.hu

13
02/2015
0

Miből lesz a fizetés? 3.

Radiológiai osztályokon járva-kelve néha leesik a tantusz, hogy nem mindenki van tisztában azzal, miből lesz a hónap végén fizetése. Megpróbáljuk sorozatban összefoglalni. 3. rész.

Sorozatunk első részében bemutattuk, hogyan termel bevételt a radiológiai osztály, amelyből aztán a hónap végén fizetés lesz. A második részben annak jártunk utána, hogyan kapcsolódik a bevételhez a jövedelem. A sorozat harmadik részében a teljesítményarányos bérezési modelleket mutatjuk be.

funny-truck-with-money-loaded.jpg

A teljesítményarányos bérezés bevezetésekor elsőként azon az axiómán kell túllépni, hogy a hippokratészi eskü a betegellátásra és nem a felelős gazdálkodásra vonatkozik. Az eskü erre, a fenntartható működésre, hatékony gazdálkodásra is vonatkozik: „A betegek érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom”. A képalkotó diagnosztika eszköztára ugyanis olyan mértékben bővült az elmúlt két évtizedben, hogy a tudás folyamatos fejlesztése mellett nem kerülhető meg az új leletezési munkamódszerek elsajátítása. Amennyiben az elvégzett munka mennyisége és minősége nem játszik szerepet a motivációs rendszerben, nincs mi motiválja az orvosokat – és szakdolgozókat – arra, hogy ne a szükséges minimális, hanem a lehetséges maximális mennyiségű munkát végezzék el munkaidejükben, vagy azon túl.

A teljesítményarányos bérezési modelleket a radiológiai vizsgálat és a radiológiai leletezés különválása a keresztmetszeti képalkotó protokollok, majd a teleradiológia megjelenése kényszerítette ki világszerte. A vizsgálattól eltérő helyszínen végzett leletezést ugyanis nem lehet órabérben végezni, mennyiségi elvárásokat és minőségi kritériumokat kell megfogalmazni a megfelelő színvonalú munkavégzéshez. Ha viszont a teleradiológiában végzett tevékenységet leletdíjjal fizetik, miért ne tennék ezt így a főállású munkahelyen?

A teljesítményarányos bérezés legegyszerűbb formája a leletdíj. Ami lehet fix összegű, leletenként (és modalitásonként) 400-3000 Ft, illetve az OEP-finanszírozás bizonyos része. A mammográfiában és intervenciós radiológiában egyre gyakrabban alkalmazott finanszírozás arányos modell viszonylag egyszerű: a lejelentette OEP-pont 10-40%-át kapja meg az orvos – a modalitástól, a feladattól és alkupozíciójától függően.

Osztályos környezetben azonban nem érdemes ennyire nyers ösztönzőt alkalmazni – a beavatkozások bizonyos része, például az ultrahang-diagnosztika, az orvos számára sokkal időigényesebb, az osztály számára pedig inkább veszteséget jelent – ezért nem érdemes sem leletdíjban, sem az OEP-árbevétel százalékában meghatározni az orvosi díjat. A veszteséget, vagy nem akkora nyereséget termelő modalitásokat is üzemeltetni kell, a diagnosztikai igényeket ezeken a területeken is ki kell elégíteni.

A mai magyar radiológiai környezetben kevés olyan intézmény létezik, ahol az orvosok (és szakdolgozók) jövedelme az osztály finanszírozási teljesítményétől függ. Az egyik ilyen, hosszú évek óta működő modellben a közalkalmazott radiológusoknak jól meghatározott leletezési teljesítményt, vizsgálati számot kell havonta teljesíteniük. A limiten felüli vizsgálatok külső teleradiológiai szolgáltatóhoz kerülnek. Egy másik intézményben a leletezési feladatok jelentős részét praxisközösségben működő külső szolgáltató végzi, amely teljesítményarányosan motiválja tulajdonos-munkavállalóit. Ám ezen rendszerek elsősorban a színlelt szerződéses környezet jogilag megnyugtató, adózási szempontból is helyes rendezésére fókuszálnak. Jelenleg országosan csupán néhány olyan intézmény van, ahol egységes szerkezetben valósul meg a munkatársak teljesítményarányos ösztönzése. A módszertan lényege, hogy az intézménynél a közalkalmazotti bértömeg mellett jelentős ösztönzési keret áll rendelkezésre, amelyet az egyes orvosok teljesítménye alapján osztanak fel. Ebbe a teljesítménybe viszont beleértik az oktatási-továbbképzési tevékenységet, az ügyeleti ellátás teljesítményét, valamint az extrateljesítményeket, a részlegvezetést, az OnkoTeam-részvételt, az otthoni szupervizori tevékenységet is. A havi ösztönző mértéke munkatársanként maximált, ennek mértékét úgy határozták meg, hogy a radiológusnak ne kelljen munkaidő után máshol munkát vállalni, netán külföldre menni dolgozni.

Nem megkerülhető kérdés, hogy a teljesítmény arányos rendszer csak akkor tud egészségesen működni, ha megjelenik a szakmai minőségmérés és annak visszacsatolása – ez egyre jellemzőbb Európa közkórházaiban is.

A fentebb említett ultrahang-diagnosztika finanszírozása miatt a „teljesítmény”, az ösztönző keret alapja nem egyszerűen a megtermelt OENO-pont bizonyos százaléka, hanem modalitásonként még tartalmaz egy szorzót is. Erre azért van szükség, hogy a finanszírozási anomáliákat ezzel simítsák ki, így egy képzett radiológus, megfelelő mennyiségű és minőségű munkával a hagyományos röntgendiagnosztikától, a nagy értékű beavatkozásokig megtalálja számítását. Természetesen az ösztönző különbséget tesz az egyes modalitások, beavatkozások leletezésének nehézségei, a diagnosztikai feladat komplexitása között is – így becsülve meg a kollégák évtizedes (pl. CT/MR-diagnosztikai) tapasztalatát.

Mivel jelenleg a szakdolgozói tevékenység a meglévő informatikai rendszerekben nem megfelelően dokumentálható, nem köthető hozzá OENO-pont, ezért a szakdolgozók ösztönzése más módon történik. Részlegenként limitált fő kap a rendszerből juttatást, az értékelésben az oktatási tevékenység, a tudományos munka (előadások, referálók tartása), a betegekkel való bánásmód, a kollégákhoz, egyéb „extra” tevékenységhez mutatott hozzáállás is számít.

Sorozatunk következő, negyedik részében annak járunk utána, hogy a szakdolgozói, operátori, adminisztrátori kör hogyan motiválható a radiológiai osztályokon.

forrás: radiologia.hu

12
02/2015
0

Miből lesz a fizetés? 2.

Radiológiai osztályokon járva-kelve néha leesik a tantusz, hogy nem mindenki van tisztában azzal, miből lesz a hónap végén fizetése. Megpróbáljuk sorozatban összefoglalni. 2. rész.

Sorozatunk első részében bemutattuk, hogyan termel bevételt a radiológiai osztály, amelyből aztán a hónap végén fizetés lesz. A második részben annak járunk utána, hogyan kapcsolódik a bevételhez a jövedelem.

when-you-have-money.jpg

A radiológiai osztályok költségvetésében 65-75%-ot képviselnek a személyi jellegű kiadások, ezt nevezzük bértömegnek. A bértömeg általában egyenlő arányban oszlik meg a doktor és non-doktor (radiográfus, adminisztrátor) munkatársak között – azzal a különbséggel, hogy az orvos munkatársak általában fele annyian vannak, mint a non-doktor munkatársak. A bértömeget az intézmények többségében az osztályon eltöltött idő, műszak, ügyelet, készenlét alapján osztják szét a munkatársak között, sok esetben súlyozva az intézményben eltöltött idő, közalkalmazotti jogviszony hossza, szakorvosi, főorvos, adjunktusi cím alapján.

Csupán néhány olyan intézményről tudni az országban, amely az eltöltött időn túl teljesítménykritériumokat is megfogalmaz – elsősorban a radiológus kollégák munkája kapcsán. Ebben jellemzően meghatároznak egy minimumelvárást, leletezési darabszámot, amit teljesíteni kell, és az ezen felül megvalósuló leletezési tevékenységért valamilyen bónusz illeti a szakembereket, illetve ha rendszeresen nem teljesítik a minimumelvárást, nem számíthatnak hosszú távú szerződésre.

Ám amikor összeáll a hóvégi bértömeg, és annak elosztása, még akkor sem tiszta a helyzet: kezdődik a bérszámfejtés. 2006 nyara óta létezik egy színlelt szerződésekre vonatkozó jogszabály, amely megtiltja, hogy a munkavállaló munkaszerződésében meghatározott tevékenységért munkáltatójától szerződéses jogviszonyban (egyéni vállalkozóként, vállalkozásként) is bért kapjon. Ettől függetlenül számtalan olyan legális szerződéses módszertan létezik, amelyben a többletjövedelmet az adózási szabályok messzemenő figyelembe vételével számlázhatja ki a radiológus egyéni vállalkozása vagy családi cége. A munkaviszony és a vállalkozói jogviszony között adózási szempontból csupán annyi a különbség, hogy munkaviszony esetén a munkáltatói költségek 50 százaléka a nettó jövedelem, vállalkozóként viszont ez 60-90 százalék közötti. Márpedig nem mindegy, hogy félmillió forintból 250 ezret vagy 450 ezret visz haza az ember…

A külföldre távozó magyar radiológusokkal folytatott (természetesen anonim) háttérbeszélgetésekben a távozás okaként nem elsősorban az anyagi jellegű problémákat, a bántóan alacsony jövedelmet – ami ma már nem is bántóan alacsony – jelölik meg a kollégák, sokkal inkább a szervezeti kilátástalanságot, az osztályon tapasztalható káoszt, a jövőkép, a fejlődés hiányát – nagyjából függetlenül attól, hogy mekkora jövedelmet visznek haza.

Sorozatunk következő, harmadik részében a teljesítményarányos bérezési modelleket mutatjuk be.

forrás: radiologia.hu

10
02/2015
0

Miből lesz a fizetés? 1.

Radiológiai osztályokon járva-kelve néha leesik a tantusz, hogy nem mindenki van tisztában azzal, miből lesz a hónap végén fizetése. Megpróbáljuk sorozatban összefoglalni. 1. rész.

A radiologia.hu az elmúlt években több cikkben foglalkozott a képalkotó diagnosztika finanszírozásával. EBBEN és EBBEN a cikkben bemutattuk, hogyan működik a radiológia finanszírozása, most megpróbáljuk összefoglalni, hogy lesz ebből fizetés.

292.jpg

A radiológiai osztályok és önálló radiológiai centrumok árbevételének döntő többsége (jellemzően több mint 90 százaléka) az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól származik. A maradék 10 százalék alatti rész térítéses betegellátásból, illetve klinikai vizsgálatok képalkotó diagnosztikai támogatásából származik. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól érkező bevétel két részre bontható: a járóbeteg-ellátási tevékenységért járó finanszírozás nagyjából az OEP-kifizetések 70%-a, a maradék 30% a fekvőbetegek vizsgálatáért jár.

Illetve járna – hiszen e fekvőbeteg ellátás során a Homogén Betegcsoport (HBCS) alapján történik a kifizetés a kórháznak, amit egy meghatározott betegség teljes ellátásáért kap az intézmény. Az már az intézmény belső döntése, hogy a képalkotó diagnosztika költségét a fekvőbeteg-ellátásban milyen módon téríti meg. Van, ahol az intézmény egyáltalán nem téríti meg a radiológiai osztálynak a vizsgálat költségét, van olyan intézmény, ahol bevételként nem számolják el, de a tevékenység költségét a fekvőbeteg-ellátó osztályok megtérítik, és van olyan hely is, ahol – mivel külső szolgáltató végzi a vizsgálatot – az OENO-pont értékén történik a fekvőbeteg-ellátáshoz kapcsolódó diagnosztikai vizsgálatok finanszírozása. Ebből a bevételi összegből gazdálkodnak a radiológiai osztályok, és kell fedezniük költségeiket.

A finanszírozási rendszer külön szépsége, hogy az OEP-pel közvetlenül szerződött intézményeknek (szakrendelők, képalkotó diagnosztikai központok, kórházak) teljesítmény-volumenkorlátot, felső finanszírozási korlátot állít fel az egészségbiztosító, ami miatt nem éri meg bizonyos teljesítmény felett betegellátást végezni, a keletkező költségek mellett ugyanis nem termelődik bevétel. Ez a korlát a radiológia világában tulajdonképpen csak a közvetlen OEP-szerződéssel rendelkező magánszolgáltatókat (Diagnoscan bizonyos központjai, HUNIKO, Raditec, Pécsi Diagnosztikai Központ) érinti direkt módon, a kórházakban közreműködőként dolgozó magánszolgáltatókat vagy a kórházi radiológiai osztályokat nem. Ugyanis ezekben a kórházak számára állapít meg az OEP járóbeteg-finanszírozási keretet (EMAFT, azaz Előre Meghatározott Alapdíjjal Finanszírozott Teljesítmény a hivatalos neve), amelynek belső felosztásáról az intézmény rendelkezik. Az is elképzelhető tehát, hogy a finanszírozás 99%-a megy a radiológiai osztály számára, 1% pedig a többi szakrendelésre.

Ám ahhoz, hogy ebből a bevételből fizetés legyen, még sok-sok folyamatnak kell megvalósulnia. Erről szól sorozatunk következő része.

forrás: radiologia.hu

21
01/2015
0

Árulkodó levelek

Első alkalommal sikerült beleolvasni egy olyan kétezer éves papirusztekercske, amelyet Herculaneum városában találtak. A római várost a Vezúv kitörése miatt lepte el a vulkáni hamu az első században.

A papirusztekercsre írt betűket egy új röntgeneljárás segítségével sikerült elolvasni. A tekercs egyike annak a több száz hasonló papirusznak, amelyeket egy fényűző palota könyvtárának romjai között találtak meg Herculaneumban a 18. század első felében. „A papiruszokat teljesen elborította a parázsló, forró vulkáni anyag” – mondta Vito Mocella, egy nápolyi mikroelektronikai intézet kutatója, egyben a Nature Communications folyóiratban ismertetett vizsgálat vezetője.

A korábbi kísérletek a sérült papiruszok tartalmának elolvasásra azért voltak sikertelenek, mert az ókorban faszén és ragasztó keverékéből készült tintával írtak, amely gyakorlatilag elkülöníthetetlen a megégett papirusz anyagától.

Mocella és kutatótársai ezért a fáziskontraszt tomográfia nevű röntgeneljárással tettek kísérletet, amelyet eddig a különböző fosszíliák sérülésmentes vizsgálatára használtak. Az eljárás képes kimutatni a finom különbségeket abban, ahogyan a röntgensugarak különböző anyagokon, vagyis a tintán és a papiruszon áthaladnak.

A papiruszt az Európai Szinkrotron Sugárzási Központban vizsgálták Franciaországban, Grenoble-ban, és több betűt sikerült kiolvasni a szövegből. Mocella elmondása szerint a következő kihívás a laboratóriumi eljárás automatizálása lesz, amely így segítséget jelenthet további hétszáz elszenesedett tekercs elolvasásában.

Az új eljárás sem teszi még lehetővé, hogy virtuálisan kitekerhetőek legyenek a tekercsek, mert ehhez szükség lenne egy olyan digitális módszerre is, amelynek segítségével követhetőek lennének a papirusz egyes rétegei. A a herculaneumi tekercsekkel foglalkozó tudományos munkafolyamat elmúlt 260 évében az idei mindenképpen rendkívüli évnek számít.

forrás: origo.hu. BBC, Nature